Tábori éj
A csillagos éjszakán,
Sétál egy fiú, egy lány.
Összekulcsolt kezekkel,
Szép, nevető szemekkel,
Beszélgetnek ezerrel.
Néha röppen egy-egy csók,
Dehát abból sosem sok.
Csak, ha kívülről nézed,
És közben belül érzed,
Ilyenben nem lesz részed.
Hisz a fiú, ki tetszik,
Most csak az ágyban fekszik,
Játszik egypár baráttal,
Talán pont neked háttal,
Közel, mégis... távol
Ennek a versnek van egy párja a novelláskötetben.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro