Akutagawa nem nagyon szokott ajándékokat kapni. Mert egyszer nem nagyon van, aki adna neki. Másszor pedig, aki adna is neki valamit, az nehezen tudja kitalálni, hogy mire lenne szüksége. Egy ember van, aki mindenkinél jobban ismeri a feketébe tekert maffiózót. Ő pedig a húga Gin. A lány mindig el szokta találni, hogy mivel lepje meg bátyját, ami olyan is, hogy a fiú tényleg örülni fog neki, illetve használni is fogja, ha olyan.

Legutóbbi születésnapjára viszont egy váratlan ajándékot kapott tőle. Egy elég drága parfümöt, amin Aku is rendesen csodálkozott.

- De én nem használok ilyesmit. - forgatta kezében a police feliratú dobozkát.

- Tudom Nii, de 21 éves lettél és még nincs senkid.

Kicsit zavarba hozta a kijelentés és emiatt zavartan nézett oldalra, hogy ne kelljen a testvére szemébe néznie. Mindig elképesztette, hogy Gin az egyedüli, aki olyan jellegű szemrehányásokat szokott neki tenni, ami a magánéletével kapcsolatos. Hiszen Ryuu általában nem élt magánéletet Nem foglalkozott ilyen dolgokkal egyedül Gin miatt szánt erre időt.

- És ez miért baj? – felelte morogva

- Mert egyáltalán nem is foglalkozol azzal, hogy legyen.

- Nincs szükségem ilyen ostoba dolgokora, megvagyok a munkámmal. Nem kell, hogy emellett még egy másik felesleges személlyel is foglalkozzak nap mint nap.

- Nem gondolhatod ezt.

- De igen! Nincs szükségem párra. Itt vagy te a húgom, Chuuya san és ez nekem elegendő.

- Hazudsz...

- Gin?

- Látom mikor az utcán sétálunk ketten, hogy igen is megnézed a kézen fogva sétáló vagy egymáshoz bújó párokat. Tudom, hogy nem elég. Magányos vagy. A testvéred vagyok. Ismerlek.

Ryunosuke először nem tudott mit mondani a testvére tisztán látására. Mindig úgy gondolta, hogy felesleges időpazarlás a randizgatás. De ha már Gin is látja, hogyan néz azokra a párokra, akkor nem tehet már semmit, hogy eltitkolja, igen is magányos.

- Rendben... megfogtál...

- Na látod. Ez egy nagyon divatos márka. Biztos vagyok benne, hogy ha próbálkozol valakinek a figyelmét mindenképpen felkelted ezzel az illattal. Nekem is kifejezetten tetszik. Nehéz férfi parfümből kellemes és nem túl erős illatot találni. De ez az új termék nagyon elnyerte a vásárlók tetszését.

- Jó rendben használni fogom. De mégis mit csináljak? Nem fogok vadidegenekhez odamenni, hogy randira hívjam őket ezt te is tudod. Meg... azt sem tudom hogy... milyen az ideálom.

- Lehet, hogy hozzád fog majd valaki így közeledni.

- Kicsi az esélye...

- Ne legyél már ilyen pesszimista Nii! Higgy nekem hamarosan lesz valaki, aki úgy néz majd rád. És nem is kell feltétlenül vadidegennek lennie. Lehet olyasvalaki fog az utadba kerülni, akit ismersz.

- Hhhh.... nagyából bárki lehet csak Higuchi ne... mert az a nőszemély az agyamra megy.

- Tudom. És előre félek, hogy neki is tetszeni fog ez az illat.... Mondjuk a lekoptatásában profi vagy.

Akutagawa nevetett egy kicsit ezen hiszen igaznak találta. Gin örült, hogy képes volt egy kis kacajt kiszedni fivéréből. Mert még ő is nagyon ritkán hallotta nevetni. De az is nagyon jól esett neki, hogy sikerült ráébresztenie magányos farkas testvérét, hogy ezt nem élheti örökké, mert igenis társaságra vágyik.

Akutagawa elkezdte használni az ajándékba kapott parfümöt. De sosem fújt túl sokat magára. Mert nem tudta hogyan reagálnak majd rá az emberek.

Igazuk lett annyiban, hogy a szőke liba azonnal felfedezte a változást és egyből tette is magát Akunak. Kétféle reakciója is volt az egyik az, hogy majdnem elájult attól, hogy idézem mennyivel sexybb lett a fekete az új kiegészítőtől. A másik pedig az volt, hogy elkezdett hisztizni másoknak még Ginnek is, hogy ezt nem kellett volna mert most mindenkinek fel fog tűnni Ryuu tökéletessége és valaki rá fog majd mászni. Kérte őt is meg Akut is, hogy ne használja nyilvánosan mert baj lesz belőle... (számára...)

Viszont a szürke szempár tulajdonosát nem lehetett ezzel meggyőzni. Elhajtotta maga mellől alkalmi munkatársát és beosztottját, hogy menjen idegesítsen mást ne őt.

