BROOKLYN

hetven éven keresztül néztem, ahogy az összes barátom, családtagom megöregszik és meghal. nekem még rengeteg évem van hátra, amit ennyi idő alatt sem tudtam kitalálni, hogy mire használjam fel. tudom, hogy Steve is odakint van. ő az utolsó reményem mielőtt még az idő az őrületbe kergetne.

   ⦁ ⦁ ⦁

—  2017. január, 19.
❝Drága Steve,
Ezt a levelet nem fogom feladni, így nem is tudom, hogy most miért írom ezt. Vagy, hogy miért írtam az előzőket. Az a sok-sok levelet, amiket az éjjeliszekrényemben tartok. Hogy mennyire hiányzol... félek felkeresni téged. Nem vagyok benne biztos, hogy örülnél, vagy ha az őrületbe kergetnélek. Hiszen azt hiszed, hogy eltemettek. Néha látlak a temetőben a sírom előtt. Tetszenek a virágok, amiket hozol nekem. Sosem ugyanaz... de mindig van benne egy szál napraforgó, hiszen tudod, hogy az a kedvencem. A nyarakra emlékeztet, amiket mindig együtt töltöttünk. Vajon, ha most eléd lépnék, mit szólnál? Legutoljára akkor láttalak, mikor még kicsi voltál, biztosan elszörnyednék, ha átölelnélek most. Vagy háromszor akkora lehetsz. Tudom, olvastam rólad a múzeumban. Nem is egyszer. Már csak ott találom magam otthon, ha csak egy röpke pillanatra is.
Szeretettel,
Brook.❞