[15 dazai x atsushi házikedvenc alternatív maffia AU nem beast]

Mori új játékszert szerzett magának. Erről Dazai-t is értesítette. Egy még a kötésesnél is fiatalabb fiút talált az egyik árverésen amire kíváncsiságból nézett be. Fehér haja és nagyon vékony végtagjai voltak. A szeme érdekes színekben játszott. De fény nem volt bennük. Halott volt a tekintrte. Mikor Dazai először látta meg két dolog fogalmazódott meg benne. 

1. Ez a fiú olyan idős lehet mint Elise chan. Vajon mire kell Morinak egy ennyire fiatal fiú? 

Valamint 

2. Annyira szomorú tekintete van.

Mori valamiért nem szerette ha Dazai a fiú közelében van. Viszont a barnaszemű elég gyakran kereste meg a fiatal fehérhajút. Sosem beszélt vele. Nem is tudott volna. Mimdig be volt zárva. Egy agyonbiztosított szobában tartották. De nem értette hogy miért nem lehet onnan kijönnie. 

Az egyedüli kapcsolata a külvilággal egy golyóálló üveggel borított ajtón át volt. Azon keresztül kapott ennivalót. Ha bevitték neki az élelmet akkor mindig két fegyveres őr kísérte a táplálékot hozó személyt. Dazai gyakran nézte hogyan viselkednek a fiúval. Féltek tőle. Egyszer tudott beszaladni hozzá kicselezve az őreit. Odasétált hozzá az ágyon üldögélt és a frissen kapott ennivalót majszolta. 

- Szia.

- Hm?

Emelte fel a fejét a fiatal. Kicsit meg is lepődött hogy meg szólítottak. Főleg mivel az óta hogy megvették szinte senki sem beszélt vele. És azon még inkább hogy annyira közel jött hozzá valaki. Ha eddig beléptek hozzá csak letették az ágy elé a tálcát és amint lehet távoztak. A fiú felemelte és az ölébe vette a fekhelyén fogyasztotta el. Nem tartott vele senki mikor evett. Ehhez képest most Dazai közvetlenül ott állt előtte. 

Reflexesen összehúzta magát és a kezeit a feje elé tartotta. Mintha attól tartana hogy megütik őt. Az ebédje majdnem lecsúszott térdeiről. Ha a kötéses nem kapja el a földön landolt volna. Mellé tette a takaróra.

- Ne félj tőlem! Nem bántalak... - guggolt le hogy megint a szemébe tudjon nézni.

- N-nem? - nyitotta ki lassan a szemeit és vette jobban szemügyre az előtte lévő eddig ismeretlen személyt.

- Miért tenném? Nem ártottál nekem. Akkor nincs okom hogy bántsalak

- K-ki vagy te?

- Dazai. A nevem Dazai Osamu és a tiéd?

- A-Atsushi...

- Csak ennyi? 

- I-igen... n-nem tudom hogy van e vezetéknevem.

 - Kiderítsem neked?

- N-nem fontos... úgy sem tartozok sehová... csak egy trófea vagyon...

- Ezt hogy érted?

- Az az úr... aki ide hozott... ő egy árverésen vett engem. Nem ő az első gazdám. Már... vagy a.... hatodik... 

- Micsoda? De hiszen annyira fiatal vagy. Hogy lehet hogy már ennyien adtak tovább?

- Nem sokáig maradok egy embernél...

- De miért?

- ...b-bizonyos okok miatt.... - tekintet félre.

Dazai érezte hogy erről a fiú nagyon nem akar beszélni. Éppen ezért nem feszegette tovább ezt a dolgot. Még akart vele beszélgetni. Hiszen olyan kevés korabeli van itt. És ez a fiatal is annyira különös. Nagy rejtély lengi körbe.

- Dazai!

Hallották odakintről az ajtóból. Mori maga állt ott és nagyon nem örült annak hogy a jobb keze odabent van a titokzatos fiú mellett.

- Azonnal gyere ide!

- De hát-

- Ne kelljen meg egyszer mondanom!

- Gomenne Atsushi kun... most megyek. - állt fel gyorsan.

