Boldog Szülinapot Osamu! 2021.06.19.

--------------------------------------------------------------

Nakahara Chuuya. Yokohama városának egyik legrangosabb középiskolájába jár. És a lányok nézete szerint a vonzó rosszfiú szerepét tölti be. Motorral jár, verekedik, minden balhéban benne van, már többször volt az igazgató előtt, mint bárki más. Mégsem csapják ki. Mert, egyszer, hogy jó tanuló szinte a legjobb. Másodszor pedig több sportcsapatban is benne van és nélküle nem valósínű, hogy egyetlen mecset is nyernének a csapatok más iskolákkal szemben.

Ilyen körülmények között természetes, hogy szinte naponta kap leveleket és tesznek neki vallomásokat a lányok. De eddig még senkinek sem válaszolt és azok, akik szóban vallanak neki, sem ússzák meg, mert őket is mindegyszálig kikosarazta. De nem nyíltan, hanem mindet valamiféle hazugsággal. Sosem volt őszinte egyetlen lánnyal sem. Sok szívet tört már így össze.

Járnak a pletykák körülötte, hogy lehet, van barátnője. Csak nem ide jár. Sőt még olyan megalapozatlan feltételezés is született, hogy saját kapura játszik.

De hiába a rengeteg pletyka és tévhit. Még mindig nagy figyelemnek örvend az iskola leánytanulói körében. Chuuya pedig élvezi ezt a dolgot. Annak ellenére, hogy nem akar tőlük semmit.

Korábban nem igazán érdekelte a dolog. Elvolt a rosszfiús élet adta szabadsággal és hogy nem kellett a kapcsolatok miatt szenvednie.

Viszont ez az állapot csupán addig tartott, míg egy új srác nem érkezet egyik évben az osztályukba.

Ő Dazai Osamu. Akit kicsaptak a régi sulijából. Ami egy magániskola volt. Túl sok rosszaságot követett el és őt még az sem mentette meg, hogy baromi okos. Kicsapták. De az apja elég nagy befolyással bírt még így is az iskolára ahhoz, hogy elintézze, felvegyék ebbe a suliba.

Chuuya nem volt felkészülve arra, hogy egy hozzá hasonló nagy kutya kerül a területére. Aki ráadásul még talán nála is nagyobb hal ebben a tóban.

Baromira idegesítette és bosszantotta, hogy szépen lassan elkezdte elvenni azokat a dolgokat Chuuyától, amiket eddig csak ő tehetett meg. Egyre több lány vette észre mennyivel jobban néz ki ez az új rosszfiú. Magas titokzatos, és ami a legfontosabb nőcsábász! Vagyis nála volt esélye minden lánynak, ha nem is hosszútávra, de egy-egy légyottra mindenképpen. Dazai elég hamar kihasználta, hogy ebben a suliban korábban még nem volt olyan srác, mint ő. És napi szinten válogatott az alkalmi partnerek között.

Chuuyát ette a méreg, hogy egyre kevesebbet foglalkoznak vele az emberek. Korábban ő volt a középpontban. Róla mentek a suttogások és a pletykák. Erre idejön ez a nyakigláb kötszeres senkiházi és kitúrja a helyéről. Ezt nem tűrhette tovább. Viszont mikor ezt Dazai tudtára is akarta hozni, akkor azonban máshogyan sültek el a dolgok.

Chuuya szeretett egyedül enni délben ilyenkor mindig felment a tetőre. Mindenki tudta, hogy az az ő területe. Még azok sem mertek felmenni oda, akik azért néha feszegették a király határait.

Viszont erről Dazainak senki sem szólt.

Így mikor Chuuya kinyitotta az ajtót a barnával találta szembe magát. A korlátnak támaszkodott háttal. Maga elé bámult és a lábával piszkált egy kis csavart, ami nem tudni honnan került elé.

- Te meg mit keresel itt?

Rántotta ki a gondolataiból a merengő magasabbat. Lassan emelte fel a fejét. Végigmérte az ebédes dobozát szorongató alacsony vöröset, aki úgy morgott rá, mint egy veszett házőrző. Mulatságosnak találta, hogy már a puszta látványától is egekben a vérnyomása és ennyire kit tudja hozni a sodrából anélkül, hogy akár egy szót is szólt volna. Nézte még egy pár pillanatig majd elnevette magát. Mert tényleg hasonlított egy kis csivavához. Aki azt hiszi sokkal nagyobb, mint valójában

- Mit röhögsz? Behúzzak neked egyet?

Indult meg Chuuya a jól szórakozó barna irányába becsapva maga mögött az ajtót és útközben az ebédes dobozát is letette a földre. Mikor odaért Dazai már a hasát fogta a nevetéstől, mert közben egyre inkább elképzelte milyen lenne Chuuya egy kis kutyaként. És tetszett neki a végeredmény.

- Kérdeztem két dolgot te szerencsétlen.

Kapta el a gallérját és rántotta meg kicsit, hogy ráijesszen. De csak azt érte el vele, hogy Dazai abbahagyja a nevetést. Helyette közelebbről pásztázta végig az alacsonyabbat. Még nem volt alkalma szemtől szemben állnia vele.

- Bocs elfelejtettem mit is kérdeztél?

- Hogy mit keresel itt az én tetőmön, balfék?

- Ó ez a te tetőd? Azt hittem a suli tulajdona.

- Mindenki tudja, hogy ez az én területem! Senki sem jöhet ide, csak én! Neked nem szóltak?

- Ami azt illeti nem. Elfelejtették megemlíteni.

- Nagyon ajánlom, hogy igazat mondj, mert már a tököm televan veled!

- Miért? Ellened nem tettem tudtommal semmit.

- Nem, a szart nem!

- Kifejtenéd pontosabban?

- Amióta idetoltad a képedet egyre kevésbé foglalkoznak velem az emberek! Kérem vissza a trónomat! Nem volt jogod elvenni!

- Trónod?... Így nevezed azt, hogy annyi lányt megbántottál szórakozásból?

- Mi? Én-

- Hallottam tőlük dolgokat. Tudod, szex után elég őszinték tudnak lenni a csajok. Többen is azt állították, hogy vallottak neked, te meg csak lekoptattad őket.

- És ha igen? Semmi közöd nincs hozzá, hogy mit teszek! Ha nem érdekelnek, akkor nem válaszolok nekik és kész!

Chuuya elengedte és már duzzogva távozott is volna. Igaza volt a kötésesnek és ezt nem szerette. Valóban sok szívet tört össze. De az, hogy ezeket a szíveket Dazai gyógyítgatta zavarta nagyon. Csak nem tudta, hogy miért.

Dazai végigmérte a neki hátal álló, egyértelműen rivalizálni próbáló osztálytársát. Érezte, hogy lappang még valami a dühe mögött. És mivel elég jól szórakoztatta az, hogy kikészíthette idegileg, úgy döntött rátesz még egy lapáttal a vörös amúgy is magas vérnyomására. Kíváncsi volt, hogy meddig mehet el, mielőtt mondjuk ténylegesen meg is ütné őt.

Szerette feszegetni a határokat. És az előző suliában sikerült át is lépnie azt a határt. De most új körülmények és új kihívások között volt. Szerette volna tudni a vöröske mennyire toleráns vele.

- De nem csak ezt hallottam ám rólad Nakahara Chuuya.

- Leszarom!

- Hanem pl. azt is, hogy lehet, azért nem kell neked egyetlen csinos kisasszony, sem mert saját kapura szeretsz játszani.

Chuuya ledermedt. Valahogy ez az egy pletyka, ami amúgy igen széles körben ismert volt. Az ő fülét valahogyan mégiscsak elkerülte. Kutatott az agyában mégsem talált semmit, ami ennek a pletykának a létezésére utalt volna. Egyáltalán nem is értette, hogy miként jöhetett létre.

Dazai érezte, hogy megfogta. Hiszen nem fordult vissza vagy ilyenek. Pedig azt hitte hátraperdül és behúz neki egyet. De nem történt semmi. Meg akarta lökni a megállt fogaskerekeket. Közelebb sétált Chuuyához és mikor mellé ért a füléhez hajolt.

- Na, mi az? Rátapintottam a lényegre?

Egy pillanat múlva már falnak volt csapva. Rendesen be is verte a fejét. Chuuya pedig ott állt előtte megint a nyakát szorítva, de ez alkalommal, sokkal komolyabb volt a tekintete.

- Honnan veszed ezt? Ki mondta? Vagy inkább te terjesztesz ilyeneket rólam? Miket találtál még ki, hogy hülyének nézzenek az emberek?

- Semmit. Ezt sem én tálaltam ki. Egyre többen feltételezik rólad.

- Nem vagyok meleg!

- Neme? Akkor miért nincs barátnőd?

- Mert nem érdekelnek!

- Vagyis más érdekel?

- Fogd be a pofád Dazai, mert még véletlenül le talállak dobni a tetőről.

