★Nakajima Atsushi:

Atsushi egy hosszabb küldetésen vett részt a munkatársaival. 2 hétig nem volt otthon, fel se tudtad hívni, nagyon aggódtál miatta. Folyton az járt a fejedben, hogy mi van, ha baja esett. Nagyon aggódtál, nem ettél rendesen, és a suliban sem tudtál normálisan figyelni az órákon. A szüleid próbáltak neked segíteni, de ez nem olyan dolog.
Egyik este, amikor a szüleid nem voltak otthon, és házit írtál, kinyílt az ajtó. A nyikorgó hangra természetesen felemelted a fejed. Legnagyobb örömödre Atsushi állt az ajtóban egy-két kötéssel az arcán, hulla fáradtan.

-Megjöttem! - mosolygott rád.
-Atsushi! - ugrasz fel az íróasztalodtól, és rögtön átöleled.
-Szia drá- Au! Ó-óvatosan, kicsit fáj...
-Mi? Tényleg? - engedsz egy kicsit az ölelésedből - Sajnálom...
-Semmi gond! Hogy vagy, drágám?
-Rohadtul hiányoztál!
-Nekem is!
-Fáradt vagy?
-Az nem kifejezés!
-Menj, zuhanyozz le! Én már megfürödtem! Megcsinálom az ágyat, aztán jól megszeretgetlek!
-Renden, köszönöm!

Atsushi elment lezuhanyozni, te pedig addig megágyaztál két személyre. Direkt alacsony párnát raktál nekünk, hiszen tudod, hogy azt szereti. Ezek után befeküdtél az ágyba és vártad őt. Amikor bejött lerakta a táskáját, majd beesett melléd az ágyba. Odafeküdtél, közelebb hozzá, majd átölelted. Szorosan a nyakadba temette arcát, jó volt érezni, ahogy veszi a levegőt. Simogattad a haját, és puszikat adogattál az arcára. Hamar elaludt. Óvatosan betakargattad, majd hajának az illatát beszippantva zuhantál álomba.

★Dazai Osamu:

Volt egy bizonyos hét, amikor Osamu-nak folyamatosan dolgoznia kellett. Ezen a héten egyáltalán nem tudtatok se találkozni, se beszélgetni.
Hiányzott. Kimondhatatlanul. Aggódtál érte, hogy bírja-e, eszik-e rendesen, illetve, hogy alszik-e eleget.
Éjjel, amikor lefeküdtél aludni mindig eszedbe jutott az illata, és azok az esték, amikor összebújva aludtatok. Ilyenkor még inkább hiányzott, és nem nagyon tudtál aludni. Munkatársaid is aggódtak miattad, de nem igényelted a segítségüket.

Azon a héten, szombat este hamar megfürödtél, már pizsiben voltál, amikor úgy döntöttél, hogy készítesz egy kis tojást. Még el se tudtad kezdeni, valaki csöngetett. Este volt, így nem számítottál rá. Kinyitottad az ajtót, és hatalmas öröm lett urrá rajtad. Osamu volt az. Fáradtan, karikás szemekkel, illetve egy csokor virággal a kezében.

-Szia éde- - kezdte mondani a mondatot, de félbeszakítottad.
-Osamu! - ugrottál a nyakába.
-Szia édes! - szorított magához - Hiányoztál
-Te is nekem. Nagyon!
-Hoztam neked virágot!
-Nagyon aranyos vagy! Köszönöm! Nagyon karikásak a szemeid...
-Nem nagyon volt időm aludni! - nevetett kínosan.
-És ahelyett, hogy pihennél, te mégis hozzám jössz...
-Igen, mert szeretlek, és te élteted a lelkem! - adott egy puszit a homlokodra, miközben magához szorított.
-Éhes vagy?
-Igen!
-Akkor zuhanyozz le, én addig csinálok tükörtojást vacsorára! Aztán befekszünk az ágyba, és megszeretgetlek
-Imádlak! - suttogta az ajkaidra, mielőtt megcsókolt.

Minden így történt. Ő lezuhanyzott, aztán megvacsoráztatok. Mikor bementetek a szobádba, hogy összebújjatok, hagytad, hogy rád feküdjön, és a fejét a mellkasodra hajtsa a kis perverz. Simogattad az arcát, puszilgattad, amit természetesen nagyon élvezett. Ő kicsit lassabban aludt el, de amint ez megtörtént a fejére hajtottad sajátodat, majd álomba merültél.