Egy hét elteltével Aku kezdte úgy érezni, hogy feleslegesen próbálkozik. Higuchit leszámítva ugyanis nem ment oda hozzá senki, sem ismerkedni, sem beszélgetni. Kezdte feladni a dolgot. De testvére csak addig rágta a fülét, hogy mégsem hagyott fel a parfüm használatával. És egy kis idő elteltével már többet is megengedett magának.

Kezdetben ugyanis töredékét fújta magára az átlagos parfümadagnak. De később megengedte magának azt a 2-3 fújást, amit mások is szoktak használni az ilyen termékek esetén.

Arra azonmban nem számított, hogy milyen ismerőse szimatolja ki még ezt az új különleges illatfelhőt a maffiózó körül.

.

.

.

Egy parkban olvasgatott a szabadidejében, mikor megjelent néhány kóbor macska körülötte. Volt nála pár szendvics, így nem lepte meg, hogy jöttek az illatokra. Nem kergette el őket hiszen szerette a macskákat. A testvérét leszámítva talán senki sem tudta, hogy mennyire imádja ezeket a szőrös doromboló jószágokat. Most, hogy mellé szegődtek még mosolygott is örömében. Simogatta őket és mikor egy fehér felugrott az ölébe ő is majd kibujt a bőréből örömében.

A park kapuja előtt sétált el Atsushi, amikor megcsapta egy illat. Jó szimata volt neki is emberhez képest, hála a tigrisének. Nem tudta beazonosítani az illat eredetét. De erős késztetést érzett arra, hogy kövesse. Olyasmi volt ez az érzése, mint mikor megcsapja kedvenc ennivalója a chazuke aromája. De ez alkalommal nem tudta megállni, hogy ne kövesse az illatot.

Lassan közelített. Mert azért gyanús volt neki, hogy ennyire hat rá a szag. Attól tartott valami áldott adja ki magából ezt azért, hogy áldozatait magához csalja. Mikor kilesett a bokrok mögül hiszen már úgy érezte elég közel van nagyon meglepte a látvány.

- A-Akutagawa?

Suttogta hallkan mert nem szerette volna, ha a maffiózó észreveszi őt. Meg nem is nagyon hitte el, hogy ő az, akiből az az illat árad. De hiába szimatolt csak onnan érezte a sárkány irányából.

Ahogy figyelte feltűnt neki a sok macska. És az, hogy Aku mennyire kedvesen ért az állatokhoz. Ezt máskor is megfigyelte már. A mogorva sárkány olyan, mintha kicserélték volna, ha állatokról van szó. Még egy szúnyogot sem képes lecsapni. De embereket bármikor egy szó nélkül kettéhasít.

Atsushi figyelte őt egy darabig. Ahogyan simogatta és játszott a cicákkal. Még Rashomont is macskajátékként idézte elő, hogy szórakoztassa a tappancsos állatkákat. Mindketten belefeledkeztek a jelenetbe.

Atsushi akkor bukott le amikor egy újabb macska érkezett és az hozzáért a tigris lábához, mikor átbújt a bokor alatt. Sushi nagyot ugrott ijedtében. Leleplezve magát a maffiózó előtt. Bele is pirult milyen szerencsétlen, de közben Aku is nagyon megdöbbent, mert nem érezte meg korábban a fiatalabb jelenlétét.

- Jinko! Mint keresel te itt? Kémkedsz utánam?

- Nem! Én nem! Bocsánat! Csak erre jártam és megláttalak!

- De figyeltél engem... onnan?

- I-igen....

- Minek? Mit akarsz tőlem?

- S-semmit.... én... én csak... láttam milyen kedvesen bánsz azokkal a cicákkal és megleptél vele.... nem tudtam, hogy tudsz gyengéd lenni....

Atsushi zavarba jött attól, hogy ilyeneket kellett mondania és tovább rontott a helyzetén, hogy az illat felerősödőt, mikor Akutagawa felállt és tett felé egy lepést.

- Jinko... - nézte végig a kezeit tördelő tigrist.

Furcsa volt számára a viselkedése ahogyan az is, hogy így beszélt róla. Közben viszont nem tetszett neki, hogy nem tudta mióta figyelte őt a fiatal. Lassan megnyugodott és elengedte feszes támadásra kész testtartását. Amiben segített neki az is, hogy a bolyhoskák nekidörgölőztek a lábának.

Figyelmen kívül hagyta Jinkot és leguggolt megsimogatni őket és felvette azt a fehér példányt, aki már korábban is felugrott az ölébe.

- Nagyon szeretnek téged ezek a cicák... - próbált Sushi beszélgetést folytatni.

- Csak azért, mert van nálam kaja...

- N-nem hiszem, hogy csak ezért...

- Mire gondolsz Jinko?

- Most... va-valahogy más illatod van... k-kellemes...

- Más a szagom? A! A parfümre gondolsz?

- Parfüm?

- Igen Gintől kaptam a születésnapomra. Csak ezt használom. A tusfürdőm nem változott hónapok óta semmit. Mindig ugyan azt veszem.

- Meg általában van némi vérszagod is...