- Nem fogod megtenni.

- Ó valóban? Miért is nem?

- Azért mert-

Egy hirtelen mozdulattal fordított a helyzeten. Már Chuuya volt a falnak döntve és Dazai előtte magasodott. Sokkal erősebb volt, mint gondolta nem tudott mozdulni, vagy ellökni öt magától.

- Dazai?

- Na, mi van? Most már nem vagy olyan harapós?

- Eressz el!

- Hmmm... nem

Gonosz mosolyra húzta ajkait, ahogy figyelte a karjai ketrecében vergődő fiút. Az, hogy egy ennyire gyenge pontot talált rajta, nagyon is izgalomba hozta. Nem volt korábban terve az osztály másik rosszfiújával. De most már nagyon érdekesnek találta. Főleg a téma miatt. Úgy döntött még tovább megy és kihasználja, hogy Chuuya ingoványos talajra lépett a hirtelen vérmérséklete miatt.

Közelebb hajolt hozzá miközben teljesen nekipréselte a falnak az apró testet. Egyik térdét a vörös lábai közé illesztette lassan érintve annak ágyékához. A nyakára lehelt, amitől egy kis nyögés is elhagyta Chuuya torkát.

- Mi a faszt csinálsz, bazdmeg?

Kapálózott, de teljesen elgyengült. Megmozdítani sem volt képes Dazai-t hogy eltaszítsa. Nem szabadulhatott.

- Valld be, hogy élvezed!

- Még mitnem! Én nem vagyok-

- Akkor a korábbi kis nyögés mi volt?

- Az nem-

Dazai beleharapott a nyakába újabb nyögést váltva ki áldozatából. Chuuya belekarmolt a ruháiba. És ahogy elkezdte csókolgatni a bőrét még jobban szorította a magasabb öltözetét. De inkább tépte, remélve, hogy elereszti. Nem gondolta volna soha, hogy egyszer ő lesz az, akivel ilyet csinál valaki. Ráadásul egy pasi. Nem tetszett neki a helyzet.

- E-eressz el!

- Ez nem volt valami magabiztos. Inkább hangzott úgy, mint egy kérés a folytatásra.

- Dazai! Te rohadék-

Káromkodott volna még valamit, de megérezte Dazai vékony ujjait a fenekébe marni, ami belefojtotta a szót. Majd a kéz megsimította az oldalát kicsit az inget is megemelve, hogy alá tudjon férkőzni. Chuuya remegett. De nem tudott mozdulni sem. Egészen addig amíg Dazai ki nem gombolta a farmerját.

Ez volt az a pont, mikor képes volt rendesen reagálni és gyomorszájon ütötte. Nyekkent egyet Dazai mivel váratlanul érte a támadás. Komolyan úgy gondolta, hogy Chuuya most tehetetlen ellene. De az intim érintés elegendő volt, hogy kijózanítsa a kábulatból és visszavegye valamennyire az irányítást.

Menekülni akart volna legszívesebben. De nem akart gyávának mutatkozni. Lett volna lehetősége kikerülni Dazai kezei közül, mikor összegörnyedt. Mégsem tette. Az egója túl nagy volt ehhez.

- Tudd hol a helyed idióta.

- Heee? Pedig nekem úgy tűnt élvezted.

- Mégis mikor támadt ez az ötleted? Tán elfelejtetted az előbbi ütést? Mert ha igen szívesen felelevenítem milyen érzés!

- Tudod, tetszik nekem, hogy ilyen kis harapós vagy

- Figyelsz te rám egyáltalán? - ragadta meg a másik gallérját ismételten.

- Az ajkaidat mindenképpen figyelem.

Chuuyában ekkor tudatosult a tény, hogy Dazainak, mindegy ki van alatta. És most őt akarja leteperni. Túl közel voltak, ha egy pillanattal később emeli szája elé a kezét, akkor a barna lopott volna tőle egy csókot. Így azonban csak a tenyerébe nyomott egy puszit. De olyan elvezettel, hogy még a szemeit is becsukta. Arra nyitotta ki, hogy kapott egy pofont a másik kezétől.

- Au... – dörgölte a fájó pontot - ezt azért nem érdemeltem volna-

Dazai meglepődött Chuuya teljesen vörös ábrázatán, ahogy remegve hátrált tőle.

- Ha-ha még egyszer a közelembe jössz, megfojtalak! Felfogtad?

