https://youtu.be/0kMi7Iuyp9U

- Chuuya san Konichiwa! Hogy vagy? - köszönt illedelmesen a fiú remélve, hogy nem kerül összetűzésbe mentora egykori társával

- Te meg ki a franc vagy? Grrrrrrr - morgott rá egyből Chuuya hiszen nem tudhatta, milyen körülmények között találkoztak éppen most.

Atsushi feltette a kezeit, hogy lássa a másik, nem akar neki rosszat és hogy nem jelent rá fenyegetést. A kalapos eközben még azon töprengett, hogy Dazai, aki előtte áll, most miért ilyen? Vagy inkább kicsoda? Mert, hogy az a Dazai Osamu, akit ő ismer, az semmilyen körülmények között sem szólítaná Chuuya SAN-nak. De ha nem a kötszerpazarló, akkor mégis ki van vele szemben?

- Meg-megmagyarázom... m-már amennyire tudom... - kezdett bele, de a magabiztosság utolsó szikrái is eltűntek belőle.

- He?

- A-Atsushi vagyok Nakajima Atsushi!

- A tigriskölyök?

Chuuya nem hitt a fülének, de leengedte azt a feszes testtartását. Valamiért ennyi magyarázat, már jelentett neki valamit. Így elvetette azt a tervét, hogy megveri azt, aki Dazait utánozza, hogy kiderítse, ki is ez a személy. De most, hogy végigmérte valóban be kellett ismernie, hogy az, ahogyan áll és beszél, inkább hasonlít a fiatal irodatagra, mint az egykori partnerére.

- Mi a fészkes fene, folyik itt?

- D- Dazai sannal hát.... összecserélődött a testünk....

- Mi van?

Ez egyre elborultabb volt nem is csoda, hogy bár a kezdeti hit még kitartott egyre nehezebben lehetett elhinni, hogy amit Atsushi mond az színtiszta igazság. Pedig a fiú igyekezett. Viszont az új testben, az új hanggal, nehezen barátkozott meg. Erre tett rá egy lapáttal, hogy egy olyan személynek kell magyarázkodnia, aki köztudottan utálja a teste korábbi... Vagyis, inkább eredeti, valódi gazdáját.

- Ma reggel történt az irodában. Összeütköztünk és ez lett belőle. Nem tudom, hogy miért, vagy hogyan történt, de mikor kinyitottam a szememet, akkor már magamat láttam kívülről. Még mindig nem fogtam fel teljesen. De-

- Várj akkor, ha jól értem te Dazai testébe kerültél ő meg a

- Az enyémbe igen... és nem adja vissza...

- He? Mi az, hogy nem adja vissza?

- Elvileg, ha megint összeütközne a fejünk, akkor visszacserélődnénk. Legalábbis Ranpo san ezt mondta. De... Dazai san egész nap ez ellen tevékenykedett. Azt mondta szórakoztató neki ez az egész és még szeretné kiélvezni a helyzetet.

- Az a barom... nem hiszem el, hogy még ilyen helyzetben is csak a szórakozáson jár az esze....

- Nos... igen...

- Sajnálom a helyzetedet fiú...

Tette a fiatal vállára a kezet kicsit megpaskolta, hogy lelket öntsön belé, mert látta, hogy mennyire elgyötört. Sejtette, hogy egész nap Dazai után rohangászott, hogy az ő testével ne csináljon semmilyen baromságot. Már a gondolatba is belefáradt. Tényleg megsajnálta szegény kölyköt.

- Remélem, hamarosan rendeződik a helyzetetek. Sok kitartást kívánok emellé a gyökér mellé...

Ezzel távozott is volna, de Atsushi megperdült a tengelye körül és elkapta a távozó kalapos kezét. Chuuya meglepetten nézett vissza a fiúra. Még Dazait ilyen zavarban sosem látta. Teljesen belevörösödött a helyzetbe a fiatal. Ez látszott most a barna hajú testén is. Kíváncsivá tette mit akarhat.

- E-eto... Chuuya san...

- Igen?

- M- megmondanád, hol lakik?

- He?