- Bajod van vele?

- Nem! Nincs! Csak megjegyeztem, hogy most azt sem érzem rajtad.

- Mi vagy te kutyuli, hogy mindent kiszimatolsz?

- .... tigris vagyok....

- Max egy remegő kölyökmacska...

- Mindegy... a... parfümöd miatt lehet hogy vonzod magadhoz őket...

- A macskákat?

- Igen...

- És te is megjelentél....

Atsushi szinte belepirult a zoknijába, hogy elbújjon azelől a tekintet elől. Mert ahogy rá pillantott a szürke szempár megbabonázta. Hiszen igaza volt. Ő is arra az illatra jött. És nagyon nehezen állta meg, hogy ne menjen hozzá közelebb. Főleg mert amióta beszélgetnek különös bizsergés fogta el. És mintha kicsit máshogyan látta volna ellenségét.

Szépnek látta. Ahogy ránézett látott valami csillogást a fekete szemében, de biztosra vette, hogy csak a szer hatása miatt képzelődik. Tudni akarta mi folyik itt. És mivel elég hosszúra nyúlt a csend közöttük ezt az utat választotta arra, hogy elterelje a témát más irányba.

- A-Akutagawa... m-megmondanád a parfümöd márkáját? Szeretnék utánanézni valaminek....

- Nem tudom milyen. Nem hordom magamnál. És nem értek hozzá... otthon van az üveg.

- M-megnézhetném?

- Ha ennyire ragaszkodsz hozzá felőlem...

Mondta majd felvette a könyvet a padról a szendvics maradékát szétosztotta a macskák között aztán elindult. Nem nézett hátra, de tudta, hogy Jinko követi őt.

De nem mert túl közel menni hozzá. Aggasztották a saját tünetei. Egyre forróbb volt a külvilág neki pedig még csak tavasz közepén jártak. Kiszáradt a szája. Nagyon szomjas lett. Meg tudott volna inni egy kád vizet. De ugyanakkor késztetést érzett arra, hogy dorombolni kezdjen és minden házfal sarkához odadörgölje az állát. Nem tudta mi van abban a parfümben. De egyértelmű, hogy hat a tigrisére. Mert érezte, ha nem fogja vissza félig vagy teljesen, de előtör belőle.

Ezért tartotta a távolságot. Viszont mikor elértek az épülethez, ahol Akutagawa lakása is helyet kapott akkor kénytelen volt közelebb menni hozzá hiszen a liftben nem volt annyi hely, hogy tartsa tőle a 10 lépésnyi távot. Ennek meg is volt az eredménye.

Még intenzívebb lett az illat. És Sushinak elő is ugrottak a fehér cicafülei. Annyira be volt feszülve, hogy észre sem vette addig míg Akutagawa szóvá nem tette.

- Miért változol át?

- He? Ne! A fülem?

- Igen az-

- Ne-be figyelj rájuk! Nem tudom most irányítani!

A sárkány csodálkozott, de nem szólt semmit. Csak kilépett a liftből és benyitott a lakásába. Atsushi lassan követte és mire beért utána és becsukta az ajtót Aku már meg is találta az üveget a dobozával együtt és átadta a tigrisnek.

Nagyon kényelmetlen volt neki a helyzet mert a lakást is átjárta az illat. Félt, hogy nem volt éppen a legjobb ötlet feljönni hozzá. De nem tudott volna ellenkezni. Túl erős neki a késztetés, hogy az illat forrása közelében maradjon.

Éppen el tudta tüntetni a füleit, mikor Aku a kezébe adta a dobozt. Megköszönte majd a hátoldalán buzgón kezdte olvasni az adatokat. Egészen addig míg egy vastagon szedett mondaton meg nem akadt a szeme.

A készítmény macskamentát tartalmaz!

Atsushi éppen ettől tartott. De biztos, ami biztos gyorsan rákeresett a telefonján a macskamentára. Az első cikkre rá is nyomott, ami ezzel és a macskák kapcsolatával foglalkozott. Gyorsan olvasta a szöveget míg el nem ért a számára érdekes bekezdéshez.

"A növény a 6 hónapnál idősebb, ivarérettséget elérő macskák 70-80 százalékára gyakorol ilyen hatást. A macskamenta a mentafélék családjába tartozik, illóolajakat, szterineket, savakat és tanninokat tartalmaz. A cicákra nézve szerencsére teljesen ártalmatlan.

A növény úgy hat nyávogó barátainkra, hogy illóolajai a macska orr nyálkahártyájában lévő érzékelő idegsejteket hozzák ingerületbe, innen az idegpályákon át a központi idegrendszerre hatnak, ahol szexuális viselkedésre emlékeztető magatartásformákat váltanak ki. Ez a mentafajta tehát egyfajta macskaferomonként működik apró kedvenceinknél." - írta a cikk, amit megnyitott.

- A francba!

- -Mi van?

