Atsushi és Akutagawa első közös nyara következett. Már nagyon várták, hogy kicsit ne kelljen semmi mással foglalkozniuk csak egymással.

Bár időnként találkoztak a barátaikkal. De sosem együtt. Mindig figyeltek arra, hogy ne legyen gyanús az, hogy ők találkozgatnak. Atsushi amúgy sem vitt fel soha senkit a lakására. Ha valakivel találkozója volt inkább kávéházba ültek be, vagy valami csendes helyre.

Ryuu régebben elhívta egyszer, kétszer magához Dazai-t és Chuuyát. De azóta, hogy már nem abban az albérletben lakik, hanem egyel felette nem voltak nála a barátai. Ők is inkább beültek valahova, vagy a plázában mulatták az időt valamelyik játékteremben. Vagy néha elmentek a kötéseshez, Chuuyához nem igen mert neki az anyja nem szerette, ha hívatlan vendég jött. Mert Chuuya kistesói miatt nem volt ideje takarítani. És hiába mondták neki Chuuyáék, hogy nem kell készülnie semmivel. A nő nem hallgatott rájuk. Mert még saját bevallása szerint is rendmániás volt, ha vendég érkezett.

Dazai-nak is csak az után engedte meg, hogy bármikor megjelenjen, miután elmondták neki, hogy járnak Chuuyával. És hogy Osamu szülei megölnék, ha rájönnének. Ettől kezdve Osamu mint a család tagja járhatott kelhetett az ingatlanban. De Ryuu még mindig vendég kategóriában maradt.

Szerencséjére barátai nem kérdezgették, hogy miért nem mehetnek sosem hozzá. Valahogy nem is merült fel a gondolat, hogy Ryuu lakásán szórakozzanak. Talán azért is mert messze volt a belvárostól. De lehetett az oka az is, hogy a kevés holmija miatt nem volt otthonos a másik kettőnek.

Most viszont ez is jól jött hiszen, ha akartak volna sem engedhette volna Dazai-ékat a lakás közelébe. Nem akarta, hogy Atsushi-t meglássák. Mert amilyen okos volt a kötéses egyből rájön a tényállásra.

Amikor nem a barátaikkal kollégáikkal találkozgattak, akkor természetesen csak egymással voltak elfoglalva. Gyakran kerültek az ágyra, vagy a kanapéra. Sőt Ryuu egyszer még a konyhapultra felültetve is kényeztette kedvesét. Atsushi engedett neki. Néha el is felejtette, hogy ő az idősebb és esetleg viselkednie kellene felnőtt módjára. Csak azt tudta akarja, hogy Ryuu örökké vele maradjon és amikor lehet akkor ne csak vele legyen, hanem benne is legyen.

Ryuu is vágyta elég gyakran a szexet. De nem mindig volt ő a kezdeményező. Atsushi is csinált olyan sündörgéseket, amik következtében Ryuu begerjedt. Tudták hogyan és hol kell megérinteniük egymást ahhoz, hogy meztelenük kössenek ki egymás mellett.

Atsushi leírhatatlanul élvezte, mikor alatta lehetett. És mint kiderült kedvenc pozíciója volt mikor felhúzott térdekkel hasalhatott alatta, míg ívelt hattal magába fogadta.

Felavatták a nappalit. A kanapéval a fotellel együtt. A konyhában is csinálták. Csak falnak döntve, esetleg a pultra feltéve, vagy azon könyökölve élvezhette Atsushi, hogy mit tesz vele a fiatalabb. De mikor nyár elején a felső szomszédjaik nyaralni indultak a fürdőt sem hagyták ki. És a zuhany alatt is egymásba gabalyodtak párszor.

Ryuu a nyári szünet előtti időre megerősödött, hiszen napi szinten emelte fel szerelmét. Izmosabb lett. És mikor elérkezett az úszás órák ideje megváltozott a teste is. Fel is tűnt a lányoknak, hogy már izmosabb, nem egy csontváz. Néhányan kezdték vonzónak találni. Ahogyan az is mozgatta a fantáziájukat, hogy néha-néha lehetett Ryuu hátán látni a fel-feltűnő nyomait Atsushi-nak.

