Ajánlom: Cica96- nak akinek ma nehéz napja volt. Remélem segít egy kicsit.  ❤

Ebben a világban Chuuya nem egy maffiával ellenséges szervezet vezére, hanem egy idol, méghozzá az egyik legfelkapottabb és leggyorsabban növekvő népszerűségnek örvendő fiatal sztár.

Éppen ezért, ha Chuuya a magánéletét akarta élni, akkor álcában a színpadi tökéletességtől messze elmaradó kinézettel lépett az utcára. Koszos nem gyárilag szakadt farmert viselt mindig, és a felsőjét is gyakran szennyezte verekedésből származó vérfolt. Kapucniját mindig a szemébe húzta, így kevésbé látták az arcát. Ezen kívül még kócos vörös tincsei is takartak valamennyit. A jellegzetes kalapját, amit a rajongók is imádtak, sosem viselte a kamerák kereszttüzén kívül.

Vagyis mikor ebben az álruhában kilépett a világba nem ismerték fel. Bár a lesifotósok igyekeztek követni, mikor elhagyott egy rendezvényt, de sosem tudták egy saroknál tovább. Elvesztették.

De Chuuya úgy gondolta, jobb is ez így. Még a producerei sem ismerték, hogy mit csinál ilyenkor. És hogy, milyen titkai és zűrös ügyei lehettek.

Chuuyát az utca is ismerte. De nem Nakahara Chuuyaként, hanem mint A DÉMON - Arahabaki. Egy pokolbéli isten, aki romokat hagy maga mögött.

Chuuya mindenben benne volt. Motorával illegális gyorsulási versenyeket nyert. Ereje emberfelettinek bizonyult a bunyókban. Olyan mocskos szájjal káromkodott, hogy még az sem tudta volna összekötni az idollal, aki hallás alapján megismeri a fiatal sztárt.

Egyik ilyen estén futott össze egy igazi alvilágival. Dazai Osamu-val

Egy motoros versenyen pillantotta őt meg a kötéses és egyből feltűnt neki, valami különös. Nem csak a tehetséget látta meg benne, hanem mikor a nagy zaj miatt rájuk hívták a zsarukat, és menekülni kellett Chuuya a motorjával könnyedén átugratott a járőrautók felett és eltűnt az éjszakában.

Sosem tudták elkapni. Ezt kiderítette róla Dazai is. Érdekelte a fiú, így nyomozásba fogott. Egy éjféli bunyóban találta meg újból, akkor személyesen is láthatta milyen erővel rendelkezik.

Felismerte, hogy áldott, és hogy a korábbi szökésnél is ezzel az erővel cselezte ki a rendőröket.

Chuuya valóban gyakran használta menekülésre a képességét. Akár a zsaruk elől, akár a riporterek, paparazzik, és rajongók elől kellett futni. A fellépései után is így jutott ki mindig az épületből, hogy nem a földszinti ajtókat használta, hanem a tetőkön menekült.

A bunyó végeztével, mikor már csak ő maradt talpon Dazai előlépett a sötétből. Chuuya nem vette őt észre. Inkább kifújta magát. Mire Dazai megszólította volna felpattant a tetőre. Ez úttal nem hozta magával motorját, így távozott még a zsaruk megjelenése előtt.

De a kötésest nem tudta lerázni. Mikor pár háztömbbel arrébb, egy sikátorban, földet ért Dazai már ott várta. És végre beszélhetett vele.

- Érdekes képességgel bírsz tökmag

- Próbáld meg még egyszer kimondani és megkóstoltatom veled a betont!

- Nem kell felkapni a vizet. Bár tetszik a vérmérsékleted is, de most nem emiatt jöttem ide.

- Ki a faszom vagy te?

- Dazai. Dazai Osamu.

- És tudnom kellene, hogy ki az a Dazai Osamu?

- Hát mások az alvilág köreiben ismerik a nevemet. De te nem vagy közülünk való így megértem, ha nem ismersz

- Mi az, hogy nem vagyok közületek való?

- Ahogy mondtam. Téged csak napnyugta után látni. Tényleg akár egy démon. Vagy egy éjjeli szellem. De nappal felszívódsz. Senki sem látott még fényben.

- Te követsz engem vagy nyomozol utánam, hogy ilyen biztos vagy a kijelentéseidben?

- Nyomoztam

- Mi? Miért?

- Mert tudom, hogy áldott vagy és felkeltetted a figyelmemet.

- Valóban? Igen. Egy ilyen erőt felesleges a fény világára fecsérelni. Nincs kedved csatlakozni a Port Maffiához?

- Jól kérdezted. Nincs! Megvan a saját életem. Fasznak kell még egy ilyen szervezet.

- Ó tehát hallottál már rólunk?

- Ja.

- Akkor csak rólam nem?

- Elszomorítottalak? Vagy miért vágsz ilyen képet? Te mondtad a fényben is élek honnét kellett volna hallanom rólad?

- Elkeserítesz. Pedig én nagy rajongód vagyok.

- He? Hogy mim vagy?

- Rajongód. Egy ilyen erős és fegyelmezhetetlen démon, mint te. Meg kell szereznem magamnak

Chuuyát kirázta a hideg, ahogy Dazai megnyalta a száját. Komolyan attól ijedt, meg hogy esetleg felismerte, de mikor kifejtette, hogy csak a fekete ügyeiről hallott megnyugodott. Nem kell neki, hogy összekapcsolja bárki is az idolt a démonnal.

- Mégis miért akarsz engem?

Több okból is. Az egyik, ahogy mondtam az imént az áldottságod miatt. Kell a főnöknek. A másik ok inkább személyes.

- Személyes?

Dazai lassan sétált oda a vörös fiúhoz egészen addig, míg az már nem tudott hátrálni, mert a fal útját állta. Egy gézzel befedett kéz csattant Chuuya feje mellett a betonon. A démon nagyot nyelt, mert ilyen jellegű közeledésre nem számított. Mégsem ütötte meg, hogy megtanulja, kivel szórakozik. Ugyanis a kíváncsisága erősebb volt nála.

- Oi.... te mit-

- Tetszel nekem!

- He?

- Jól hallottad! Ezek a vörös tincsek, ez a gyönyörű kék szempár, és az a formás kerek segged, azon a vörös motoron, ahogy meglóg a rendőrök elől..... ah....

- Takarodjál el innen!

Próbálta ellökni magától a maffiózót. De nem sikerült neki hiába használta rajta az erejét!

- Mi a-

- Felesleges erőlködnöd szépfiú.... az én áldottságomon nem jutsz át.

- Te is?

- Pontosan anti-áldottságom van. Nem tudod rajtam használni. Nem menekülhetsz...

Suttogta már csak, de Chuuya tisztán hallotta. Hiszen Dazai vészesen közel volt már hozzá. Csupán, azért nem tudta megcsókolni, mert egy fényes villanás félbeszakította, amit elkezdett.

Oldalra tekintett. De csak ő. Mert a vörös még éppen szívrohamot kapott attól, hogy majdnem lesmárolta őt, ez az idegen.

A villanás nem messzire tőlük indult. Egy merész riporter volt az, aki megmerészelte nyomni fényképezőgépének gombját. Elkattintotta a képet, de a sötétség miatt automatikusan felvillant a vaku. Erre senki sem számított a jelenlévők közül. És már a pasasnak is leesett, hogy jelenleg veszélyben van az élete.

Dazai ugyanis úgy nézett rá, mint ahogyan a port maffia fejének, jobb kezétől ez elvárható. Egyetlen pillantással halálra ítélte a fotóst. Akinek földbegyökerezett a lába.

