- Atsushi kun... - sötétült el a barna tekintete. - Elárulnád mit csináltál az éjjel?

A kis tigrisfiú megijedt attól az aurától, ami hirtelen körbelengte mentorát. Nem szándékozta elmondani, mik történtek vele, amíg odakint zuhogott az eső. Mégis rájött a kötéses. Ahogy Sushi végignézett a testen, ami pár perccel korábban még az ő birtokában volt, leesett neki, honnan sejthette meg Dazai, hogy mi bújik meg a háttérben.

Atsushi és Dazai egy nappal korábban egy véletlen folytán testet cseréltek. És mivel a kötéses jó mókának tartotta, lakást is cseréltek arra az éjszakára. Dazai viszont nem számított arra, hogy mikor visszakapja majd a testét, akkor érdekes, ismerős, de már régen nem érzett jelzést kap majd a fenekétől, hogy az éjjel „volt használva".

Ez volt a hirtelen negatív aurának az oka. Hiszen Atsushi nem mondta meg neki, hogy az éjjelt, a barna korábbi partnerével, egy ágyban töltötte. És igen is kipróbáltak dolgokat. Mert hát Dazai is visszaélt Atsushi testével azon a napon. Chuuya pedig rábeszélte a fiút, hogy ennyi kis bosszút ő is megérdemel. Csak azzal nem számoltak, hogy Dazai pontosan ismeri milyen az az érzés, ami visszamarad, még másnap is, ha volt benne valaki.

Nem nézte volna ki a kis tigrisből, hogy hagyta magát bemocskolni. Hiszen a fiú még mindenhogyan szűz (volt emlékei szerint). Erre így kapja vissza a testét? Nem akarta elhinni sem.

- Da-Dazai san?

- Ez fáj Atsushi kun. Így kihasználni a testemet? Mire gondoltál, hogy nem fogok rájönni?

- Te-te akartál az én testemben maradni éjjelre is! Én is csinálhattam dolgokat a tiéddel!

- Atsushi kun!

- ÍÍÍÍÍÍ- sikított és futott ki a teremből.

Dazai pedig egyből a nyomába eredt. Nem volt jellemző ez a fajta viselkedés a fiúra. Vajon kitől tanulhatta ezt? Ráadásul ennyire rövid idő alatt? Valaki áll mögött. Csak azt kell kiderítenie, hogy kicsoda?

Viszont arra nem számított, hogy mikor kilép a lépcsőházból az utcára, a fiú után szaladva, akkor a kalapos Ex-partnerével fog összefutni.

- Chuuya saaaan! Dasuketeee!

- He? Atsushi? Vissza- Oi... mi a baj?

Érte váratlanul a vöröset a tigrisfiú érkezése, mert egyből az idősebb nyakába ugrott.

- Dazai san nagyon haragszik rám!

Bújt a másik nyakához reszketve. Chuuya átölelte a fiú. Örült, hogy végre a valódi teljes Atsushit szoríthatta magához. De nem tetszett neki, hogy amint visszakapta a testét egyből védelmeznie kell a fiút.

- Mit csináltál Dazai?

Mordult volt partnerére, aki csak nagyokat pislogott.

- Hogy én? Ő volt az aki- Chuuya... miért ölelgeted ennyire?

- Mert mondjuk vígasztalom? Éppen csak, hogy visszaszerezte a testét tőled, aki ki tudja mit csináltál vele, míg nem volt melletted, erre neked áll feljebb?

- Én legalább nem feküdtem be senki alá, amíg a testében voltam!

Mondta ki kerek perec, hogy tudja mit művelt a tigris az éjszaka folyamán.

- Osamu te?

- Tudja... rájött... megérezte a testén...

Szipogott kicsit Atsushi, ahogy összeszedte magát. Mégsem mert ránézni a mentorára, mert mégis csak visszaélt a lehetőséggel.

A kalapos letörölte az egyik megmaradt könnycseppet a szeme alól. A kicsit görnyedő fiú homlokára nyomott is egy apró csókot hogy megnyugtassa. Chuuya is érezte, hogy fél a fiú ezért most, hogy már nem ölelte kicsit elé lépett, hogy Atsushi mögötte legyen, amíg Dazai-al szemben védelmezi.

- Chuuya... – esett le az álla ezt a mozdulatot látva - Azt ne mond, hogy te voltál-

- És ha igen? Atsushi kifejezetten aranyos tetszik, ahogy mellettem viselkedik!

- Chuuya san?

Pirult bele a bókba a fiú, aki egyre inkább kötődött a vörös maffiózóhoz. Még ha a tegnap esti történéseket nem is nézi, akkor is Chuuya, úgy érintette meg őt, mint más korábban még nem. Nagyon gyengéden és óvatosan, hogy ne okozzon neki fájdalmat. Nem csoda, ha elkezdett beleképzelni dolgokat ezekbe az apró gesztusokba.