Még a szünet előtt kapott is Aku egy szerelmeslevelet, amire nem válaszolt semmit. Úgy tett mintha nem is találta volna meg. A lány még egy alkalommal próbált vele beszélni és mikor Atsushi-ra várt Ryuu, akkor meg is szólította.

- A-Akutagawa kun....

- Hm? Igen? – fordult a hang irányába.

- Gomenne hogyha zavarlak. Csak el szerettem volna mondani, hogy tőlem kaptad a levelet egy héttel ezelőtt.

- A... szóval te voltál az...

- Igen... kérlek ne vedd tolakodásnak, de szeretnék kérni tőled valamit.

- Még mielőtt beleéled magad én is elmondanék valamit.

- M-micsodát?

- Azt, hogy szerelmes vagyok valakibe. Aki nem az iskolánk tanulója. Szeretnék vele lenni. Éppen ezért vissza fogok utasítani minden más embert. Kérlek ne koslass utánam. Mert reménytelen a helyzeted. Remélem el tudsz engedni. Sokkal jobb lesz neked mintha ebbe az egyoldalú vonzalomba vetnél minden reményt.

- É-én....

- Remélem nem voltam túl durva veled. Nem szándékoztalak összetörni. Csak ki akartam jelenteni egy tényt, ami nem fog megváltozni...

A lány nem tudott mit mondani inkább csak meghajolt. Majd sarkon fordult és gyors léptekkel távozott. Aku nagyot sóhajtva csóválta a fejét, de nem nézett utána. Tudta így is, hogy sír. Hiába próbált nem szemét lenni, azért mégis csak fájhatott annak a lánynak az igazság.

- Lehettél volna vele kedvesebb is....

- Atsushi? – ismerte meg szerelme hangját a másik oldaláról.

- Biztosan nagyon megbántottad most...

- Sajnálom... de nem tehettem mást. Mert ha ennél egy fokkal kedvesebben mondom nem érti meg. És nem akarom, hogy megint próbálkozzon. Az lenne a legjobb, ha elhíresztelné, hogy már foglalt vagyok. Akkor nem kapnék több ilyen vallomást.

- Lehet... viszont el tudom képzelni mit érezhet.

- Atsushi? Hogy érted ezt? Mindent hallottál?

- Igen. Ahogy beszéltetek beleképzeltem magam a helyzetébe. Ha engem kosaraztál volna ki, mikor annyira szeretlek, mint most, akkor valószínűleg belepusztultam volna a fájdalomba. - Simogatta meg Aku arcát ahogy szomorú szemével végignézett a fiún.

- Atsushi san... - fogta meg a kezét - Téged sosem utasítanálak vissza. És sosem foglak elhagyni. Nem akarok mást. Bepróbálkozhat bárki én mindig téged foglak választani.

- Ryuu.... én nem tudom elmondani mennyire boldoggá teszel mikor ilyeneket mondasz nekem.

- Az igazat mondom remélem tudod.

- Igen tudom. Érzem...

Éppen csak nem csókolták meg egymást. Mert biztosak voltak benne, hogy akkor fog valaki megjelenni a közelükben és akkor oda a nyugodt békés életüknek.

Hiába volt néha-néha egy kis kibúvó, például a földrajz szertár, ahova Atsushi-nak volt kulcsa így magukra zárhatták. Az ilyen helyeket leszámítva sosem csókolóztak a lakáson kívül, ahogy egymást sem nagyon érintették meg.

Elemben otthon. Csak reméltek, hogy Atsushi nyögéseit és kéjes kérlelését nem hallják meg a szomszédok. Bár az ifjú sensei-nek a kedvenc póza más volt. Ryuu úgy szerette, ha felé van fordulva a kedvese. Azt szerette, ha karmolja a hátát míg nyögi a nevét. Könyörög, hogy még mélyebre lökje magát belé. Töltse ki amennyire csak tudja. Töltse meg magával.

Atsushi mikor szeretkezte mocskos szájú volt, de talán csak azért, mert ezzel Ryuu-t is izgatta. A külső szemmel tökéletes, visszafogott tanár, teljesen más arcát mutatta, ha eldöntötte őt Ryuu vízszintesen. Vagy mintha az, hogy rámarkol a tagjára egy átkapcsolást okozott volna a fehérhajúban és mint egy másik személy csak kérte a durvább szexet.

