1 HÉT 1 NAP: Taehyung múltja és megtudom milyen önfejű idióta vagyok és hogy megkorát hibáztam az elmúlt 13 évben.

Taehyung pov.

Már kiskorom óta az volt álmom, hogy egy nap idol leszek és meg is volt hozzá a tehetségem. Ének és tánc iskolába jártam. Mindenkinél jobban táncoltam és énekeltem. Mindig én voltam a legjobb. Mindig én voltam a középpontban. A színházi előadásokon enyém volt a főszerep , ének és tánc versenyeket nyertem ( soha nem voltam második) és Valentin napokon és kaptam a legtöbb csokit stb. A tanárok, a szülök, még az osztálytársaim is úgy gondolták, hogy egy napon a leghíresebb idolok közé fogok tartozni.

Egy nap az egyik versenyem után ( természetesen megint első lettem) felkereset egy ügynökség, a Bighit, hogy szeretnének felvenni gyakornokként. Természetesen nemet mondtam. Nem akartam egy ismeretlen, híretlen ügynökségnél debütálni. De a Bighit nem adta fel. Minden versenyemre eljöttek, beszéltek a szüleimmel és a tanáraimmal. Addig zaklattak míg bele nem mentem egy megbeszélésbe. Az volt életem legrosszabb napja, mert meg ismertem öt. Hogy mért? Elmesélem.

Bighit megbeszélés:

Az igazgatói szobában ülök és előttem pedig a Bighit igazgatója, Bang Si-Hyuk ül.

- Siessen. Nem érek rá egész nap- szólalok meg.

- Taehyung, szeretném ha szerződnél az ügynökségemnél- vág a közepébe.

- Nem- állok fel a székből- Ha ennyi lenne, mennék is. Van jobb dolgom is.

- Adj 2 évet.

- Tessék?- fordulok vissza.

- Jól halódtattad. Adj 2 évet- áll föl a székből – Fiatal vagy még, ráérsz még debütálni.2 év nem oszt, nem szoroz. Ha nem tetszik itt, akkor mehetsz egy híresebb ügynökséghez- kerüli meg az asztalt- Még csak nem is gyakornokként, hanem egy kezdő csapatba kerülnél. Akik pár éven belül debütálna- már csak pár centi válasza el az arcunkat- És talán tudnék mutatni valami érdekeset a számodra- Megy hátra pár lépést. Mért hiszi, hogy ennyivel meg tud győzni? Szánalmas.

- Akkor is nem- fonom keresztbe a karomat magam előtt.

- Kim Taehyung, te egyszerűen unatkozol – mosolyogva dől neki az asztalnak- Már kiskorod óta te vagy a középpontban. Mindig csak nyersz és mindig csak dicsértek, ezért lettél ilyen egoista és azt gondolod, hogy nincs nálad jobb. Soha nem vesztettél.

- Befejezte?- szólalok meg ingerülten.

- Ha Bighitnél szerződnél, ígérem nem fogsz unatkozni.

- Nem fogok unatkozni?

- Igen. találok neked egy méltó versenytársat.

Méltó versenytársat? Bolond, nincs nálam jobb, de egy próbát megér. Csak 2 év és utána szerződők egy nagyobb cégnél ( vagy elöbb).

- Rendben benne vagyok- mosolyodok el. Aláírom a szerződést és megyek is, de meg szólal Bang Si-Hyuk.

- Kim Taehyung meg fogod ízlelni a vereség ízét, ezt ígérhetem.

Már egy hete itt vagyok. Megismertem három csapat tagot: Namjoon, Yoongit és Hoseokot .Mindegyikük idősebb nálam. Yoongival nem jövők ki, Namjoonnal pedig csak pár szót váltottunk és Hoseokkal jövők ki a legjobban. Hoseok az első barátom. De akkor is unalmas. Már az első óra után tudtam, hogy a csapatban én vagyok a legjobb. Na jó Hoseok táncban az én szintemen van, kicsit lejjebb. Épp Bang Si-Hyuk irodája felé tartok és kopogás nélkül benyitok.

- Elegem van. Elfogyott a türelmem- csapok mérgesen az asztalra- Hol van az ellenfele amit ígért?

- Neked is szép napot Taehyung.

- Hol van? Megígérte!!!!!

- Türelem- mosolyodik el.

- 1 hete várok. Szerintem elég türelmes voltam.

- Türelem- ismétli meg. Épp megszólalnék, de folytatja- 1 óra múlva megismerheted a vetélytársad.

Ezen a napon ismertem meg Jeon Jungkookot , az ellen felem és ezen a napon ismertem meg a vereség ízét, ahogy PD-MIN ígérte. Jungkook porig alázott. Egyszerűen nem voltam ellenfél a számára. Mindenben jobb volt táncolás, éneklés és még jobban is nézet ki. Plusz tud egy kicsit rappelni. De a legidegesítőbb az volt, hogy két évvel fiatalabb volt. Ez volt életem legrosszabb napja, mert rájöttem, hogy nem én vagyok a legjobb.

