Azon az estén mikor Sushi-t megkörnyékezte a kollégája, ahogy hazafelé mentek, Aku szokatlanul csendben, de ugyanakkor eléggé feszült aurával sétált kedvese mellett. Gyakran lepillantott a fehérhajú kezére. Meg akarta fogni. Mégsem tette meg. Nagyon zavarták a mai események még akkor is, hogyha Atsushi mindenki előtt, őt választotta Shibusawa helyett.

Akkor is mozgolódtak benne gondolatok. Atsushit megkörnyékezte valaki. El akarta venni tőle csak, azért mert nem volt nyilvánvaló, hogy a fiatal sensei-nek van párja.

Atsushi is érezte, hogy a fiatalt zavarja, hogy ez egyáltalán megtörténhetett. Mert ő maga sem számított rá, hogy pont egy "kollégája" fog érdeklődést mutatni iránta, és hogy ennyire akaratos lesz majd. Azt hitte mikor először elküldte a fenébe, hogy akkor megértette a célzást és békén hagyja majd. Nem fog többé körülötte legyeskedni. De ez nem történt meg. Shibusawa nem csak, hogy nem hagyott fel az udvarlással. De kifejezetten nyomulósra vette a figurát.

Nagyon nagy szerencse volt, hogy végül így alakultak a dolgok. Mert ha véletlenül kettesben marad volna a piros szeművel, akkor az, biztosan leteperte volna. Rosszabb esetben megerőszakolja.

Atsushi félt. Nem akart többé egyedül sétálni, ezért kérte meg Ryuu-t, hogy várja meg, és együtt menjenek haza. A fiatalabb megvárta őt, nem messzire a sulitól, így egymás oldalán mehettek tovább. Ryuu végre vigyázhatott a kedvesére.

Amikor hazaérve bezárták maguk mögött az ajtót Aku lépett. Hirtelen termett Atsushi előtt és elkapva annak vállát, nekidöntötte az ajtónak. Reszketett, mint aki megpróbálja visszatartani mindazt, ami kitörni készül belőle.

Ami igaz is volt. Ryuu nem tudta tovább azt a feszültséget benntartani. A félelme, hogy a kedvesét elvehetik tőle, sokkal erősebb volt, mint bármikor az előtt.

- Ryuu...?

- Atsushi san....

- Igen...?

- Én nem bírom tovább

- Ryuu? Várj- mit?

Nem tudta befejezni a mondatát. Ryuu forró csókolózásba hívta. Az ifjú sensei nem ellenkezett. Tudta mennyire rossz nap volt ez kedvese számára. Ki akarta engesztelni valahogyan. És biztosítani, hogy félelmei alaptalanok.

Átkarolta a fiatalabb nyakát, aki erre megemelte Atsushi-t, belemart a combjaiba és a háló felé vitte párját. Atsushit minden alkalommal meglepi, mikor csak úgy semmilyen előjel vagy megerőltetés nélkül felkapja őt Ryuu, és nem áll meg vele az ágyig.

Odabent úgy dobta le a matracra, hogy a sensei-nek esélye sem volt kimászni alóla. Egyből felette magasodott a feketehajú fiú. És elég profi volt már abban, hogy bekerüljön a lábai közé is. Most is, ahogy odatérdelt ezzel egy időben hozzá is nyomta magát kedveséhez.

Atsushi felnyögött volna, hogyha Ryuu nem támadja le azonnal az ajkait. Folytatta ott ahol abbahagyta az ajtóban. De ez alkalommal nem fékezte a vágyait. Ez Atsushiban akkor tudatosult, mikor az első gombot az ingén kinyitotta. Megszakította a csókot, ahogy a fiatal mellkasát eltolta magától.

- Ryuu... kis türelmetlen... már csak kevesebb, mint egy fél napot kellett volna várnod

- Nem bírom tovább! Atsushi... kérlek! A tudat, hogy az a vörös szemű megint össze akart taperolni rettenetes! Meg akarlak jelölni! Nem akarom, hogy bárki más a közeledbe menjen!

- Ryuu...

- Kérlek... akarlak...

Elborította a bőrét a csókjaival mindenhol, ahol érte a fehérhajú bőrét. És egyre nagyobb felületeken csókolhatta, hiszen Atsushi nem tudott annyira ellenállni, hogy Ryuu ne tudja kibontani őt az ingéből. Majd a trikójából is.

Mikor megszabadította felső ruházatától tartott egy kis szünetet. Még nem volt korábban lehetősége, így látni a sensei-t. Fél kézzel végigsimította fehér bőrét. Pont olyan volt, mint amilyennek képzelte. Egy valamit leszámítva.

