Pár cucc!

/név/-kereszt neved
/T.n./-teljes neved
/V.n./-vezeték neved
/H.sz./-hajad színe
/Sz.sz./-szemed színe

Ennyi!🤗

★Nakajima Atsushi:

Egy szép, koranyári naplementében történt.

Éppen a suliból sétáltál hazafelé, amikor megkordult a hasad. Egész nap nem ettél semmit. A sulis koszt eléggé rossz, nem is szokál bent enni. Szendvicseket szoktál vinni otthonról, de aznap otthon hagytad.
Éppen egy sushi-zós előtt álltál. A halas finomság illata megtöltötte az egész levegőt. Volt nálad pénz is.
Megigazítottad az egyenruhád szoknyáját, majd bementél.

Az egyenruhád egy fehér blúzból, egy fekete blézerből, egy vörös nyakkendőből, illetve egy sötétkék, térd fölé érő szoknyából állt. A blézer és a nyakkendő akkor nem volt rajtad a meleg miatt. Emiatt /H.sz./ hajad egy kontyba volt rakva aznap.
Nagyon kényelmes volt az egyenruha. Az osztályodból rengetegen nem szerették, de te nagyon.

Rengetegen voltak a sushi-zóban. De tényleg! Minden egyes asztalnál ültek! De túlságosan éhes voltál, ezért gondolkodás nélkül rendeltél.
Hamar meg is kaptad a finomságot, ekkor kerekedett el a szemed a helyek miatt.

Hirtelen megláttál egy ezüst hajkoronát, aki mellett még volt egy szabad hely.

- Szia! Baj lenne, ha ideülnék melléd? Máshol nincs hely...
- Szi-szia! Semmi gond! Gyere! - arrébb húzódott, hogy le tudj ülni.
- Arigatou! - mosolyogtál rá. A szemeibe néztél. Sárga, és lila íriszei vannak. Egyszerűen gyönyörűek!
- Nincs mit! Nakajima Atsushi vagyok! - nyújtotta az egyik karját.
- É-én /T.n./ vagyok! - óvatosan felényújtottad a kezed, és kezet ráztatok. Közben a szemeibe néztél. A srác keze erős, mégis gyengéd volt. Nem akartad elengedni. Miközben kezet ráztatok, ő tündérien mosolygott. A naplemente finoman besütött az ablakon, és megvilágította az arcát. Azonnal beleszerettél.
- /V.n./-san? Minden rendben? -enyhe pírrel az arcán kérdezte.
- I-igen! Gomene! Hívj nyugodtan a keresztnevemen!
- Re-rendben /név/-san! Te-te is nyugodtan hívj Atsushi-nak!
- Rendben, Atsushi-kun!

Így történt, hogy találkoztál életed szerelmével.

Egy megtelt sushi-zóban...

Egy naplementés, koranyári estén!♥

★Dazai Osamu:

Egy szombati délelőttön történt.

Mivel szombaton nem kellett dolgozni, ezért a barátnőiddel elmentél moziba, éppen onnan mentél hazafelé. A Két Lépés Távolságot nézzétek. Végigbőkted majdnem az egész filmet!

Egyedül sétáltál. Ahoz, hogy a házadhoz vezető ösvényre juss, előtte át kellett menned egy hídon. Ezt akartad tenni, amikor ugyanis megláttál egy nagyon helyes férfit.
Sötétbarna haja és szeme volt. Világosbarna kabátot viselt. A karján és a nyakán kötések voltak. Megtetszett.
Akkor nem is volt pasid. Tehát elindultál felé, hogy elkérd a telefonszámát. De ekkor ő elkezdett zuhanni.

- Baka! - rohantál oda könnyekkel teli szemekkel. Gyorsan elkaptad a csuklóját, és elkezdted visszahúzni. Amikor ez megtörtént, mindketten térdre rogytatok, te pedig lihegve kezdtél sírni.
- Oh, most egy csodás öngyilkosságban szakítottál félbe...
- És?! Akkor mi van?! Majdnem meghaltak te idióta! Inkább örlülnöd kéne, hogy itt voltam és segítettem! - erre a mondatodra elmosolyodik.
- Igazad van! - elbűvölő mosolyával tekintett /sz.sz./ íriszeid közé - Köszönöm! Én Dazai Osamu vagyok!
- Én /T.n./!
- Milyen aranyos név, /név/-chan! - keresztneved hallatán rögtön elvörösödtél - Szerintem jobban megkéne ismernem a megmentőmet! Gyere! - felállt és feléd nyújtotta kezeit - Meghívlak fagyizni!
- O-o-oké! - elfogadtad segítő kezeit, majd ezután kézen fogva sétáltatok el a fagyishoz.

Akkor etted életed legfinomabb fagyiját!

Azon a szombati délelőttön! ♥

★Akutagawa Ryunosuke

Nyáron, egy péntek estén történt.