- U-um... 

Dazai közelebb hajolt egészen a fiú füléhez. Akkor látta hogy szegény gyermeken van egy vastag fekete nyakörv is. Kicsit meg is érintette a fekete bőr anyagot. A fiú reakciójából ítélve érzékeny a nyaka. Vagyis lehet túl szorosra van húzva. Megsajnálta. Megsimogatta a másik oldalról a kobakját és maga felé mozdította hogy a fejük összeérjen. 

- Majd még jövök ha megint nem figyelnek majd annyira. Nem vagy egyedül.

- U-um.... - motyogta miközben a füle hegyéig elvörösödött.

- Szia.. - csicseregte még egyszer nagyon mulattatta hogy ezt váltotta ki a fiatalból.

- Szia....D-Dazai...

- Dazai!

Ahogy Mori hangja bezengte a szobát Atsushi felhúzta a lábait maga elé és átölelte a térdeit. Ahogy nagyobb mozdulatot végzett akkor megcsörrent valami. És Dazai észrevette még fél szemmel hogy a nyakörvéhez vastag nehéz lánc csatlakozott. Atsushi pórázra... pontosabban láncra volt verve. Nem csoda hogy fájdalmai vannak a nyaka taján.

- Mit mondtam az előbb?

- Megyek már!

Mordult vissza a felettesére. De mivel ő volt az első embere így megtehette. Atsushi is csak pislogott hogy ki lehet ez a kötésekkel fedett fiatal aki ilyen kedvesen bánt vele és akinek nem kell betartania a szabályokat amiket a kintiek követnek. Valamint aki látszólag egyáltalán nem fél tőle.

De ezen bátorsága a visszájára sült el. Ugyanis amikor Mori mellett visszatértek az irodájába és becsukta maguk mögött az ajtót a maffiafőnök aurája ijesztőre váltott.

- Dazai kun.... elmondanád nekem hogy mit kerestél odabent a tiltásom ellenére?

- Annyira szomorú az a fiú. Miért baj az hogy beszélgetni akartam vele. Itt nincs senki korombeli.

- De ő nem egyszerű gyerek!

- Na és? Én is áldott vagyok ha ő is akkor miben más?

- Dazai ez nála nem olyan egyszerű. Ő nem irányítja az erejét úgy mint te és-

- Akkor még inkább engedhetnéd hogy bent legyek vele. Ha elszabadul az ereje egyedül én tudom leállítani. 

- Végighallgtnál te makacs öszvér?

- Te vagy az öszvér! És most ha megbocsájtasz dolgom van!

- Milyen dolgod?

- Neked nem fontos. Akkor mit érdekel?

Ezzel feltépte az ajtót és ár ott sem volt. Mások még csak elképzelni sem merték hogy valaha is ilyen hangnemet engedjenek meg maguknak a főnökkel szemben. De Dazai más volt. Nem csak a jobb keze volt Morinak. Hanem mintha a fia lett volna. És most igen csak serdülőkorban járt az ifjú végrehajtó. Így nem csoda aha voltak neki kirohanásai. Ez most egy olyan volt. 

De bármilyen makacs és puffogó vipera volt éppen most. Annyira bele tudta magát ásni egy olyan dologba ami érdekelte. És jelenleg Atsushi kun érdekelte a legjobban. Bár nem ígérté meg neki de úgy érezte hogy meg kell tennie neki. Meg akarta találni a fiú vezetéknevét. 

Még akkor is ha Atsushi azt mondta hogy nem érdekli mi a teljes neve. Látta a szemeben hogy valóban úgy érzi a fiú hogy nem tartozik senkihez. Dazai is érezte igy magát korábban. De már a maffia tagjának érzi magát. És a fiúnak is meg akarta adni a lehetőséget hogy valahova sorolja magát. 

Napokig keresett az archívumok között. Visszakereste az aukciókat amelyeken Atsushi feltűnt mint árucikk. Egyre régebbi és régebbi időpontokat talált. És az elsőnél végre feltűnt a neve is a fiúnak. A teljes neve. 

Nakajima Atsushi.

