- Gyere értem! – kiabálta már sokadgyára a kalapos a telefonba, a hangja egyre idegesebb lett, de a hallgató fél sem volt már éppen nyugodt.

- Hanyaggyára kérdezzem meg, még, hogy hol vagy?

- Az utcán, mert kiraktak a szemetek!

- De hol? Melyik kocsmánál vagy te szerencsétlen?

- Gyere értem! Mit nem értesz ezen?

- Chuuya még egyszer teszem fel a kérdést! Ha nem mondod meg, hogy pontosan hol talállak meg, akkor nem foglak megkeresni! Jöhetsz haza egyedül! Felfogtad? Ha igen akkor, mond meg hol vagy?

Pár perces néma csend hallatszódott át a vonalon. Meg a szórakozóhely zajai, amiket a többi még bent kiabáló fiatalok adtak ki. Dazai hallotta, még hogy Chuuya szuszog a túloldalon innen tudta, hogy nem ájult el, vagy ilyenek. Sejtette miért nem felel. Próbál kijózanodni legálabb annyira, hogy felfogja, hol van. Mert megértette, hogy ez az utolsó esélye, hogy aznap hazatérjen. Pontosabban arra hogy Dazai-t rávegye arra hogy érte menjen.

- Pokol....

- Ne káromkodj nekem!

- Nem káromkodok, bazdmeg, hanem próbálom elolvasni ezt a kicseszett szöveget ennek a redvás helynek a tábláján! Hogy nem tudták volna nagyobbal ide írni. Basszák meg!

- Jól van, na nyugodj meg te veszett véreb. Próbálj olvasni.

- Azt csinálnám, ha nem pofáznál bele!

Dazai nem tudta eldönteni, hogy sírjon vagy nevessen. Egyelőre csak a fejét fogta, hogy miért kellett ma este elengednie az apróságot. Aztán rájött, hogy már naplemente előtt is veszekedtek. Nem csoda, ha mindketten külön akartak lenni kicsit a másiktól. De Dazai arra nem gondolt, hogy Chuuya ennyi üvegnek néz majd az aljára. Így megint neki kellett hazacibálnia a fiút.

- Pokol...sárkány...

- Nem mondod, hogy az egyik legótvarabb helyre sikerült elennie a penésznek... annál lentebb nem nagyon tudtál volna süllyedni.

- Pofa be és told ide a képedet!

- Biztos vagy benne, hogy így kell kérni valakit, hogy vigyen haza?

- Dazai! Én- elhallgatott és igyekezett a magas fokú toxikáltsága ellenére finomabban megfogalmazni mondandóját - Kérlek.... gyere értem.... Osamu....

Dazai majdnem elejtette a telefonját. Chuuya sosem szólította a keresztnevén. Még akkor, sem ha nagyon akart valamit. Erre most- Ennyire rosszul lenne? Biztosan már csak a szesz beszélt belőle. És ha nem tartaná szóval, akkor összeesne. Már értette, hogy nagy a baj. És minél hamarabb össze kellett szednie a vörös fiút.

- Chuuya... úgy 15 perc és ott vagyok. Addig ne merd letenni a telefont! Beszélj mindegy, hogy mit csak beszélj!

- Rendben... beszélek.... kár, hogy nem jöttél lett volna itt egy lány, aki talán tetszett volna neked...

Kicsit megnyugodott a kötéses, mert még tudott értelmesen beszelni. Még nem volt nagyon nagy baja. Sajnos egyszer már volt olyan eset, hogy Chuuya ugyan ilyen állapotba került.

Akkor letették a telefont. De mire megtálalta őt a barna, addigra az apróság már majdnem megfagyott. Lekuporodott valahova az egyik sikátorban. Nem fázott, mert belül fűtötte a bor. Viszont elaludt. És lassan kihűlt a teste. Nagyon nagy szerencséje volt, hogy azon a téli estén Dazai megtálalta.

Most nem akarta megismételni. Hideg volt kint. Félt, hogy megint ilyen helyzetbe keveredik a fiú. Szóval kellett tartania. Mert amíg nem alszik el addig nem lesz baja.

Gyorsan vette fel a kabátját. És még egy pokrócot is a hóna alá csapott. Úgy lépett ki a hó-szálingózásba. Bár még ősz volt. Idén korán jött az első hó. És Chuuya pont most döntött úgy, hogy megfagy odakint.

