-Mikorra kell odaérni a...pszichológushoz?-kérdezte Yoongi rekedt hangon.

-Délután egyre megyünk-nézett rá RM.-Valami baj van? Nagyon sápadt lettél hirtelen-nézett rá aggódva.

-Semmi bajom-válaszolta Yoongi kicsit ingerültebben, mint szerette volna.-Elmegyek a szobámba-lökte el magát a radiátortól, ami előtt állt és a tagokat kerülgetve célba vette a lépcsőt.

-De ugye tudod melyik a te szobád?-szólt utána Jungkook mérgesen, de Yoongi nem válaszolt.

-Hát ennek meg mi baja?-érdeklődött Jimin.

-Ki tudja-vont vállat Jin.

-De Jungkook-fordult felé RM-miért akartál beszélni vele?

-Reggel mikor felkeltem nem volt bent a szobában. Helyette Taehyung fetrengett félpucéran az ágyában.

-V? Mit kerestél ott?-kérdezte Jin.

-Nem tudom. Én azt hittem a szobámban vagyok.

-Mindenesetre, ha beszélni akarsz vele-fordult Jungkook felé Namjoon-szerintem most tedd.

Yoongi fáradtan ledőlt az ágyára és a szemét dörzsölgetve gondolkozott. Hogy min, azt nem tudom. Meg szerintem ő sem. Alig pár perccel később nyílt az ajtó és Jungkook lépett be rajta.

-Yoongi-lépett Suga ágyához.-Mit keresett Taehyung a szobámban? És te hol voltál?

Yoongi nem válaszolt, csak feküdt tovább az ágyában, szemére szorított kezekkel.

-Yoongi válaszolj! Mindent harapófogóval kell kihúzni belőled?! Yoongi, a picsába már! Válaszolj!-rángatta le Yoongi kezeit a szeméről. Amit akkor látott, azt egyszerűen nem tudta kezelni, mert soha nem látta még így Sugát. Kisírt, vérvörös szemekkel.

-Hyung?-nézett rá ijedten Jungkook.-Hyung, mi a baj?-kérdezte, de közben egyre távolabb és távolabb lépett Suga ágyától ahelyett, hogy közeledett volna hozzá. Nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Az oké volt, ha valaki más sírt. De Suga? Suga nem sír így, ennyire. Soha.

Yoongi csak nézett a távolodó Jungkookra üveges szemekkel, szomorkás mosollyal és valami egészen földöntúli arckifejezéssel, amit Jungkook azelőtt sosem látott rajta. Sőt, senkin.

Jungkook ujjai már ráfonódtak a kilincsre, mikor Yoongi szólásra nyitotta a száját és belenézve a sokkot kapott Jungkook szemébe, így szólt:

-Csak a régi rossz emlékek.

Jungkook úgy botorkált le a lépcsőn, mint aki kísértet látott. A többiek érdeklődve figyelték, amint nem veszi észre az utolsó lépcsőfokot és kiterül a nappali padlóján, ahonna alig egy perc múlva fel is tápászkodott.

-Na, beszéltél vele?-kérdezte Jungkook arcát fürkészve RM.

Jungkook csak bólintott, de aztán hirtelen kitört belőle.

-Suga kibaszott ijesztően viselkedik, a kurva életbe!

Hoseok, aki épp kezdett magához térni, meghallotta Jungkook káromkodását és úgy döntött, nem árthat még pár perc a "kómából".

A többiek pedig értetlenül néztek össze. Jungkook azt mondja Sugáram hogy ijesztő. Itt már súlyos gondok lehetnek.

-Megyek megnézem-állt fel hirtelen elhatározással Jimin, aki úgy döntött, hogy a világért sem hagyná ki az ijesztő Suga látványát, főleg úgy, hogy Jungkook is megijedt tőle.

Kopogott. Semmi válasz. Még egyszer kopogott. Megint semmi. Úgy döntött bemegy. Okos döntés. Jimin körülnézett a kihalt szobában. Yoongi nem volt sehol. A függönyt ide-oda fújta a szél a szobában. Jiminben ekkor tudatosult, hogy nyitva az ablak és ekkor valami olyasmi jutott eszébe, amit elképzelni sem mert. Az ablakhoz szaladt és kihajolva üvöltözni kezdett.

-Yoongi! Hol vagy? Suga!

De választ csak attól a galambtól kapott, ami alig fél méterrel a feje mellett "kézbesítette a csomagot".

Jimin lélekszakadva rohant le az emeletről, hogy elmondja amit látott. Pontosabban amit nem látott, de sejtett.

-Suga...nincs...szoba...ablak...galamb szar-lihegte teljesen kifulladva.

-Mi?-kérdezte V.-Suga szobájában nincs galamb szar?

-Kimaradt a mondatodból az ablak-figyelmeztette kedvesen Jin.

-Ja, tényleg. Köszi, Jin. Akkor Suga szobájának ablakán nincs galamb szar?-találgatott.

-Nem-rázta a fejét idegesen Jimin.-Suga nincs a szobájában és nyitva az ablak, szóval nem tudom mi történt, de majdnem leszart egy galamb-hadarta.

-Suga nincs itt?-pattant fel RM.-Már megint?

Jimin szomorúan megrázta a fejét.

-Ezt nem hiszem el!

RM sietősen elindult felfelé, nyomában a többiekkel, kivéve Hobival, mert ő még mindig el volt ájulva, a fotel mögött, egy csendes sarokban.

Namjoon berontott a szobába és idegesen körülnézett.

-Az összes cucca itt van-túrt bele az ágyon heverő ruhakupacba. Majd az ablakhoz lépett és kihajolt.-Sugaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa!-kiabálta.

-Mi van?-lépett a szobába a keresett személy.

Jungkook nem mert rápillantani, a szoba faláhooz húzódott és földet bámulta. Csak egy pillanatra nézett fel. Suga arca egyáltalán nem olyan volt, mint amilyenre emlékezett. A szemei csillogóan tekintettek előre, az arca kisimult volt és a szája széle mosolyra húzódott.

-Suga!-ölelte meg V. Aztán a többiek is.

-Jól van, akadjatok már le rólam, az istenért!-próbált szabadulni Yoongi.

-Hol voltál?-kérdezték tőle egyszerre ketten is.

-A wc-n-felelte egykedvűen.

-Jaj, hála istennek!-sóhajtotta RM.-Most pedig kezdj el készülődni. Tudod, a pszichológus-mondta, mire Suga csak biccentett és nézte, ahogy a tagok kivonulnak a szobájából. Egy valakit kivéve.

-Jungkook? Te nem mész?

-Hová tűntek?

-Mik?-kérdezte Suga, bár pontosan tudta mire gondol.

-A régi rossz emlékeid?

Yoongi belenézett Jungkook szemébe, majd megrázta a fejét.

-Nem is voltak.

Jungkook egy pillanatra elgondolkodott, majd megrázta a fejét és elindult kifelé, de az ajtóban még visszafordult.

-Tudod, Yoongi-kezdte.-Én azt hittem bízhatok benned.

Majd egy hatalmas csattanással becsukta maga mögött az ajtót, Suga pedig hatalmas sóhajjal végigterült az ágyon.

-Bízhatsz is-suttogta.-De újra kellett kezdenem. Remélem megérted majd egyszer, ha kiderül. Remélem mindannyian megértitek majd-pillantott a bezárt ajtóra, ami mögött Jungkook állt visszatartott lélegzettel, a hallottakon töprengve.