Miután betaláltam a konyhába, már mindenki az asztalnál ült, kivéve persze Brooklynt.Én is társultam, és bekapcsolódtam a beszélgetésbe.

- Vacsora után lemegyünk a mozi szobába ? - nézett rám Romeo

- Ha anyukádék nem bánják, persze. Lemehetünk.- vigyorogtam rá, Ekkor pedig betoppant ő. Egy fekete térdén szakadt nadrágban és egy fehér v-nyakú pólóban, ami nagyon tetszett mert látni lehetett izmos felsőtestét. Köszöntötte anyáékat, majd helyet foglalt mellettem. Victoria, rendes háziasszony létére tálalt, vacsorája valami hihetetlen volt. A zaftos hús szinte szét olvadt a számban, olyannyira finom volt. Miután befejeztük vacsoránkat, a felnőttek újra beszélgetésbe kezdtek, Brooklyn pedig észrevétlenül simította kezeit combomra, amitől kicsit összerándultam.

-kicsim, minden rendben?- kérdezte anya

-öm, igen persze. Azt hiszem kimegyek a mosdóba.-álltam fel, majd elindultam ki az étkezőből, majd mikor rájöttem hogy nem tudom hol van visszafordultam.- elmagyarázná valaki merre van?- nevettem fel kínomban

- Brook kérlek mutasd meg neki.- szólt rá apja, mire a fiú felállt és vigyorogva indult meg felém. Esküszöm szövetkeznek ellenem.

Előre engedtem, hogy mutassa az utat, de miután egy hosszú folyosón megálltunk kicsit összerezzentem. Ő felém fordult és elindult felém.

-mit csinálsz?- kérdeztem egyre jobban távolodva tőle- megijesztesz Brooklyn.- motyogtam és egy ajtónak ütköztem.

Kezeivel felém, nyúltak majd miután láttam hogy csak a kilincset nyomja le megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt.

-azt hitted bántani akarlak?!- nevetett fel, majd miután látta hogy én nem szórakozom ilyen jól közelebb jött és magához ölelt. Karjaimat átfontam nyakán, és közelebb húztam magamhoz, ami láthatólag tetszett neki.- soha nem bántanálak.-sutyorogta fülembe

- befogok pisilni.-rontottam el a romantikus pillanatot, mire csak egy halk kuncogást hallottam tőle. Beléptem az illemhelyre, majd miután elvégeztem a dolgom kijöttem. Ő viszont nem volt sehol, a folyosón pedig csak halvány fény volt, ami elég  para. Elindultam jobbra, gondolván hogy arról jöttünk. Meglátásaim rosszak voltak, ugyanis egy másik folyosón lyukadtam ki, ahol csodaszép festmények voltak a falon, erre lehetnek gondolom a dolgozó szobák.

- Brook hol vagy?- kérdeztem, telefonom pedig felkapcsoltam a vakut mert semmit nem láttam, és hűvös volt. -miért kell ekkora házban laki?!-morogtam magamban mire egy kis kuncogást hallottam mögülem, de mire megfordultam nem volt ott senki.- Brooklyn ez nem vicces!!-mondtam idegesen és tettem pár lépést hátra, majd neki ütköztem valaminek. Hát komolyan mondom még a szar is belém fagyott a félelemtől. telefonom kikapcsolt, mert lemerült úgy hogy konkrétan semmit nem láttam.

-neked is most kell lemerülni.-idegeskedtem és farzsebembe csúsztattam. Kicsit paráztam, de kezemet előre nyújtottam, így megtapinthattam egy felsőtestet. Na jó ez tuti Brooklyn, neki van ilyen felső teste, kezeimet egyre feljebb vezettem de arca vonalánál megállt a tudomány, mert rá kellett jönnöm, hogy ez ugyan nem ő. Ez az arc vékonyabb volt mint az övé. Kezeimet elkaptam és hátraléptem kettőt, mire valaki megfogta a derekam és magához húzott. Ez volt ő. kifújtam a levegőt, és nyugodtan mondtam hogy kapcsolja fel a lámpát.

-Romeo, oltsd fel.- szólt öccsére, aki miután feloltotta a lámpát hangos nevetésbe kezdett bátyjával együtt. Majd lepacsiztak, és engem néztek. karba tett karokkal álltam, és vártam. Majd mikor meguntam elindultam arról amerről jöttem, és sikeresen megtaláltam anyáékat.

- anya mikor indulunk?- kérdeztem

- kicsim, most éppen beszélgetek.- szólt rám, mire megforgattam a szemeim. A nappaliba apát és a többi fiút találtam, na meg persze Harpert.- apa mikor megyünk?- kérdeztem

-nem érzed jól magad?-kapta rám hirtelen fejét David

- jól érzem magam, csak kicsit fáradt vagyok már. -mosolyogtam rá, mire Harper felém futott.