Atsushi bőrét hegek szabdalták. Mellkasán, hasán, oldalán és bár Aku nem látta, de a hátán is hosszú, elvékonyodó, szabálytalan, régi nem teljesen begyógyult sebek maradványai cikáztak. A hasán még két égési seb is piroslott. Ryuu teljesen elképedt, ahogy végigmérte párja testét.

- Atsushi? Ezek?

- Ezek a múltam részei Ryuu. Tudod mondtam, hogy árva vagyok és, hogy nem igazán bántak velem jól az árvaházban.

- Igen ezt említetted, de ezek....

- Nem szeretek róla beszélni, de igen.... engem kicsi koromban nagyon sokszor vertek meg. Ezek a hegek ostortól, pálcától, lovaglóbottól származnak... ezekkel vertek el minket, ha olyan kedvük volt.

- Atsushi....

Ryuu nagyon óvatosan érintette meg a hegyeket. Nem is gondolta, hogy ezek rejtőznek Atsushi mindig boldog mosolya mögött. Tudta, hogy nem fájnak már neki fizikailag, hiszen érintette már meg őket a ruháin keresztül. De most, hogy fedetlenül is megtehette ezt, máshogy bánt kedvese bőrével.

A két piros folthoz is odaérintette ujjait. Kérdőn tekintett szerelmére, mert nem mert kérdezni, hiszen nem szeretett róla beszélni.

- Azok kandalló rúdjának nyomai. Azzal a fémdarabbal piszkálták mindig a tüzet.

- Megégettek vele?

- Igen

- Atsushi....

Csordultak ki a fiatal könnyei. Ráborult kedvese mellkasára, úgy ölelte át. Próbálta hangját visszafogni, de a könnyeit képtelen volt.

- Ryuu?

- Nem engedem, hogy bárki bántson téged! Soha többé nem kell ilyesmit átélned! Atsushi én vigyázni fogok rád! Történjen bármi!

- Édes vagy Ryuu. És köszönöm. Ezt még semelyik korábbi kapcsolatom nem mondta nekem.

- Mert ők nem szerettek eléggé! Én jobban szeretlek bárki másnál!

- Tudom, szívem tudom...

- Atsushi?

Emelte fel megint a fejét a fiatal. Mert „szívem"-nek nem igazán szólította korábban őt az idősebb. De ahogy felemelkedett róla Sushi rántotta is vissza megcsókolta és maga mellé húzta a takaróra, hogy egymással szemben feküdjenek.

Ő is elkezdte lehámozni a fiatalról az egyenruháját. Amiben Aku az első ledöbbenés után segített is. Mikor már mindketten fedetlen felsőtesttel simultak egymáshoz hamar visszatért a korábbi forró hangulat.

Ryuu a régi hegek mellé új foltokat szívott Atsushi bőrére. Sok helyre, hogy az ifjú sensei könnyen megmutathassa egyiket, másikat a kéretlen férfiaknak, akik esetleg megkörnyékezik őt. De azért arra is ügyelt, hogy olyan helyre ne tegyen, ahol esetleg megláthatja bárki ezeket.

Amíg ezzel foglalatoskodott megint Sushi felé került az ágyban. De egy idő után vissza kellett feküdnie mellé. Mikor ez megtörtént Atsushi lassan végigsimított fiatal párja bőrén, le a hasáig, majd tovább a nadrágjához is. Ryuu felnyögött, mikor szerelme ujjait érezte tagján.

- Ah! ATSUSHI....

- Ryuu... te ilyen nagy vagy?

- Baj?

- Nem... csak megleptél vele...

- Én is megérinthetlek?

Atsushi elmosolyodott és megfogta a feketehajú kezét. Odahúzta saját ágyékához. Ryuu érezte a nadrágon át is mennyire felizgatta párját. Máskor, ha megérintette inkább csak egymáshoz simultak ott lent. Nem volt még a kezében.

Most azonban teljes hosszát megfoghatta. Amíg felmérte a méreteit Atsushi sem volt tétlen. Ryuu nagyon meglepődött, mikor idősebb kedvese kigombolta a nadrágját és a sliccét is lehúzta.

- Atsushi?

- Egy kis előjátékot kaphatsz... elő szülinapi ajándéknak....

- Hoe?

- Ha nem is szex, de azért tudok neked élményt nyújtani így is. .... ha... megengeded....

- Folytasd.... kérlek....

Csókolta meg ismét kedvesét, aki bár részt vett a csókolózásban inkább a kezeire koncentrált a továbbiakban. Összefogta tagjaikat miután sikeresen kiszabadította a boxer fogságából. Ryuu-nak nem kellett volna sok, hogy eldurranjon. Már az érzés, hogy egymáshoz érnek, elég volt, hogy közel kerüljön a végéhez. Az hogy Sushi egyszerre ingerelte mindkettejüket, csak a ráadás volt.

Ryuu hamar elélvezett, hiszen ez más mélyebb inger volt neki, mint a korábbi egymásba gabalyodásaik. Remegett egész teste, mikor Atsushi tenyerét fehérre festette. Sushi ezt a nedvességet kihasználva magát is feljuttatta Ryuu mellé.

- Atsushi...

- Évezted drágám?

- Uhum.... nagyon ügyes ujjaid vannak.... és olyan jó puhák...

- Örülök, hogy jól esett. Búj ide hozzám Ryuu...

És a fiatal tette, amit kért tőle. Odafeküdt Atsushi mellkasára, hogy hallgassa annak szívverését. Sushi magukra húzta a takarót és védelmezően ölelte át Ryuu hátát.

Ryuu már-már lassan elaludt ebben a meghitt ölelésben. Biztonságban a kedvese karjai között. Egyre nehezebbnek érezte a szemhéjait. Egyre hosszabb időre csukta be őket. Úgy volt vele, hogy egy 20 perc délutáni szundi belefér egy nappal a születésnapja előtt is.

- Ryuu.... ébresztő...

- Hmmm?

- Atsushi?

- Ohayo álomszuszék. Te aztán rendesen bealudtál... Ennyire kifárasztott volna az a kis előjáték?

- Hmmm? Hány óra van? Mennyit aludtam?

Ébredezett lassan, ahogy felület és fél kézzel törölgetni kezdte az álmot a szeméből. Kidörzsölte a csipákat is a szeme sarkából. Végignézte a csillogó szemekkel előtte ülő Atsushit, aki csendben mosolyogva figyelte párja ébredezését.

- Ryuu...

- Igen?

- Boldog szülinapot!

- Hoe?

- Most lett éjfél. Mondtam, hogy nagyon bealudtál szívem... de gondoltam azért most már felébresztelek.

- Most szívatsz?

- Nem. Nézd csak.

Odatartotta a telefonját elé és valóban, ahogy felvillant a képernyő 00:03 percet mutatott a kijelzőn az óra. Aku nagyon meglepődött, mert nem gondolta volna, hogy 20 perc szundiból lesz 6 óra szundi.

Atsushi persze közben nem maradt végig mellette inkább a konyhában csendesen összedobott neki néhány apróságot, amit szeretett. De mikor éjfél közeledett visszament hozzá a hálóba és mellette várta a születésnapjának eljövetelét.

- Boldog szülinapot Ryuu!

Csókolta meg az álmosan csodálkozó fiút. Aki lassan felocsúdott annyira, hogy képben legyen és viszonozza kedvese csókjait. Ahogyan felébredt úgy kelt vele a vérnyomása is. Bár az éjfélt nem lehet még hajnalnak nevezni. De ettől még Ryuu képes volt ismét izgalomba jönni.

Átvette a csókolózásban a vezetést és lassan a hátára is döntötte szerelmét. Akkor vette csak észre, hogy amellett, hogy amíg aludt Sushi felvett egy pólót, került rá még egy kis kiegészítő. Egy piros szalag a nyakára

- Atsushi?

- Mi lenne, ha kibontanád az ajándékodat Ryuu?

- Téged drágám?

- Igen.... én vagyok az egyik. Aztán majd kapsz rendes ajándékot is.

- Nekem bőven elég lesz az, hogy téged megkaplak!

- Tudom... érzem mennyire megkeményedtél megint.

- Azért te sem vagy éppen puha...

Nyomta magát neki a kedvesének. Ryuu szinte érezte milyen volt pár órával korábban mikor egymáshoz érhettek. Nem is bírta sokáig megállni a folytatást. Amíg tagjaik egymáshoz simításával ingerelte Sushi-t, levette nyakáról a szalagot. Majd a pólóját is. Elkezdte a nadrágtól is megszabadítani magukat. Ezalatt Atsushi felkészülten a folytatásra kerített az éjjeli szekrényéből gumit.

- Sushi?

- Légy velem kíméletes szívem...

- Igyekezni fogok...