Nem erre a kérdésre számított. De, mivel még mindig nagyon aranyosnak találta a szende kis Dazait, ezért nem nevette, ki hanem várt, hogy megmagyarázza miért is érdekli Atsushit ez az információ

- A kezembe nyomta ezt a kulcsot, hogy most, hogy a lelkeink kicserélődtek, akkor még lakást is cseréljünk arra az időre, amíg nem változunk vissza..... majd elrohant. De én nem tudom, hol lakik.... nem mondta meg...

Motyogásba átcsapó gondolkodását az állította meg, hogy Chuuya a homlokára csapott. Már teljesen elhitte, hogy amit Atsushi mond az valós, mert ekkora hülyeséget egyetlen ember tud csak megcsinálni és az Dazai.

- Te jó ég, hogy bízhattak rá téged arra a két lábon járó szerencsétlenségre?

- ....mert....az ő mentorálltja vagyok...? - pislogott nagyokat Atsushi, mert nem igazán értette a korábbi kérdés lényegét

- Hát ez az! Egy tanítványát már elrontotta és mégis hagyjátok, hogy te a keze alatt maradj?

- N-nem hiszem, hogy a többiek tudnak Akutagawa-ról...

- Ez is igaz.

Fújta ki magát a vörös. Legszívesebben elseggelte volna Dazait, amiért ennyire felelőtlenül viselkedik az alárendeltjével. És amiért belelökte a guanóba... de ha már így alakult a dolog, hogy mellé keveredett a fiú, akkor már nem hagyhatta benne a bajban.

- E-esetleg megmondanád, hol lakik? Kezd esni az eső.

- Gyere, megmutatom. Az a biztos. Ha a tájékozódási képessége megmaradt ebben a testben, akkor nem biztos, hogy odajutsz.

Indult el arra amerről jött korábban, visszapillantva a válla felett, hogy lássa Atsushi valóban követi e őt. Egy kis idő múlva már egymás mellett sétáltak. És mikor Atsushi rossz irányba akart volna fordulni akkor mindig segített neki, hogy nem arra mennek. Igaza volt Chuuyának, ha csak elmondja, hogy hol lakik a kötéses, akkor nem biztos, hogy oda is talált volna a fiú.

- S-sok mindent tudsz Dazai sanról... - motyogta egy kis beszélgetést kezdeményezve a korábbi csend után.

- Ez van, ha az embernek hosszútavon a társa valaki...

- É-értem. Én n-nem tudom, hogy ez pontosan milyen... nekem... nincs ilyen társam...

- Meg is érkeztünk. - örült meg Chuuya is kicsit a helyzetnek, mert már elég sötét felhők úsztak az égen minél hamarabb le akarta tenni a kölyköt, hogy még az eső előtt hazaérjen.

Beütötte a kódot és felmentek a lifttel a 6. emeletre. Atsushi csak pislogott, hogy milyen otthonosan jár a mentora lakásának épületében. De nem csodálkozott annyira. Hiszen Dazai san már tett utalásokat arra, hogy volt valami kettejük között.

- K-köszönöm Chuuya san!

- Add a kulcsot. Szorul az ajtaja, megmutatom, hogy kell kinyitni.

- R-Rendben...

- Na tessék bent is vagyunk. Még éppen időben, mert odakint már szakad az eső.

Felkapcsolta a lámpát és Atsushi körbe tudott nézni odabent. Levette a kabátját és a fogasra akasztotta a cipőit is szépen egymás mellé helyezte. Chuuya mosolyogva nézte végig ezt, mert Dazai híresen trehány volt. Még sosem látta ennyire szépen eltenni a holmiját. Ez is újabb bizonyíték volt arra, hogy Atsushi van mellette.

- Ooo... - lepett be a konyhába a fiú.

- Nem ilyennek képzelted a lakását?

- Hát megmondom őszintén több szétdobált rákkonzervre számítottam.

- Pfh! Hahaha! – kezdett el hangosan hahotázni a kalapos a kijelentésen - Úgy látom, kezded kiismerni. De igazad van máskor több szokott lenni. Nemrégen takaríthatott.

- Gy-gyakran jártál ide Chuuya san?

- Ide nem. Miért?

