Megint itt vagyok! Ne haragudj, ezt a Kedves Naplózást nem akarom! Elég hogyha úgy írok neked, mintha egy ember lennél.

Szóval ma semmi érdekes nem történt, egészen délutánig! Ugyanis a két barna szemű angyal átjött hozzánk. Pontosabban Felix-hez, aki viszont épp fürdött amikor megérkeztek. Nem értem miért kell folyton pazarolnia a vizet, szerintem elég este meg reggel.

Szóval én engedtem be őket, mert rajunk kívül senki nem volt még otthon. Ez alatt pedig a szüleimet értem.

Leültünk az ebédlőbe és beszélgetni kezdtünk. Nem mondom, eléggé zavart voltam. A kezem izzadt és remegett, remélem nem látták!

Később Felix is lejött és ő is csatlakozott a beszélgetésbe. Bár lehet ő már észrevette, hogy remegek...

Reménykedjünk a legjobbakban!

Lassan indulnom kéne táncpróbára. Ezt el is felejtettem említeni, nagyon szeretek táncolni. A csoportban van egy fiú, Hyunjin akivel jóba vagyok, bár...néha olyan, mint Felix. A külseje leginkább egy Disney hercegére emlékesztet és hajlamos túldramatizálni MINDENT! Nem is értem hogy viseli el a nap 24 órájában a barátja! Nem is mutatta még be, hogy bízzik meg akkor bennem?!

Lehet jó indoka van rá. Gyakran viselkedek úgy, mint egy paraszt, de esküszöm nekem is van lelkem! Lehet azért nincs sok barátom, mert mindenki azt hiszi, hogy egy bunkó féreg vagyok! Javítani kéne magamon...

Szerintem mostmár indulok, nem akarok elkésni a próbáról!