- majd segítek. - mosolyogtam

A plázába nagyon sok időt eltöltöttünk és egyre jobban izgultam, a Dover Street miatt. Már nagyon ott akartam lenni. Szerencsére rá se kellett vennem anyát, hogy oda menjünk. Mondta magától. Nagyon örülök. Pont, hogy beültünk a kocsiba kapta Sabrinatól egy üzenetet.

Sétálok haza a Dover Street felé megáll egy hatalmas fekete kocsi az egyik bolt előtt. Kiszállt ki belőle?*---* S.x

Ugye most csak szórakozik velem, hogy ott van az egyik Beckham a boltba. Vagy lehet hogy az összes.

na kicsoda? D.x

David Beckham, Cruz Beckham, Brooklyn Beckham. én meg így állok és ilyen. ómájgád. Mond anyukádnak menjetek be oda, siessetek nehogy elmenjenek. Ha találkozol velük kérj aláírást nekem!!

S. x

Pont arra tartunk anyával.. Szólok, neki hogy haladjunk. Haha, kérek minden féle képpen. D.x

- anya? Lehetne, hogy sietünk? -kérdeztem idegesen. Kezeim remegtek, nagyon izgatott lettem

- történt valami?

- Sabrina, írt, hogy Beckhamék az üzletben vannak, és kéne neki aláírást kérni. -kuncogtam

- nemsokára, ott leszünk. - mosolygott. - biztos csak ennyi? - mosolygott sejtelmesen

- biztos...- mondtam halkan, majd éreztem ahogy a vér az arcomba szökik. - egyébként, a tesi tanár benevezett a holnapi Londoni mini maratonra.

- akkor majd, megpróbálok eljönni. - mosolygott, majd leparkolt pontosan egy hatalmas fekete kocsi mögött. Ez remélem az ő kocsijuk. Kipattantam a kocsiból táskám a hátamon volt, bár nem tudom miért. Nem baj, a lényeg hogy jól néztem ki. Egoizmus.

Amikor beléptünk azt sem tudtam merre nézzek, az üzlet hatalmas volt, és gyönyörű. Illedelmesen köszöntünk, majd beljebb mentünk. Anya elkezdte nézegetni a ruhákat, én pedig segítettem kiválasztani neki hármat. Ami szerintem nagyon jól áll majd neki.

- elmegyek felpróbálni őket. jössz vagy szétnézel?

-elmegyek veled.-mosolyogtam majd utána sétáltam. Fél szemmel láttam, hogy Victoria Beckham minket figyel. Legalábbis engem nagyon. Úgy tettem mintha nem vettem volna észre és tovább mentem. Azt még láttam, hogy elmosolyodik, és hátra siet. Még anya próbált, én leültem az egyik bőr fotelbe ami el volt helyezve. Anya felvette az első ruhát, ami szerintem nagyon jól állt neki, bár mivel anya vékony kicsit nagy volt rá, de egyel kisebb méretben biztosan jobban állna neki.

- anya, ez nagyon jól áll de nagy.- mondtam neki

- keresnél belőle egyel kisebbet? Ez nekem is nagyon tetszik.

- persze, mindjárt jövök.

Felálltam, majd elindultam a ruha darab megkeresésére. Megtaláltam. Az bolt másik felében. Miközben kerestem egy kisebb méretet, hallottam hogy valaki jön egy gördeszkával felém.

- vigyázz. - szólt valaki, de mire oda kaptam a fejem már a földön feküdtem az illető pedig rajtam..

Igazából, megütni nem ütöttem meg magamat. Viszont irtó dühös voltam.

- ne haragudj. - állt fel majd engem is felsegített. - Daisy? - kérdezte, mire rákaptam a tekintetem. Ő volt az. Barna szemei vidáman csillogtak, ezzel elvarázsolva engem.

- Szia Brooklyn. - mosolyogtam

- Ne haragudj. Nem gondoltam, hogy lesz erre valaki. - hajtotta le a fejét. - nem ütötted meg magad?

- Brooklyn. Hányszor megmondtam, hogy NE gördeszkázz az üzletben?!- jött oda dühösen Victoria Beckham is. - jól vagy?! Válassz valamit! Az üzlet ajándéka.

- erre semmi szükség Mrs. Beckham. - mosolyogtam zavaromban. - jól vagyok, köszönöm. Viszont visszamennék anyukámhoz mert, már várja a ruhát. - lóbáltam meg előttük, mire megértően bólintottak

- Sajnálom, Daisy. Remélem látjuk még egymást. - mosolyodott el Brook

- Semmi baj. Én is nagyon remélem. - viszonoztam gesztusát majd elmentem. Visszamentem az öltöző fülkékhez, majd oda adtam anyának a ruhát. Felpróbálta. Tökéletesen állt rajta. Mintha csak rá öntötték volna.

- anya, ez nagyon jól áll. - mondtam neki

- tényleg? Nekem is nagyon tetszik, szerintem ez lesz az. - mosolygott majd visszahúzta a függönyt. Levet a ruhát és már a kasszánál állunk, hogy kifizethessük a ruhát. Nem sokat kellett várni mire, jött egy Anyával egyidős hölgy, és kifizethettük. Szemeimmel őt kerestem, és mikor megláttam ahogy az öccsével beszélget, majd rám néz és elmosolyodik. Azt hittem meghalok. Sírba fog tenni egyszer még ez a srác.

Még utoljára ránéztem és elhagytuk az üzletet. Beültünk a kocsiba, és haza vettük az irányt. A történteken gondolkoztam, mikor anya kirángatott a gondolataimból.

- mi történt az üzletben? Nagyon sokáig kerested azokat a ruhákat.

- semmi, csak nem találtam megfelelő méretet. - füllentettem.