Akutagawa és Atsushi sensei ennél jobban már nem is tudtak volna egymásba gabalyodni. Miután Ryuu megkaparintotta a senseit magának alig tudta visszafogni vágyait. Ha csak tehette csókolta ölelte és szerette Atsushi-t. Nem nagyon találkozott ellenállással. Hiszen Atsushi is beleszeretett a fiúba. Na meg abba ahogyan bánt vele.

Sosem érezte még ilyen biztonságban magát az idősebb. Sok kapcsolata volt már az évek alatt. De most úgy érezte a korábbiak nem is voltak igazán. Hiszen együtt sem értek fel Akutagawa-hoz. Az ifjú teljesen elkényeszette a párját.

Atsushi pedig tényleg viselte a gyűrűt, ami összekötötte kettejüket. Onnantól kezdve egyetlen alkalom sem volt, amikor Ryuu-nak féltenie kellett volna a szerelmét.

És a gyűrűvel magyarázatot is adott kollegáinak azokra a fel nem tett kérdésekre. Miszerint: Nakajima, mi történt a nyakaddal? Mert igen is a fiatal rendesen kiszívta a sensei nyakát. Azt már megbeszélte vele, hogy hagyhat rajta nyomokat, ha ott vannak, ahol nem annyira feltűnőek. De néha-néha becsúszott egy két ilyen is.

Ha nem volt rajta ruha Atsushi bőre tele volt ilyen nyomokkal. És mikor elkezdett jobb idő lenni egyszer meg is feledkezett ezekről. Órát tartott Ryuu osztályában. Még volt fűtés, de már egyebként is meleg volt. Megunta az izzadást és levette a zakóját. Alatta már egyebként is rövidujjú inget viselt.

Ryuu éppen jegyzetelt ezért a füzetet nézte. Egészen addig míg Dazai meg nem bökte a karját.

- Mi van? – nézett rá szúrósan mert nem szerette, ha lemarad a jegyzeteléssel a kötéses miatt.

- Azt nézd...

Aku nem értette mit kell figyelnie ezért az elképedt Dazai ujja irányába nézett. Közben feltűnt neki, hogy nem csak ő van éppen csodálkozásban. Az osztálytársai többsége ugyan arra nézett hasonló fejet vágva. Majd észrevette, hogy mi ennek a tárgya.

Atsushi ingujja alól egy harapásnyom lógott ki. De egészen a könyökéig beterítették a kisebb szívásnyomok. Mikor megfordult észlelte ő is a csodálkozást majd azt, hogy Ryuu szeme konkrétan tányér nagyságú és úgy el van pirulva, hogy egy alma megirigyelné azt a színt.

- Mi a probléma gyerekek?

Körbenézett és ő is meglátta saját karját. Szemből sem volt nyomtalan. A könyék hajlatában is volt egy fogsornak nyoma. Ryuu-é volt az is mint ami a másik oldalan volt. 4-5 nappal korábban kicsit durvább volt. De Atsushi nyögései azt mutatták, hogy még jobban élvezte, amit tett vele. Talán kicsit túlzásba is esett. És a következményekre nem gondolt. A télen megtehette ezeket a sensei ingujja takarta a bizonyítékokat. De most, hogy jobb lett az idő Atsushi sem vett már fel hosszú ujjú ingeket. És meg is feledkeztek róla hiszen máskor a nyomok csak 1-2 napig maradnak meg. De most, hogy Ryuu durvább volt a nyoma is tovább megmaradt.

Atsushi szóra nyitotta ugyan a száját, de amikor megszólalt volna kicsengettek. Sietve elköszönt a diákjaitól majd elhagyta a termet.

Mindenki csak pislogott utána. Aku pedig vörös fejét próbalta takarni azzal, hogy leborult a padra szégyenében. Fejben ostorozta magát, hogy ilyen felelőtlen volt. De reménykedett benne, hogy ennyiből csak nem esik le mindenkinek, hogy éppen ő az aki magáévá tette az ifjú pedagógust.

...

Többen az osztályban egész nap erről beszélgettek. Ryuu nem mert még csak belehallgatni sem a társalgásokba mert tudta, hogy megint feltűnő reakciói lesznek miatta. Amikor csak tehette zenét hallgatott, hogy ne kelljen odafigyelnie másokra.

Dazai elől azonmban nem volt menekvése. Mert ő látta hogyan nézett rá a sensei-re. És aznapi szórakozását és elfoglaltságát megtalálta ezzel. Amikor Chuuya éppen nem ért rá, akkor Ryuu után koslatott és még a fülesét is lekapta a fejéről, hogy oda se menekülhessen előle a feketehajú.

- Ajjajj... Akutagawa a kedvenc tanárurad elkelt? Már semmiképpen sem tudsz vele összejönni. Bár nem mintha eddig lett volna esélyed nála. Megszoktad a plátói szerelmet? Kár érte mert emlékszel azt mondta a te csokid jobban ízlett neki. Nem voltál elég rámenős látod és valaki lecsapta a kezedről... Már nem ismerheted meg őt olyan közelről, mint az az ismeretlen szerencsés.

És hasonlókat kellett tőle egész nap hallgatnia. Ryuu egy ideig bírta. De utána már kezdett átfordulni a gondolatmenete. Szerette volna orrba vágni miközben azt kiabálja, hogy:

- Atsushi az enyém! Egyedül az enyém! Azok a nyomok tőlem származnak! Igen jól hallottad! Megkaparintottam őt! Én vagyok a szeretője! A párja! Annyi ember közül engem választott! Engem szeret! Látod ezt? Ő adta nekem a gyűrűt a párját pedig ő viseli! Engem akar! Nem mást! Engem! És képzeld el, hogy nem maga alá akar engem! Én felette vagyok! Szereti, amit teszek vele! Csak engem akar magába!

Ordított volna torkaszakadtából. Kiengedte volna magából a felgyülemlett dühöt a kötésessel szemben. Hiszen Valentin nap óta folyamatosan piszkálja azzal, hogy vallott a tanáruknak. Kicsit betelt már nála a pohár és rá akarta zúdítani a valóságot.

De visszafogta magát. Megígérte a sensei-nek, hogy nem mondja el senkinek. Vett egy nagy levegőt elszámolt lassan tízig mialatt szépen lassan kifújta. Kizárta Dazai hangját összepakolt és otthagyta egyetlen szó nélkül.

Viszont utolsó óra testnevelés volt. Az óra amikor nem szólt rájuk a tanár, ha beszélgettek. És Dazai is úgy tervezte, hogy végig ott fog Aku körül legyeskedni. Ezt már az öltözőben elkezdte volna. De mikor a cuccát lerakva Ryuu fele fordult ismét torkán akadt a szó.

- A-Akutagawa?

- Hm...? Most mi bajod lett? Kifogytál a piszkálódásból?

- A-a hátad...

- Mi? Mi van a há-

Ahogy megnézte magát a tükörben leesett neki. Atsushi sem hagyta nyomtalanul a párját. Ryuu-n is voltak szívásnyomok, de talán az ő bőre gyorsabban visszaállt az eredeti színére. Nem lehetett könnyen felfedezni Atsushi szívásait. De a háta... a háta nem úszta meg azt az éjszakát, amikor úgy megharapta a sensei-t.

Valamit mondania kellett. Mert érezte, hogy többen is rá figyeltek az öltözőben. Kicsit pirosabb lett ugyan, de most valahogy jobban kontrollálta magát.

- O... Ez még mindig látszik?

Ennyit tudott mondani. És még egyszer végig mérte saját lapockáját. Hosszú karmolások futottak végig rajta kétoldalt és némelyik leért egészen a derekáig. Ott pedig ismét több kisebb nyomtávú, de annál sűrűbb vörös vonalka keresztezte egymást. Tudta, hogy voltak nyomok. Hiszen érezte mikor párja körmei a bőrét hasították.

Aznap még Atsushi el is sírta magát, hogy ennyire megsebezte mert nem gondolta közben, hogy ennyire fájni, fogy majd később a fiúnak. Kenegette a hátát mindenféle sebgyógyítóval és hűsítő krémmel, mert Aku-nak égtek a sebei.

Még a patikában is majdnem elsírta magát, mikor ment ezekért e kenőcsökért. Nem akarta bántani Ryuu-t csak nagyon élvezte, amit tett vele akkor. Hazafele még szegénynek lepedőt is kellett vennie újat mert a korábbi még mosásban volt ezt meg elszakította, mikor hason feküdt.

Ryuu-nak eszébe jutottak ezek a képek, jelenetek. Igazából nem szégyellte, sőt büszke volt arra, hogy mi mindent képes elérni a kedvesénél. Igazából már lassan arra gyűjtött, hogy egy plusz szigetelést feltegyen belülről a hálóra mert Atsushi néha túlságosan is kiengedi a hangját.

Mikor visszanézett az osztálytársaira, azok még mindig teljesen lefagyva bámulták őt. Próbálta elrejteni a zavarát. És inkább felvett egy olyan arcot, amit korábban talán még csak Dazai látott előtte. Úgy nézett ki, mint akit egyáltalán nem érdekel, hogy hány karmolás van a hátán. Elégedett arcot vágott. Ami még inkább meglepte a többi fiút.

Majd egyszerűen felvette a testnevelés órai pólóját. Már éppen ment volna mikor Dazai utána ugrott és megragadta a karját.

- Mi van? – fordult vissza

- Mi az, hogy mi van? Nem kellene valami magyarázattal előállnod?

- Minek? Nem tartozom magyarázattal senkinek sem. Pontosan az okozta a nyomokat a hátamon, aminek látszik. Nem lehet néha napján nekem is egy-egy egyéjszakás kalandom? Mint láthattátok elégedett volt velem. Nem jelentett többet. Most már eressz el. Mert elkések. Meg ti mind ugyan úgy el fogtok késni, mert nem készültök csak engem bámultok.

- De... Akutagawa?

- Most úgy nézel rám mintha te még nem hencegtél volna azzal, hogy Chuuya mit művelt a hátaddal.

- E-de a-az én- izé...

Ryuu-nak nem sokszor sikerül zavarba hoznia a barátját, de most nagyon is sikerült. Mert eddig Dazai csak akkor hencegett ilyennel, mikor csak ketten voltak vagy esetleg a pukkancs is ott volt. De sosem tette meg az egész osztály elött. Valószínűleg el is képzelt valamit, ami a közelmúltban történt, ami miatt még inkább vörösödött.

Ryuunak ezzel sikerült elhallgattatnia Dazai-t egy időre. Az osztálytársai azonmban irigykedve nézték. Nem tudták ők sem, hogy kivel volt Aku. Csak annyit tudtak, hogy az elhangzottak alapján vannak olyan alkalmak mikor nem csak tanul otthon egyedül gubbasztva, hanem (az ő sejtésük alapján) női társasága van.

Mikor este hazaértek Atsushi-val Ryuu nem győzött bocsánatot kérni. Úgy ölelgette és csókolgatta Atsushi-t? hogy ne haragudjon rá. De felesleges volt az aggodalma mert Sushi egyáltalán nem volt mérges. Igazából neki is jó lecke volt ez a nap. És a kollégái nem vették észre, hogy mi történt nem lett belőle nagyobb baj. Akutagawa csak erre várt. Mert tényleg félt, hogy bajba sodorta kedvesét.

El is mondta a saját eseményeit párjának, aki nagyon jót nevetett a helyzeten. De utána lehámozta Ryuu-ról az inget és egyesével csókolta meg minden egyes vörös karmolást, amit okozott neki. Az más kérdés, hogy kevésbé látható karmolásokat helyezett el a korábbiak mellé az éjszaka folyamán.

De végül is megbeszélték, hogy sokkal óvatosabbnak kell lenniük. Ha ennyire könnyen képesek lebuktatni magukat abból nagy baj lesz. Még majdnem egy egész évet kell kibírniuk úgy, hogy kettőjükön kívül senki más nem tudja meg, hogy járnak.

Tudták jól, hogy nem lesz egyszerű. Főleg, hogy friss szerelmes párként mindennél jobban vágytak egymás társaságára. A szerencséjük az volt, hogy heteken belül ott volt a nyári szünet. Amikor kicsit megszabadulhatnak az iskolai gondoktól.

Ez egészen a nyári táborig igaz is volt...

Folytatása következik...