Ezzel felkapta az ebédjét és elrohant. Nem tudta mi ütött belé. De a tudat, hogy Dazai meg akarta csókolni visszataszító volt neki. Nem akarta többé látni sem. Nem hogy egy levegőt szívni vele.

Mindent meg is tett azért, hogy ez így is legyen. Kerülte amennyire tehette. Szerencsére annyira nem ültek közel egymáshoz a teremben sem. Így legálabb olyankor nyugta volt. De szünetekben sem beszélt vele. Ha meglátta a másik irányba ment tovább. Inkább tett kerülőt mintsem, hogy keresztezze vele az útját.

Ellenben mikor hazament és nyugovóra tért volna, akkor egy különös érzés nem hagyta békén. Ha nagy nehezen el is tudott aludni, akkor Dazai-al álmodott. Újra ott voltak a tetőn és Dazai minden alkalommal egyre több helyen érintette meg őt. De mindig akkor riadt fel, mikor majdnem megcsókolta őt.

- A picsába már!

Kiáltotta az újabb csatakos ébredés után. Nem először akadt ki ezek miatt az álmok miatt. De a "picsába már" kifejezés jelentése az első alkalom óta megváltozott.

Akkor még azt jelentette, hogy:

- „Mi a tökömért álmodok vele és miért éppen ilyeneket?"

Ez a gondolatmenet lassan az éjjelek folyamán átalakult, egy teljesen másik jelentéssé. És ez volt az az érzés is, ami nem hagyta nyugodni éjjelente. És már a napjait is kezdte tönkretenni. A gondolat mely úgy szól:

- „Miért nem lehetne még 2 perccel később ébredni?"

Igen. Chuuya elkezdett kíváncsi lenni a folytatásra. Hogy milyen érzés az, ha eléri őt Dazai. Ha ajkaik összeérnének. Ha átölelné őt közben. Ha kedvesebb dolgokat súgna a fülébe.

Mikor először ismerte fel ezt a vágyakozást magában, akkor ledöbbent és inkább nem aludt a következő 2 napban. Inkább mintsem, hogy megint lássa azt az emlékképet.

De hiába erőlködött az érzés nem csillapodott. Főleg akkor, amikor látta, hogy egy újabb kisasszony van a kötéses karjai között. Az aznapi partnere, akit ölel, csókol, simogat. Ilyenkor mindig kicsit elképzelte, milyen lenne annak a lánynak a helyében lenni. De gyorsan elkergette a gondolatot és ment tovább.

Tagadott. Nem ismerte be. És nem is szándékozott. Elmondani Dazainak pedig még csak eszébe sem jutott. Nem ő lesz az utolsó ezen a bolygón, aki megtudhatja, miket képzelt el kettejükről a vörös.

De Chuuya tervei ismét dugába dőltek. De ezúttal nem Dazai, hanem egy ifjú hölgy miatt.

Dazai érkezése óta nagyon megcsappant azoknak a száma, akik Chuuyának vallomást tettek. Így ő maga is meglepődött, mikor levelet talált a szekrényében. Az iskola mögött várt rá valaki egy nagyon fontos dologról akart vele beszelni.

Nem éppen volt olyan üzenet, mint a többi, amiben szinte kérleltek könyörögtek a lányok, hogy had beszéljenek vele. Nem ez szinte egy parancs volt. Ennek ellenére a boríték árulkodott arról, hogy szerelmes levélnek készült. Hiszen a Chuuya kunnak felirat után termetes szívecske is virított a címzett résznél.

Chuuya még az osztályban is forgatta a levelet. Nem nagyon érdekelte ugyan a dolog, de úgy döntött, hogy végül is, ha összejön egy lánnyal, akkor talán elfelejtené az idióta gondolatait Dazai csókjairól.

Ezért hát elment. Az iskola egy elhagyatottabb részénél várt rá egy felsőbb osztálybeli ifjú kisasszony, akit messziről érezhető magabiztosság lengett körbe.

- Szia, tőled kaptam a levelet?

- Igen Nakahara Chuuya. Én voltam, aki idehívott.

- És megmondanád, hogy ki vagy? Mert ez így eléggé egyoldalú.

- Mitsuki vagyok az okkultista klub elnöke.

- Örülök, hogy megismerhetlek.

- És ez valóban így van?

- Mire gondolsz?

- Tudom, jól, hogy te sosem mondasz igazat, Nakahara Chuuya. Még magadnak is hazudsz. Nemhogy másoknak.

- Ez honnan veszed?

