-Suga! Mostmár tényleg indulnunk kell!-lépett be az ajtón Jin, akit Namjoon küldött, hogy szóljon Sugának.

-Pillanat-mondta Suga és igyekezett elrejteni a papírt, amit a kezében szorongatott és amit Jin nem vett észre.

-Mehetünk-mondta végül, miután beleejtette a cetlit az asztalon álló vázába, ami évek óta nem látott virágot, a társasága csupán néhány pók volt, a bunkóbb fajtából. Hogy milyen a bunkó pók? Hát az amelyik akkor éppen benn ült a kávéját szürcsölgetve, amikor Suga beledobta a vázába a papírt, most idegesen rázta az öklét, amiért magára borította a kávéját és különböző szitkokat szórt az illetőre, aki ezt tette vele. (De miért is írok egy pókról? Franc tudja.)

Suga Jin nyomában kilépett a szobája ajtaján és elindult az autó felé, lélekben felkészítve magát a rá váró "borzalmakra".

Namjoon már az autóban ült, mikor Suga kinyitotta az ajtót és beült hátra. Miután Jin is elhelyezkedett és kellőképpen leszidott mindenkit, mert nem csatolták be a biztonsági övüket, már el is indulhattak. Yoongi morcosan ült hátul és bámult kifelé az ablakon, Jin és Namjoon pedig feszült csendben ültek. Úgy néztek ki, mint egy család, ahol a szülők épp most viszik a gyereküket fogorvoshoz.

-Khrm-köszörülte meg Yoongi a torkát egy idő után.-Köszönöm, hogy elviszel-pillantott Namjoonra.

-Nincs mit-biccentett.

-Titeket egyáltalán nem zavar, hogy én vezetek?-pillantott rájuk idegesen Jin, de csak annyit ért el, hogy egy másodpercre elvesztette az irányítását a kocsi felett és kis híján felhajtott a járdára. Senkinek nem lett különösebb baja, csak annak a szegény katicának, aki éppen hazafelé tartott a nagyszüleitől. Szerintem meghalt. (Na jó, mi ez ma a bogarakkal???? Mondjuk a pók nem bogár, de akkor is...)

-Ha így folytatod a vezetést, akkor egy kicsit azért zavar-pimaszkodott Suga.

-Maradj csöndben!-szólt rá Jin, de a hangja inkább tűnt kedvesnek, mint szidalmazónak.

A kórház épülete egészen kihalt volt, csak néhány ember üldögélt a váróban, csendben, legbelül halottan. Namjoon a pulthoz lépve váltott pár szót az ügyeletes nővérrel. Suga karba tett kézzel álldogált a fal mellett, Jin pedig egy kislányra mosolygott rá, de a kislány ezt annyira nem értékelte és unottan fintorogva hozzávágott egy összegyűrt zsepit Jinhez. Suga röhögve kapta el a fejét, amit Jin észrevett, ezért ő meg Sugához vágta hozzá a taknyos zsepit.

-Indulhatunk-lépett hozzájuk RM és kissé meglepődött, mikor csak annyit látott, hogy egy zsepi repül felé Suga irányából.-Mi a...?-kezdte és közben leszedte a pólójára ragadt pzs-t.

-Mehetünk-kapta el a tekintetét Yoongi az idegesen szemét forgató Namjoonról.

-De hová megyünk egyáltalán?-indult el Jin a liftek felé vezető folyosón.

-Az alagsorba.

-Le? Hiszen ott lent csak a hullaház szokott lenni.

-Igen...Talán az is ott van-mondta furán RM.

-Talán?-kérdezte kislányosan magas hangon Jin.-Most talán, vagy nem talán? Ez egy talán talán, vagy egy nem talán?

-Mi? Ilyen, hogy "nem talán" nem is létezik-rázta meg a fejét RM.-És a talán az talán-tette hozzá.

-Te aztán kurva megnyugtató tudsz lenni-fordult Yoongi RM-hez.

-Most mit mondjak? Nem mondhatom meg neki, hogy a hullaház is ott van, mert akkor én is oda kerülnék-suttogta Namjoon.

-Szépek vagytok, mondhatom! Társaságban sugdolózni!-förmedt rájuk Jin.

-Bocsi, any...Jin. Bocsi, Jin-vörösödött el RM.

-Te most majdnem anyának hívtad?-röhögött Suga.

-Nem, dehogy.

-De igen.

-Hagyjuk ezt. Inkább menjünk-kezdte lökdösni a két tagot a liftek felé.

-Melyik szinten van?-kérdezte Jin a liftben.

-A -2-es az.

-Szóval -2. Erősen hullaház szagú.

-Miért, milyen szaga legyen? Bomló testekkel van tele, nem lehet rózsa illatú-vakarta meg az orrát Yoongi.

-Én nem úgy értettem.

-Tudom. Itt soha senki, semmit nem úgy ért.

-Fejezzétek már be!-szólt rájuk RM, miközben megnyomta a gombot.

A lift lassan haladt lefelé. Olyan lassan, hogy szinte állt. Talán azért mert állt.

-Most ilyenkor mi van?-nézett fel Suga az emeleteket jelző, világító kijelzőre, amin változatlanul az 1-es szintet jelezte. Azt, ahonnan elindultak.

-Szerintem beragadt-fújtatott Namjoon.

-Hát ez remek-szólalt meg Jin fejhangon, mire a másik kettő értetlenül nézett rá.

-Hogy bírsz ilyen hangokat kiadni?-kérdezte Yoongi.