- Már értem miért hat ez így rám... – nézett megint a sárkányra és kicsit közelebb is volt most hozzá mint korábban mert Ryuu odahajolt hogy lássa mit néz a telefonján ennyire - macskahormon-szerű anyag van benne! Akutagawa köszönöm, hogy megmutattad, de nekem most mennem kell!

Nyomta vissza a másik kezébe az üveget és lépett az ajtóhoz.

- Tényleg ez van rád ilyen hatással? - Kérdezte költőien majd fújt egy adag illatot a csuklójára.

- Ah!

Atsushi nem jutott el az ajtóig. Az új illatfelhő azonnal belengte orrát és reagált rá. Macskafarka és füle nőtt, ahogy összerogyott a lábtörlőn. Háta dübbent a bejárati ajtón ahogy nekiesett. Nem tudott uralkodni magán. Nagyon hangos dorombolásba kezdett és szaporán vette a levegőt míg megfordult.

- Ha-hagyd ahbbah!

- Miért? Mit írtak róla? - nézegette ő is az üveget. Észlelte a Macskamenta feliratot és benne is összeállt a kép - Tán csak nem tetszik az illatom neked Jinko?

- Ah... nagyon is!

Lassan megpróbált felállni, hogy elérje a kilincset. De Aku közelebb ment hozzá. Megfogta hosszabb tincsét elérve, hogy a csuklója közel legyen a tigris orrához.

- Ennyire tetszik?

- Neh kíhnozzh!

- Mert? Mit tudsz most tenni ellenem? Semmit nem igaz?

Beletúrt a hajába míg nekitámaszkodott az ajtónak. Megsimogatta a fülét is. Tetszett neki az, hogy ennyire dominálhat a fiatal felett. Tetszettek neki a reakciói is. Hogy ennyire nehezen és szaporán veszi a levegőt. Hogy dorombol, mint aki megbolondult és felborzolta a szőrét.

- A-Ahkutagawah... eléhg!

- Hmmm? Elég? Szerintem jobban hasonlítasz arra, aki kérne még ebből az illatból.

Még egyszer fújt ezúttal a saját nyakára a parfümből, ami elég volt ahhoz, hogy Atsushi maradék akaratereje is elszálljon. Hozzábújt a feketéhez. Akit meglepett a tette. Nem számított erre. Igazából csak kínozni akarta, de nem gondolta volna, hogy így reagál majd.

- Akutagawa Akutagawa Akutagawa Akutagawa!

- Jinko? Te mit-

Ahogy hozzásimult és átölelte megérezte mennyire szűk lett a fiatal nadrágja. Belepirult a tudatba, hogy ő izgatta fel ennyire a tigrist. Kicsit elakasztotta a szavait is. De utána meg akarta tudni mennyire akarja ezt.

- Jinko... ennyire?

- Nagyon!

Aku nyelt egy nagyot a válasz hallatán. Mert igazából imponált neki a helyzet, de hogy továbbmenjen Jinkoval? Nem tudta meg merje-e lépni azt a fokot. Kicsit eltolta magától a kéjesen doromboló fiút, hogy az megint a szemébe tudjon nézni. Ködös volt a tekintete. Nem volt biztos benne, hogy nem csak a hormonok hatására cselekedik-e úgy ahogy. Vagy komolyan gondolja, hogy áll, mint a cövek.

- Se-segítsek? – suttogta hallkan, de tudta, hogy pontosan érti mit mond és mire gondol ezen kérdése alatt.

- A-Akutagawa? – kerekedtek ki a szemei és tisztult is ki a tekintete a kérdést hallva – Én... I-Igen! Kérlek!

- Segíthetek... de csak akkor, ha kimondod mit szeretnél?

- Ah.... Szeretkezni akarok veled! Most!

- Ha így érzed...

Megcsókolta a fiút. Maga sem értette miért, de talán a hangok miatt, amiket kiadott. Vagy ahogyan hozzá simult. Ahogy a nevét súgta és nyögte kérlelve. Ez vezetett ahhoz, hogy neki is elkezdje hangulatba jönni a kedve.

Nem gondolta volna, hogy valaha is Jinko fogja arra kérni, hogy feküdjön le vele. Azt meg végképp nem hitte, hogy ezt ő is akarja majd. Mégis ide kerültek. Csókolóztak és egymáshoz simultak ahogyan a vágyaik megfogalmazódtak elméjükben. Ryuu az elején kicsit bűntudatot érzett amiatt, hogy lényegében csalással vette rá ellenségét erre. De a fiú mondhatni önszántából kérte, hogy tegye meg. Bevitte a hálószobájába ledöntötte az ágyra.

Atsushi nemcsak, hogy nem ellenkezett, hanem még kéjesebb hangokat adott ki magából, hogy végre megkapja a sárkányt. Csókolóztak míg vetkőztették egymást. És Ryuu még kétszer fújt a mellkasára is az illatból, hogy Atsushi véletlenül se gondolja meg magát. A fiatal ekkor mászott szemből az ölébe és csókolta meg őt. Meglepte ugyan de viszonozta és mivel már nem volt köztük ruha ingerelték egymást azzal, hogy a másik tagjához simították sajátjukat. Atsushi kérte, hogy ingerelje tovább. Ryuu pedig nem tudott ellenállni annak ahogyan kérte.

Először kézzel segített a fiatalnak elélvezni. Na meg magának is. Így hagyott időt arra, hogy mikor hátára döntötte a fiút ujjaival tágítson rajta. Atsushinak ez lesz az első alkalma tudta jól és hiába a hormon és az illatok a fajdalom az fájdalom, ha nem vigyáz vele. Volt sikosítója is, ami besegített neki, hogy a tigrisbe 3 ujját is elmerítsen. Atsushi ettől is elment egyszer, de nem volt neki elég akarta, hogy folytassa.

- Téged akarlak Akutagawa érezni! Kérlek! Akarom! Akarlak!

- Neked kimosta az illat az agyadat is.

- Lehet de kérem!

- Biztos vagy benne Jinko? Most őszintén... Ha... ezt csak amiatt, hogy használtam a parfümöt... én...

- Ne bizonytalanodj el Ryuu! – rántotta le magához egy csókra

- J-Jinko? – veszett el a fiú szemében, sosem viselkedett még így vele.

- Én akarom, hogy vedd el a szüzességemet! Én beszélek! Magamnál vagyok! Az csak arra volt jó hogy kimondjam amit akarok! Itt akarok lenni alattad!

- A-Atsuhi... te... Vágytál rám?

- Nem mindegy az? Most vágyok rád! Ne várakoztass tovább!

Aku megtette. Mélyen ingerelte a fiút, aki csak úgy nyögte a nevét. Egy igazi cicafiút kapott maga alá Ryuu, hiszen nem változott vissza Atsushi egy pillanatig sem.

Nem tudta, hogy mennyire hat a fajdalomreceptoraira az illat, de sokszor csinálták. Mert kis pihegés után Shushi megint rámászott a maffiózóra. Csókolta és még meg is szívta a bőrét és még masszírozta is a férfiasságát azért, hogy Ryuu megint felizguljon és új menetbe kezdjenek. Az utolsó alkalommal Sushi a hasára fordult. És könyörgött, hogy így is rakja meg. Mintha igazi macska lenne! És Ryuu egy valódi kandúr.

Tényleg átvette az illat a szája felett is az uralmat mert egy olyan mondat is elhagyta a torkát, hogy:

- Tegyél úgy a magadévá mintha teherbe akarnál ejteni!

- Nem vagy normális, hogy még mindig bírod!

- Mert annyira jó érzés!

- Igazán kiscicám? Még akkor is ezt mondanád hogyha olyanom lenne mint egy valódi kandúrnak? Szúrós?

- Ha veled csinálhatom nem érdekelne! Nekem csak te kellessz!

- És tényleg úgy akarod?

- Igen! Tölts meg!

- Nagyon mocskos lett a szád Jinko ki fogom mosni szappannal!

- Felőlem csak előbb rakj meg!

Ryuu úgy volt vele, ha ezt kéri legyen. És nem használt gumit. Ezúttal csak a síkosító volt az, amit még magára kent majd belemerült a fiatal cicuskába.

- Ah! RYUUH! MÉG! EHZ JÓH! AHH!

- Nem fogsz tudni reggel járni ezt biztosíthatom neked!

- Nem is akarok! Csak téged!

- Remélem ez a véleményed nem változik majd meg reggel!

- Aaahhh!

Atsuhi kimerülten piheget a sárkány mellkasán. Már teljesen elaludt Ryuu nyugodtan simogathatta nem ébredt fel rá. Aku azonban nem tudott elaludni. Csak figyelte a fiatalt. Úgy érezte az elmúlt órákat csak álmodta. Hogy Atsushi sosem engedte volna, hogy megtegye ezt. Hogyha becsukja a szemét, akkor fel fog ébredni és nem lesz már mellette. A gondolattól is elborzadt. Tudta, hogy hibát követett el.

Hibázott azzal, hogy így kapta meg. Nem kellet volna ide kerülniük. Bár elvileg már nem ellenségek, de nem is lettek barátok. Most mégis ott fekszenek egymással egy ágyban meztelenül, miután órákon át szeretkeztek. És Ryuu elkezdett valami melegséget érezni. Mellette pedig félt.

Félt attól, hogy mi lesz, ha ez álom. Vagy ha mégsem az és reggel felkelnek, akkor Atsushi félni fog tőle. Ha megvádolja, hogy kihasználja a helyzetét. Ez pedig igaz lett volna. Félt attól, hogy soha többé nem engedi magához közel majd a tigris.

Kicsit az oldalára fordult átölelve a fiatalabbat. Beletemette arcát fehér tincseibe. Most, hogy kicsit megízlelte milyen is, ha valaki vele akar lenni. Ha még csak egy éjszakára is de jól esett neki. Akarta megint. Nem akarta elengedni a fiút.