★Akutagawa Ryuunosuke:

Egyik délután nagyon furcsán érezted magad. Úgy érezted, hogy valamit meg kell tenned. De nem tudtad mit. Tanácstalan voltál, nem tudtad, mit kéne tenned. Felvetted a kabatád, majd elindultál barátod felé.

Amint odaértél nem tétováztál, becsöngettél. Hamar ajtót nyitott, és meglepődött. Nem számított rád.

-Szia. Hát te? - simogatta meg lassan a karod. Láttad rajta, hogy szomorú. Máshogy viselkedett, mint szokott.
-Szia! Tanácstalan vagyok... - vallottad be őszintén - Zavarok?
-Nem, dehogyis. Gyere be!
-Köszönöm!
-Kérsz teát?
-Igen, elfogadom! - Akutagawa miután beterelt a nappaliban, mindkettőtöknek kitöltött egy meleg pohár teát, majd leült melléd, hogy ketten eliszogassátok - Köszönöm!
-Semmiség. Mi az amiben tanácstalan vagy?
-Az most nem annyira fontos. A fontosabb; mi a baj?
-Nekem? Semmi. 
-De, Ryuu! Látom rajtas, hogy szomorú vagy!
-Nem - nyelt egyet - vagyok szomorú... - szemén, és hangján is hallottad, hogy a sírás szélén áll. 
-Te sírsz?
-Nem! - mondta, miközben eltörött a mécses. Leraktad a teát, majd magadhoz szorítottad. Nem várt sokat, rögtön visszaölelt, és elkezdett pityeregni. Simogattad az arcát, csitítottad, és puszilgattad a homlokát. Egy idő után eltolt, majd egy lágy csókot adott neked - Köszönöm.
-Ugyan! Akarsz beszélni róla?
-Ha nem gond inkább nem... Miben voltál tanácstalan?
-Úgy éreztem, hogy valamit megkell tennem. Nem tudtam, hogy mit, de már nem érzem! Szerintem az ösztöneim érezték, hogy nincs valami rendben veled.
-Lehet - villantotta rád angyali mosolyát, majd hagyta, hogy még egy kicsit szeretgesd.

★Nakahara Chuuya:

Chuuya-nak volt egy hét nagyon durva volt, napi 10 órákat dolgozott. Nem is tudtatok találkozni, mivel valamikor aludnia,meg pihennie is kell.
Egyik este éppen a barátnőiddel írogattál Messengeren, amikor meghallottad, hogy becsapták az ajtót. Kirohantál, és megláttad a lelkileg instabil Chuuya-t. Ki volt készülve. A szemei durván karikásak voltak, haza össze-vissza állt a fején, alig ismerted fel. Kicsit meg is ilyedtél tőle.

-Chuuya, te vagy az? - kérdezted halkan.
-Szia édes, én vagyok! - felállt, majd szeretetteljesen megölelt.
-Mennyit aludtál te a héten?
-Öt-hat órákat?
-Jézusom...
-Baj, hogy átjöttem?
-Nem, dehogy is! Borzalmasan hiányoztál!
-Nekem is! 
-Zuhanyozz le, múltkor itthagytad a pizsid! Beviszem neked!
-Rendben, köszönön! Zuhanyzás után kérem a szeretetadagomat!
-Megkapod!

Chuuya bement a fürdőbe, és egy hosszú fürdőt vett. Te addig megágyaztál, és befújtad magad azzal a parfümmel, amelyiknek az illatát ő a legjobban szereti.
Miután lefürdött rögtön az öledbe feküdt, és hagyta, hogy kényeztesd. Te puszilgattad, simogattad, és kedves dolgokat suttogtál. Úgy őrezted, hogy már kezd elaludni, így már lassabban csináltad. Ekkor óvatosan legurult rólad, majd magához ölelt.

-Aludjunk összebújva! - suttogta a füledbe.
-Amit csak szeretnél! - suttogtad vissza neki.
-Köszönöm, jó éjt! Szeretlek!
-Jó éjt! Én is szeretlek!

---------------------------------------------------------

Chuu, Chuu, morherfckers!

Sok-sok hét után végre sikerült ezt a fejezetet is megírnom! Remélem tetszett :)

Ne feledjétek! Ha öngyilkosságot akartok elkövetni, csak szépen és tisztán!💜

További szép estét kívánok minden embernek, démonnak, illetve Arahabaki-nak!💜

Bye-bye!💜

{•Miss Dazai•}