- Nakajima Atsushi. Áldott. Kor 5 év. Veszélyességi faktor 10/5. Ár:...

Elolvasta az egészet. Hosszú leírás volt arról hogy hogyan néz ki Atsushi. Tényleg mintha egy tárgy lett volna jellemezve a lapon. Utána elolvasta a következőt is. Majd szépen sorban az összeset a legutóbbi árverésig. Semmi sem változott kettő dolgot leszámítva. Már a másodiknál elhagyták a nevét. Onnantól már csak Atsushi vagy később áldott gyermekként hivatkoztak rá. Nem csoda ha lassan elfelejtette hogy mi is a vezetékneve. Az életkorát változtatták még meg illetve a veszélyességi faktor. Egyre magasabb lett. Mori már úgy vette meg a fiút hogy annak száma már 10/10 volt.

Dazai nem értette miért lett egyre rosszabb státuszba rakva. De arra gondolt hogy lehet egyre kevésbé irányította az erejét. Ezért lett egyre veszélyesebb. És a korábbi gazdái nem bírtak vele így eladták. Mori pedig azért nem engedi a közelébe mert látni akarja hogy mennyire veszélyes a fiú.

Úgy két héttel az első beszélgetésük után Dazai megint be akart osonni Atsushihoz. De mikor oda indult volna Mori megfogta a karját.

- Dazai kun... tudom hova akarsz menni

- És most megint megtiltod vagy mi?

- Nem.... éppen ellenkezőleg

- Mi?

- Azt akarom hogy aludj ott vele!

- Hogy mi?

- Nekem mindegy hogy mit csinálsz vele de azt akarom hogy egész éjjel fogd a kezét!

- Na várj! Eddig nem akartad hogy a közelébe menjek. Most viszont-

Dazaiban összeálltak a dolgok. Végigmérte a főnökét. Lattá rajta hogy fél. Valami történ. Valami amiről ő nem tud és ami miatt ennyire változott a helyzet. És ez az óta történt hogy ő ott volt bent nála.

- Rájöttél miért emelkedett a veszélyességi rátája Atsushinak! Hogy miben áll az áldottsága igaz?

- Elolvastad a papírjait?

- Igen. Az összeset. Visszakerestem a legelsőt is. Azt akarod hogy visszafogjam az erejét.

- Nem muszáj minden éjjel. De... amikor telihold van akkor mindenképpen vele kellene aludnod....

- Vao... ilyen parancsot sem kaptam meg tőled...

- Tehetsz vele bármit. Lehet akar a tiéd is csak-

- Az enyém?

- Nem kell?

- De!

Dazai tudta hogy ha az öve lesz a fiú akkor megvédheti. Nem tudja mit akart vele korábban kezdeni Mori. Viszont nem akarta hogy rossz legyen neki. Eddig gazdáról gazdára járt. Ki tudja mit tettek vele. De el tudott képzelni dolgokat.

- Akkor-

- Ha teljesen az enyém lesz és később ha esetleg már tudja használni az erejét meg akkor sem veszed majd vissza tőlem akkor vigyázok rá éjjelente.

- Rendben van... áll az alku...

Dazait is meglepte hogy ennyire gyorsan belement a dologba. Máskor azért ilyen kiskapukat még kialakit magának hogy később még meg tudja fúrni a kialakult helyzetet. Most meg csak meg sem próbálta. Engedett. Tényleg szüksége volt most Dazai-ra ebben az ügyben.

Dazai nem váratta sokáig a fiút. Amint Mori elengedte már csomagolt is össze pár dolgot és ment le az engedéllyel a nyelvén. Már semmi sem tarthatta vissza attól hogy beszélgessen Atsushival.

- Atsushi kun!

- Hoe?

Ijedt meg szegény gyerek mikor a nevét trillázva berúgta az ajtót Dazai. Ijedtében leugrott az ágyról és elbújt mellette. Már amennyire lehetett.

- T-te vagy az?

- Igen én Dazai Osamu! Eljöttem hogy meglátogassalak téged Nakajima Atsushi!

- Naka- kicsoda?