Végül is elaludt. De mikor reggel felébredt még mellette volt. Ez egy pár pillanatig megnyugtatta. Csak addig. Mert utána elkezdett rettegni attól, hogy a fiú fel fog ébredni. Megpróbált kimászni mellőle. De erre már elkezdte kinyitni is a szemeit.

- Akutagawa?

- G-Gomenne J-Jinko... N-nem akartalak felkelteni...

- Hmmm?

Lassan felült az ágyban kitörölgetni a szeméből az álmosságot. Félig még kómásan nézett körbe a szobában. Majd megállapodtak a szemei Akutagawa fedetlen felsőtestén. Lassan végig mérte, majd mikor meglátta a harapásnyomokat a nyakán fokozatosan elkezdett visszaemlékezni.

- A-Akutagawa a-azokat- é-én

- -Igen te szítad ki a nyakamat...

- A-Akkor... ne-nem álmodtam az-a tegnap... e-esti eseményeket?

- N-nem...

- É-Értem...

Aku látta, hogy Atsushi nagyon zavarba jött az emlékek miatt. Minden megvolt neki. Hiszen józan volt. Nem volt bedrogozva sem. Lassan összegömbölyödött az ágyon térdeit átölelte és úgy nyüszögött magában. Ryuu gyorsan odament hozzá leült mellé és óvatosan átölelte a reszkető fiút. Segített neki felülni, hogy odabújhasson hozzá. Félt attól, hogy el fogja taszítani, de nem bírta nézni, hogy szenved.

- Gomenne Jinko! Ne haragudj rám! Nem kellett volna megtennem! Sajnálom Én-

- Ne...

- -Jinko?

- Ne kérj bocsánatot... Csak... Azt tetted amire kértelek...

- De nem voltál teljesen józan...

- De... az voltam... Csak annyira... Annyira kínos ez! Nem is akarok visszaemlékezni! Miért kellett megnéznem azt a dobozt! Akkor nem jutunk ide...

- Gomenne hogy rosszat tettem...

- Aku... - Nézett fel kicsit a könnyes szemű fiatal.

- Igen?

- Élveztem...

- M-Micsoda?

- Azért olyan kínos ez az egész nekem mert... Nagyon jól bántál velem...

- És emiatt sírsz?

- Go-gomennasai...

- Olyan kis esetlen vagy Atsushi...

- A-Akutagawa?

- Gyere fürödjünk le. Mert azért eléggé leizzadtunk... Egy forró fürdő segít majd kitisztítani a fejedet is...

- R-Rendben...

Aku elengedte őt és az ajtó felé sétált mikor egy puffanást hallott. Meg azt, hogy Atsushi azt mondja Itai. Visszafordult és látta, hogy elesett. A földön ült és a fejét fogta mert beverte az ágy szélébe földeséréskor.

- Jinko jól vagy? - futott vissza hozzá

- N-nem tudom... Ne-nem tudok lábra állni.

- Ji-Jinko Jaj annyira sajnálom! Ez az én hibám... Nem kellett volna annyi menet tegnap...

Óvatosan karjaiba vette a fiút, aki kissé ijedten kapaszkodott fedetlen vállaiba. Picit magához ölelte mialatt megindult vele a fürdőbe vele. Atsushi minden lépésnél remegett. Nagyon zavarba hozta az, hogy amiatt nem tud járni mert arra kérte Ryuu-t tegnap, hogy szeretkezzenek.

Az pedig még inkább remegésre készítette, hogy nem volt rajta semmi. Mikor felkelt az ágyról akkor még magával húzta a takarót, amibe korábban betekerte magát. De Ryuu már anélkül emelte fel. Beleültette a kádba is és engedett neki vizet majd magára hagyta mondta, hogy csinál reggelit.

A forró vízben kicsit megnyugodott, de nem értette Ryuu miért kezelte ennyire könnyen a helyzetet. Bár belegondolva éjjel is látták és érintették egymást teljesen meztelenül. Most akkor miért ennyire zavarba ejtő számára, hogy nem visel mellette semmit?

Mire végzett a tisztálkodással Akutagawa visszament hozzá. Segített neki kijönni a kádból és még be is tekerte egy törülközőbe. Majd ő is gyorsan letusolt. Sushi kissé úgy érezte, hogy nem fer, hogy Őt Aku látta most, de a maffiózó a tusolóban a függöny mögött tusolt le. De rájött, hogy azzal csak még zavartabb lenne a helyzetük, mint korábban. Igazából maga sem értette, hogy miért akarta volna megnézni ahogyan fürdik. Ki is ment volna, de nem tudott még menekülni.

Akutagawa végezve magára kapta fekete pizsama pólóját meg nadrágját úgy lépett oda Sushihoz, aki addigra felvette a Ryuu által odakészített ruhákat. A haját törölgette, hiszen míg zavartan gondolkodott belemerült a vízbe és ott sikított, hogy ne hallja meg a másik ezt.

Aku lassan megint a karjaiba vette és visszavitte a hálóba. De addig sem hagyta figyelmen kívül, hogy mennyire remeg a közelében.

- Atsushi valami baj van? Félsz tőlem?