Dazai ellökte magát a faltól. Csupán egy lépést tett felé. Ekkor kapcsoltak be a férfi ösztönei, hogy rohanjon. Viszont mire megfordult volna. Már nem menthette az életét tovább. Dazai hátba lőtte.

Mellkasán átfúródva repült ki a golyó és csapódott bele a téglafalba. Miután földre hullott a test, Osamu nagyon lassú léptekkel sétált mellé. Leguggolt a feje mellett. Figyelte egy darabig. Egy lövést még túl lehet élni. És mikor a férfi levegőt vett elvesztette a játékot. Ez úttal már a halántékára célzott közelről. Meghúzta a ravaszt.

Majd lassan felállt kikerülte az egyre terebélyesedő vértócsát. És a kukák közé dobott kamerát kereste elő. Megnézte mit fotózott róluk. Egészen jó kép lett. Pont a csók előtti pillanat.

Nagyot sóhajtott, hogy miatta nem jöttek össze a tervei. Főleg, hogy amint ellépett Chuuyától ő menekülőre fogta. Hűlt helye volt. És Dazai nem tudta, mikor láthatja őt ismét.

Kíváncsiságból megnézte a régebbi fotókat is a gépen. Megdöbbenve látta, hogy a többi mind egy idolt ábrázolja. Nakahara Chuuyát. Dazaiban, ekkor tudatosult a kép. Már tudta, hogyan és hol találja meg a harapós vöröskét.

Chuuya meg sem állt hazáig azon az estén. Bezárkózott és szinte elbújt a fürdőszobájában. Ott gubbasztott a kádban, míg folyatta magára a forró vizet. Mégsem lett jobban.

Egyszer volt számára egy félelmet keltő szituáció. Hiszen az a riporter lencsevégre kapta őt. Mi lesz most? Félt. Rettegett. Megtudják a rajongói? Véget ér az énekes karriere? Kirúgják az idol szakmából? Ha a rendőrök megtudják, letartóztatják, illegális tevékenységekért? Vagy, ha nem mondja el, akkor megzsarolja?

Emellett pedig nem tudta lemosni magáról azt az érzést. Az érzést, amit Dazai érintése okozott neki. Az, ahogyan ránézett, ahogy suttogott a szájára, ahogy megérintette, miközben majdnem megcsókolta. Mindent érzett és hallott magán. Mintha nem tudott volna elmenekülni és még mindig ő dominálna felette.

Ez jobban zavarta, mint a másik. És hiába fürdött meg úgy tűnt Dazai érintése vele marad. Ahogyan annak a tudata is, hogy majdnem megcsókolta őt. Egy vadidegen maffiózó, akit jó, ha egyszer látott valahol. Felbukkan a semmiből és már letámadná. Mit akar tőle hogy ilyen nyomulós?

Szerencsére a hírekből megtudta, hogy a riporter meghalt. Egy környéket élő hölgy riasztotta a rendőröket. Elmondása szerint a lövést hallotta meg. Majd azt látta, hogy egy fekete ruhás idegen a holttest mellől felvett egy fényképezőt, majd elhagyta a sikátort.

A rendőrök úgy hozták le a hírekben, hogy valószínűleg egy alvilági embert fotózott le, vagy valamilyen illegális tevékenységet. Ezért ölték meg. Chuuyáról és vagy a démonról egy szót sem ejtettek.

El akarta felejteni azt az éjszakát. De nem tudta. Álmodott is a titokzatos kötésessel. Akkor volt, hogy patakokban folyt róla a víz, mikor felébredt. Rémálomnak minősített minden alkalmat, mikor felbukkant az álomvilágban.

Pedig nem volt minden alkalom rossz. Volt, hogy nem rettegve ébredt, hanem egy olyan érzéssel a mellkasában, hogy bárcsak folytatódott volna. Ettől a szorítástól is szabadulni akart. De képtelen volt.