Mikor kitört a nyáriszünet teljesen elengedték magukat. Bár Ryuu hazament a családjához egy hétre látogatóba, tovább nem bírta Atsushi nélkül így visszatért. Míg odavolt addig is tartottak telefonszexet. És Atsushi így is kényeztetni tudta azzal, hogy rávette nyúljon magához csinálják együtt a vonal két végén.

De Ryuu-nak kellett a párja testének melege is nem csak a hangja. Hazatérése után egyből megkaparintotta magának a fehérhajút. Több menetre is.

Egy hétre kettesben is nyaralni mentek. Messzire remélve, hogy oda más ismerősük nem utazik.

Egy eldugott kis tengerparti faluban szálltak meg ahol még szinte szálloda sem volt csak a helyiektől lehetett egy két napra kivenni egy-egy szobát.

Sajnos az ottani házinéni a heteróktól sem tűrte a hancúrozást így Atsushi sem nyöghetett kedve szerint Ryuu alatt. Ezért mikor már üres volt a tengerpart oda osontak ki szeretkezni a homokban.

Nagyon jól érezték magukat. Boldogok voltak egymás társaságában. És szerették egymást úgy ahogyan csak tudták. Mindketten hihetetlennek tartották, hogy nem álmodnak. De lassan elhitték ebből nem kell majd felébredniük.

...

A nyár közepén azonban elérkezett az évfolyam nyári tábora. Minden az ő évfolyamukon lévő osztály egy helyre utazott kirándulni. Eredetileg egy osztály kirándulása lett volna csupán. De, mint kiderül a szállást csak úgy vehették ki, ha az egész épületet kiveszik. Ez pedig egy osztálynak nagyon sokba fájt volna.

Így történt hát, hogy 6 osztálynyi gyerek egy panzióban tölthette az egész hetet. Éppen emiatt sok kísérőtanár is kellett melléjük. Nem volt elég 2 ember. Atsushi is a felügyelőtanárok sorát gyarapította. Ki nem hagyta volna hiszen Ryuu nélkül unalmas volt az élete.

Viszont az a busz amelyikkel ők, valamint Dazai és Chuuya is érkeztek a helyszínre defektet kapott út közben. Késve érkeztek így a szállásra, ahol addigra a többiek már felosztották maguk között a szobákat. Két ágyas szobák voltak. Gyorsan elkeltek a legjobb helyek így az utolsó busszal érkezőknek küzdeni kellett a maradékért.

Akut nem igazán érdekelte a dolog. Hiszen amíg nem úgy alszik, hogy Atsushi a mellkasán szuszogva pihen addig neki mindegyik alvóhely rossz volt. Nem is akart válogatni. Majd jó lesz neki, ami marad. Ezért inkább besegített a kedvesének a tanári holmik pakolásában. Utána indult a táskájával saját ágy keresésére.

De meglepve tapasztalta, hogy nincs szabad ágy a kinyitott szobákban. Dazai és Chuuya is segítettek neki. Érdekes volt a helyzetük, mert hát ők egy szobában aludtak és valószínű volt, hogy egy ágyban is fogják tölteni az éjjeleket. De azt nem engedték meg a tanárok, hogy hárman legyenek egy helyen. Egyébként sem kellett volna megtudniuk, hogy ő ketten milyen viszonyt folytatnak.

Mikor már az összes emeletet végig járták és nem leltek szabad helyre Aku-nak, akkor mentek csak Atsushi-ékhoz, hogy elmondják mi a helyzet.

- Az meg, hogy lehet, hogy nincs elég szoba? – pislogott nagyot Odasaku sensei miközben intett a kollégáinak, hogy együtt tárgyalják meg a helyzetet.

- Nem tudjuk mindegyiket megnéztük nincs másik ágy Akutagawa számara. – nyilatkozott Chuuya is.

- Volt még néhány fenn a legfelső emeleten, de azok be vannak zárva. – szólt hozzá a témához Aku.

- Igen azt mondták, hogy lesz néhány olyan szoba, ami nem alkalmas diákok fogadására ezért azt bezárták. – gondolkodott el Yosano sensei, aki intézte a telefonokat a hely tulajával. - Nekünk tanároknak is csak néhányat hagytak nyitva, hogy pont elférjünk.

- Ha már itt tartunk - szolalt meg Atsushi - Mi páratlanul vagyunk. És az én szobámban van még egy szabad ágy.