- N-Nem tudom.... É-Én inkább ettől a helyzettől félek...Mi... Én... én nem gondoltam rád még úgy korábban... A-Aztán tegnap... És... Most...

- Cssss.... Nyugodj meg Jinko. Nem foglak bántani... Én sem tudom még, hogy mi lesz ebből... De... Mind a ketten hibásak vagyunk a helyzetért. Együtt kellene megoldanunk is...

- I-Igazad van Akutagawa...

Úgy ült le vele az ágyra, hogy nem engedte el. Továbbra is az ölében maradt a fiatal, ami miatt megint arcába szökött a vér...

- A-Aku... M-miért...

- Mit miért?

- Miért viselkedsz velem így?

Ryuu óvatosan fordított a fiún, hogy teljesen szemből legyen az ölében. Amaz zavartan szorította a fekete pólóját és igyekezett nem a szemébe nézni.

- Mert miattam vagy most ilyen esetlen... vigyáznom kell rád...

- A-Akutagawa...

- Nagyon zavar hogyha gyengéden érek hozzád?

- N-Nem zavar... m-meg tudnám szokni... csak eddig nem ehhez voltam szokva. Most annyira más vagy velem...

- Szeretnéd, ha így viselkednék inkább? Vagy térjünk vissza a régihez?

- Nem hiszem, hogy a tegnapi után képes lennék megint úgy létezni...

- Mármint hogyan?

- Hogy nem vagy mellettem...

- Ji-Jinko?

- M-Mármint, hogy... e-ellenségek vagyunk... mo-most mi.... n-nem is tudom...

- Közel vagyunk egymáshoz?

- Nagyon... És... minden olyan... f-forró...

- Atsushi...

A fiatal zavarában megint csak lefelé nézett, de Ryuu az álla alá nyúlt, hogy megint magára vonja a figyelmét. Kicsit rámosolyogott a fiúra, akinek ettől nagyot dobbant a szíve. mert még sosem láthatta így a feketét. Elpiruétan viszonozta a mosolyt, ami Ryuu-ban is melegséget váltott ki.

- Hogy lehet ilyen szép szemed?

- A-Aku?

A maffiózó elkezdett játszani a fiatal hosszabb tincsével ahogy csak a szemét figyelte és fél kézzel ölelte a derekát is. Elveszett teljesen a pillanatban és megértette miért nem akarta az éjjel sem elengedni a tigrist. Mert elkezdett kötődni hozzá. É kész volt kimondani neki is ezt.

- Atsushi...

- I-Igen?

- Mi legyen most velünk?

- M-mire gondolsz?

- Arra, hogy nem akarok visszalépni...

- A-Ak-

- Most, hogy megtaláltam...

- M-Mit találtál meg?

- Téged...

- E-Engem? N-nem értem...

- Nekem Gin azért adta ezt a parfümöt mert látta rajtam mennyire magányos vagyok. Remélte, hogy közelebb kerülök majd valakihez ezáltal. De arra nem számítottunk, hogy éppen te leszel az, aki megtetszik majd nekem.

- T-Te-Te-te-tetszek ne-ne-ne-ne-neked?

- I-Igen... én sem gondoltam volna, hogy éppen te vagy az esetem...

- M-Miért lennék én az?

- Aranyos vagy és kedves és ... j-jó volt veled... t-tegnap...

- A-Aku te... csak azért, mert... l-lefeküdtünk.... b-belém szerettél?

- Talán így van. Ezt váltottad ki belőlem... De...

- Igen?

- Most te is itt ülsz az ölemben teljesen elpirulva és zavarban... pedig nincs rajtam az ami miatt tegnap oda jutottunk... Ezek szerint én sem vagyok tejesen közömbös neked?

- N-nem tudom... N-nem tudom hogyan kellene rád tekintenem azok után...

- Jinko...

Óvatosan csókolta meg a tigrist, aki remegett, mint a nyárfalevél, ahogy találkoztak ajkaik. Lassan viszonozta mert félt mi lesz a következmény. Igazából már menekült volna zavarában. De nem tudott. Vágyott erre. Vágyott arra, hogy valaki átölelje. És ezt most megkapta. Ryuu magához húzta még jobban ölelte a derekát míg lassan csókolózott vele.

- R-Ryunosuke?

- Mit mondasz Atsushi? Megpróbáljuk?

- Én...

- Kérlek Atsushi... Mit kellene tennem, hogy belém szeress?

- A-azt akarod, hogy sz-szeresselek?

- Igen... ezt akarom...

Megint megcsókolta a fiatalabbat. Mikor Atsushi azt kérdezte, hogy szerelmes lett-e belé gyorsabban kezdett verni a szíve. Még nem volt benne teljesen biztos, de nem is tagadta azt, hogy jól esett neki megérinteni a fiút, simogatni, megcsókolni. Sosem volt még szerelmes nem tudta milyen. Ezért nem válaszolt teljesen igennel a kérdésre. De azt, hogy mostantól így legyenek azt akarta. Akarta, hogy mellette legyen a tigris.

.

.

.