Szenvedett, ahogy visszaemlékezett arra az estére. De ugyanakkor kíváncsi is volt. Vajon miért akarta megcsókolni? Hol van most? Vajon látja még? Meg fogja keresni? De a legijesztőbb kérdései közé tartozott a: Mi lesz, hogyha rám talál?

Dazai pedig éppen ezen, dolgozott. Már összerakta a képet. Tudta jól hogy Nakahara Chuuya az a démon, akit maga mellé kívánt szervezni a maffiába. Nem érdekelte az, hogy a fény oldalán, milyen híres idol. Neki csak az kellett, hogy vele dolgozzon. Meg mást is csináljanak együtt.

Ugyanis Dazainak kifejezetten tetszett a kis vörös reakciója, mikor megcsókolta volna. Érezte rajta, hogy uke. Meg azt is, hogy szűz. Kedvére való volt ez az összeállítás. És szerette volna behatóbban megismerni az éjjeli utca démon fiúját. Így minden követ megmozgatott, hogy több dolgot tudjon meg róla.

Most már, hogy Nakahara Chuuya-ként keresett utána, már könnyebb dolga volt. Hamar kiderítette, hol és mikor lép fel legközelebb. És fű alatt szerzett jegyet is ráadásul a színpad elé. Bár tudta, hogy jobb, ha nem veszi őt észre a fiú, mert akkor a koncertnek annyi, hiszen vagy bepánikol és nem fog tudni énekelni. Vagy egyszerűen elmenekül.

Pedig szerette volna meghallgatni, ahogy énekel. Mert még nem volt hozzá szerencséje. Éppen ezért úgy öltözött fel a koncert estéjére, hogy talán még saját kollégái sem ismerték volna meg. Fekete-fehér ruhái helyére egy rózsaszín inget és rá kék pulóvert vett fel. Nadrágját fehérre cserélte. Kócos barna haját kifésülte. Már nem volt olyan szedett-vedett.

És jobb szemét takaró kötését is levetette. De egy dioptria nélküli szemüveget felvett pluszba. Rá sem lehetett ismerni. Főleg, hogy nem áradt belőle a maffiózó aura sem.

Így ment el aznap este és keveredett a drágább jegyű társaságból át a VIP szektorba. Ott volt közvetlen a színpad előtt.

És Chuuya ott volt a szeme előtt. Énekelt. És a tömeg sikítozva éljenzett, mikor meglátta. Dazai volt most meglepve, mert a kis vörös sem úgy öltözött fel, mint ahogy az éjjel, amikor találkoztak.

Párducmintás laza pólója, gyakran villantott a rajongóknak, mikor táncolt. Vörös bőrdzsekije szinte lebegett miközben fel le ugrált. Feszes bőrnadrágja kiemelte formás fenekét. Az ékszerek és láncok csillogtak a fényben. Még nyakörv is volt a nyakán. Ami Dazai-nak is bejött. És ott volt még a jellegzetes kalapja, amit a nézők imádtak. És ami hihetetlen módon sosem esett le a fejéről.

Volt egy pillanat, amikor Chuuya a koncert közben a színpad szélére sétált. Megérintette az ott lévők kezét. Akik mintha megvesztek volna, próbáltak közelebb kerülni hozzá.

Ugyan így a VIP szektorhoz is odament. De ott már valakinek kezet csókol. Másnak egy légcsókot küldött.

Igazából nem nézte kinek csinálja. Ez volt a rutin meg az előadás. Viszont az egyik kacsintást és légcsókot éppen Osamu ledöbbent szájára küldte.

Aki ettől teljesen lefagyott. Úgy érezte kifejezetten neki küldte ezt. Hiszen a szemébe nézett a kékszemű idol. Kacsintott rá. Kikezdett vele? Azt hitte, ha meglátja el fog futni. De most....

Dazai eldöntötte. Valahogy még a mai estén beszélni fog vele! Mert muszáj megmondania neki valamit.