Mindenki a fehér hajú felé kapta a tekintetét. Ryuu-nak nagyon koncentrálnia kellett, hogy ne piruljon bele a helyzetben.

Mielőtt elindultak megbeszélték, hogy semmi olyasmi nem történhet, amivel gyanúba keverhetnék egymást. Erre most Nakajima önszántából szegi meg ezt a szabályt. Csak pislogott választottjára, hogy valami magyarázatot szeretne hallani.

- Valószínű, hogy a csoportlétszam miatt nem nyitottak ki még egy szobát. – kezdett elmélkedni főleg mikor látta Ryuu kikerekedett szemeit. - Elvégre tulajdonképpen párosan vagyunk. A diákok és mi a tanárok is páratlan létszámmal érkeztünk.

- Van benne valami. – nézte meg az iratokat Montgomeri sensei az E-osztály osztályfőnöke, és meg is mutatta az alaprajzokat Odasakunak. - Akkor azt mondod Atsushi, hogy nálad meg van hely?

Aku-nak kicsit ökölbe szorult a keze amiatt, hogy a tanárnő tegezi a kedvesét. De tudta, hogy vissza kell fognia magát. Nem csinálhat jelenetet ebből. Nehezére esett, mert az elmúlt időkben nagyon rátapadt a sensei-re. Így a féltékenységre való hajlama is erősödött benne. Az óta, hogy a Shibusawa-s események megtörténtek Aku egyetlen tanárban sem bízott, aki kedvesebben fordult Nakajima felé.

Ez különösen igaz volt a tesis osztály rózsaszín hajú Drámatanárára. Hiába látta, hogy Atsushi viseli a gyűrűjét és jelezte is már neki, hogy komoly kapcsolatban van. Nem igazán hagyta abba a flörtölés szerű megszólalásait. Atsushi még azt is megtette elkeseredettségében, hogy elmondta neki, hogy meleg. és kérte fejezze be. De eddigre már Atsushi nem tudta eldönteni, hogy Lucy nem érti meg amit mondott neki, vagy érti csak ilyen a természete és mindenkivel így beszél.

Legszívesebben Ryuu kiírta volna egy táblára, ami Atsushi nyakában lógott volna, hogy: "ENYÉM! Nem piszkálod!" De ezt érthető okokból nem tehette meg. Ezért inkább minden ilyen eset után egy foltot szívott a fehérhajú nyakára, hogy lássák meg mindig van kapcsolata. És ez nem is fog megváltozni.

- Igen. – Szólalt meg a fehérhajú ismét. Ezzel kibillentve Ryuu-t is a mérgelődéséből. - Bár persze csak ha Akutagawa kunt nem zavarja, hogy ott kell aludnia. – nézett kedvesére.

- Én-

- Szerintem nem lesz semmi gondja vele - vágott Ryuu szavába Dazai.

Hátba is veregette, ami miatt nem is tudott megszólalni. Szúrós tekintettel nézett a kötésesre, akit közben Chuuya is lefogott, hogy ne ficánkoljon. Mert látta, hogy túlzásba esik. Csak sajnos a száját nem tudta befogni, mert tele volt a keze.

- Arra gondoltunk még Chuuyával, hogy mi elférünk ketten egy ágyban és akkor Ryuu meg beférne hozzánk. De ha a Sensei ilyen nagylelkű ajánlatot tesz, akkor gondolom Akutagawa inkább ezt választja.

- Fogd már be a szádat te szerencsétlen mielőtt én is kiköltözök abból a szobából!

Morogta hót vörös fejjel Chuuya míg a fülénél fogva elráncigálta a másik irányba Dazai-t. Közben sűrűn elnézést kért Dazai helyett is. Aki csak azt hajtogatta, hogy Ittatatatata!

Nézték egy kicsit csendben a jelenetet a többiek, akik még ott voltak a közelben. Amit aztán Akutagawa tört meg.

- Na-Nakajima sensei, szeretném elfogadni a lehetőséget. Most már akkor sem aludnék velük egy szobában, ha tényleg nem lenne másik ágy az egész épületben...

A tanárok nevettek kicsit ezen a válaszon. De egyet értettek vele. Az a két jómadár érdekes páros. És bár Dazai rendszeresen kijelenti, hogy járnak. Chuuya részéről eléggé viszonzatlannak tűnik a kötéses rajongása.