- A második üveg amúgy finomabb volt. Mondhat a szomelié, amit akar nekem az jobban ízlett....

Chuuya beszélője be nem állt, így Dazai a nagy rohanása ellenére, még mindig nyugodt volt. Tudta, amíg hallja a telefonban nincs elkésve. De ennek ellenére nagyon is szedte a lábát. Mert ki tudja mennyi ideig tart ki Chuuyának ez az állapota és mikor fog bealudni.

Odaérve a szórakozóhelyre a kalapos még mindig mondta a magáét a telefonba arról, hogy mennyivel jobb egy olyan nyugodt, bár mint a Lupin ezeknél a lármás helyeknél.

Viszont annyira mondta, hogy mikor Dazai beleszólt, hogy:

- Chuuya itt vagyok! Merre vagy?

Csak azt a választ kapta, hogy:

- Fogd be még nem fejeztem be a kifejtésemet

- De Chuuya-

- Csend! Előbb végighallgatsz!

Dazai nem tudott mit tenni. Körbejárta a tömböt, hogy melyik kis utcában hallja élőben, ahogy a vörös magában beszél és végül még 10 perc keresgélés után megtalálta az egyik sikátorból kifelé jövet a társát.

Csatak részeg volt. És azért tartott ilyen sokáig megtálalni őt, mert nem maradt egy helyben. Hanem fel alá járkált az épület körül egy párszor mindenképpen elkerülve a barnahajút.

- Na, végre te isten csapása! Tudod te, hogy hány óra van?

- Nem... Úgy éjfél?

- Fél kettő! Egykor telefonáltál rám! És eddig tartott, míg megtaláltalak.

- Mi tartott ilyen sokáig?

- Fúúúú, de meg foglak verni Chuuya!

- Na, gyere! Nem tudsz elbánni velem! Én egy isten vagyok! Legyőzhetetlen!

Ezzel a lendülettel meg is botlott és egyenesen Dazai karjai köze zuhant ájultan. A kötéses éppen csak el tudta kapni és letenni a földre a teljesen elernyedt testet. Kész ennyi volt. Chuuya elájult. És nagy eséllyel holnap estig nem is ébred majd fel amennyire elázott.

- Te szerencsecsomag! Mihez kezdenél, ha nem lennék, hogy kihúzzalak az ilyen helyzetekből?

Morgott az orra alatt, de közben szépen becsavarta a pokrócba, amit hozott magával. Az a biztos, ha melegben van. Mert hazáig még eltart egy darabig, míg megérkeznek. Odafele futva egyedül könnyű volt az út. De vissza sétálva, egy testet cipelve, az egyre erősödő hóesésben, nem a legegyszerűbb. Nem akarta, hogy jobban megfázzon, mint eddig.

Így is készülhetett arra, hogy magas láza lesz a másnapossága mellé. Ami pont nem főtt a fogához. Ilyenkor Chuuya kiszámíthatatlan. Volt már idegbeteg. És egy hisztis kisgyerek is. Volt, hogy csak eszméletlenül lebegett össze vissza a szobában. Dazai tudta holnap nehéz napja lesz, ha ápolgatnia kell a vöröst.

Ahogy hazafelé cipelte Chuuya nem szólalt meg. Teljesen bealudt. Csupán, akkor kezdett ébredezni, amikor hazaért vele. És a kádba tette, hogy fürödjön meg, mert ilyen állapotban biztosan nem fog mellette aludni.

Viszont a kanapén sem akarta hagyni, ha esetleg rosszul van, akkor mellette akart lenni, hogy figyeljen rá. A kádban megoldotta magától a fürdést. Viszont elkezdett motyogni. Folytatta ott ahol abbahagyta a szórakozóhelyek összehasonlítását. Dazai sokáig nem is figyelte csak, akkor kezdett jobban odafigyelni rá, amikor már őt is belevonta az elemzésébe.

- Azért is jobb a Lupin, mert oda te is le szoktál jönni. És az jó. Jobb mintha egyedül mennék. Miért nem jössz velem gyakrabban. Unatkozok, mikor nem jössz. És olyankor csak iszok

- Nehogy már rám fogd, amiért ilyen csatak részeg vagy!