- Játszunk valamit?-kérdeztem tőle, mire hatalmasat bólintott, letettem ő pedig az emelet felé futott és jelzett hogy kövessem, hát nem is tettem másképp. A szobája rózsaszín volt, tele mindenféle hercegnős játékkal. Tipikus lányszoba. Elővett egy na dobozt majd felhajtotta, Barbik. Barbizni fogunk. Hát jó.

Elég jól szórakoztam az este folyamán, mikor Victoria bejött a szobába hogy ideje lenne, aludni hiszen már nyolc óra.

- Daisy, holnap megyünk egy kicsit túrázni. lenne kedved velünk tölteni a napot?.-kérdezte kedvesen

- Én nagyon szívesen elmennék, de anyáék?- kérdeztem

- velük, már megbeszéltem, elengedtek. Sőt azt is megengedték, hogy ma nálunk aludj mert reggel korán indulunk. Tehát David hazakísér benneteket és összeszedsz pár fontosabb dolgot és visszahoz.-mosolygott izgatottan.

-oké, rendben. benne vagyok.-mosolyogtam majd egy puszit nyomtam Harper arcára, Victoriat pedig megöleltem.-köszönöm

-ugyan semmiség.- nevetett.- na de sipirc, Anyudék már várnak lent.

Leszaladtam az emeletről, elköszöntem a fiúktól. Kivéve Brooklynt. Haragudtam rá, nem volt vicces amit csinált. Anyáék is elköszöntek, majd indultunk is hazafelé. David pedig jött utánunk.

Mikor hazaértünk, felrohantam a szobámba összepakoltam jó pár dolgot, amik szükségesek lehetnek majd. Pizsamámat meg egyéb ilyen dolgokat is betettem a táskámba majd elhagytam a szobám. Lent elköszöntünk anyáéktól majd beszálltunk az autóba és elindultunk a Beckham család lakhelye felé. Az úton nagyon sokat nevettünk, beszélgettünk meg minden. egy bő 20 perc után leállt az autó motorja, mi pedig elindultunk az ajtó irányába. Bent már viszonylag csend volt. Csak a tv, hangja szűrődött ki az előszobából ott pedig egy békésen szundikáló Brooklynt találtunk, mellette pedig édesanyját. Victoria felállt, és egy puszit nyomott az arcomra. majd a fülemhez hajolt

- nagyon megbánta amit tett, még sírt is. Kérlek ne haragudj rá..-simított végig a karomon,majd kétségbeesetten néztem fel

Mit gondolhat rólam. A fia miattam sírt, hát ez remek. Én csak meg akartam leckéztetni, hogy ne szórakozzon.

- sajnálom, én nem akartam csak...-szabadkoztam mire elmosolyodott.

- nyugi, tudom hogy csak megleckéztetni akartad, de ő nagyon komolyan vette. Nem szereti ha olyan ember haragszik rá, aki neki sokat jelent.- hadarta el, majd hirtelen a szája elé kapta a kezét mint egy 5 éves aki elárult egy kis titkot.-hupsz, ezt nem kellett volna.

-felkeltem, és felküldöm a szobájába.-mosolyogtam sejtelmesen. Mire bólintott. Tehát sokat jelentek neki.

Vadul vigyorogva közelítettem meg őt. leültem oda ahol nemrégen még Victoria ült. kezemet hajába vezettem és piszkálni kezdtem majd szólongattam.Nem sokkal később fel is kelt, kicsit meglepődött mikor meglátott engem magával szemben.

- Daisy ne haragudj rám, kérlek én..-kezdtem de én elhallgattattam. A számmal. Én. Én megcsókoltam őt. Először nem csókolt vissza, de miután észbe kapott, ajkait enyéim ellen nyomta és felült, én pedig az ölébe ültem lovagló ülésbe. Miután szétváltunk, nagyon elszégyelltem magam, nem így terveztem.

- ne haragudj..-suttogtam.-sajnálom..

- én nem sajnálom. Bár nekem kellett volna megcsókolnom téged. De díjazom merészséged.-kuncogott, mire én is elmosolyodtam .- hogy hogy itt vagy?

- itt alszok

-és én erről nem is tudtam?!

-hát nagyon úgy tűnik nagyfiú.- kacsintottam majd felálltam. - mutasd merre van a nyughelyem. Nagyon remélem messze tőled.- nevettem fel majd elindultam az emeletre nevetve, ő pedig utánam..

Sziasztok!                                                                                                                                                                                    Nagyon sajnálom, hogy ilyen későn hoztam a részt de igyekeztem. Remélem tetszett, hamarosan újabb résszel jelentkezem. ♥