Kedves Minho!

Igen, Felix vagyok, a drága testvéred! Mielőtt leordítanál, hogy miért írok a naplódba, had magyarázzam meg!

Átjöttem a szobádba, hogy kölcsön kérjek tőled egy tollat. Nem voltál a szobában, valószínűleg megint táncolni mentél, szóval önállósítottam magam és kivettem egyet a tolltartódból. A naplódat az asztalodon hagytad, ráadásul tárva nyitva! Még szép, hogy belekukkantottam! Kérlek ne ölj meg, csak egyszerűen kíváncsi voltam mit írtál már bele!

Ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz? Tényleg BÁRMIT! Most, hogy elolvastam az első bejegyzésed egy kicsit lelkiismeret furdalásom van. Lehet nem így akartad volna, hogy megtudjam, de az az igazság, hogy eddig is sejtettem! Mindig felcsillan a szemed, amikor szóltam, hogy átjön Seungmin és Jisung. A kézremegős dolgot is láttam, úgyhogy szeretnék neked segíteni!

Szeretném, ha te is boldog lennél, ha együtt lennétek! Az a mondatod, miszerint nincs esélyed náluk szerintem hazugság. Rajtuk is láttam egy-két arra utaló jelet, hogy szívesen lennének a közeledben, de ez még nem biztos. Ha szeretnéd, kérdezhetek tőlük néhány dolgot, hátha úgy előrébb jutnánk!

Ennyi lenne, most megyek vissza tanulni!

Kedvenc és egyetlen öcséd,
Lixie