-Most akkor van dalszöveg vagy nincs?-kérdezte a reggelinél sokadszorra RM. Jungkook motyogott neki valamit arról, hogy befejezett egy dalszöveget, de mikor megkérte arra, hogy mutassa meg neki, akkor meg azt mondta, hogy még nincs teljesen kész és nem is jó.

-Van! De nincs kész-turkált a tányérjában Jungkook.

-Az előbb még azt mondtad kész van.

-De azóta meggondoltam magam. Nincs kész és kész!

-Na, ebbe az utolsó mondatodba most egy kicsit belezavarodtam-lépett be Taehyung a konyhába, aki szegény csak reggelizni igyekezett, ehelyett viszont Jungkook már korán reggel megzavarta az agyát.

-Csak ne gondolj bele!-vette elejét RM annak, hogy V agysejtjei korán reggel haláltáncot járjanak szegény srác fejében.

-Jó-mondta V, mintha mi sem történt volna.

-De majd ha befejezted, megmutatod?-kanyarodott vissza Namjoon az eredeti témához.

-Ha az evést fejeztem be?-vigyorgott gonoszul a Maknae.

-Ne feleselj, fiam!-lépett be Jin az ajtón és azzal a lendülettel tarkón is csapta Kookiet egy serpenyővel.

-Te meg ne szólj bele, ha nem is tudod miről van szó!-dörzsölte meg a tarkóját az imént ütést elszenvedett személy.

-Jin? Szabad megkérdeznem, hogy miért járkálsz a házban egy serpenyővel?-tette fel a kérdést Namjoon, előre félve a választól.

-Valahogy fel kellett keltenem a többieket-sóhajtotta.

-De ugye Yoongit nem így akartad...?

-Hát először de, végül úgy döntöttem, hogy inkább nem akarok meghalni, szóval ő még mindig alszik.

-Okos döntés.

-Jungkook hová indulsz?-kérdezte V az éppen távozó Jungkookot.

-Nem mindegy?

-Elpakolni ki fog?-utalt az otthagyott tányérra.

-Anyád-morogta Jungkook és el is tűnt.

-Hát szép, mondhatom-csóválta a fejét Jin.-Így beszél a nőről, aki felnevelte V-t...

-Akkor elpakolsz?-nézett rá Taehyung bociszemekkel.

-Mi van?!-kiabált Jin hisztérikusan, Namjoon meg majd megszakadt a röhögéstől egészen addig, míg Jin fejbe nem csapta a serpenyővel.

Pont az ütlegelés pillanatában lépett be a konyhába Hobi és Jimin. J-Hope annyira megijedt a harcos kedvű Jintól, hogy majdnem elájult, de Jin nem preferálta a konyhában való ájuldozást, ezért fejbe akarta csapni Hoseokot, de az természetesen közben elájult, ezért a lendülő serpenyő a Hobi mögött álló Jimint találta arcon, aki fájdalmas halálkiáltások közepette elkezdett tántorogni és megbotolva az ájult Hobiban, beleesett fejjel a rántottába. Taehyung majdnem félrenyelte a kaját annyira röhögött, Jin a fejét fogva szitkozódott, RM pedig egyszerre akart röhögőgörcsöt és agyf*szt kapni. De köztudott, hogy a kettő együtt nem megy, ezért eredményként csak néhány furcsa hörgő hang hagyta el a száját. Ekkor Suga lépett a konyhába nyújtózkodva és mikor meglátta az elé táruló látványt, csak ennyit mondott:

-Az élet szép.

-Tényleg?-nézett rá Jin.

-A f*szt-mondta végignézve az ájult Hopeon, az orrából rántottát kifújó Jiminen, az eszét vesztett Rap Monon, az egyszerre ideges és aggódó Jinen és a fejét falba ütögetve röhögő Taehyungon.

-És én most mit eszek?-tette fel Suga a legfontosabb kérdést.-Az a rántotta már elment a Parkba, nem ehető.

-Haha, de k*rva vicces valaki-fújt ki egy újabb adag rántottát az orrából Jimin.

-Ehetsz vajas kenyeret-nyitotta ki a hűtőt Jin.

-Ha muszáj-fintorgott Yoongi, aki nem volt elrgadtatva a választéktól, de nem volt kedve vitatkozni-kivételesen.

-Valaki szedje már fel Hoseokot!

-Arra inkább egy lányt kéne megkérned, Jin-nézett furán Suga.

-Úgy értem a padlóról-forgatta a szemét Seokjin.

-Óóóóó, én újraélesztem!-lelkesedett nyomban Taehyung.

-V, régen rossz lenne, ha újra kéne éleszteni-mondta Namjoon, de V figyelmen kívül hagyta és letérdelt a földre Hobi mellé.

-Először nézzük a levegőt-mondta, miközben odatartotta a fülét Hoseok szája fölé.-Nem vesz-jelentette ki egy idő után.

-Nem vesz, csak lop-röhögött Suga vajas kenyér kenés közben.

-De vicces ma valaki-nézett Sugára Jimin mérgesen, továbbra is tojásdarabokat fujkodva az orrából.

-Mi van Jimin, megjött?

-Fúúú, de idegesítő vagy!

-Taehyung, biztos vagy benne, hogy Hobi nem lélegzik?-kérdezte Namjoon összeráncolt szemöldökkel.

-Nem-röhögött V és elszaladt, senki nem tudja hová és miért, de legalább nem volt ott.

Suga boldogan szemezgetett a vajas kenyerével és már emelte a szájához, amikor hirtelen kiesett a kezéből és egyenesen J-Hope arcán landolt, vajas felével lefelé. Suga egy darabig nézte, majd megvonta vállát és leszedte Hobi arcáról.