Az a nap után egyre többet gyakoroltam, plusz órákat vettem és a viselkedésem is megváltozott. Tiszteltebb tudóbb lettem, nem néztem le másokat, barátkoztam és vidámabb lettem. Egyszerűen boldog voltam/vagyok. És ezt csak Jeon Jungkooknak , az Egoista köszönhetem. De ezt soha az életbe nem mondom el senkinek, főleg neki, hogy tudtán kívül segített. Azt is észre vettem, hogy a többi csapat tagra is hatással van.

Jelen:

Éppen haza felé tartunk, mindenki csöndben maga elé mered, ami elég ritka. Nem tudjuk mit tegyünk. Segítsünk vagy hagyjuk a fenébe az egészet?

- Had beszéljek Jungkookkal?- szólalok meg. Mindenki csodálkozva nézz rám, de bele egyeznek. Jin egy kicsit habozott.

Mikor megérkeztünk, Jungkook várt az ajtóba: - Milyen volt a próba?- kérdi, nem válaszol neki senki- Mi a baj? Történt valami?- néz végig aggódva rajtunk.

- Hé Jungkook nincs kedved játszani?- karolom át.

- Igen van, de....- nem hagyom, hogy befejezze. Magam után ráncigálom a szobámba.

- Taehyung, mi történt?- nézz rám aggódva. Szóval Ö is tud aggódni valami milyat?

- Jungkook! Játszunk!!

3 óra múlva:

Jungkook az elején borzalmasan játszott, de a végén belejött. Egyfolytában versenyeztünk , veszekedtünk vagy nevettünk. Jól szórakoztunk. A húsz menetből csak háromszor nyert, da arra a három győzelemkor annyira örült, mintha díjat nyert volna. Kölyök.

- Jungkook elég volt mára- szólalok meg.

- Ne már, egy utolsó kört- nézz rám boci szemekkel.

- Nem, az előző öt körnél is ezt mondtad. Már fájnak az ujjaim.

- Jól van, akkor hagyjuk abba – teszi le a konzolt, majd csak ül. Egyfolytában más hova nézz és néha rám. Majd elpirulva a szemembe nézz- Máskor is játszunk?- elnevettem magam, hogy lehet valaki ilyen aranyos. Jinnek igaza volt, hogy ismerhettük ennyire félre. Jungkook csak zavartan nézz rám

- Persze, játszhatunk Kook- szólalok meg végül. Kook elmosolyodik, majd rám ugrik és csiklandozni kezd. Percekig nevetünk és utána elfeküdtünk egymás mellett.

- Kook, mindig is volt valami amit meg akartam kérdezni.

- Mi?

- Miért fontos neked hogy Idol legyél?- nem szól semmit. Pár perc múlva megszólal .

- Titok.

- Titok?

- Igen. titok- ismétli meg. Nem szólok semmit csak várok. Már félórája fekszünk egymás mellet, szótlanul nézzük a plafont.

- 4 éves koromban döntöttem el. Volt egy lány az óvodában aki mindig egyedül volt, próbáltam vele játszani de nem engedte. Egy óvodai előadáson énekelnem kellett. Az előadás végén a lány oda jött mosolyodva hozzám. Egyszerűen gyönyörű mosolya volt. Majd ezt mondta nekem „ Gyönyörű hangod van. Remélem ha nagy leszel énekes leszel." Azután a nap után nem jött oviba. Pár nap múlva kiderült hogy rákban meghalt és akkor megfogadtam, hogy énekes leszek. Hogy mosolyt fogok csalni az emberek arcára ha éneklek.

Nem tudok mit megszólalni. Meghatódtam. Szóval ezért idol, ezért ad bele annyit, ezért nem érdekli a fájdalom és az egészsége. Képes meghalni csak azért, hogy mosolyt csaljon az emberek arcára. De ezt nem hagyhatom. Tudom fontosak a rajongók, de Jungkook fontosabb. Ha Ö nincs akkor nincs BTS. Le kell állítanom, hogy vegyen vissza.

- Ennyire fontosabb egy mosoly, mint az egészséged?

- Mi?- fordul felém mérgesen. Én továbbra is a plafont nézem.

- Le kell állnod. Tudom milyen fontos a rajongok. Nekem is fontosak. De az egészséged fontosabb. Mit fognak szólni az Armyk , ha az egyik koncerten összeesel?

- Az nem fog megtörténi- egyre mérgesebb.

- De, megfog. Ha így folytatod a szervezeted nem fogja sokáig bírni a túlterhelést.

- Az egészségemhez semmi közöd- ül fel.

- Lehet, hogy igazad van. Semmi közöm hozzá. De mit szólna a kislány ha tudná, hogy így éled az életed csak mert mosolygót - ülök fel- Az a kislány a fél életét korházban töltötte. Szerinted boldog lenne, ha megtudná, hogy ki-be járkálsz a kórházban- nem szól semmit- Meg egyébként is, nem akarom elveszíteni az ELLENFELEM- fogom meg a vállát, majd kimegyek a szobából.

Lécci írjatok véleményt!!