- E-eléggé úgy hangzik, mikor beszélsz róla, mint akik sok időt töltöttek együtt.

- Ebben a lakásában még csak egy párszor voltam. De mikor együtt dolgoztunk volt idő mikor lakótársak voltunk.

- É-értem... - kínos nevetés hagyta el a fiatal torkát érezte, hogy eléggé ingoványosodik a talaj a lábai alatt.

- Ez milyen hang volt?

- S-semmilyen! Csak Dazai san szokott úgy utalni rád, mintha több is lett volna

- Miket, állit az a barom rólam?

- N-nem fontos! Inkább hagyjuk!

Védekezett tovább a tigris, és inkább átment a nappaliba, hogy ott is körbenézzen. Chuuya követte és megfogta a kezét, hogy megállásra bírja. Látta, hogy ideges és zavarban van, mert igazazol csak céltalanul bolyongott a szobában.

- Chuuya san?

- Bocs... nem téged kellene leordítanom, hanem őt....

- M-megértem hogy zavaró a helyzet... nekem is az... Dazai san testében lenni... f-furcsa érzés...

- Milyen pontosan? Akarsz róla beszélni?

- Nem akarlak feltartani...

- Ha beszélsz, akkor addig elállhat az eső, én meg nem ázok meg. Szóval ráérek. Mondjad. Meghallgatlak szívesen. Mert látom, hogy nagyon zavar ez az állapot.

- Köszönöm Chuuya san...

- Szívesen... nos milyen?

- Nehéz körbeírni... egyáltalán nem olyan, mint a saját testem... nem csak a magasság meg hasonlók... de... pl. meg tudom mondani, hogy kb 2-3 napja megint megvágta magát. Itt még érzékeny...

- Mutasd!

Kapta el a fiú kezét ismét, de nagyon óvatosan vizsgálta meg. Majd levette a kesztyűit, hogy könnyebben tudjon finom mozdulatokat végezni. Elkezdte letekerni a gézt Atsushi csuklójáról. A fiú viszont a meleg érintés miatt, elkezdett elpirulni. Nem nagyon viselkedtek így még vele. De a maffiózó most nagyon meglepte.

- Ch-Chuuya san?

- Igazad van ezek friss vágások... az az idióta.... várj itt egy kicsit.

Ültette le a kanapéra és elvonult a fürdőszobába. Atsushi hallotta, hogy kotorászik bent a szekrényben, de nem oda figyelt. Hanem közelebbről is megvizsgálta magát. Azaz, hogy a borotvapenge okozta hegeket jelenlegi testének bőrén. Tudta, hogy ilyeneket csinál magával Dazai, de még sosem látta. Kicsit megijedt, hogy mikre jön rá így a csere miatt. És az még inkább aggasztotta, hogy mit csinál az ő testével, míg nincs mellette.

Arra tért vissza a valóságba, hogy Chuuya leült vele szembe a kanapéra. Egy kis tégely volt nála benne fehér krém csillogott.

- Az mi?

- Egy kenőcs, amit még tőlem kapott, de ahogy látom, nem használja. Segíti a sebek gyógyulását. Ha nem ficánkolsz, akkor ellátom a serüléseket rendben?

- A-arigatou.... - nyújtotta oda engedelmesen előbb az egyik, majd a másik kezét is a vörösnek.

Chuuya nagyon alapos és gondos munkát végzett. Nem is emelte fel a fejét egyszer sem csak arra koncentrált, hogy ne okozzon neki fájdalmat. Atsushit annyira lenyűgözte ez a Dazai san elbeszéléseivel teljesen ellentétes Nakahara Chuuya, hogy magát sem vette észre és folyamatosan bámulta, hol az arcát. Hol az általában kesztyűkkel fedett puha kezeket.

- Mi az? - vette észre, hogy mennyire figyeli öt a fiú.

- Chuuya san... olyan más, vagy mint, amilyennek Dazai san leírt...

- Ne higgy el neki mindent kölyök...

- Nem... nem hiszek el mindent.... csak... meglepő, hogy milyen óvatosan bánsz velem. Azért mert Dazai san testében vagyok?

