Amikor haza értünk, egyből a szobámba mentem. Nem akartam senkivel sem beszélni. Szerencsére békén is hagytak. Egész nap csak zenét hallgattam és aludtam. Valaki kopogott az ajtómon, de nem szóltam semmit. Nincs kedvem semmihez vagy senkihez. De nem zavartatva magát bejön. Bár kulcsra zártam volna az ajtót. Ez a bizonyos személy nem más mint Jin: - Hoztam egy kis kaját. Mióta megjöttünk ki sem jössz a szobádból- csak nézzem. Mégis mit keres itt? Leül mellém az ágyra és az ölembe teszi a tálcát- Egyél!- nem akarok veszekedni, neki álltam enni. Pár falat után már csak turkáltam. Jin meg csak nézet, nem akarna kimenni.

- Nem megyek addig ki meg nem eszed-újabb pár falat. Hányingerem van, azt hiszem mindjárt ide rókázok- Na azért nem főzhetek ilyen rosszul?- mosolyog rám.

- Nem, finom. Csak nem vagyok éhes- szólalok meg végül. Nem akarom, hogy még jobban megutáljon. Meg amúgy is imádom a főztjét.

- Jó, most az egyszer hagyom, de holnap megeszed az egészet- veszi ki az ölemből a tálcát, majd leteszi a földre. És csak nézzük egymást. Mégis mért nem megy ki?

- Nem megyek ki, beszélgessünk!- jelenti ki, csodálkozva nézzek rá. Gyorsan keresnem kell egy kifogást- Semmilyen kifogás miatt nem megyek ki- folytatja. Akkor úgy csinálok aki alszik- Az se fog beválni- még mindig csak mosolyog. Kezdem magam kényelmetlenül érezni- Tudod Jungkook könnyű téged kiismerni. Eddig mért nem vettem észre- jó tudni, megpróbálom fapofát vágni. Jin hirtelen felnevet- Istenem ezt az arcot- úgy nevet, hogy leesik az ágyról.

- Mi olyan vicces?

- Az...előbb...az ar...- nem tudja befejezni annyira nevet. Én meg csak nézzem. Mégis ki itt az idősebb mert biztos, hogy nem Ö. Végre abba hagyta a nevetést- Fáj a hasam. Rég nevetem ennyit- fogja meg a hasát.

- De jó neked- keresztbe teszem a kezem és elfordulok tőle. Szemem sarkából figyelem. Csodálkozva nézz rám.

- Te most megsértődtél?- nem mondok semmit, csak jobban elfordítom a fejem- Hihetetlen vagy- jön oda hozzám.

- Mi az?

- Aranyos vagy ahogy meg vagy sértődve- nem vagyok aranyos- De az vagy. Na későre jár, ideje lefeküdni- nem vagyok álmos- Nem érdekel alszol. Ki kell pihened magad. Holnap reggel megyünk próbálni és csak 1 óra körül jövünk meg. Készítek majd reggelit. Ja és te nem jössz- épp ellenkezni akartam de közbe vágott- Jungkook pihend ki magad. Meg a bokád sem nézz ki valami jól. Beszéltünk az igazgatóval és azt mondta egy hétig kivagy tiltva- remek. Kész pokol lesz ez egy hét.

- Hé nem is vagyunk olyan szörnyűek- mondja felháborodva.

- Jin hyung

- Igen?

- Te gondolatolvasó vagy?- nem mond semmit csak kinevet. Megindul az ajtó felé- Jó éjt Jungkook- megy ki. Mégis mi baja van és mért ilyen kedves? Itt hagyta a tálcát. Vissza viszem a konyhába. Ahogy megyek lefelé észre veszem, hogy bent vannak konyhában. Elmélyülten beszélgetnek. Észre sem vesznek.

- Na mi volt?- teszi fel a kérdést kíváncsian V.

- Fáj a hasam- mondja Jin.

- Bántott?- ugrik ki a székéből Jimin.

- Nem, dehogy- indul kifelé Jin, de észre vesz- Jungkook te meg mit keresel itt?- nézz rám csodálkozva. Nem mondok semmit csak mérgesen nézzek rá- Valami baj van?

- Épp egy kacsára gondoltam. Talán mégsem vagy gondolatolvasó, de akkor fent mért tudtad, hogy mire gondolok . Furcsa- gondolkodok el, Jin megint elneveti magát. Nem foglalkozva vele megyek a mosogatóhoz és teszem bele a tálcát. Majd holnap elmosom úgyis ráérek és Jin még mindig nevet- Jin hyung gondolatolvasó?- fordulok Jimin felé. Ö meg csak értetlenül nézz rám- Mi van?

- Neked is bele lát a fejedbe?

- Nem.

- Különös- teszem keresztbe a kezem.

- Elég volt- fogja meg a vállam Jin, közben a másik kezével fogja a hasát.

- Fáj a hasad?- nézzek aggódva rá- Ha ennyire fáj holnap elkellene menned az orvoshoz.

- Miattad fáj- nézz rám mérgesen, de a végén elmosolyodik.

- Mért mit csináltam?

- Semmit. Gyere menjünk aludni Kölyök- fogja meg a kezem kezd el maga után húzni. Mért érzem azt, hogy ez a hét nem lesz a megszokott?