Szerencséje volt, mert azok, akik a VIP szektorba bejutottak az autogram osztásra is helyet kaptak. A csajok megrohamozták Chuuyát a biztonságiaknak, alig sikerül lefogniuk őket, hogy egyesével menjenek.

Chuuya fotózkodott, aláirt mindent, amit elé tettek, fényképet, lemezt, plüsst, még az egyik lány mellét is.

Majd sorra kerül Osamu is. Nagyot nyelt, hogy most mi lesz ennyi ember előtt nem akarta elmondani. Viszont tudta nem lesz több esélye neki. Észrevette, hogy Chuuya nem igazán foglalkozik azzal, kik vannak körülötte. Csak annyi időre jegyzi meg a nevet, amíg leírja. És ennyi.

Szóval nagy levegőt vett. És odalépett a vörös hajú sztár mellé.

- Szia milyen névre és hová írhatom?

- Szia. Dazai, Dazai Osamu vagyok

- He?

A kalapos elsőre fel sem fogta, hogy milyen nevet hallott. Majd ahogy lassan beért az infó a fejébe is leesett neki, ki áll vele szemben. Többször is végignézett rajta. Nem ismerte fel. De a nevet igen.

A nevet, ami az óta is kísérti. Mint egy szellem, aki őt nem hagyja nyugodni. Aztán belenézett a szemébe. Emlékezett, hogy az egyik be volt kötve neki. Erre most két ugyanolyan szem néz rá. Gesztenyebarna, de a fények miatt most világosabb, mint azon az éjjelen.

Osamu látta, hogy lassan összeáll benne a kép. Ezért megengedett magának egy olyan mosolyt, mint legutóbbi találkozásukkor.

Chuuyába mint a villám csapott bele a felismerés, hogy ez, aki most itt van, ugyan az a személy, mint aki, majdnem megcsókolta őt kb. 2 héttel korábban.

- Szia Chuuya.

- Te meg, hogy kerültél ide?!!?

- Ejnye, hát így kell üdvözölnöd?

- Elnézést, de ki maga? - Lepett hozzájuk Chuuya producere.

- A legjobb gyerekkori barátja! Egy utcában laktunk éveken át! Meg osztálytársak is voltunk! Tudta, hogy Chuuya nagyon szereti a-

Az említett az utolsó pillanatban fogta be a másik száját, hogy hallgasson el. Nem kell semmit elárulnia róla a rajongóknak. Eddig tartott neki, míg felocsúdott abból a sokkból, amit Dazai okozott neki. Mert tényleg úgy viselkedett, mintha ezer éve ismernék egymást.

Bár a kötéses improvizálta az egészet. De mivel nem ütközött ellenvetésbe, így kinyílt a szája és ontotta volna magából a szót. Érezte, hogy Chuuya képtelen megcáfolni azt, amit mond. Így hazudhatott szabadon.

- Elnézést kérek a jelenlevőktől, de azt, hiszen van mit megbeszélnem Dazai-al.

Dadogta egy kicsit. De közben elengedve Osamu száját megragadta a csuklóját és maga után húzta az ajtó felé.

Senki sem szólt utánuk, ők is meg voltak döbbenve. Így ellenállas nélkül jutottak el az idol öltözőjéig.

Ott a mikor becsukódott mögöttük az ajtó Chuuya visszafordult és Dazai torkát szorítva nekidöntötte a bejáratnak.

- Ismételten megkérdem, mi a tökömet keresel TE itt?

- Akkor mégis csak emlékszel rám? Ez megtisztelő. Nakahara Chuuya.

- Mit akarsz tőlem? Miért követsz?

- Megnéztem a koncertedet. Az első sorból. Egy kicsit sokat mutatsz, meg magadból a közönségnek nem gondolod?