- Nem a test miatt... miattad. Dazai sérüléseit az óta látom, el amióta ismerem. De sosem voltam vele ilyen óvatos. De te más vagy. Nem akarom, hogy fájjon

- Hoe? - pirult bele a szavakba a fiatal

És nagyon ajánlom, hogy tényleg igaz legyen a mese, amit mondtál. Mert ha rajövök, hogy Dazai vagy csak megjátszod magad, akkor eskü kitekerem a nyakadat!

- Atsushi vagyok! Tesztelhetsz is, csak ne bánts!

- Még hiszek neked. - nevetett jókedvűen

- Szép...

- He?

- Szép a mosolyod.... Chuuya san...

Mindketten belepirultak ebbe az egy mondatba. Chuuya azért mert hát mégis csak Dazai hangján szolt a fiú. Atsushi pedig mert véletlenül csúszott ki a száján ez a kis bók.

Kicsúsztak a kanapé két szélére, egymással háttal, mert nem bírtak ránézni a másikra. Idegen terepre léptek a kedves érintések és szavak miatt. Bár Chuuya és Dazai között valóban történtek dolgok régen már rég nem szerelmes a kötésesbe. Atsushi viszont még semmilyen intimitást nem élt meg. Ezért is szidta magát belül, hogy ennyire szerencsétlenül kezeli egy férfi gesztusait.

Chuuya mint a tapasztaltabb úgy érezte, hogy muszáj lendíteni a helyzeten, mégpedig a megfelelő semleges irányba. Érezte ő is a fiún, hogy nem akart ide kilyukadni így segítenie kellett neki, hogy visszatérjenek a normális társalgáshoz. De minden szándék ellenére csak a kedves szavai jártak a fejében.

A beállt csendet egy a közelben lecsapott villám törte meg. Atsushi megugrott miatta. És Chuuya bármennyire is sajnálta nagyon aranyosnak találta a félénken viselkedő Dazait. Elnevette magát

- Chuuya san?

- Gomen gomen! Nem kellene kinevetnelek. Ez a vihar most tényleg elég durva. Akarod, hogy itt maradjak?

Atsushi fülig pirult a kérdés hallatán. Amin még Chuuya is meglepődött. Ugyanis látta már Dazait elpirulva. De sosem ennyire. Még a legnagyobb zavarában sem volt ennyire piros. Nem hitte, hogy szervezetileg képes erre. Felállt és közelebb lépett a fiatalhoz majd összekócolta kicsit Dazai barna fürtjeit.

- Ezt egy igennek veszem. Amúgy sem tudok hazajutni szárazon ilyen időben.

- U-um...

- Csinálok valami vacsorát. Te addig letusolhatsz, ha gondolod.

- R-Rendben...

- Ne legyél ennyire szégyenlős. Dazai kihasználja, a helyzetet szóval érezd te is otthon magadat. Aztán majd nézhet, hogy minek erőltette ezt a csere dolgot.

Veregette meg a vállát és elindult vissza a konyha felé. De Atsushi elkapta a kezét. Hogy megállítsa még egy kicsit.

- Atsushi?

- A-Arigatou.... Chuuya san....

- Csak egy éjszaka kölyök. Holnap helyre jön minden. Képes vagy kitartani. Erős gyerek.... nem is... egy erős áldott vagy. Mindent túlélsz.

- Hiszek neked Chuuya san...

- Helyes. Na most menj kicsit tisztítsd ki a fejed.

- Uhum...

Állt fel és lassan elindult a fürdő felé. Odabent elég sokáig szöszmötölt ugyanis minden méternyi gézt szépen feltekert tekercsekbe. Egymás mellé pakolta őket. A ruhákat is összehajtogatta. Amíg ezzel foglalkozott addig a krém is amit Chuuya a csuklóira kent felszívódott a bőrébe. Már nem aggódott amiatt, hogy lemossa. Csak ezután tudott beállni a forró víz alá. Jól esett neki valóban, de a gondolatai elég erősek voltak, hogy csak bámuljon maga elé.