- Apám rendőr és a vallatás a szakterülete. Én is tudok olvasni a testbeszédből. És figyellek már egy ideje. Tudom, hogy mikor hazudsz.

- Csak ezért hívtál ide, hogy ezt elmond?

- Nem. Más terveim vannak veled.

- Éspedig?

- Legyél a barátom!

Chuuya már megbánta, hogy eljött. Sejtette, hogy ide jutnak, ki de nem tetszett neki, hogy ennyire akaratos lány várta itt. Ha valami kis mimóza, akkor oké tett volna vele egy próbát, de egy ilyen nőszemélyt, mint amilyen Mitsuki, nem lesz könnyű később ejteni.

- Figyelj... Nagyon hízelgő ez az ötlet... meg minden... de... jelenleg nem tervezek kapcsolatot tartani

- Hazudsz!

- Valóban? Elég gyorsan rávágtad. De akkor most azt is meg tudod mondani, hogy mire, gondolok valójában?

- Hát- én-

- Naugye... hhhh... felesleges volt idejönnöm.

Sóhajtotta és hátat fordított a lánynak. Két lepést tett mielőtt Mitsuki elkapta a kezét és megállásra bírta.

- Várj!

Chuuya nem nézett járta Mitsukira pont azért, hogy a lány még inkább az érezze, hogy ez nem fog összejönni és végre lemond arról a tervéről, hogy éppen Chuuyával jöjjön össze. Érezte, hogy remegett a keze kicsit, ahogyan fogta az övét. De nem fogta két kézzel, így ha akarta volna kitéphette volna magát könnyen a fogásból.

- Te aztán kitartó vagy. De nem akarlak jobban megbántani téged. Szóval lehetne, hogy csak elfelejtjük, hogy találkoztunk és keresel valaki mást, aki- AU!

Tűszúrás okozta fajdalom miatt rántotta el a kezét és fordult a lány felé.

- Ez meg mi volt? - nézett a kezére, amin egy furcsa rajzot fedezett fel- Mi ez?

Mutatott a jelre és mikor a lányra nézett akkor látta meg, hogy egy injekciós tű is van nála. Üres volt. Egyből leesett az okozta a korábbi fájdalmat. Chuuya most tényleg megijedt. Mi van, ha valami drog vagy házi szerelmi szérum, aminek nem tudni milyen hátasa van. Nem akart a kórházban kikötni. Főleg nem egy lökött némber miatt.

- Mit adtál be nekem?

- Igazságszérumot. Papától loptam. A jel a kezeden pedig az igazság rúnája. Biztos ami biztos mind a két oldalról megtámogatom a tervemet.

- Mit akarsz tőlem?

- Hogy legyél őszinte! Még ha nem is leszel a párom. Látom, hogy szenvedsz! És nem bírom tovább nézni, hogy az én egyetlen Nakahara Chuuyám szenved. Mond el, hogy mi bánt! És én elintézem, hogy megkaphasd. Bármire képes vagyok érted!

- Te őrült vagy!

- Csak szerelmes. Beled Chuuya. És most tudni akarom, mit érzel irántam?

- Megijesztesz.

Chuuya ekkor döbbent rá, hogy nem azt mondta ki, amit akart. Hanem azt, amit gondolt. Azt akarta mondani, hogy egy eszement őrült. De valójában tényleg félelmet érzett. A kezére nézett. Tudatosulni kezdett benne, hogy valóban működik, amit beadott neki.

- Chuuya?

- Ó vao! Tényleg beismerted.

Az új hang tulajdonosa az volt, akit abban a pillanatban... meg, úgy általában Chuuya a háta közepére sem kívánt. Dazai Osamu. Látta a levelet, amit Chuuya napközben nézegetett. És kíváncsiságból passzolta a mai randiát, inkább a vörös nyomába eredt. A sarkon túlról hallgatta, hogy mi történik. De álmában sem gondolta, hogy ilyen végkifejletnek lesz a tanúja.

- Dazai?

- Te ki vagy es mit keresel itt?

- Azta egyre több meglepetés. Van olyan lány, aki meg nem ismer?

- Engem senki más nem érdekel Chuuyán kívül! Szóval elkotródhatsz innen! Nekünk még dolgunk van.

- Szerintem nincs. Chuuya kikosarazott. Szóval innentől szabadon távozhat.

- Dazai...

- Mi az Chuuya elvitte a cica a nyelvedet?

- Nem macska volt... te voltál az...

- He?