Utalt vissza arra a pillanatra, mikor félidő volt a koncertben. Akkor, mielőtt felkonferálta volna a másik két Idolt Jinkot és Ryuu-t, akik ilyenkor eljátszanak pár számot, hogy Chuuya pihentethesse a hangszálait. Ekkor Chuuya a pólójába törölte bele izzadt arcát. Ezzel a mozdulattal azonban a hasa és a mellkasa egy része is láthatóvá vált a nézők előtt.

- Mit érdekel az téged? Tán csak nem vagy rájuk féltékeny?

- Haaaa...?

Egy pillanat volt csupán, hogy Osamu ellökje magát az ajtótól és fordítson a helyzetükön. Chuuya volt már beszorulva, a kötéses karjainak ketrecébe.

- És ha azt mondom, hogy igen? Ezt a testet csak én akarom látni meztelenül!

- Da-Dazai?

- Lehet nem kellett volna rám kacsintanod a műsor közben. – utánozta, ahogy légcsókot fújt a VIP nézők területére - Talán nem tetszettél volna meg ennyire...

- Te meg miről beszélsz?

- Arról, hogy bár eredetileg azért jöttem, hogy a képességed miatt, beszervezzelek hozzám megváltozott a terv. Inkább befejezném azt, amit a múltkor elkezdtem.

Simított végig egyik hüvelykujjával Chuuya kissé kiszáradt párnáin. Majd megcsókolta.

A kalapos teste megfeszült. Sosem csókolta meg még őt férfi. Nem is tervezett ilyet. De képtelen volt megmozdulni. Valahogy az, ahogyan Dazai dominált felette elszédítette.

Lábai elgyengültek. Ha Dazai nem kapja el, akkor összecsuklik és leül a padlóra. De maffiózó lévén, gyorsak voltak a reflexei. Így gyorsan elkapta, sőt fel is emelte a kisebb testet. Hozzásimult szorosan, hogy megtartsa, míg a combjai alá nyúlt. Ágyékuk is egymáshoz simult. Mind a ketten fel is sóhajtottak az érzés hatására.

Chuuya szorította a másik kék pulcsiját, de még mindig annyira gyengének érezte magát. Képtelen volt eltaszítani a barnát.

- Chuuya kun? - kopogtak az ajtón - Minden rendben van?

- I-I-Igen! – találta meg a hangját - Most nem érek rá! Tegyük át az interjút holnapra!

- R-Rendben....

Mikor halkotta, hogy a producere távolodik az ajtótól, akkor fordította vissza szemeit az őt tartó személyre.

- Tegyél le!

- Eszemben sincs!

- Mit akarsz tőlem?

- Téged!

- He?

- Azt akarom, hogy legyél a szeretőm! Vagy elmondom mindenkinek, hogy te vagy az éjszakai Arah-

- Fogd be! Még valaki meghalja! - nyomta kezét a másik szájara.

- Nos? Mi a válaszod?

- Miért....

- He?

- Miért pont én?

Lehajtotta a fejét, hogy ne kelljen belenéznie abba a csillogó barna szempárba. De Osamu fél kézzel az álla alá nyúlt és megint magára emelte a kékszemű figyelmét.

- Tetszel nekem. Nagyon is! És nem terveztem elengedni valakit, aki ennyire a kedvemre való.

- Belém szerettél? Vagy miért csinálod ezt?

- Mondhatjuk így is. Ha nem is első látásra. De harmadjára már mindenképpen. Mi a válaszod Nakahara Chuuya?

- Van más választásom?

- Nem hiszem.

- Utállak.... remélem, tudod!

- Igen tudom. De hidd el, úgy fogok veled bánni, hogy belém szeress. – Csókolta meg ismét a vöröst, aki hiába is akart volna ellenkezni képtelen volt.

Érezte, hogy Igaza lesz ennek az idegen maffiózónak, mert ha ilyen érzéseket tud belőle kiváltani, akkor nem fog tudni neki ellent mondani.