Abban az időben történt, amikor még mindketten a maffiában tevékenykedtek. 15-16 évesek lehettek akkortájt. Dazai Osamu egyre nagyobb tiszteletet harcolt ki magának a szervezet falain belül, mint Mori jobb keze, illetve a sötét oldal legfiatalabb végrehajtója. És ott volt mellette a legyőzhetetlennek gondolt kalapos, Nakahara Chuuya. Mindenki úgy gondolta, hogy a gyermeki testbe zárt isten és az őt egyedüliként leállítani képes, Dazai párosa nem csak hogy a legerősebb a maffiában. De nagy valószínűséggel nem találnak japánban olyat, akinek lenne esélye legyőzni őket. Ellenben jelentkezők mindig akadtak.

De ez csak a munkában volt. Mikor hazamentek a közös lakásukra megváltozott a hangulat. Egymást szívatták. Veszekedtek, mint egy öreg házaspár. Gyakran verték meg egymást. De mindezek mellett volt valami megfoghatatlan kötelék is közöttük. És itt nem csak arra kell gondolni, hogy Chuuya elvesztette azt a bizonyos fogadást és ezért örök időre Dazai kutyuskája marad. Hanem egy olyan viszonyról volt szó, amit sosem mondtak ki.

Olyankor lehetett felfedezni, mikor nagyritkán éppen nem utálták egymást. Videojátékoztak. Animét néztek. Szórakoztak. Volt olyan időszak a heteikben, amikor csak két furcsán öltözött fiatalnak tűntek. És meg nem mondta volna róluk az ember, hogy ez a két bolond a Port Maffia legveszedelmesebb párosa, és sokkal több vér tapad a kezükhöz, mint azt egy ember el tudná képzelni róluk.

Nem is tudják már pontosan, hogy mikor és hogyan találták meg az internet mezein ezt a sorozatot. De onnantól kezdve, hogy megnézték mindenből versenyt csináltak. Nem mintha ez korábban nem lett volna rájuk jellemző. De akkor még nem csináltak az összes versenynek tétet. Nagyon beleélték magukat ebbe az animébe. Kívülről fújták a szabályokat miszerint:

1. A gyilkosság, háború és rablás tilos.

2. Minden konfliktust játékokkal rendezünk el.

3. A játékokban minden győztes játékos nyer valami egyenlő értékű tárgyat (ami akár információ is lehet).

4. Mindaddig, amíg nem ellenkezik a harmadikkal, a nyereményüket és a játékszabályokat nem lehet megkérdőjelezni.

5. A kihívott ellenfél dönt a játékszabályok felől.

6. Minden összhangban tett fogadást el kell fogadni.

7. A csapatok közötti összetűzéseket a kijelölt képviselők döntik el abszolút hatalommal.

8. Ha valakit csaláson kapunk, mindent elveszít.

9. Isten (Tet) nevében, az előbbi szabályokat nem lehet módosítani.

10. Játszunk együtt és érezzük jól magunkat.

Az elsőt, azt csak a magánéletükre vonatkoztatták. Mégis becsúszott néha egy két verekedés mikor nem bírtak ki. Meg egyébként is szerették egymást gyepálni. De a kedvencük természetesen a harmadik szabály volt. Hiszen azzal bármire rávehették a másikat. Ők nem tárgyakat nyertek el egymástól. Egészen mása használták ezt a hatalmat.

Már lassan mindent ilyenekkel döntöttek el. Ki mosogat. Ki vigye le a szemetet. Kinek kell megmondani Mori sannak hogy elcsesztek valamit. (A nyertes személyétől függetlenül mind a ketten kaptak büntetést ilyenkor.) Dazai nagyon megkedvelte ezt a fajta életmódot. Hiszen sokkal gyakrabban nyert, mint kalapos partnere.

Ellenben egy idő után, amiért folyamatosan játszottak. Legyen az kártya, Nintendo, játékgép, vagy akár csak egy sima fej-vagy-írás. vagy kő-papír-olló, ha eleget játszol, fejlődsz. Éppen így volt ezzel Chuuya is. Dazai elbízta magát és a vörös, annak ellenére, hogy ezt a kötéses félszemű nem nézte volna ki belőle, kiismerte a technikáit. Egyre gyakrabban nyert.