- Megmutatom akkor a szállásodat. Mosolygott rá Atsushi és miután Aku felkapta a táskáját el is indultak a tanárok emeletére. Belépve az idősebb bezárta maguk mögött az ajtót. És átölelte Ryuu-t hátulról.

- Na-Nakajima s-

- Csssshhh! Nem kellene, hogy meghalljanak minket.

Atsushi reggel óta vágyta ezt az ölelést. Ott voltak egymás közelében egész nap, egész úton és mégsem érinthette meg választottját. Most kiélvezte minden pillanatát. Odabujt a fiú nyakához. És még bele is csókolt a bőrébe. Ryuu egy apró nyögést megengedett magának. De visszafogta a hangját.

- Atsushi?

- Szeretlek...

- Én is téged... De biztos jó ez így?

- Igen... így ki fogom bírni, hogy nem lehetünk úgy, mint otthon...

Ryuu-nak majdnem kiugrott a szíve a helyéről. De megértette, nem bírták volna ki az egész hetet úgy ahogyan megbeszélték. Hiába próbálták meg. Az ahogyan most Atsushi ölelte bizonyította, hogy nem sikerült volna. Nem bírnak ki úgy 5 napot sem, hogy ott vannak egymás közvetlen közelében és egyáltalán nem érintik meg a másikat. Semmilyen módon sem. Nem csak hogy nincs csók ölelés és egyéb szerelmes dolgok. Nincs egy kézfogás vagy egy puszi. Még az sem lehetett volna, hogy egyik a másik vállát megsimítja.

Most már tudták ezzel buktatták volna le magukat. Mert egy nap elteltével úgy nézték volna egymást a vacsoránál, hogy majd felfalták volna a másikat. Ez így bár rizikósabbnak tűnt arról a részről, viszont biztonságosabb, hogy a másik hiánya miatt nem lesz árulkodó, hogy mennyire szerelmesek egymásba.

...

Ryuu berendezte a másik ágy környékét, hogy úgy tűnjön azt használta és meg is ágyazott rajta úgy ahogyan egyébként használta volna. Nem lett tökéletes. Inkább olyan... mint amit egy középiskolás fiú hagy maga után reggel, de azért egy kicsit megigazítva. Remek álca volt. Ami kellett is, hiszen hozzájuk bemehettek Atsushi kollégái. Valamivel leplezni kellett, hogy Ryuu nem aludt abban az ágyban.

Igazából nagyon ráülni sem szándékozott. Nakajima ágyára telepedett, mikor estefelé már takarodóhoz készültek. És természetesen zárt ajtó mögött egymást ölelve aludtak éjjelente. Egy nap volt, amikor kicsit hosszabban csókolóztak egymás ölében, de azt sem csináltak sokáig. Mert tudták, ha belemelegednek valaki harapni fog.

Nem kerülhettek friss szívásnyomok egyikük bőrére sem. Eléggé feltűnő lett volna. Ez már ott beigazolódott mikor a harmadik reggelen összegyűltek a diákok reggelizni. És Chuuya nyakán felfedeztek egy ormótlan nagy lila foltot. Többen is megbámulták mire leesett neki, hogy ki kell kicsit beleznie Dazai-t az éjszaka történtek miatt.

Aku mosolygott a jeleneten, ahogy meggyepálta párját a kis vörös. És még inkább örült, hogy nem velük van egy szobában, mert esélyesnek tartotta, hogy attól, hogy hárman aludtak volna ott, a kötéses nem fogja vissza magát.

Egyszer már buktak le előtte. Kicsit késett a találkozóról ebédszünetben a tetőn. És mire odaért a másik kettő egymás karjaiban csókolóztak a korlát tövében. Tudta korábban is, hogy járnak. De akkor látott Ryuu először meleg párt enyelegni.

Gyorsan otthagyta őket hiába rebbentette szét már az érkezesével a galambocskákat. Kicsit elhúzódott az egyik lépcsőfordulóba gondolkodni. Mivel akkortájt ismerték meg Atsushi sant. Ryuu akkor többet gondolkodott azon, hogy mennyit csodálja az új tanárukat. Majd rá kellett ébrednie, hogy ő is olyan dolgokat akar csinálni a sensei-el, amiket Dazai és Chuuya, ha kettesben maradnak.

