Hamar eltelt a hétvége sajnos! Sosem szerettem a hétfőt, erre pedig rátett egy lapáttal az is, hogy ezen a napon van a legtöbb órám! Egyszerűen borzalmas! Mégis ki találta ki az órarendem?!

Egy szó, mint száz, jóval később értem haza, mint Felix. A konyhában sütött valamit, de nem foglalkoztam vele, hanem felmentem a szobámba.

Sajnos a matek nem sikerült jól, bármennyire is tanultam rá sokat! Valamiért mindig ez megy; sokat készülök a lehető legtöbb tantárgyból, mégis rosszul sikerülnek a dogák!

Egy órája biztos fetrenghettem már az ágyamban amikor bejött Felix egy tányérnyi brownie-val. Szerintem érezhette, hogy nincs jó kedvem ezért letette az asztalomra és befeküdt mellém.

Egy ideig nem szóltunk egymáshoz, majd megkérdezte milyen volt a napom. Miután jól kipanaszkodtam magam felállt és felém nyújtotta a sütiket.

Szeretem a brownie-t, de csak ha ő csinálja. Az egész tányér elvettem tőle és rögtön enni kezdtem. Erre csak nevetve megrázta a fejét majd jó étvágyat kívánva kiment a szobámból.

Nem is olyan idegesítő, mint ahogyan hiszem néha napján! Sokszor tűnhet úgy, hogy utálom Lix-t, de az az igazság, hogy sose tudnám bántani! Ezt hívják testvéri szeretetnek, nem igaz?