Sushi amíg még tudott értelmes szavakat összerakni, segítette Ryuu-t. Elmondta neki, hogyan tágíthatja ki egy kicsit, mielőtt saját vastagságával merülne bele a fehérhajúba.

De miután Aku végre megkaparintotta Sushi testét az ifjú sensei nem sokat tudott már tenni. A fiú ráérzett arra, hogyan szereti szerelme. Hogyan kell mozognia benne. Mennyire gyorsan. És milyen mélyre kell löknie magát.

- Ah~Ryhuu! Méhg!

- Élvezed Sushi?

- Ah! Ihgehn!

Ryuu jóslata beigazolódott. Atsushi a lapockájába karmolta a jeleit. Csak kapaszkodni akart. De mikor kifelé húzódott belőle a fiú, akkor mindig karmolt, mint aki könyörög:

- „Kérem vissza magamba! Mélyre!"

Ryuu pedig elégett tett ennek a kérésnek. Mélyeket és egyre erősebbeket lökött rajta. A végére, mikor meggyorsította a mozgását a csípőjét fogta a fiatalnak, hiszen akarta érezni, ahogy kitölti forró lüktető férfiassága.

De Aku is az oldalát fogta kedvesének, úgy húzta fel magára minden egyes lökéssel. Sushi háta ívben meghajolt, ahogy már a csúcson volt. Remegett a teste és karmolta Ryuu bőrét. A fiatal nem tudta tovább visszatartani beleélvezett.

Remegett a teste ahogy kilőtte magát és ahogyan a homlokáról az orrán végiggördülő izzadságcseppek Atsushi bőrére érve szinte sisteregve elpárologtak.

- Elmentél Atsushi? – kérdezett zihálva, mert nem tudta kihúzhatja e magát.

- Ahh Ryuuh... lök még! De ne húzódj ki! Csak lökj! Még! Egy kicsit!

- Ahogy kéred szerelmem!

Még hármat kellett mozdulnia, hogy Atsushi kettejük közé élvezzen.

- Ahhhh.... Ryuu....

Könnyek gyűltek Sushi szemébe, ahogy elérte a gyönyör. Bár szavakkal nem tudta elmondani, de érintésekkel kérte, hogy Ryuu ne engedje el őt. Ölelje át. Feküdjön mellé szorítsa magához.

- Atsushi jól vagy?

- Uhum.... Arigatou....

- Sushi?

- Már nem is emlékszem, mikor éreztem pontosan ugyan így?

- Miről be-?

- Ryuu.... ígérd meg nekem, hogy te sosem hagysz el!

- Ígérem! Tudod, hogy nekem más nem kell!

- Nem fogsz eldobni egy másikért?

- Dehogy is! És bárki próbálna is meg ellopni tőlem az nagyon meg fogja bánni! Te az enyém vagy! Nem vehetnek el tőlem!

- A tiéd vagyok Ryuu! És.... ugye te is az enyém vagy?

- Már hogy ne lennék?

- Ryuu.... Csókolj meg....

- Ahogy szeretnék kedvesem....

Mély csók volt lassú és gyengéd. Sushi úgy kapaszkodott Aku testébe közben, mint aki retteg, hogy ha elengedi, elveszíti. És ezt Ryuu is észrevette.

- Sushi érzem, hogy valami bánt? Én tettem valamit?

- Dehogy! Én, csak nem akarlak elveszíteni!

- Sushi?

- Ne hagy el! Veled akarok maradni! Nem akarok másé lenni! Ryuu!

- Cssss~ semmi baj Sushi... senki sem fog elvenni tőlem! Szeretlek! Te vagy a kedvesem! Ha bárki csak rád mer nézni, eltöröm a kezét!

- Köszönöm Ryuu...

Szorosan bújt kedvese karjai közé. Aku pedig védelmezően ölelte át. Simogatta csitítgatta. Most látszott igazán, hogy melyikük is az, aki a férfi szerepet vállalta a kapcsolatukban.

Atsushi vágyta ezt a biztonságot nyújtó forró ölelést. Régen nem volt már benne része és akkor sem érezte ennyire ezt, amit most. Eddig félt, hogy ha kiderül mi fog történni? Elbocsájtják, beperelik, vagy még rosszabb.

Most is félt, de már csak attól, hogy elválasztják Ryuu-tól. Mindent feladott volna azért, hogy vele maradhasson. Hátrahagyott volna mindent és mindenkit, ha Ryuu-val élhetne ezek után is.

- Ryuu...

- Igen?

- Szeretlek...