Így visszaemlékezve arra a szünetre nosztalgikus érzés volt. Akkor még nem hitte volna, hogy tényleg megtörténhet amire vágyik. És el sem hitte volna, ha valaki a jövőből érkezve ezt állítja. Még saját magának sem hitte volna el.

Este erről is beszéltek Atsushi-val. Akinek jól esett hallgatni, hogy mesél a párja. Mindig foglalkoztatta, hogy miért éppen őt választotta? Mit tett, amivel elnyerte Aku szerelmét. Mikor így megnyílt előtte és az érzéseiről beszélt mindig meghatódott. Hiszen Ryuu volt talán az első, aki nem csak a külső okok miatt akart vele lenni.

Azon az éjszakán tovább mentek, mint szimpla csókolózás. És ez alkalommal Ryuu volt az, akinek vissza kellett fognia a hangját. Nem volt hozzászokva ahhoz, hogy nem ő uralja a terepet. De ahogy Atsushi csókolgatta őt nemes tagjánál, elfelejtette vele ezt a problémát. Atsushi gyakorlottan és ügyesen használta nyelvet és kezeit a fiatalon. Bár sosem csinálta meg ezt Ryuu-nak előtte. Aku nem kérte tőle sosem.

Hiszen inkább ő szerette kényeztetni a kedvesét. Igaz ő sem ezen a módon ingerelte parját. Atsushi sosem volt Aku-ban. Mindig csak ő tartotta magának ezt a feladatot. De így szerette. Nem vette volna rá magát arra, hogy fordítva legyenek. Atsushi annyira volt uke, amennyire csak lehetett és esze ágában sem volt más szerepet felvenni egy párkapcsolatban. Pláne nem ebben a párkapcsolatban. És mivel amúgy sem szándékozott többé más embert szeretni, így tökéletes volt neki a helyzet.

Ryuu nehezen bírta visszafogni magát az érzések miatt. Beleharapott saját tenyerébe, hogy ne nyögjön fel hangosan, mikor kedvese torkában volt. Nakajima pontosan tudta, hogy mennyire élvezi azt ahogyan csinálja, hiszen Aku szabad kezével beletúrt a fehér hajkoronába. Morranást csalva elő az idősebből. Addig csinálta ezt vele míg el nem élvezett a fiú. Le is nyelte. És nem is pirult el benne.

Aku viszont annál inkább, hiszen ilyen még eddig nem történt. És hiába volt ő a domináns. Az ágy mellett a lábai között térdelő fátyolos tekintetű férfi láttán akinek a száján ott csillogott fehér nedve, lélegzetét elakasztó látvány volt számara.

- A-Atsushi?

- Élvezted szívem?

- Arra nincs kifejezés, hogy mennyire!

- Örülök! - nyalta meg a saját szája szelét. Majd felmászott Ryuu ölébe. - Szerettem volna ezt már megmutatni neked.

- Na-nagyon profinak tűnsz benne...

- Ugyan... annyira nem hiszem... de... Mondhatjuk, hogy igen gyakorlott vagyok.

Megcsókolta zavarba jött kedvesét, aki közben kézzel segített Atsushi-nak is elélveznie. A csókolózás visszafogta a hangját, de mivel közvetlen közelében szuszogott kéjesen így neki is megkeményedett újra. Összefogta tagjaikat úgy érte el közös elsülésüket.

Többet nem mertek már mert tudták ennél csak hangosabbak lesznek. Az is szerencse volt, hogy az eddigieket nem hallották meg a szomszéd szobákban ilyen papír vékonyságú falak mellet.

De végül is Dazai és Chuuya együttlétét sem vették észre egészen addig míg reggel Chuuya nyakán fel nem fedezték azt a lila foltot. Talán mégsem annyira vékonyak ebben az épületben a falak.

Aku és Atsushi kis játéka sem derült ki. Csupán Dazai kérdezte meg Ryuu-tól, hogy mi az a harapásnyom a kezén. Viszont ezt könnyeden meg tudta magyarázni azzal, hogy egy szúnyogcsípés viszketését próbálta ezzel enyhíteni. Amit Dazai el is hitt, hiszen éppen tőle tanulta ezt a technikát a feketehajú.

Folytatása következik...