Atsushi nagyon meg volt hatódva a történtek miatt, de végül is belement abba, hogy megpróbálják ezt a dolgot. Hogy elkezdenek találkozgatni. Elmennek közös programokra. Beszélnek esténként telefonon, ha aznap éppen nem találkoznának. Randiztak. Bár valahányszor ezt a szót kimondta a fejében teljesen belevörösödött a gondolatba is, hogy ők már lényegében járnak. Egy párt alkotnak.

Mikor a kollégáinak is feltűnt akkor Dazai sokat piszkálta, hogy mennyire levette őt a lábáról a maffiózó. Ezt nehezen viselte és mindig beszélt róla Ryuu-nak. Több alkalommal is sírta vállán. Egészen addig a napig míg Aku be nem ment az Irodába, hogy közölje a kötésessel, ha nem hagyja békén Sushit azt elmondja Chuuya sannak és akkor kapni fog. Ekkor fejezte be a piszkálásukat a barna.

Sushi ezután odaköltözött a párjához. Mert hát már ha akarták volna sem tudták tagadni, hogy járnak. De nem történt még egy olyan éjszaka, mint amivel elkezdték. Atsushi nagyon lassan tette meg a lépéseit, hogy közeledjen. Csak akkor kezdett jobban lenni mikor már együtt laktak. hozzábújhatott a feketéhez éjszaka. Ryuu pedig vigyázott rá. Átölelte megnyugtatta a kedvesét.

Aku hamarabb feldolgozta a tényt, hogy vonzódik egykori ellenségéhez. Emiatt tudta jobban kezelni az összeszokás időszakát. De nagyon örült annak, hogy Atsushi sem utasította el. Gyakran sündörgött körülötte, de maximum a csókolózásig ment el vele. Nem akarta elijeszteni a fehérhajút azzal, hogy rámászik.

...

Már lassan 2 hónapja történt az az éjszaka és ők ketten végre úgy is érezték, hogy egy párt alkotnak. Sushi ébredt fel reggel hamarabb arra, hogy nagyon éhes. Kiment a konyhába és konkrétan mindenbe beleevett, amit talált. Fagylalt, nasi a tegnap esti vacsora maradéka, műzli egy kis csokival, semmi sem maradt megkóstolatlanul.

Majd mikor már nem talált mást elkezdett sírni. Maga sem tudta miért, de rátört a sírás. Ennek hangja ébresztette fel kedvesét, aki mikor kiment a konyhába utána ledöbbent, hogy ott kuporog a sarokban a földön és itatja az egereket.

- Atsushi mi a baj? Mi történt?

- Nem tudom!

- Mi?

- Nagyon éhes voltam és már mindenbe beleettem, ami van itthon. De nem jó! És most nem tudom, hogy miért sírok! Az előbb még olyan jól esett enni. De mintha nem kellett volna. Mintha rosszat tettem volna.

- Dehogy tettél rosszat. ha éhes vagy akkor egyél. mit szeretnél? Csináljak Chazuket?

Erre a mondatra felcsillant a szeme. Boldogan ugrott a sárkány nyakába még meg is csókolta, ami nagyon meglepte a másikat mert ilyet amióta együtt laknak nem csinált.

Mikor azonmban szóvá tette volna ezt Atsushi felugrott és kirohant a mosdóba. Ryuu utánament és látta, hogy a WC elött guggol és megszabadul a gyomra tartalmától, de a rövidebb és kellemetlenebb úton.

Tartotta a haját, amíg hányt és simogatta is a hátát, hogy megnyugtassa. Mikor abbahagyta felsegítette, hogy meg tudjon mosdani. Nagyon aggódott miatta mert nem tűnt úgy, hogy beteg lenne. Nem értette miért lett hirtelen rosszul.

- Jinko...

- Gomenne... Nem tudom mi van velem...

- Megint elkezdett könnyezni és bújni a másikhoz, hogy védelmet és bátorítást kérjen. Ryuu meg is adta ezt neki hiszen szorosan magához ölelte.

- Menjünk orvoshoz?

- Igen lehet az kellene...

- Rendben. Gyere öltözünk fel...

- Umm... Segítesz?

- Igen persze kicsim...

- Ryuu...

- Igen?

- Félek...

- Nem kell nem lesz semmi baj. hidd el. Biztosan csak rosszat ettél. Lehet, hogy az a sok minden amit reggel egymás után faltál. Vagy az is megeshet, hogy valamelyik romlott volt.

- Remélem igazad lesz!

.

.

.

Szótlanul ültek a kanapén a pozitív teszttel a dohányzóasztalon. Ryuu nem engedte el a még mindig teljesen lesokkolt Atsushi kezét. Simogatta is hüvelykujjával a párja bőrét. Atsushi még próbálta feldolgozni, hogy mit mondott a doktor, és elképzelni a jövőjüket.

Ryuu eközben amellett, hogy rettenetesen aggódott kedvese miatt azon gondolkodott, hogy kék vagy rózsaszín festéket vegyen a szobába.

.

.

.

Folytassam?