Dazai akkor kezdte megunni ezt az egészet. Mikor már szinte mindig Chuuya vitte a nyereményt, vagyis hogy nem neki kellett megcsinálni valamit. Elege volt. Egyszer azért mert mégis csak egy lusta tinédzser, és utál házimunkákat végezni. Másodszor pedig a büszkesége egyre nagyobb sebet kapott. Chuuya persze egyre magabiztosabb lett. És az egója is nőtt a győzelmei számával együtt.

Megfordult a helyzet, amihez nem főtt a foga a fiatalabbiknak. Chuuya lenne a kutya a házban akkor, hogy lehet, hogy nyer? De sajnos hiába figyelte nem tűnt fel neki, hogy csalt. Egyszerűen jobban játszott. A tippelős dolgoknál meg magabiztosabb lett, mint Dazai így ő választott jobban.

A kötéses szemű megunta a dolgot. Bár próbálkozott, de kezdte kifejezetten utálni, ha az apróság nyer. Olyankor duzzogva csinálta a vesztes feladatát, és nem is szólt hozzá a partneréhez jó darabig.

Lassan Chuuyának is feltűnt a változás. Főleg mikor legyőzte kártyában és Dazai mérgében felborította az asztalt is.

- Beléd meg mi ütött? – mordult rá amint az asztal földet ért.

- Semmi!

- Egy frászt semmi! Mi bajod van? Vesztettél, de tisztességesen nyertem!

- Éppen ez a baj! Miért kell neked folyton nyerni? – emelte meg a hangját, amit a vörös is követett.

- Mit vársz tőlem, hogy hagyjalak győzni? Azt várhatod, mert te sem tetted meg nekem ezt a szívességet! Így jártál makréla! Már én vagyok a jobb!

- Szart vagy jobb!

Kiborulhatott valami a barnahajúnál, mert most olyan vörös köd szállt rá, ami a verekedésbe is belevitte. Kicsit kielégítette, hogy ilyenkor legalább még ő győz. Ez nem játék, hanem annak megmutatása, hogy kinek a kezében is van a póráz. Chuuya a kutya a házban ezen nem változtat, hogy jobb lett.

Emellett viszont nagyon szorította a mellkasát az, hogy mindig ide lyukadnak ki. Regében nem így volt. Dazai felfedezett akkor valamiféle szikrát kettejük között. Amit amióta a, No game No life szabályok szerint intézik a konfliktusaik nagy részét, azóta egyre halványabbnak lát. Nem volt benne biztos, hogy Chuuya valaha is észrevette korábban, azt a kis szikrát. De most teljesen úgy viselkedik, mint aki elfelejtette, vagy soha nem is tudott róla.

Ez bántotta a legjobban. De nem vethetett véget ennek, mert: egyszer az apróság nem hagyta neki. Másodszor anno az ő ötlete volt. De már bánta, hogy kitalálta ezt.

A veszekedés és verekedés után egy hétig nem szóltak egymáshoz. Dazai büszkeségén túl nagy csorba esett. Nem akart még azzal is mélyebbre süllyedni, hogy ő kezdeményez a kibékülést.

Chuuya látta, hogy valami nincs rendben vele. De először úgy gondolta, csak a szokásos duzzogása és majd megunja. De mikor már lassan eltelt a hét kezdte komolyan venni a társa baját.

Azon az éjjelen késő este ért csak haza a kötéses. És addigra szedte össze magát Chuuya is, hogy kiderítse, mi baja van. Vacsorát főzött neki, ráadásul a kedvenc rákos kajáját. Tudta, hogy ezzel szóra bírhatja. Végül is Dazai is férfi. És Chuuya is tudta, hogy egy férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út.

Dazai fáradtan és sóhajtozva nyitott be a lakásba. Ahol egyből megcsapták orrát az isteni illatok. Akkorára tágultak a szemei, hogy majdnem ledobta magáról a kötést is a jobboldali. Chuuya a kedvenc ételét főzve várta őt haza. Mi üthetett az apróságba, hogy kedves akar lenni hozzá?

- Na végre hazaértél! – pillantott ki a konyhából, hogy lássa a megdöbbent fejét - Mi tartott eddig? – és már fordult is vissza a fövésben lévő ételhez.

- Papírmunka... – felelte halkan, ahogy bentebb sétált a konyha irányába.

- Hogy van az, hogy neked mindig ennyivel több dolgod van?

- Tudod Mori san jobb kezének sok fontos feladata van.

- Heee?

- Most mi van?

Nem értette Chuuya vigyorgó fejét. De hamar megtudta mi fogalmazódott meg a vörös gonosz gondolatai között, mikor Dazai utolsó mondatát hallotta.