Chuuya a szája elé kapta a kezét. Kezdett rájönni, hogy Dazai jelenléte még nagyobb baj, mint eddig hitte. Mert a gondolatai felerősödtek, most hogy a védelmére kelt. És a szérum hátasára inkább kimondja, mint csendben marad.

- Chuuya te-

- Mit akarsz az en Chuuyámtól?

- Szerintem ő sosem volt a tiéd. Még csak nem is ismer téged. Ellentétben velem.

- Ja, inkább lennék a tiéd... francba már.

- Nem! Az nem lehet! Chuuya nem lehet másé csak az enyém!

- Idefigyelj cica! - Dazai gyorsan került oda mellé és nekidöntötte a falnak- Chuuya nem a tiéd! Nem is akar a tiéd, lenni. Szóval most fogd magad és kotródj innen! Vagy különben olyat tennék, amit egy lánnyal nem szívesen.

Könnyek gyűltek a lány szemébe. Félt ettől az új rosszfiútól és ellökve magától hangos bőgéssel elrohant. Dazai meg nézte, ahogy a sarok mögött eltűnik majd visszament Chuuyához.

- Jól vagy?

- Aggódsz értem?

- Hat figyelj most drogoztak be éppen... gondolom korábban meg nem kaptál ilyet.

- Nem... nem kaptam.

- Milyen érzés? Nem szédülsz? Émelygés? Rendben vagy?

- Furcsa érzés... de... csak mert itt vagy.

- He?

- Amíg nem bukkantál fel, nem éreztem semmit.

- Heee? Akkor én váltom ezt ki belőled?

- Aha...

- Te tényleg nem vagy magadnál. Hova lett az a kis harapós csivavám, akit a tetőn molesztáltam?

- Várja, hogy csináld megint...

- He?

Chuuya már tényleg nagyon szégyellte magát és próbálta csukva tartani a száját, hogy ne mondjon többet. Szeretett volna elrohanni haza és elásni magát a kertben melyen a beton alá. Nem akarta, hogy ezekről a gondolatairól Dazai tudjon. De már késő volt. Látta a barna ledöbbent fején, hogy összeálltak benne a mondatdarabkák és kezd rájönni, mi is áll valójában Chuuya hülye viselkedésének a hátterében.

Ami igaz is volt. Főleg miután azt mondta Chuuya várja, hogy megint csináljon vele ilyeneket. Megértette, hogy az apróságnak valóban tetszett az, amit tett vele odafent a tetőn.

- Nocsak nocsak Chuuya. Ilyen dolgokat rejtegetsz előlem?

Chuuya becsukta a szemeit is, hogy ne tudjon olvasni benne a magas. Ezért nem is vette észre, hogy mennyire közel van már hozzá. Csak akkor nyitotta ki kék szemeit, amikor Dazai nekidöntötte az épület falának.

- Dazai?

- Ezt szeretted volna?

- Aha... mármint nem! Elegem van ebből a szerből!

- Na, kezd visszajönni a harapósságod. Az ilyen cuccok pár óránál tovább nem nagyon hatnak. Bár ki tudja. Lehet holnap nem kéne suliba jönnöd, ha ilyen helyzetben vagy. Gyere át hozzám

- Oké... menjünk. Vagyis nem! Minek akarnék pont a te lakásodon dekkolni, mikor van sajátom?

- Mert vágysz a társaságomra nem igaz?

Chuuya próbálta benntartani a választ. Nem akart nyíltan vallani.

- Nem kell kimondanod. Látom rajtad. Na, gyere. Majd én vigyázok rád. Ki tudja, miféle hülyeséget csinálnál, ha csak úgy magadra hagynálak.

Chuuya nem nagyon tudott ellenkezni főleg miután Dazai megfogta a csuklóját és egészen hazáig húzta maga után. Bár pár alkalommal Chuuya próbált ilyen ellenkező hangokat kiadni. Egyik sem volt annyira meggyőző, hogy Dazai valósnak tekintse. Chuuya igazából belül pánikolt. Már most sem ura a szavainak. Mi lesz, ha egy háztartásban lesz összezárva a kötésessel. Félt attól, hogy nem tudta mi lesz ezután, és hogy egyáltalán nem ő irányítja a cselekményt. De azért nem tudott ellenkezni, mert a kíváncsisága túl nagy volt.

- Na, itt is vagyunk. Ez lenne szerény hajlékom. Érezd magad otthon Chuuya.

- Rendben... Vagyis! Kösz inkább nem amúgy sem teszem be többet a lábam a házadba. Csak menjen ki belőlem ez a cucc.

