Végre őszi szünet!

Nem mondom fárasztó volt ez az utolsó pár nap! Az összes tanárnak szinte egyszerre jutott az eszébe dolgozatot vagy témazárót iratni. Szerintem direkt van így; az utolsó napokra hagynak minden dogát, hogy még véletlenül se tudjak felkészülni mindenből!

Legalább vége van! Egy hétig biztosan nem kelek fel 8 óra előtt!

Meglepődtem, mikor a két angyal elhívott magukkal sétálni iskola után. Csak engem, senki mást!

A legközelebbi parkba mentünk el sétálgatni, közben pedig mindenféle témáról beszélgettünk.

Ők ketten kézenfogva mentek mellettem. Már-már én is kéztetést éreztem arra, hogy megfogjam a kezüket, de erről gyorsan lemondtam.

Csak az járt a fejemben, hogy nem szeretnek szerelemből. Szerintem azt se tudják mit jelent az, hogy poliamoria! Csak barát vagyok nekik, semmi több!

Ettől viszont annyira elszomorodtam, hogy nem is vettem észre, hogy nekem beszélnek!

Kissé megijeszthettem őket, mert rögtön egy padhoz kísértek és faggatni kezdtek, hogy jól vagyok-e. Seungmin elszaladt vízért és valami kajáért, annak ellenére, hogy elutasítottam. Hiába győzködtem, nem hitték el, hogy nincs bajom. Szerintem azt hitték el fogok ájulni, vagy nem is tudom. Miután megettem a kaját és ittam is, inkább üldögéltünk még egy kicsit a padon. Legnagyobb meglepetésemre mindketten az egyik kezemet szorongatták. E tettük némi reményt keltett bennem, még most, írás közben is mosolygok amikor eszembe jut!

A lelkemre kötötték, hogy ha rosszul érzem magam azonnal szóljak. Kicsit mérges vagyok magamra, hisz nekem kéne vigyáznom rájuk, nem pedig fordítva! Ez mondjuk csak egy félreértés volt, de nem szeretném, hogy aggódjanak miattam!