- És mond. Nem zavaró hogy Mori san jobb keze nyúlkál a nadrágodba is.

- Fúúúúúúúú, de megverlek Chuuya!

A kalapos úgy röhögött, hogy már a hasát fogta, mikor Dazai elé ért. Visszakézből akkora tockost kapott az idősebb, hogy attól koldult. Már készültek egymásnak ugrani egy jó kis csetepatét rögtönözve, mikor Chuuya észlelte a kaja sistergésének változását. Gyorsan odafutott és megkavarta mielőtt leég.

Ez volt az oka annak, hogy aznap nem verekedtek össze. De legalább beszéltek. Chuuya egy idióta helyzetpoénja miatt, feloldódott az egy hetes hidegháborút idéző hangulat kettejük között. Ez mindkét fiatalba olyan érzést hozott, ami mosolygásra késztette őket.

Kész lett a vacsora. De ahogy elkezdtek enni, Dazai oldalát meg inkább fúrta, hogy mire ez a finomság. Ezért míg tömte a majmot. Folyamatosan a vörös felé tekingetett.

- Mi az? - vette észre a másik.

- Miért? – piszkálta pálcikájával a tányérban lévő finomságot.

- Mit miért?

- Miért főztél nekem?

- Mert tudtam, hogy ezzel megnyílsz egy kicsit. És talán ráveszlek arra is, hogy kinyögd mi bajod volt egész héten.

- Nocsak, aggódtál miattam?

- Álmodban!

- Igen ott mindenképpen.... – suttogta remélve, hogy nem halja meg a másik.

- He? – kapta fel a fejét a neszre.

- Semmi....

- Dazai? – Chuuya furcsállta, hogy ahhoz képest milyen szomorú a szeme mégis mosolyog, de nem néz rá.

- Nee... Chuuya... – törte meg a csendet - Nem hagynánk abba a no game no life szabályok alkalmazását?

- He? De hiszen te akartad őket.

- Tudom... de.... már nem jó....

- Csak azért mert folyton nyerek?

- Is....

- És miért még?

Nem felelt erre a kérdésre. Hiszen nem akarta az idősebb orrara kötni, hogy zavarja, hogy eltűnni látszott az a kis szikra. Viszont az, hogy aggódott érte és finom étellel várta őt haza, megint fellobbantott valamit Dazai fekete maffiózóhoz méltó szívében.

- Ennyire zavar ez a játék?

- Aham...

- Akkor mit szólnál még egy utolsó menethez? Ha nyerek, folytatjuk, mint eddig. Ha te-

- Más nyereményt is választhatok? – vágott a szavába gyorsan.

- He? Aha... de... nem értelek... Mit akarsz, ha nyersz?

- Szeress belém!

A héten, ahogy gondolkodott kettejükről, Dazai-ban megfogalmazódtak dolgok. Ez volt az egyik. A másik meg az, hogy végül is Sora is így vette rá Steph-et a dologra. Ha ott ment talán náluk is működhet. Még akkor is, ha isteni akarat ebben a világban nincs, vagy nem így valósul meg.

Viszont abban a pillanatban, hogy kimondta elsüllyedt volna a föld alá szégyenében. Ez felért egy vallomással. Pedig azt még nem tervezte megtenni. Sosem volt pirulós, de most látványos vörösség ült ki az arcára.

Chuuya viszont a néma csendben egyszerűen nem tudta feldolgozni, amit hallott. Az a mázli, hogy nem volt éppen kaja a szájában, mert tuti félrenyeli. De így csak meredten bámult a kötésesre. Az infó mandinert kapott a homlokán és még tett egy kört a szobában mielőtt visszatérve betalált az agyába. Ott is időzött egy kicsit és sokszorosította magát. Hogy képes legyen visszhangozni odabent.

- „Szeress belém! - Szeress belém! - Szeress belém! - Szeress belém!"

- HEEEEEEE?

Sikerült végre feldolgoznia. És csatlakozott a főtt rákra hasonlító személyek társaságához. Tényleg azt mondta, hogy szeressen belé? Nem hallotta félre? Nem! Biztosan kimondta! Hiszen ha nem így lenne, akkor neki sem lenne hót piros a feje. Dazai komolyan ilyen fogadást akar kötni!

- Me-Megvesztél?

- Nem....

- A-akkor m-minek találsz ki ilyet?