- Nakajima Atsushi! Megtaláltam a nevedet. És jöttem hogy visszaadjam neked!

- N-nevemet?

Lassan állt fel és mászott vissza az ágyára. Dazainak feltűnt egy új dolog. A nyakáról a nyakörvet nem távolították el de a láncot igen. Viszont a végtagjaira újakat szereltek fel. 

- Mégis mit műveltek veled?

- B-biztonsági okokból tették... azt mondták...

Osamu közelebb ment. A fiú pedig kicsit elhúzódott tőle. Atsushi rettegett. Nem tudta mi történt az elmúlt pár hétben. Leült mellé az ágyra és magához ölelte a kis testet. 

- D-Dazai?

- Semmi baj Atsushi. Már nem fognak többé bántani. Mert én vigyázok rád. Nem hagyom hogy fájjon neked. 

Érezte hogy a fiatal sírva fakadt. Csak úgy bújt oda hozzá mint egy cica aki rég elveszett gazdáját szerezte vissza. Osamu úgy hallotta még dorombolt is kicsit. Ami meglepte. Vajon milyen ereje lehet ennek az apró testnek? Ahogy elhúzódott tőle látta hogy a nyakörvét is kicserélték. Már egy olyan van rajta ami áramot tud vezetni belé. Elsötétedett az arca.

- D-Dazai?

- Ezt most untam meg!

Ezzel elkezdte levenni a nyakörvét. Az összes köteléktől meg akarta szabadítani. Bármilyen erős és veszélyes is lehet. Nem félt tőle. Hitte hogy meg tudja állitani ha elszabadul. Nem akart láncokat látni rajta.

- Ne! - állította le a fiatal.

- Atsushi kun?

- Ne vedd le ezeket kérlek.

- Miről beszélsz?

- Nem akarlak bántani ezért kell ezeknek rajtam maradniuk. 

- Atsushi kun?

- Félek hogy veled is végezni fogok...

Megint sírva fakadt. Dazai pedig nem mert megmozdulni sem. Ez a kis gyermek végzett valakivel? De hiszen- Eszébe jutottak az adatai. Nem a tulajdonosaik adták megint árverésre a fiút. Nem. Ők nem éltek annyi ideig. Lassan kezdett összeállni Osamuban a kirakós minden darabja. Már értette. Egy gyermek akit árverésről árverésre adnak. Egy áldottság ami egyre veszélyesebbé válik. Ijesztő hírek és pletykák egy elszabadult fenevadról amely fehér és embereket öl tép szét és fal fel. Hatalmas karmolásnyomokról készült fényképek Mori asztalán amiket nem nézhetett volna meg. És Atsushi képessége a dorombolásra.

- Atsushi kun... 

- Igen?

- Az áldottságod egy hatalmas tigris igaz? Amely embert eszik?

- H-honnan-

- Csak összeraktam a darabokat. Szóval te vagy az... és ezért bántak így veled....

- F-félsz tőlem?

Dazai egy hirtelen mozdulattal rántotta a karjai közé a törékeny testet. Szorosan ölelte majd mikor érezte hogy a fiú már nem reszket csettintett egyet. A láncai kattantak és lehullottak róla. Csilingelve csattantak a padlóra. 

- Dazai- te mit

-Ugrott volna el tőle. De Osamu erősen ölelte és csitítgatta. Nem akarta hogy messzebb legyen tőle a fiú mint most. Elhatározta a gondjaiba veszi ezt a szerencsétlen sorsú fiatalt.

- Nem félek tőled Atsushi kun. Meg foglak védeni! És megállítalak. Nem fogsz tudni bántani engem. 

- E-ezt hogy érted? 

- Én is Áldott vagyok. Akit megérintek az egy időre képtelen használni a saját áldását. Mindig mellettem fogsz aludni. Én fogom majd a kezedet. Így nem szabadulhat el a tigrised mikor alszol. És megtanuljuk együtt hogyan uralhatod az erődet. Majd én segítek. Rendben?

- D-Dazai?

- Bízol bennem Atsushi kun? 

- I-igen bízok benned....

- Akkor mellettem biztonságban leszel! Ígérem!