Ráadásul most, hogy hangosan kijelentette, hogy kedveli őt még inkább zavarba jött. Neki is döntötte a már szinte gőzölgő homlokát a kalapos vállának, hogy elbújjon Dazai megdöbbent pillantásai elől.

- Na, álljon meg a menet! Ti ketten mikor lettetek ennyire jóban?

- Nem mindegy az neked? Atsushi engem választott én pedig nem fogom, őt elutasítani! Menj, keres magadnak másikat!

Ehhez, hogy demonstrálja, teljesen komolyan beszél beletúrt a vállán pihenő fiú hajába. Mikor Sushi kicsit megijedve, felemelte a fejét, Chuuya odarántotta magához és a hirtelen mozdulattal ellentétben, nagyon gyengéden csókolta őt meg. Atsushi már majdnem elájult, de viszonozta a tettét. És mikor elengedte ő megint visszadőlt a kalapos vállára, mert nem bírta elviselni, hogy ennek a jelentnek volt szemtanúja. Ráadásul Dazai san.

- Tch! Ki mondta, hogy nekem éppen ő kell?

- Te hisztizel azon, hogy mit csinált az éjjel!

- Mert az az én testem volt! És azért ilyet nem illik csinálni!

- Ugyan már csak a büszkeséged miatt mondod ezt! Úgy teszel, mint ha még sosem lettél volna alattam.

- Erről neki nem kellene tudnia.

- Már eddig is tudta.

Atsushi kezdett elsüllyedni szégyenében, hogy ilyennek kell fültanúja lennie, de a két idősebb csak nem akarta abbahagyni a civakodást. Egészen addig, míg a távolból meg nem hallottak egy új kiáltást.

- Jinkooo! Te szemét! Megvagy végre!

Akutagawa igazából Dazai hangja miatt járt erre, mert a veszekedés elég messzire elhallatszott már. Arról nem is beszélve, hogy kisebb tömeg gyűlt a távolban és figyelte a civakodást. Emiatt is égett Sushi képe, mivel az idősebbekkel ellentétben ő észrevette a figyelő tekinteteket.

Akutagawa azonban véget vetett a marakodásnak. És amíg odaért hozzájuk a tömeg lassan elment, mert érezték ebből nagyobb baj is kerekedhet.

Mindhárman meglepetten nézték, ahogy Aku odamegy hozzájuk. Mert a kijelentéséből azt lehetett leszűrni, hogy megint baja van Sushi-val. Csak azt nem értették, hogy most, miért, mikor hetek óta nem találkoztak.

Mikor odaért megragadta a tigris gallérját, úgy rántotta magához kitépve lényegében a kalapos védelmezéséből.

- Mégis, hogy képzelted tegnap, hogy megengedted, azt magadnak? Minek képzeled te magad?

- Mi-miről beszélsz Akutagawa?

- Ne játszd a hülyét, mert kettéhasítalak Jinko!

- Ryuu várj!

Tette Chuuya a kezét a fiú karjára hogy engedje el a tigrist.

- Chuuya san?

- Elárulnád, miről van szó? Mit tett ellened Atsushi amiért ennyire pipa vagy?

- Megcsókolt!

- He?

- HEEEEEE?

- Te ne He!-z itt nekem tigris hanem vállald a következményeket!

- Várj már egy kicsit! És engedd el Atsushit!

- Chuuya san miért védelmezed?

- Itt valami nem stimmel! Atsushi az én párom! Miért csókolt volna meg téged?

- He? A te- Hogy érted, hogy

- Atsushi tegnap este velem volt, mert járunk. Nem csókolhatott meg téged.

- Chuuya san..... anooo.... hazukashi....

- Gomen... Atsushi...

Vette észre a kalapos mennyire bevörösödött a tigris arca a kijelentéseitől. Nagyon jól esett neki hogy ezt halhatta, de akkor is kínosan érezte magát a történtek miatt.

- Te és ő? Mégis mióta?

- Lényegében tegnap óta... de várj! Tegnap még! Hol van Dazai? – kapta oldalra a tekintetét a kalapos

- Chuuya san?

- Tegnap Dazai és Atsushi testet cseréltek. Csak most változtak vissza. Akkor ezek szerint, akivel találkoztál tegnap este, és aki megcsókolt az

- Dazai san volt?!?

De a kötésest nem lehetett látni. Hűlt helye volt. Amíg Akutagawa Atsushival ordított, addig kihasználta a lehetőséget és elfutott. Nem akart Akutagawa szemébe nézni, hiszen tudta, hogy le fog bukni mindenki előtt. Főleg a fekete sárkány előtt. Ezért rohant el jó messzire tőlük és inkább bolyongott kicsit a város utcáin, minthogy ottmaradjon, vagy hazamenjen.

