Mosolyogva olvasta el az utolsó szavakat, majd becsukta és vissza tette a dobozba. Egy ideig csendben meredt maga elé. A szoba teljesen üres volt, csak Minho volt bent és egy doboz tele könyvvel.

-Az az utolsó?-jött be Jisung az üres szobába.

-Igen-mosolygott.

Seungmin is bejött, majd Minho mellé leült a földre.

-Mi volt benne, hogy ennyi ideig olvastad?-mutatott a könyvre.

-A naplóm volt ez, még a gimnázium alatt írtam.

-Majd beleolvashatok?-nézett rá boci szemekkel Minnie, miközben Sungie is leült melléjük.

Minho nevetve megcsókolta, majd Jisung-ot is.

-Azt hiszem igen. Nincs titkolni valóm előttetek, szóval nyugodtan elolvashatod! Bár, semmi érdekes nincs benne!-vakarta meg a fejét.

-Az engem nem érdekel!-puszilta meg az arcát Seungmin.

Az idősebb egy nagy sóhaj után felállt, felvette a dobozt és két szerelmével az oldalán elhagyták a házat. Feltette a teherautóra, majd becsukta annak ajtaját.

-Azt hiszem akkor ezzel készen is vagyunk!-fordult feléjük.

-Készen állsz arra, hogy közös lakásban éljünk?-lépett hozzá Jisung.

-Csak ha ti is!-puszilta meg mindkét férfi arcát.

Az utolsó bejegyzés óta eltelt jó pár év. Minho azóta tánctanárként dolgozik, Seungmin fotós lett, Jisung pedig egy entertainment-nél kapott állást mint dalszövegíró.

Úgy döntöttek, hogy sok év után végül összeköltöznek. Vettek egy kertes házat a város másik oldalán. Jól jött nekik, hisz a munkahelyük közelebb van hozzá, nem kell sokat utazniuk.

Mielőtt kocsiba szálltak volna Minho megállította őket. Mosolyogva fogta meg a kezüket és remegve beszélni kezdett.

-Sungie! Minnie!

Kíváncsian fordultak az idősebb felé.

-Soha, semmilyen körülmények között nem akarlak titeket elhagyni! Soha nem fogok úgy szeretni senkit, mint ahogy titeket! Régebben azt hittem, hogy a szerelmem viszonzatlan marad, ám ti is ugyanúgy szerettetek engem, mint én titeket! Mostmár itt az ideje, hogy ennyi év után megkérdezzem tőletek: lennétek az én angyalaim örökre?

Miközben beszélt a kezüket simogatta, majd mikor leguggolt eléjük elővett egy kis bársony dobozt a zsebéből. Kinyitva azt három gyűrű csillant meg a lemenő nap fényében.

Mindketten zokogva ugrottak az idősebb nyakába, aki szintén közel állt a síráshoz.

-Igen igen igen!-mondták szinte egyszerre.

-Szeretlek titeket!-mondta szipogva. Megcsókolta őket és szorosan magához ölelte kettejüket.-Köszönöm, hogy mellettem vagytok! Nagyon szeretlek titeket!

-Mi is, hyung!-törölte meg a szemét Seungmin. Jisung továbbra is az idősebb vállába fúrta a fejét, könnyeivel pedig eláztatta a másik pólóját. De Minho ezt cseppet sem bánta. Ismét magához húzta Minnie-t és hosszasan ölelték egymást.

Két jegyese karjaiban, és a közös jövőjük gondolatában Minho úgy érezte végleg megtalálta boldogságát.