Az azelőtti napokban már leéretségiztél, tehát már csak munkát kellett találnod.
Tök nyugisan sétáltál, amikor hirtelen valaki a falnak lökött. Felnéztél a telefonodból, és egy szőke hajú férfi állt előtted. Egy szexuális bűnöző. Kitépte a kezedből a készüléket, elhajította, majd megpróbálta letépni a ruháidat. Ütötted, rúgtad, de sehogy sem tudtad magadról levakarni. Elkezdtél segítségért kiálltani.
De senki sem jött...
De te így is tovább küzdöttél.

Már éppen kezdted volna feladni, amikor valami lelökte rólad a támadót. Egy sárkány szerű árny volt az. Ami nem mástól, mint a Maffia egyik alkalmazotjától származott. Akutagawa Ryunosuke-től.
A bűnöző holtan feküdt a földön. Kettesben maradtatok. És féltél, hogy te leszel a következő.

- Jól vagy? - kérdezte semleges hangon.
- H-hai! Köszönöm!
- Ryunosuke.
- He?
- Akutagawa Ryunosuke vagyok. Te?
- É-én /T.n./!
- Rendben! Túl sok a bűnöző... Haza kísérlek, /név/-san - keresztneved hallatán nagyot dobbant a szíved - Mutasd az utat.
- Re-rendben!

Elkezdtetek a házad felé sétálni. Nem nagyon beszélgettek, ő néha köhögött egyet. Te pedig folyton figyelted a szemed sarkából. Közelebbről nézve egész jóképű!

Elérkeztetek a házakhoz.

- A-Akutagawa! Arigatou, hogy haza kísértél! - mondtad vörös arccal. Ekkor valami olyan történt, amire nem számítottál. Elmosolyodott.
- Nincs mit! Na, mennem kell! Szia! - intett neked egyet, majd megfordult és elment.
- Szia... - te pedig csak vörös fejjel néztem a távolodó férfit.

Így történt, hogy beleszerettél Akutagawa-ba!

Egy meleg, nyári estén! ♥

★Nakahara Chuuya

Egy nyári délutánon történt.

A pasid, Takashi megkért, hogy találkozzatok. Akkoriban nagyon furcsán viselkedett. Sosem tudtatok találkozni, ha pedig mégis, akkor folyton a telefonján csüngött.
Tehát örültél, hogy elhívott.

Egy kávézó előtt találkoztatok.
Egy picit hamarabb érkeztek, ezért felmentél a netre, és elkezdted olvasni a híreket.

A Maffiáról olvastál valamit, amikor megérkezett.

- Szia... - köszönt semmit mondón.
- Szia Szívem! Mi a baj?
- Tudod, találtam magamnak valaki mást...
- Tessék?
- Szakítani akarok, /név/!
- De...
- Nem! Köztünk innentől vége! Bocs! - majd megfordult és elsétált. Te pedig ott maradtál egyedül, könny áztatta arccal.

Elmentél egy kocsmába, és rendeltél magadnak egy sört.
Leültél egy asztalhoz és könnyeiddel küszködve isogattad. Ekkor meghallottad volt pasid hangját.

- Szia Rei!
- Szia! Miért hívtál ide, Takashi?
- Dobtam azt a lányt!
- Tényleg?
- Igen!

Végig halgattad aa beszélgetést. Úgy folytatódott, hogy Takashi megkérte a lány kezét. Mikor ő igent mondott, mindenki elkezdett tapsolni. Kivéve téged. Az asztalnak döntötted a homlokod, és sírni kezdték. Elviselhetetlenül fájt.
Ekkor valaki leült melléd.

- Szia! Mi a baj? - felnéztél. Egy vörös hajú, kalapos srác állt előtted. Ő is alacsonyabb az átlagnál, akárcsak te. Tőled egy öt-tíz centivel lehetett magasabb. Piszok helyes!
- Se-semmi... - csak ennyit mondtál. A srác közelebb ült és letörölte egy könnycseppet.
- Látom, hogy van! Mondd! Nem jó, ha ilyenkor magadban tartod!
- A barátom megcsalt... És megkérte egy másik lány kezét... - mindketten a boldog párra néztek.
- Az a szemét köcsög! - a melletted lévő asztalokon a poharakat egy vörös fény kezdte el körbe. Felemelkedtek, és hozzávágódtak a fiúhoz. Erre felnevettél. A vörös megragadta a csuklódat, és nevetve kirohantatok. Pár sarokkal arrébb megáltatok - Én csináltam.
- Hogy mi?!
- Én csináltam. Ez a képességem! Amúgy Nakahara Chuuya vagyok! Hívj Chuuya-nak!
- Én /T.n./! Hívj /név/-nak/nek! Hogy tudod...?
- Menjünk szórakozni! Séta közben mesélek! - a keze a csuklódról a kezedre csúszott.
- Rendben! - megszorítottad a kezét, és elkezdtetek sétálni.

Ilyen volt a találkozásod vele!

Egy rosszul indult, de jól befejeződött nyári délutánon! ♥

---------------------------------------------------------

Hali!

Itt az első rész! Remélem tetszett!

Itt kéthetente lesznek részek, szerdán! 😊

További szép estét kívánok minden embernek, démonnak, illetve Arahabaki-nak!💜

Bye-bye!💜