- Tudod, egyre jobban mulattat, hogy mindig megcáfolod magadat. De akkor csak azt veszem majd figyelembe, amit hamarabb mondtál.

- Dazai ha elmúlik ez a szar, akkor nagyon meg foglak verni!

- Ugyan. Addigra már annyira szeretni fogsz. hogy nem tudsz majd bántani.

- Sz-szeretni f-foglak?

- Pontosan. - fordult szembe Chuuyával és emelte meg a fiú leszegett állát, hogy rá nézzen - Mert elérem nálad, hogy ne ellenállj nekem.

- D-Dazai?

Chuuya nagyot nyelt, mert azt hitte most ki fogja használni ezt az állapotát a barna. De elengedte, ledobta a cipőit és bentebb sétált a lakásba. A vörös pedig megfagyva állt, ott ahol hagyta, egészen addig, amíg nem szólt utána, hogy jöjjön bentebb.

Nagyon feszéjezve érezte magát amíg Dazai teljesen normálisan viselkedett vele. Meginalta üdítővel, rágcsálnivalóval. Egész rendes házigazda volt. Nem olyan, mint amire Chuuya számított.

- Nagyon elhallgattál Chuuya. Ennyire zavarban vagy, hogy egy házban vagy velem?

- Aha... vagyis, nem! Csak fura hogy így viselkedsz.

- Miért mire számítottal? Hogy amint becsukom mögöttünk, az ajtót azonnal nekidöntelek és még az előszobában a magamévá teszlek? Majd felkaplak és halóba cipellek egy második körre?

- Ja... erre készültem – azaz, hogy számítottam...

- Heeee? Chuuya... Te ennyire rákattantál erre a témára?

Félrekapta a tekintetét. Legszívesebben eltűnt volna most a föld színéről. Nagyon nem akart ilyen őszinte lenni. És már nagyon várta, hogy elmúljon ez az állapot.

Dazai éle lépett és megtámaszkodott két oldalt mellette a konyhapulton.

- Naaaa... Chuuya nézz rám. - lassan emelte fel a másik a tekintetét szíve a torkában dobogott - Mond meg őszintén, és nem foglak kinevetni érte ígérem, mit szeretnél? Mit csináljak veled?

- N-nem akarom, hogy megtudd...

- Chuuya... megöl a kíváncsiság. Kérlek. Tudnom kell. Egyébként nem teljesíthetem a vágyaidat.

- D-Dazai.

- Na gyerünk kis harapós apróság mond el mire vágysz.

- Hogy... dominálj le...

- He?

- Ne "He?"-z itt nekem te címeres gyökér, hanem csókolj meg és tedd a dolgodat, amit a többi csajjal is megtettél! – tört ki Chuuyából az indulat bármennyire is szégyellte, hogy ez járt a fejében.

Dazai-ból kitört a nevetés, hiába próbálta benntartani, egyszerűen nem bírta ki. Nem erre számított. De Chuuya annyira belepirult a dologba, hogy az hihetetlen. Ha nem tudta volna, hogy begyógyszerezték, akkor biztosan nem hiszi el, hogy ezt akarja. A helyzet annyira mulatságos volt neki.

- Azt ígérted nem röhögsz ki... - motyogta az orra alatt duzzogva.

- Gomen, gomen... igazad van Chuuya megígértem. Sajnálom...

- Gonosz vagy.

- Lehet. De... ha ezek a vágyaid, akkor...

Megemelte Chuuya leszegett állát és megcsókolta az apróságot. Chuuya majdnem elájult, hogy most tényleg megtette. Valóban csókot váltanak ők ketten. Óvatosan viszonozta élete első férfitől kapott csókját. Ami felbátorította Dazait is. Vadabbul csókolta a vöröst. Aki közben átölelte a nyakát. Nem érdekelte már, hogy mi fog történni. Jó érzés volt, amit tett vele. Nem foglalkozott azzal, hogy mi lesz később. Csak engedett a vágyainak.

Dazai felültette őt a pultra, hogy jobban hozzáférjen így majdnem egy magasba kerültek és az ágyékuk is összesimult. Mikor Dazai közelebb préselte magát Chuuya belenyögött a csókba.

- Mpf Da-Dazai

- Ezt akartad? Hogy így bánjak veled?

- Igen! Folytasd!

- Meddig menjek el?

- Amíg nem mondom, hogy állj, addig ne merészeld abbahagyni.