Az egyik hídról figyelte a naplementét és a vízen cikázó fénynyalábokat. Elgondolkodott. Bocsánatot kellene kérnie Atsushi-tól, amiért veszekedett vele. Hiszen ő sem volt különb nála. Ő is kihasználta az „álruhát", hogy megcsókolhassa a fiatalabb maffiózót.

Akkor még nem gondolt bele abba, hogy mi lesz ennek a következménye. Csak összetalálkozott vele az utcán. Odaszaladt hozzá és egyszerűen megszólította.

- Hé Akutagawa!

- Jinko? Mit akarsz tőlem?

- Csak egy apróságot.

- Micsodát?

- Ezt.

Rántotta magához a feketét egy gyors csókra majd mintha, mi sem történt volna, elrohant. Mialatt Aku teljesen lefagyott.

Nem tudta eldönteni mi történt? Csak szórakozott vele a tigris? Dazai san parancsára cselekedett? Komolyan gondolta? Mégis mi volt ez. De hiába ment utána nem találta meg. És kifejezetten zavarta az emlékkép. Meg tudta volna fojtani egy kanál vízben az ifjú irodatagot. De tudnia kellett miért tette.

Egészen addig ezen, töprengett amíg Chuuya fel nem világosította őt.

Nem akarta elhinni. Nem Jinko tette, hanem egykori mentora, aki még mindig jelentős helyet foglalt el a szívében? Azt hitte szórakoznak vele. De Dazai eltűnése nagyon is gyanús volt. Ezért a keresésére indult.

Dazai éppen elindult volna haza a hídról, amikor valaki nem messzire tőle rákiáltott.

- Ha leugrasz, utánad fogok ugrani!

Akutagawa volt az. Végre megtalálta őt. Kicsit ki volt pirulva és lihegett.

Dazai ahogy ránézett nem tudta eldönteni, hogy azért piros, mert futott vagy, mert már tudja, hogy ő lopta tőle azt a csókot kb. 24órával korábban.

Valójában mind a kettő volt az oka a pirulásának. Hiszen elég sokáig kereste a barnát, hogy tisztázhassák ezt a dolgot egymással.

- Akutagawa kun.... komolyan utánam ugranál?

- Igen Dazai san! De nem azért mert veled együtt akarok meghalni. Hanem, hogy megmentselek! Nem hagyhatsz itt! Főleg nem a tegnapi utá-

Erős köhögés tört rá a fiatalabbra. Nem tett jót a betegségének, hogy annyira megerőltette a tüdejét. A levegőhiánytól előre is görnyedt. Majd a térdein kötött ki.

Dazai látva, hogy újabb roham tört rá, odaszaladt egykori tanítványához. Bár nem tudott rajta segíteni, de megfogta szabad kezét, hogy érezze a fiú, nincs egyedül.

Mikor enyhült az inger, véres kezét el akarta rejteni a kötéses elől, de az gyorsabb volt megfogta a csuklóját. Magához húzta és a kézfejét, ahol nem volt véres, megcsókolta.

- Da-Dazai san?

- Ne haragudj rám Akutagawa kun... ha nem tűnök el, nem jött volna rád ez a roham...

- Nem a te hibád Dazai san... előbb vagy utóbb, úgy is jött volna...

Nézett oldalra elpirulva a fiú. Régen nem érintette meg kedvesen őt a mentora. Sőt, szinte 2 kezén össze tudta számolni, hányszor tette meg mióta otthagyta a maffiát.

- Dazai san...

- Igen?

- Miért?

- Hm?

- Miért csináltad azt tegnap?

- Féltem...

- Hu?

Nézett fel a barna szempárra a fiatalabb. Kissé opálosan, fénytelenül meredtek előre a kézre, amit nem akart elengedni.

- Féltem, hogy gyűlölsz, amiért hátrahagytalak téged. Nem is tudom miért tettem? Talán mert Atsushi kun bőrébe bújva nem úgy néztél rám, mint máskor.... ha így megyek oda hozzád nem tehettem volna meg hiszen-

- Nem utállak....

- Akutagawa kun?

- Jinko-t jobban utálom... mert mindig veled lehet.... de téged... még ha el is dobtál... nem tudlak gyűlölni...

- Ryunosuke...

- I-Igen?

- Megtehetném megint? Ezúttal a saját testemmel?

- Hai... Dazai san...

Csukta be a szemét és várt. A kötéses előbb az arcára simította, gézzel fedett tenyerét, majd lassan az állára csúsztak ujjai. Megemelte kicsit, hogy közelebb legyen hozzá. Csak utána csókolta meg a fiatalt.

Akutagawa pedig hagyta. Hiszen régebb óta érzett dolgokat a mentora iránt. És hiába volt az a sok, negatív élmény köztük. Nem tudta elengedni. Most szinte sírva fakadt az örömtől, hogy tudta Dazai san, mégis csak ragaszkodik hozzá. Bár egyszer eldobta magától mélyen megbánta. Most pedig visszaszerezte magának.