-Hé, várjatok már egy percet!-lépett a zűrzavar közepébe Rap Monster, mire mindenki lefagyott, mintha megnyomták volna a "pause" gombot. J-Hope levette a kezeit a füléről, az őt üldöző V J-Hope feje fölé emelt kézzel "lefagyott", Jungkook nem állt meg, hanem káromkodva kisétált a nappaliból. Jin pedig abbahagyta a "mondjátok már meg, mit akartok enni, vagy leütök valakit" felkiáltás ismételgetését és V feje fölé emelt serpenyővel szintén lemerevedett.

-Na!-bólintott elégedetten Rap Mon.-Hol van Jimin?-pillantott végig a mozdulatlan tagokon.

-Nem tudjuk-vont vállat Hoseok, de továbbra sem mozdult.

-Most egyébként-nézett rájuk Yoongi.-Pontosan mi bajuk van?

-Ezeknél sosem tudhatod, mi következik. Kiszámíthatatlanok-ingatta a fejét Namjoon.

-Aha.

-Szerintem-lépett arrébb Namjoon.-Folytassátok.

Na, ezt nem kellett volna. Ekkor ugyanis V lesújtott J-Hope fejére és felkiáltott:

-Megvan!

-Te hülye, én nem egy légy vagyok-tapogatta a fejét Hoseok.

-Tudom-röhögött V, de hamar lefagyott az arcáról a mosoly, ekkor ugyanis Jin fejbe verte a serpenyővel. Elég nagyot koppant.

-AÚÚÚ! Ezt most miért?

-Az az asztal mahagóni!-méltatlankodott Jin a tegnapi sérelme miatt.

J-Hope kihasználva V pillanatnyi zavarodottságát, elszaladt, de V a nyomába eredt. Jin pedig megrántotta a vállát és kiment a konyhába, miközben azt motyogta, hogy "akkor esznek rántottát". Mivel továbbra sem mondta meg neki senki, mit főzzön. Talán ezért döntött rántotta mellett. Mert azt nem főzik.

-Néha, elgondolkozom azon, hogy pontosan miért is vagyok itt-gondolkodott Rap Mon.

-Nyugi, közéjük való vagy-röhögött Yoongi.

-Te pedig ugyanolyan bunkó vagy, mint eddig. Ha nem jobban.

-Hát....Erre születni kell.

-Ez egy nagyon bölcs gondolat-fintorgott Rap Mon.

-Tudom. Hiszen én mondtam-felelte Yoongi, azzal a tipikus "swag" nézésével, ami Rap Monban hirtelen rengeteg emléket élesztett fel és pár pillanatra ő is lefagyott.

-Menjünk, keressük meg Jimint-mondta végül megrázva a fejét.-Ha sokáig van egyedül, még a végén baja esik. Vagy inkább valami bajt okoz-javította ki magát Rap Mon.

-Menjünk-tápászkodott fel Yoongi, aki egyetértett abban, hogy valóban nem jó ötlet huzamosabb ideig egyedül hagyni a fiút.

Körbejárták a házat, Yoongi volt olyan bátor, hogy a konyhába is benézzen, bár futva jött ki, mert Jin megdobta egy tojással. De Jimint sehol sem találták. Nyoma veszett. Vajon ennyire megsértődött, azon amit Suga mondott? Nem valószínű, de nála sosem lehet tudni.

-Oké, akkor elmegyek megkeresni-fujtatott idegesen Namjoon.-Nem hiszem el, hogy mindig történik valami! Nem lehet egy szabad percem. Még álmomban is Taehyung elveszett csigáját kerestem, amit végül nem találtam meg, Taehyung hisztizett, de végül kiderült, hogy az ágya alatt volt. Beszarok tőlük, komolyan!

-Jó, de ne ide!-fintorgott Suga, akit már nagyon kifárasztott a keresés. Ami valójában kemény 4 percet vett igénybe.

-Nem úgy gondoltam....

-Tudom. De én most elmegyek a szobámba, mert...mert elmegyek a szobámba. Csá-intett és már el is tűnt.

-Jaj, hogy fogom megtalálni?

Először megpróbálta felhívni Jimint. De a telefon egy csizma belsejéből(?) szólt. Senki sem tudja, miért volt Jimin telefonja egy csizmában, de talán jobb is. Namjoon kénytelen volt kimenni. Körbejárta a háztömböt, az utcát, kiabált és idegeneket kérdezgetett, de Jimin nem volt sehol. Két órányi hiábavaló keresés után hazaindult. Éhes volt, kimerült és csalódott. Ha Jimin nem kerül elő, akkor...Bele se mert gondolni.

A nappaliba lépve fel sem nézve lehuppant a kanapéra és sóhajtozott.

-Mizu?-pattant mellé a kanapéra...

-Jimin?!

-Igeeeeen-szólt furán Jimin.

-Hol....Hogy... Mit....Hol voltál?-kiabált Namjoon.

-Lent, a pánikszobában.

-Basszus-kapott a fejéhez Rap Mon. Erre nem is gondolt. De vajon miért?-Nekünk nincs is pánikszobánk-nézett kérdőn Jiminre.

-Ja...Hát, akkor fogalmam sincs hol voltam. De onnan csak most jöttem vissza. Amúgy-váltott témát.-Nem tudod véletlenül, hogy hol a telefonom?

-De. Egy csizmában.

-Megjött a Mikulás?-pattant fel boldogan és kiszaladt.

-Meg vagyok velük áldva-morogta Namjoon és fáradtan végigdőlt a kanapén, ahol pár perccel később elnyomta az álom, bár még csak délelőtt 11 óra volt.