Mikor végzett és megtörölközött a tükör előtt megállt és végignézett magán. Egy olyan testet látott, amit még sosem. Egy hegyekkel szabdalt fehér bőrű férfit. Annyira halovány volt a színe, hiszen a nap nem nagyon érte Dazai bőrét a kötések miatt. De nem csak ezek voltak csodálkozásnak tárgyai.

Hanem valami más is... és hát el is szégyellte magát, hogy ennyi ideig nézte.

Gyorsan egy törülközőt kötött a derekára és otthagyta a tükröt meg a fürdőszobát is.

Kilépve onnan megcsapta az a kellemes illat amit Chuuya a konyhában hozott össze. A vörös észre sem vette, hogy Atsushi megjelent mögötte. Csak akkor mikor megszólalt a válla mellet közelebb hajolva?

- Finom az illata.

Chuuyában megállt az ütő egy pillanatra, hiszen megfeledkezett arról, hogy a fiatal most Dazai hangját használja. Oldalra pillantott, ahogy a barna hajú beleszimatolt a főztjébe.

- O-Osamu?

- He? N-Nem... Atsushi... Chuuya san... jól vagy?

- I-igen persze! Csak megleptél. Dazai szokta ezt csinálni.

- M-micsodát?

- Hát így mögé lopózik az embernek.... e-egy szál törülközőben....

- G-gomennasai! Nem volt odabent semmi, amit felvehettem volna...

- E-erről van szó? - levette a vacsorát a tűzről – Gyere, keresünk neked valamit. Dazainak nincsenek pizsamái... általában csak a kötéseiben meg egy alsógatyában alszik. De vannak itthoni pólói. Vegyél fel egyet közülük.

- R-rebdben...

Átmentek a hálószobába. Chuuya kinyitotta a szekrényajtót, hogy a fiú választhasson valamit. És éppen azt a pólót vette ki amelyiket Dazai csak akkor választott ki, ha Chuuya nála volt. Hogy miért? Mert ezt tőle kapta. Viszont, hogy a fiú pont ezt vette ki a sok lehetőség közül gondolatba ejtette.

Mikor felvette volna Atsushi azt a pólót Chuuya keze magától mozdult. Elkapta a fiú karját és ledöntötte az ágyra. Mire Atsushi felocsúdott volna már felette magasodott és két kezét lefogva közelről

- C-Chuuya san?

- Te vagy az Dazai? Csak megjátszod magad!

- N-nem! H-higgy nekem Chuuya san! Én Atsushi vagyok...

- Azt mondtad letesztelhetlek!

- I-igen... m-mit akarsz tenni?

Chuuya közelebb hajolt és megcsókolta a fiút. Ez volt a teszt. Tudta jól, hogy milyen Dazai-al csókolózni. Össze akarta hasonlítani. Valamint tesztelni Dazait, hogy meddig bírja ezt a színjátékot. Mármint ha valóban Dazai lett volna, akkor ezután a csók után nem bírta volna tovább és letámadja Chuuyát átveszi a vezetést.

De ez nem történt meg. Nem csak, hogy nem vette át a vezetést. De ráadásul nem is viszonozta. Csak remegett, de magától nem merte megmozdítani az ajkait. Hiába mélyítette el Chuuya hosszú perceken át tartó csókolózásba. Atsushi egyetlen egyszer sem mutatott olyan jelzéseket, amik arra utaltak volna, hogy dominálni akarna bármit is.

- Chuuya san... – remegett minden hang ami elhagyta a torkát mikor a vörös végre elengedte ajkait.

- Igen?

- E-ezt miért csináltad?

- Meg akartam bizonyosodni, hogy valóban te vagy az...

- E-ehhez ez kellett?

- Igen. Dazai már rég maga alá tepert volna.... De te... sosem csókolóztam még ennyire félénk személlyel...

- É-én még senkivel....

- O... ezt nem tudtam... de... ha van kedved... Folytathatjuk...

- Fo-folytatni???

Miért ne? Én élveztem, hogy ennyire aranyos vagy... ha elengeded magad és viszonoznád... Élveznéd te is...

Megint megcsókolta és Atsushi mivel nem tudott ellenkezni ezért megpróbálta viszonozni. Nagyon esetlen volt, de szépen lassan rájött, hogyan is kell csinálni.

