Brooklyn sosem hitte volna, hogy megint lehetne ennyire boldog. Miután Steve elvitte az ideiglenes otthonába, és bemutatta a többieknek, inkább úgy döntött, hogy haza sem megy, hanem alszik a kanapén.

Persze Steve-nek egy kicsit győzködnie kellett a barátját, hogy maradjon. Steve egy kis gyomorgörccsel észlelte, hogy Brooklyn mennyire zárkózott lett, nem mint régen. Brooklyn nagyon szép volt, emiatt pedig elég híres is a fiúk között, mikor elérte a tizenhét éves kort. Steve tisztán emlékszik, hogy mennyien megnézték Brooklynt, bárhol is voltak. És annak ellenére, hogy Brooklynnak lehetősége lett volna akár két maroknyi fiúval is randizgatni, Steve-el volt az ideje nagy részében. Pedig nem egyszer mondta neki Steve-hogy inkább menjen el táncolni a fiúkkal és érezze jól magát, mint Bucky. Helyette csak otthon ültek kettesben és élvezték egymás társaságát.

Most ahogy Brooklyn nagyokat pislogva feküdt a kanapén és nézte a tévét, Steve-nek ismerős lett a helyzet, és az emlék a szemei elé ugrott, ahogy Brooklyn náluk alszik azon a régi, szürke kanapéjukon. Mínusz a tévé persze.

Steve már rég elköszönt Brooklyntól, hogy ő is aludni menjen, de egyszerűen nem tudta lehunyni a szemeit. Hajnali kettő körül járhatott az idő, és a szuper hallásának köszönhetően a szobájából is hallotta a zümmögő tévét.

- Nem tudsz aludni? - szólalt meg hirtelen Steve a kanapé mögött megállva.

Brooklyn majdnem felsikoltott. - A frászt hoztad rám! - kapta a fejét Steve felé.

- Hogy-hogy fent vagy? - kérdezte a lány összehúzva a szemöldökeit.

- Hát valaki tévézik, és itt bizony vékonyak a falak, arról nem is beszélve, hogy elég jó a hallásom. - fűzte össze a karjai maga előtt Steve, majd oldalra pillantott.

Brooklyn egy pillanatig lefagyott, majd a távirányító felé kapva gyorsan kikapcsolta a tévét

- Sajnálom... még meg kell szoknom.

Steve haloványan elmosolyodott, majd a kanapé elé lépett.

- Leülhetek? - mutatott az üres helyre Brooklyn mellett.

- Persze, gyere. - Brooklyn még egy picit arrébb csúszott, majd megigazította magán a plédet.

Steve kényelmesen elhelyezkedett a kanapén, és a tévé fekete képernyőjére pillantott.

- Ez a régi időkre emlékeztet. - mondta. - Már nem a tévére gondolok... - nevetett. - Hanem ahogy most itt ülünk, már majdnem olyan, mintha minden a megszokott lenne. - Steve nagyot sóhajtva nézett oldalra, ahol Brooklyn szomorú szemeivel találkozott.

- Hiányoznak azok az idők. - mondta halkan, jobb választ nem tudva adni.

- Nekem is. - válaszolt Steve és visszafordított a fejét a tévé felé.

Kicsi feszültség volt érezhető a levegőben. Mind a ketten tudták, hogy miért, rengeteg dolog változott, és annyi mondanivalójuk van, de nem tuják, hogy hogyan kezdjenek bele.

- Gondolom tudod, hogy Buck életben van. - szólalt meg Steve pár perc csönd után.

Brooklyn feljebb ült a kanapén hirtelen izgatottságában. - Igen, tudom. Azt viszont nem tudom, hogy hol van éppen. De te biztos tudod.

- Egy biztonságos helyen van, Brook. - nézett megint oldalra Steve. - De még nem hiszem, hogy meglátogathatjuk. - mondta Brooklyn szemeibe nézve.

Brooklyn elfordította a fejét és kerülte Steve tekintetét. - Értem. - úgy érezte Brooklyn, hogy Steve nem bízik meg benne, amiért nem mondta el neki, hogy Bucky most merre van.

Mintha Steve olvasott volna a gondolataiban, megszólalt. - De beszélek az emberekkel, akik vigyáznak rá, hátha el tudunk menni hozzá, jó? - kérdezte és közelebb csúszott a lányhoz a a kanapén.

Brooklyn szemei felcsillantak, örülve, hogy talán a másik legjobb barátját is újból láthatja. - Köszi Steve. - hajolt előre Brooklyn, és kitárta a karjait, hogy megölelje Steve-et.

Steve elmosolyodott és megszorította a lányt a karjai között. Brooklyn lehunyta a szemeit és pár pillanatig élvezte a Steve testéből áradó meleget.

Aztán elhúzódtak egymástól, és csak egymásra mosolyogtak.

Brooklyn úgy érezte, mintha a szíve kihagyott volna egy ütemet, és emiatt zavarodottan felnevetett.

- Jó újra veled lenni, Steve... Tényleg nagyon sajnálom, hogy nem jöttem hamarabb.