-A remény hal meg utoljára-harapott a kenyérbe.-Bár...ha ő így folytatja, akkor először. Túl sokszor ájul el. Volt már orvosnál?-kérdezte Yoongi.

-Ja. Állatorvosnál.

Suga itt nyelte félre a kenyerét. Jin a segítségére sietett és hátba csapta a serpenyővel.

-Kösz-köhögött Suga.

-Bármikor-mosolygott Jin.

-Egyébként Suga, Jungkook nem említett neked olyat, hogy írt egy dalszöveget?-szegezte a kérdést RM Yoonginak.

-Miért mondta voln? Nem vagyunk puszipajtások-rázta a fejét Suga.

-Jó csak gondoltam mivel a szobatársad...

-Figyelj, éjjel megpróbált megfojtani, nem hiszem, hogy pont nekem fogja elmondani, ha írt valamit.

-Jó, csak kérdeztem. Várj...megfojtani?!

-Semmi komoly, nyugi.

-Hobi, keljél már fel a földről, fel szeretnék mosni-kezdte el rugdosni Jin J-Hopeot.

-Nem hideg a föld?-kérdezte Jimin, aki egyébként maga is a földön ült. Semmi baj. Engedjük el.

-Hobi, ne szórakozz!-hajolt le Jin, hogy felkeltse Hoseokot, de egy pillanatra teljesen lefagyott.-Srácok! Hobi tényleg nem lélegzik!

-Mi?-pattant fel rögtön RM.-Ez biztos?

-Biztos hát! Hívjatok már mentőt!

RM a telefonhoz ugrott és tárcsázott. Jimin sápadtan nézett maga elé, Suga pedig nem tehetett mást, csak annyit, hogy ne fulladjon meg a kenyértől és járjon úgy, mint szegény Hobi.

7 óra múlva

-Már megint a kórházban, ezt nem hiszem el!-járkált fel-alá Namjoon a váróban. És igen, mostanában elég sokat jártak ide. A különbség csupán annyi volt, hogy most nem Yoongiért aggódtak, hanem Hoseokért.

-Már benn van egy ideje, mikor mehetünk be hozzá?-türelmetlenkedett Jin.

-Honnan tudjam? Ha tudnám, akkor megmondanám-mérgelődött RM.

-Jól van na! Hozok inkább kaját-lépett ki Jin a váróból maga mögött hagyva a kínos csendet.

Miután Jin kiment, pár percig nem történt semmi, majd bejött egy orvos és azt mondta egy valaki bemehet hozzá.

-Jó, de mi van vele? Mi történt?

-Gyenge az idegrendszere. Gyakran elájul?

-Igen.

-Értem. Most egy kicsit hevesebben reagált a szervezete, mint szokott. Most kap gyógyszert és ha rendesen szedi, akkor kevesebbszer fog elájulni. Kicsit csökkenti majd a felgyülemlett stresszt.

-Köszönjük. Akkor az lesz a legjobb, ha én me...

-Én megyek-állt fel Suga.

-Biztos?-kérdezte Namjoon bizonytalanul.

-Ha azt mondtam, hogy én megyek, akkor én is megyek.

-Nekem mindegy, melyikőjük jön, de tudniuk kell, hogy a betegnek erős nyugtatót adtunk, szóval nem lesz...hogy is mondjam? Normális.

Mindannyian rezzenéstelen arccal néztek az orvosra.

-Eddig se volt az.

-Öhm, rendben, akkor mehetünk?

-Hobi?-lépett az ágy mellé Suga.

-Áááá, cukorka-mosolygott J-Hope.

-Öhm, igen, asszem-motyogta Yoongi.

-Mizu veled? Te is látod a pillangókat?-nézett Hobi a kórterem egy távoli sarkába, megfigyelve a "pillangókat".

-Hát persze-pillantott Suga arra a helyre, ahol J-Hope a pillangókat sejtette.-Figyelj, mondok neked valamit.

-Igen?-kérdezte Hobi komoly arccal, de miután Sugára nézett elkezdett röhögni.-Olyan vicces a hajad! MIntha le akarna szállni a fejedről! Megehetem?-kérdezte hirtelen és már nyúlt Suga haja felé, de az rácsapott a kezére.

-Aúú! Csúnya vagy!-szorongatta a kezét Hobi.

-Nagyon figyelj, mert csak egyszer mondom el!

-Nekem?

-Igen, mert te úgysem fogsz emlékezni és valakinek mondanom kell!

-A kiscsibékről lesz szó?

-Mi? Nem.

-Akkor?-kérdezte Hobi úgy, mint aki el sem hiszi, hogy valaki nem a kiscsibékről akar vele beszélgetni.

-Tudom ki vagy-nyögte ki Yoongi.

-Ki vagyok?-nézett körbe a teremben Hobi.

-Tudom ki vagy-ismételte Suga.-Tudom a többiek kik és azt is, hogy én ki vagyok.

-Én ki vagyok-sóhajtott Hobi.

-Én is-mosolygott Suga.-A lényeg, hogy itt vagyok.

-Látom.

-Úgy értem itt vagyok, itt voltam és itt leszek.

-Egész este itt maradsz akkor, vagy mi van?

-Nem. Nem így értem. De neked ezt nem is kell értened. És az lenne a legjobb, ha el is felejtenéd.

-Mit?

-Csak el kellett mondanom valakinek, mert azt hittem megőrülök.

-Mit?

-Semmit. Most megyek-állt fel Suga és otthagyta Hobit, aki még mindig valami kiscsibékről motyogott.