Lábaival körbefonta Dazai csípőjét még közelebb húzva magához a magast. Aki erre gonosz, de elégedett mosolygásban részesítette Chuuyát. Újra megcsókolta ezúttal vadabbul mélyebben és nyálasabban. Miközben szépen kibontotta az inge gombjait. Amint megvolt vele magáévá tette a nyakát is. Megharapta megszívta több helyen. Bár figyelt, hogy ne legyenek feltűnően láthatóak. Nehezen bírt magával, mert Chuuya sóhajtásai és nyögései egyre jobban felizgatták. Ha nem tudta volna, hogy Chuuya még ilyen téren szűz már régen benne lett volna. De nem akart akkora fájdalmat okozni neki.

Miután a nadrágjától is megszabadította az alacsonyabbat, a saját tagját is elővette összefogta a Chuuyáéval úgy mozgatva kezét rajtuk. Miközben ismét az ajkait csókolta. Chuuya hamar elsült, hiszen régen nem érte már ennyi inger. Eléggé alacsonyan voltak a határai.

- Még mindig ne hagyjam abba?

- Mit mondtam neked korábban?

- Csak megerősítést kértem. Ne harapd le a fejemet. Viszont... most neked is segítened kell. - tette egyik ujját Chuuya szájára – Gyerünk, kiskutyus nyald körbe őket.

Chuuya belepirult, de élvezte, hogy így dominál felette. És szó nélkül tette, amit parancsolt neki. Egyesével körbenyálazta Dazai hosszú puha ujjait egészen, amíg el nem húzta őket.

- Jó fiú. Ez most lehet furcsa érzés lesz. De te akartad.

- Ahh! DAZAI!

Érezte meg egyből magában az elsőt. És kis mozgatást követően a másik kettő is csatlakozott egyesével hozzá.

- Ahh! Ah! Méhg! Ah!

- Mindjárt. Csak egy kézzel nem egyszerű felhúzni egy gumit.

- Add azt a szart ide!

- Kapta ki Chuuya a csomagot Dazai bénázó kezéből és olyan könnyedén felhúzta a partnere tagjára, hogy Dazai csak lesett. Mint aki nem először szexel férfival.

- Ejnye, ennyire türelmetlen vagy?

- Csak csináld, amíg még a szer miatt engedem!

- Ez vicces. – hajolt a füléhez és mély doromboló hangon suttogott neki - Nem hiszem, hogy ezután bármikor képes lennél nekem ellenállni tökmag.

Chuuya megragadta a gallérját, hogy megint egy szemmagasságba kerüljenek.

- Ne a szád járjon, hanem a farkad!

- Oké oké kis harapós.

Chuuya fejét hátravetve kapaszkodott és karmolta Dazait, ahogy érezte magába csúszni a tagját. Hangosan nyögött fel. De sokkal jobb érzés volt, mint gondolta. A fájdalmat hamar megszokta és mar el is múlt neki. Csak élvezte, ahogyan egyre mélyebbre jut benne a kötéses. Hosszan hatolt bele és nagyokat lökött rajta. Már lassan csillagokat látott.

- Ah! DAHZAIH! Még! Ne hagyd abba! MÉG! AKAROM!

- Ahogy akarod. De baromi szűk vagy remélem, tudod!

- Nem érdekel! Csak csináld! Ah!

Dazai gyorsított a tempón és Chuuya pár perc múlva feljutott a csúcsra el is sült kettejük közé. Amit nem sokkal Dazai kilövése is követett.

Ezután Chuuya szinte összeesett. Ha Dazai nem tartja olyan erősen leesett volna a pultról.

- Hé apróság ne aludj el. Legalább addig ne, míg beviszlek a hálóba.

- Hm?

- Kapaszkodj egy kicsit.

Chuuya átölelte Dazai nyakát. Ő pedig átkarolta a derekát úgy emelte meg. Chuuya megint a magas törzse köre fonta lábait. Mint egy kismajom csimpaszkodott belé. A halóban Dazai befektette az ágyába és bemászott mellé. Magukra húzta a takarót és hagyta, hogy Chuuya odabújjon a mellkasához. Félálomban figyelte a másik légzését.

- Dazai... – motyogta már majdnem elaludva.

- Igen?

- Köszönöm...

- Nocsak. Nem gondoltam, hogy még ezt is hallom majd tőled.

- Ha kiment belőlem a szer, már biztosan nem fogom mondani.

- Nem... én sem hiszem.

- De még valami biztos.

- Micsoda?

- Ha megtudom, hogy még egy nővel lefekszel, kitekerem a nyakadat! Értetted?

- Pff... igen... megértettem...