Steve felemelte a kezét, hogy megsimítsa Brooklyn lehajtott fejét, majd megpuszilta a feje búbját. - Most már itt vagy, ez a lényeg. - mondta miközben Brooklyn hajával játszott. Még sosem voltak ennyire közel egymáshoz, régen a szokásokhoz illően csak egy-egy ölelésig jutottak csak el.

- Brook, nekünk hamarosan tovább kell lépnünk a következő házba, vagy éppen hotelba. Már egy ideje itt vagyunk, és semmiképp sem találhatnak ránk. - szakította meg a csöndet Steve.

Brooklyn felemelte a fejét és elvigyorodott. - Ó, igen, már majdnem el is felejtettem, hogy Amerika Kapitány bűnöző lett. - bökte mellkasba Steve-et.

- Ez egy kicsit sem vicces. - mondta Steve, miközben belülről beleharapott az arcába, hogy visszatartsa a mosolyát.

- Pedig mosolyogni akarsz! - nevetett fel Brooklyn és most az oldalába bökött.

Steve is felnevetett, majd játékosan meglökte a lányt, amitől Brooklyn csak még hangosabban felnevetett.

- Valaki aludni szeretne! - hallották meg hirtelen Sam hangját a szobájából, aki elég idegesnek hangzott.

- Bocsi, Sam! - válaszolt neki Steve, miközben Brooklyn a tenyerébe kuncogott.

Sam ajtaja becsukódott, és Steve kifújta a bent tartott levegőjét. - Brooklyn, komolyan mondtam az előbbit. Egy ideig még táskákból kell élnünk, és folyton úton kell lennünk.

Brooklyn abba hagyta a nevetést, de még a mosolya is eltűnt. Ez vajon most azt jelenti, hogy nem láthatja többé Steve-et?

- Tudod, én ki tudnálak segíteni titeket, ha pénzre van szükségetek. -mondta gondolkodás nélkül.

- Brooklyn, ne hülyéskedj már. - rázta meg a fejét Steve.

- Nem hülyéskedek, Steve! Ennyi év alatt elég pénzt szereztem, hidd el. Lehet, hogy nem látszik rajtam, mert már konkrétan leszarom a körülményeimet, de abban biztos lehetsz, hogy van elég mind a hármótoknak, addig amíg le nem tisztázzátok az ügyeket a kormánnyal.

- És mi van, ha az soha nem fog megtörténni? - kérdezte komolyan Steve. Steve Brookyn térdein megtámasztotta a két könyökét és összefűzte az ujjait az orra előtt, mélyen gondolkodva.

- Az sem érdekel, segíteni akarok. És most már veled maradni, eleget voltam egyedül. - morogta Brooklyn halkan.
Félt, hogy megint egyedül marad. Az elmúlt években sosem ismerkedett meg olyan emberekkel, akikkel egyre járna az agya, vagy legalább egy kicsit is kedvelne valakit.

- Arról szó sem volt, hogy egyedül hagylak. - mondta Steve és a tenyerébe vette Brooklyn kezét.

Brooklyn szívéről egy nagy kő esett le. - Helyes. - nézett fel Steve-re elmosolyodva.

- Még azt nem tudom, hogy hova megyünk, de már nézelődtem hosteleket valahol Long Island körül.

- Az jó messze van.

- Majd az lesz messze, mikor már más államba kell, hogy menjünk. - sóhajtott fel Steve fáradtan.

Brooklyn nem tudta nem észrevenni a sötét karikákat a szemei alatt.
- Aludnod kéne. - suttogta Brooklyn, Steve állát felemelve, hogy jobban megnézhesse az arcát. - Mintha már hetek óta nem aludtál volna.

- Hetven év elég volt. - nevette fel gúnyosan Steve.

- Ha-ha, Steve, de most komolyan, menj aludni. - bökött a szoba felé, ahonnan Steve kijött.

- Rendben, rendben. - adta meg magát Steve, és lassan felállt a kanapéról. - Te biztos megleszel itt kint?

- Persze. - bólintott egyet Brooklyn. - Holnap viszont megbeszéljük, hogy hova mentek következőnek, és elintézem, hogy vegyek ki pénzt a kártyámról.

Steve megint csak megrázta a fejét, de már nem ellenkezett.

- Mi lenne, hogy ha ezért a kis támogatásodért elvinnélek táncolni? - kérdezte Steve egyből, mikor eszébe jutott ez az ötlet.

Brooklyn halkan felkuncogott.
- Annak nagyon örülnék, de akkor valami nagyon eldugott helyre kell hogy menjünk, mert egyből felismernének. - nézett végig Steve kinézetén.
Nagyon is Amerika Kapitányosnak állapította meg Brooklyn, még a szürke melegítőkében és elnyúlt pólójában is.

- Igazad van. - hajtotta le a fejét Steve elmosolyodva. - Ne félj, találok majd egy helyet. És még zene is lesz!

- Jó éjt, Stevie. - intett Brooklyn és kényelmesen elhelyezkedett amennyire csak tudott a kicsi kanapén.

- Jó éjt, Brook. - még egy utolsó pillantást vetett a lányra, majd hátat fordított, és a szobájába ment.

Mikor elterült az ágyán egy boldog mosollyal aludt el, tudva, hogy mikor holnap fel kel, kint várni fogja a legjobb barátja.

//

végre hoztam részt! csoda történt😆