-Klausztrofóbiás vagyok, jó?-mondta Jin, továbbra is fejhangon.

-Van itt valami segélyhívó gomb?-nézett végig a gombokon RM.

-Van? Ugye, van?-jajveszékelt Jin, miközben megtörölte erősen verejtékező homlokát.

-Nem lehet, hogy megnyomtad azt a gombot, amitől megáll?-lépett Namjoon mellé Suga.

-Nincs is olyan gomb.

-Megtaláltátok már?

-Keresssük, nyugi.

-Nyugi? Anyádat nyugtasd!

-Azt csinálta.

-Ne beszélj velem így!

-Hol az a kibaszott gomb?

-Esküszöm meghalok.

-Ezzel várj addig, míg leérünk a hullaházba.

-Tudtam! Tudtam, hogy az is ott van!

-Suga, ne inzultáld Jint, hanem segíts!

-Így van, hallgass apá...Namjoonra. Azt akartam mondani, hogy Namjoonra.

-Még véletlenül sem azt, hogy apádra, igaz?

-Igaz. Megvan már az a tetves gomb?

-Elég legyen! Így nem bírok koncentrálni!

-Milyen hülye gombok ezek?

-El fogok pusztulni!

-Segíts már keresni!

-Szerinted mit csinálok?!

-Csak állsz ott!

-A gomb kereséshez mióta kell mást is csinálni?

-NEM TUDOM!

-NE ÜVÖLTÖZZ!

-MEGHALOOOK!!!

-ELEGEM VAN!

-HÁT NEKEM IS!

-ÉN MÉG MINDIG HALDOKLOM!

Suga belerúgott a liftbe (még szerencse, hogy nem Jinbe), mire az elindult. A -2.-on aztán kinyílt az ajtó, mire mindannyian szinte kiestek rajta. És egyszerre kezdtek el röhögni. Kivéve Jint. Jin nem röhögött.

-Szerintetek ez vicces?!

-Az. A kedvenc részem az volt, mikor ezt mondtad: "El fogok pusztulni!"-imitálta Suga Jin hangját.

-Igen, az jó volt-mondta RM a szemét törölgetve.

-Hát így állunk-morogta Jin.-Mégis mennyi ideig voltunk benn?

-Másfél percig-pillantott RM az órájára.

-Durva.

-Az de inkább menjünk. Ez tényleg a hullaház-borzongott meg Jin.

Végignéztek a kihalt folyosón, amin akadozva pislákoltak a lámpák, kísértetiessé varázsolva az egész helyet.

-Biztos jó helyen vagyunk?-nyelt nagyot Jin.

-Azt mondták ez az-suttogta RM, aki maga is félt egy kicsit. Egyedül Suga tűnt bátornak.

-Melyik terem az?

-A 25-ös.

-Ez itt a 19-es-mutatott a jobbra nyíló első ajtóra Suga.-Az beljebb lesz.

-Beljebb? Én biztos nem megyek beljebb!-tiltakozott azonnal Jin.

-Ne legyél már dedós, aki mindenktől fél!

-Olyan, vagyok, amilyen akarok! És félek. Láttam az egyik sarokban egy döglött, félszemű pókot.

-Honnan tudod, hogy félszemű volt?

-Abból, ahogy rám nézett-rázta ki a hideg Jint, a felkavaró emlék hatására.

-De ha döglött volt, hogyan nézett rád?

-Hagyjuk a kérdéseket-szólt közbe Namjoon.-Keressük meg a termet-mondta, de egyikük sem mozdult.

-Akkor majd én-határozta el magát Suga.-De jobb lenne, ha Jin is jönne, mert ahogy látom, rá is ráférne a pszichológus-pillantott Yoongi a falfehér arcú Jinre.

Suga elindult a folyosón és hangosan számolt, ahogy elhaladt az ajtók előtt.

-20, 21, 22, 23, 24, 26, 27. Nincs is 25-ös-szólt hátra a válla felett.

-Minek jöttünk ide?-kérdezte Jin.-Úgy érzem magam, mint egy horrorfilmben. Mindjárt jön a bohóc-reszketett.

-Nyugalom, nem kell tartanod semmilyen bohóctól-mosolygott Jinre RM.

-És miért nem?

-Mert a bohóc a csatornában csövezik, nem jön ide-lépett melléjük Suga. Egyikőjük sem kérdezte meg, hogy ezt honnan tudja, mert mindketten annyira be voltak tojva, hogy megszólalni is alig mertek.

-Menjünk innen-pislogott körbe Jin.-Félek.

-Szerintem is menjünk. Nincs itt semmi-mondta Suga.

-Jó-egyezett bele RM, akinek már szintén mehetnékje volt.

-De ha megint beragad a lift...-aggódott Jin.

-Nem fog.

-Szólnunk kéne valakinek, hogy rossz helyre küldtek, nem?-kérdezte Jin.

-Nem-vágta rá gyorsan Suga.

-Miért nem?

-Gondolj bele. Teljesen hülyének néznének, ha előállnánk ezzel a sztorival.

-De..

-Igaza van-mondta Namjoon.-Ha ezt elmeséljük, csúnyán beégünk.

-Jó, igaz.

-Akkor most hazamegyünk?-kérdezte Yoongi.

-Igen.

Kilépve a liftből mindannyian megkönnyebbültek. Jin azért, mert nem ragadt be újra a lift és a bohóc sem jött, Namjoon azért mert elhagyhatta az ijesztő alagsort, Suga pedig azért, mert hála a két félősnek, nem derült ki, hogy valójában volt 25-ös ajtó. Mindig is volt.