- A-Atsushi? Te-

- Szeretlek! Már az óta, hogy először megvédtél engem. Nem akarlak elveszíteni. Veled akarok lenni Ryuu.

- Csssss Sushi.... nyugodj meg Szívem. Együtt leszünk. Itt vagyok veled! Szeretlek! És veled maradok!

- Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek!

Ryuu-nak, majd megszakadt a szíve, hogy így könyörög élete szerelme, hogy mindenképpen maradjon vele. Szorította. Csitítgatta, hogy valamennyire megnyugtassa kedvesét. Megértette, miért viselkedett így. Most már, hogy egyek voltak Atsushit elérték az érzelmek.

Sushi, akit gyerekként annyit bántottak, majd felnőve sokan kihasználtak és elhagytak, biztonságra vágyik. És érzi, hogy Ryuu lesz az, akitől ezt minden körülmények között megkapja. Szeretni fogja, és nem hagyja majd el.

Miután kisírta magát és megnyugodott, ott szipogott Ryuu mellkasára simulva. Végre ő is elhitte, hogy nem álom ez az egész, hanem valóság. Talált valakit, aki tényleg szívből szereti őt.

- Ryuu....

- Igen szívem?

- Gomenne hogy így

- Semmi baj Sushi... megértettem. És éppen emiatt fogok rád még jobban vigyázni.

- Arigatou...

- Senki sem vehet el tőlem...

- Ryuu.... segíthetek neked ebben?

- Hm? Mire gondolsz?

- Asszem, odaadom a másik ajándékodat is... ez nem, olyan nagy valami... de...

Aku-n keresztül nyúlva elérte az éjjeliszekrényét, onnan kotort elő egy apró kék papírba csomagolt dobozkát. Ryuu kezébe helyezte, majd visszasimult a mellkasára, hogy lássa, mennyire lepődik meg az ajándékon.

- Vettél nekem valamit? Mondtam, hogy nem kell...

- De én akartam így... Bontsd ki...

Ryuu óvatosan szabadította meg a csomagolástól a dobozt. Nem akarta széttépni, hiszen Sushi sokat bajlódott vele, mire ilyen szépre sikeredett. Mikor megvolt vele kinyitotta a fedelét. Két fém karikán csillant meg a kislámpa fénye, ami félhomályt teremtett a szobában.

- S-Sushi te vettél két gyűrűt?

- Igen.... de a nyakadban is hordhatod, ha szeretnéd.

- Atsushi....

- Tudom, hogy giccses... de.... annyira akarod, hogy lássák, hogy foglalt vagyok... és én is akarom, hogy ez feltűnjön másoknak... de... azt mégsem kérhetem, hogy mindennap szívd ki a nyakamat. Ezért gondoltam... R-Ryuu?

Amíg kis magyarázkodását tartotta a sensei, a feketehajú kivette az egyik karikagyűrűt a dobozból és óvatosan felemelve szerelme kezét, a gyűrűsujjára húzta. Összekulcsolta a saját kezével majd a napfelkelteszínű szemekre tekintett.

- Csak az enyém, vagy Nakajima Atsushi! Egyedül az enyém!

- Ryuu.... igen.... csak a tiéd vagyok...

- Viselni fogod a suliban is?

- Igen. Mindenhol viselni fogom! Akarom, hogy tudják az emberek a szívemet már odaadtam valakinek... Neked... Ryunosuke...

- Szeretlek...

Én is Szeretlek Ryuu...Boldog szülinapot! 

Folytatása következik....

-------------------------------------------------

Boldog Szülinapot Akutagawa Ryunosuke! 

 ❤️❤️ ❤️❤️ ❤️❤️ ❤️❤️ ❤️❤️ ❤️❤️ ❤️❤️

Sziasztok! 

Tudom rettenetesen sok ideje vagyok elmaradva ezzel.... De mindig közbejött valami. Sajnálom hogy eddig kellett várni... :'( 

De itt van készen van és még van egy ....(1,5) fejezet amit még ehhez a sztorihoz hozzá tudok kötni (Lehet 2 is lesz az még... ahogy magamat ismerem....)

Szóval ja... ennek még nincsen vége.... de na ez a Sensei kedvence egy Oneshotnak indullt egyetlen egynek és most tettem fel belőle a 4.ket és még egy (2) biztosan lesz belőle..... 

Mondjuk a Nem kérhetem a bocsánatod is egyetlen fejezetnek indult és lett belőle 20.... Szóval ki tudja még mit hozok ki belőle....

Kérdés: Ha egyszer írok majd ilyen highschool AU-s sskk-s könyvet arra lenne kereslet?