- De igen is a te hibád! Gyere velem és állíts le, ha sokat innék ez a dolgod!

- A dolgom?

Dazai nem hitt a fülének, mégis honnan szed ez a tökmag ilyen ostobaságokat. Lakótársak és partnerek de Dazai nem az anyja vagy az apja hogy minden lépését figyelje. Meg amúgy is. ha inni akar, figyeljen saját magára. Ez volt a véleménye.

- Parancsolsz Chuuya? Miért lenne ez a dolgom?

- Ez a dolgod! Ha már a kutyádnak tartasz, akkor figyelj rám jobban! Minden kis kedvenceddel így bánnál?

- Azt hittem nem szereted, ha annak tekintelek.

- Nem is szeretem!

- Most saját magadnak mondasz, ellent remélem, tudod....

- Tch...

- Hhhh... Egyébként mióta vagy a kis kedvencem. Maximum a szolgának mennél le.

- Tudom, hogy kedvelsz!

- Hogy mi?

- Azt hiszed, vak vagyok? Ha bajba kerülök, mindig ugrasz utánam. Vigyázol rám! A kedvenced vagyok!

- Heee? Most jelentetted ki hivatalosan, hogy a kutyám vagy?

- Nem vagyok az!

- Már megint ellentmondasz magadnak... te kis pukkancs... - kezdte el összeborzolni a vörös tincseket a társa fején.

Chuuya elhallgatott. Nem beszélt, de mintha gondolkodott volna. Közben kerülte a szemkontaktust. Felfújta az arcát, mint egy kisgyerek mikor nem az történik, amit szeretne. Kifejezetten nevetségesnek találta, ahogy így ült a kádban. Mégsem engedte, hogy kitörjön belőle a kacagás, mert akkor biztosan a torkának ugrik majd.

Inkább levette a polcról a hajszárítót és elkezdte rendbe szedni Chuuya frizuráját. Nem akarta, hogy vizes hajjal kerüljön ágyba. Mert akkor neki is nedves lesz a párnája, mikor sokat forog a kisebbik.

Felállni egyedül nem nagyon sikerült neki ahhoz túlzottan szédült. Ebben is segített neki Dazai, meg abban is hogy ágyba kerüljön. Nem először vakarja ki a saját mocskából a vöröst így egészen hamar sikerült neki is takaró alá kerülnie.

- Dazai... – szólalt meg a hosszú hallgatás után megint.

- Hm?

- Most utálsz?

- Kicsit.... mert nem tudsz vigyázni magadra...

- Bocsánat....

- Hhhh.... még mindig nem józanodtál ki. Olyankor sosem kérnél bocsánatot, ha tiszta a fejed...

Chuuya az orrára húzta a takarót, piros volt a feje. De Dazai azt hitte csak az alkohol miatt vörösödött el. Meg is fordult, hogy háttal legyen a kötésesnek. Megint megsértődött... - gondolta a barna. De nem akart tovább ébren maradni elengedte a dolgot.

- Most inkább aludj. Lassan 4 óra van. És én hulla vagyok veled ellentétben.

- Uhum... oké.... Oyasumi...

- Neked is....

Úgy volt alszanak, de a vörös csak elkezdett forofni. Dazai készült erre. Mert mindig ezt csinálja. Főleg akkor, ha ivott. De most még többször fordult át, mint máskor és ez már kezdte idegesíteni. Aztán végre megállapodott, a kötéses felé nézve feküdt. Szemben voltak egymásssa.

- Dazai...

- Mi van már? Mondtam, hogy aludj!

- Kezed.....

- Mi?

- Foghatom?

- Hoe? Minek akarod fogni?

- Hogy ne repüljek....

- Jó rendben.... de-

Mire hozzáfűzte volna, hogy de maradjon az ágy azon felén Chuuya már odabújt Dazai vállához. Nekidöntötte a homlokát és az ujjaikat is összefonta. Kicsit maga felé is húzta a kötésest, hogy az ne a hátán feküdjön, hanem az oldalán.

- Chu-Chuuya?

- Oyasumi.... Osamu....