- Ugye, hogy megy ez neked...

- Chuuya san...

- Mi az? Nem szeretnéd?

- N-nem erről van szó... é-én... félek, hogy csak...

- Hogy csak azért csinálom ezt veled, mert Dazai testében vagy?

Elengedte a fiatal kezeit, de nem szállt le róla a derekán ült. Kicsit hátrébb csúszott, hogy Atsushi is fel tudjon ülni. Amit meg is tett. Nagyon összetörten nézett ki. Megsajnálta őt a vörös.

- Figyel... Atsushi... nem azért csinálom ezt. Tényleg hízelgő nekem, hogy egy ennyire aranyosan viselkedő fiúval van dolgom... valamint ahogy rád nézek, a szemedben látom, hogy tényleg nem az a tökkelütött vagy.... szinte... el tudlak képzelni, hogy ugyan ilyen vagy a saját testedben is....

- Chuuya san...

- Tudod.... kicsit féltelek, hogy Dazai később kihasználja ezt az ártatlanságodat... Nem azt mondom, hogy meg akarom előzni... csak tudom milyen... és nem akarom, hogy összetörjön.... megérted?

- Igen... Chuuya san... és...

- És?

- É-én.... é-élveztem...

- A-Atsushi.... te?

- I-igen... Chuuya san....

Megint csókot váltottak. Most már kicsit magabiztosabban érintette a vörös ajkait. Kíváncsi volt. És Nakahara Chuuya ebben a dologban jobb tanárnak ígérkezett, mint a saját mentora.

Atsushi lassan lesegítette a másikról is az inget. Hogy ne csak ő legyen meztelen. Viszont mikor Chuuya kicsit túlhevülve visszaborította az ágyra, akkor kicsit összerezzent.

- Mi a baj Atsushi?

- Fé-félek....

- Nem kell félned... egyáltalán nem fog fájni... Dazai már elég tág. Hidd, el élvezni fogod... most kipróbálod milyen... aztán eldöntöd, hogy a saját testeddel is meg akarod e tenni ezt....

Csókolta meg ismét a fiút most már jóval szenvedélyesebben. Hiszen eléggé fel volt már fűtve kettejük között a hangulat.

Úgy egy fél-egy órával később Atsushi még zihálva szuszogott Chuuya mellkasához bújva és kapaszkodva a törzsébe. Remegett az ingerektől. Még úgy is hogy már régen véget ért élete első ilyen élménye.

- Jól vagy Atsushi?

- I-igen... k-köszönöm... Chuuya san...

- Remélem jó volt... de ha nem én nem sértődök meg. Nem mindenki élvezi ezt. A saját testeddel azt teszel amit akarsz a későbbiekben.

- J-jó volt.... élveztem.... csak...

- Csak?

- L-lehetne... hogy.... a saját testemmel... is... Chuuya san...

- Nocsak, ennyire jó volt? Hogy kifejezetten engem akarsz?

- U-uhum... kérlek... ne.. ne nevess ki...

- Nem nevetlek ki... örülök, hogy ennyire elvezted...

- Chuuya san...

- Igen?

- Van... van olyan hogy.. ennyitől... b-beléd szerettem?

- He?

Atsushi közelebb bújt a vöröshöz és reménykedett benne, hogy láthatatlanná tudott válni. Mert legszívesebben most elbújt volna valahova a föld alá.

- Atsushi... te... te komolyan így érzel?

- N-nem tudom... még nem voltam szerelmes...

- Nem hiszem, hogy ennyitől belém szerettél... de... nem utasítalak el ha ezt szeretnéd...

- Ezt szeretném.... Chuuya san! Ezt szeretném!

- Rendben Atsushi... Legyen, ahogy akarod... csak egyvalamit szeretnék és is kérni...

- Mi lenne az?

- Holnap... szerezd vissza a testedet, hogy a saját ajkaidat is megcsókolhassam...

- Hai! Vissza fogom szerezni!

Hát ez most egy ilyen lett.... Van egy párja is neki az a következő részben került feltöltésre. Nem tudom hogy mennyien vagytok akik szeretik ezt a párosítást. Nekem ez csak így jött.