- Sorának bevált....

Chuuyában is tudatosult az anime tartalma. Sora legyőzte Kő-papír-ollóban Stephet és azt kérte tőle, hogy szeressen bele. És mivel a törvény ott isteni, így ez működött is. De hogy Dazai is higgyen ebben a végkifejletben, azt nehezem fogadta el.

- Te-te komolyan azt akarod, hogy én-

- Igen!

Olyan határozott volt a válasza, mint még talán soha. Chuuya elvetette a gondolatot hogy poénkonda. Nem. Dazai őszinte. Ritka alkalom. De most az. Tényleg ezt akarja.

Azért dolgozta fel ilyen, nehezen mert nem gondolt bele korábban abba, hogy esetleg a társának más jellegű gondolatai is vannak, mint neki. De ezek szerint vannak.

- N-nem vagy n-normális....

- Lehet....

Chuuya felállt és bement a hálóba. Egy pakli kártyával tért vissza. Letette az asztalra kettejük közé.

- Chuuya?

- De ne, hogy azt hidd, hogy hagyom magam legyőzni!

- Ezt el is vártam az én kedvenc kiskutyámtól.

- Fogd be!

Dazai mosolygott azon, hogy Chuuya még mindig ilyen piros. De belül nagyon örült annak, hogy nem küldte el a halálba a kérése miatt, hanem belemegy a játékba. Ez volt az, ami mozgatta a kezét onnantól. Most vagy soha. Ez egy vissza nem térő alkalom, hogy megkaparintsa azt amire, vagy pontosabban, akire vágyik.

- De...

- Hm?

- Azt ugye tudod, hogy itt nincs ilyen fentről irányító hatalom?

- Mondja az, akinek a testében egy isten él.

- Tusé.... – adta fel végül és onnantól a játék számított csak.

- Aschente!

- Aschente!

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

Dazai nyerte meg a játszmát.

Bár nem mutatta ki, de majdnem kiugrott a bőréből. Hónapok óta először nyert. Ráadásul ilyen téttel! Levakarhatatlan vigyor ült az arcán, ahogy figyelte a vesztesen összetörő társát.

Chuuya előre görnyedve fogta a fejét. Nem hitte el, hogy ez a gyökér pont most győzte le. És ráadásul kötelező neki betartania a megállapodásukat. De erőszakkal nem lehet beleszeretni a másikba! Mit tegyen most?

- Chuuya? – állt fel és tett egy lépést a másik felé.

- Nem ígérek meg semmit! – nézett továbbra is lefelé.

- He?

- Ez nem megy olyan egyszerűen! Nem lehet egyik pillanatról a másikra parancsot teljesítve beleszeretni valakibe! – nem akart ránézni a másikra.

- Ugyan már Chuuya menni fog hidd el?

- Mitől vagy ilyen biztos ebben-

Mire Chuuya felkapta a fejét, hogy kiabálhasson addigra Dazai odament elé és amint felemelte a tekintetét megcsókolta. Így hallgattatta el. Becsukta a szemét, amíg kiélvezte győzelme gyümölcsét. Sejtette, hogy száraz és repedezett lesznek Chuuya ajkai, de mégis élvezte. Győzött és édes jutalom fogadta a csókban. Majd ahogy elvált a teljesen lefagyott vörös ajkaitól. Megnyalta a sajátjait.

- Majd besegítek csiga. – kezdte el piszkálni egyik vörös tincsét - És nem hagyom, hogy kibúj alóla.... vagy alólam...

Ezzel magára hagyta a még mindig mozdulatlanná kövült másikat és a fürdőt lestoppolta magának. Hónapok óta nem volt még ilyen jó napja. Remekül érezte magát. Viszont mikor becsukta az ajtót odabent már némán örömködve ugrált és csapkodott. Nem bírt uralkodni magán. Hiszen megtette! És Chuuya már hivatalosan is az övé.

Chuuya még hosszú percekig pislogásra sem bírta rávenni a testét. Az egyedüli dolog, amit felfogott és érzékelt az az ajkainak a bizsergése volt. Dazai megcsókolta. És ettől majd kiugrik most a szíve a helyéről. Nagy nehezen megmozdult. Első dolga az volt, hogy ujjaival megérintette a száját. Valóság volt. Tényleg megtörtént. A fürdő felé tekintett és akaratlanul is elmosolyodott.

- „Lehetséges, hogy mégis van ebben az Aschente!-ben valami?"