Dazai teljesen lefagyott. Chuuya sohasem csinált ilyet. Nem tudta mi lelte, de most nagyon kifordult magából. Máskor, ha beteg vagy másnapos, akkor is marad az a kis idegesítő pukkancs. De sosem volt még ilyen. Nyugodt. Bocsánatkérő, vagy bújós. Mit csináltak ezzel a fiúval, amíg odavolt a diszkóban?

- Chu-Chuuya... m-mit művelsz?

- Gomennasai... Osamu... Csak most az egyszer... Had maradjak itt

- Teljesen részeg vagy!

- Igen... - nézett fel hogy a szemébe tudja mondani – Egyébként nem merném megtenni

- Micsodát?

- Ezt...

Megcsókolta a magasabbat. Mikor Dazai ijedtében hátrébb akart húzódni nem engedte, mert fogta a kezét, nem tudott távolabb lenni tőle. Végül hagyta neki, hogy megtegye. Már értette, hogy miért akarta bemagyarázni neki azt, hogy kedveli. Így már világos volt. Chuuya tényleg érzett valamit iránta. De csak most volt képes neki bevallani.

Mikor elvált ajkaitól szinte egyből elaludt. Úgy tűnt csupán ez tartotta még ébren, hogy még ezt a kötéses tudtára hozza. De még álmában is az ő nevét suttogta. Túl aranyos volt most az apróság hogy haragudni tudjon rá. Pedig igazán kikérdezte volna erről. És amilyennek ismerte a társát reggelre biztosan megfeledkezik majd erről.

Úgy döntött akkor a saját hasznára fordítja a helyzetet. Átölelte a kisebb testet. Igazából egészen kényelmes volt neki így aludni. Csak azt remélte, hogy ő ébred majd hamarabb. hogy láthassa Chuuya arcát mikor kinyitja a szemeit.

De sajnos nem volt ekkora szerencséje ugyanis hajnalban mikor kezdett felkelni a nap Chuuya is lassan kinyitotta a szemeit. Kellemes melegben vlt, kicsit közelebb is bújt az őt ölelő testhez. Eltartott neki vagy egy fél óráig is mire a másnapossága ellenére felfogta hogy Dazai karjai között alszik.

- D-Dazai te meg mit művelsz?

- Hmm... Chuuya... miért vagy már ébren?

- Válaszolj te- Áu...

- Chibi én a helyedben még aludnék. Baromi másnapos lehetsz amennyire lerészegedtél az éjjel...

- Eressz el te szerencsétlen!

- Heee? Az éjjel nem ezt mondtad...

- Hogy mi?

Dazai óvatosan homlokon csókolta a másikat, amitől az teljesen lefagyott. Tényleg nem emlékezett semmire sem abból, ami történt. Arra még igen, hogy kitették a szűrét a bárból. De aztán képszakadás lett. Sejtette, hogy felhívta a barnát, hogy vigye haza, de mi történhetett még?

- D-Dazai t-te-te meg m-mit-

- Már nem adhatok jó reggelt puszit, a kedvesemnek?

- A mindek?

- Jaj Chibi azt ne mond, hogy elfelejtetted... Pedig egészen jó este volt. Nem hittem, hogy valaha is ilyesmire kérsz majd engem. De nagyon kawaii tudsz lenni te, ha akarsz.

- Dazai beszélj értelmesen m-mi történt az éjjel?

- Kettőt találhatsz apróságom... - suttogta a fülébe.

Majd óvatosan megcsókolta a vöröst. Akinek arca nagyon hamar egyező színűvé vált a bőre a hajával. Tehetetlenül tűrte, hogy Dazai elmélyítse a csókot kettejük között. Majd még végig is nyalta a párnáit. Elégedett mosollyal az arcán mászott ki mellőle az ágyból. Mikor Chuuya felült és bambán bámult után csak annyit mondott neki az ajtóból visszanézve, hogy:

- Nagyon jól csókolózol, remélem tudod...

Kacsintott még egyet és magára hagyta a kalapost. De beérve a fürdőbe mar a hasát fogta a röhögéstől, amit igyekezett minél halkabban tenni, hogy ne bukjon le a társa előtt.

Chuuya ott ült ugyan úgy az ágyban. Egy darabig bámult a kötéses után majd a kezeibe temette az arcát és rémülten próbált visszaemlékezni az elmúlt éjjel eseményeire.

- Mi a faszom történt az este??