Brooklyn felállt és az ajtóhoz sietett.

-Nana?-kérdezte, aztán csak arra észleltem hogy az összes Beckham gyerek egy idős nénit ölelget. - hát te mit keresel itt?- kérdezte boldogan Brooklyn

-áh, épp erre jártam és anyátok mondta, hogy ugorjak be nézzem meg minden rendben van e veletek. És ki ez a csinos lány Brook?!- kérdezte, mikor szemei rám tévedtek

-Az én nevem Daisy Blanchard.-mosolyogtam mire szoros ölelésbe vont

- Jackie Adams, Victoria édesanyja vagyok.-mosolygott kedvesen.

-Sokat hallottam magáról, örülök, hogy személyesen is találkoztunk.- mosolyogtam rá kedvesen. Victoria valóban nagyon sokat mesélt nekem édesanyjáról és a vele való kapcsolatáról, amit én mindig kíváncsian hallgattam.

- óh, ez kölcsönös. Brooklyn folyamatosan rólad beszél.-nevetett jóízűen Jackie, mire az említett személy arca halvány rózsaszín árnyalatot vett fel. Bevallom, nekem is elkellet mosolyodnom.

-jól van nagyi, szerintem váltsunk témát. Nem vagy éhes? Daisy isteni spagettit készített nekünk. -kínálta nagyiját Brooklyn

-ha nem zavarok, maradok veletek egy kis ideig, de csak tényleg rövid időre mert nagyapátok már vár.- ült le az egyik székre, elé tettem egy tányért és villát, majd szedett magának a spagettiből. Hatalmas kő esett le a szívemről, amikor az első falat után, megdicsérte az ételt.

A vacsora további része viszonylag kellemes beszélgetéssel telt. " Nana" mesélt nekem a lányáról és egy egy cikisebb sztorit is elmesélt, amiket még nem hallottam ez alatt a pár nap alatt, ami kicsit fura hiszen David és felesége amikor csak tudnak, szándékosan cikis sztorikat mesélnek a legnagyobb fiukról amin mi általában jókat nevetünk.

Mikor viszont mindenki befejezte a vacsorát, Jackie lelkünkre kötötte hogy vigyázzunk egymásra és hasonlók, majd egy rövid búcsú után már itt sem volt.

Brooklyn elkezdte leszedni az asztalt, és a mosogatógépbe is mindent bepakolt. Én addig elküldtem a fiúkat zuhanyozni, és jómagam is elindultam egy nyugtató fürdőre.

Ép szálltam volna be, a jó forró kád vízbe, mikor meghallottam hogy Romeo a nevem kiálltja. Magamra kaptam a köntösöm, és siettem is a folyosóra, majd a szobájába.

- mi történt?- kérdeztem majd szorosabbra fogtam magamon a köntöst, mikor észleltem hogy Brooklyn is a szobában tartózkodik.

- arra gondoltunk hogy megnéznénk egy filmet, de Brooklyn azt mondta hogy te vagy a nő a házban így te döntesz, hogy fent lehetünk e még vagy már inkább ne nézzünk filmet..- ez a kis szöveg megmelengette a szívem és mivel csak 8 óra volt rábólintottam a film nézésre.

- de én még előtte elmegyek megfürdök, addig ti csináljatok popcornt meg hasonlók.- mondtam és visszavonultam a szobába, majd végre beleülhettem a még mindig forró vízbe.

Egy jóleső sóhaj hagyta el ajkaim, amikor kényelmesen elhelyezkedtem, és szemeim is ösztönösen csukódtak le. Egy bő húszpercnyi áztatás után, kiszálltam a kádból egy törülközőt magam köré csavartam, megmostam a fogaim, és lemostam azt a kevéske sminket amit viseltem, majd magamra kaptam egy szűk rövidnadrágot, egy ujjatlan felsővel hajamat kifésültem majd elhagytam a fürdőt, a szobában felkaptam a kis mamuszom és a telefonomat is kezembe vettem, aztán pedig már lefelé tartottam a többiekhez. Mivel senki nem volt se a nappaliba se a konyhába ezért leoltottam itt a lámpákat, és a bejárati ajtót is leellenőriztem hogy be van e zárva. Miután megbizonyosodtam róla hogy minden rendben van, elindultam a moziszoba felé.

A fiúk már elhelyezkedtek egy egy fekvő izén, már csak rám vártak.

- mit nézünk?-huppantam le Brooklyn mellé, és egy puszit adtam ajkaira

-Grave Encounters.- vigyorgott gonoszul, Romeo.

- Cruz nem túl fiatal még az ilyenhez? Ne meg te Romeo?!- kérdeztem

- Cruz és én szerintem több horrort láttunk eddigi életünkben mint te.-nevetett ki

- na jó, de én hozzám ne gyertek este hogy féltek.-mondtam majd magamra rántottam az egyik plédet, és kényelmesen elhelyezkedtem. Brooklyn tapsolt kettőt erre a lámpák lekapcsolódtak a film pedig elindult.

Már 20 perc is eltelt a filmből de még semmi nem történt ami nagyon megrémített volna, hiszen csak beszéltek benne meg elmondták hogy hol is forgatnak meg ilyenek. Hát nem tudom, egy épeszű ember nem nagyon hinném, hogy bemenne egy elmegyógyintézetbe forgatni. Már csak azért sem mert elég durva ez a hely, és hát nem is tudom. Ha fizetnének sem töltenék el ott egy napot.

Amikor a film már a felénél járt én teljesen Brooklynon lógtam. Egyszerűen olyan nagyon féltem, hogy nem tudtam másra koncentrálni csak arra, hogy legyen vége ennek a borzalomnak. De persze még több mint ötven perc volt a filmből. A fiú persze jót nevettek rajtam amikor én visítottam úgy megijedtem. Szerintük ez vicces. Nem is értem.

- Brook, nem nézhetnénk valami olyan filmet ami kevésbé ilyen ijesztő?- kérleltem mikor pisi szünet volt a két fiatalabb fiú számára.

- ára van. -vigyorgott rám, majd ajkait enyémek ellen nyomta, Nyelve bejutásért könyörgött, majd miután nem hagytam neki, megharapta alsó ajkaim ami egy halk sóhajt váltott ki belőlem, mire ő elmosolyodott. Sajnos ajkaink elváltak egymástól mikor a fiúk is vissza tértek. Miután mindenki újra elhelyezkedett, a film megint elindult.

Azt hiszem sosem voltam még ennyire megkönnyebbülve, mikor vége lett ennek a nyomorult filmnek.

- jön a második rész.- ugrott fel Romeo

- na biztos nem. maximum álmaidban drágám. Irány az ágy most már. - álltam fel, és elkezdtem össze pakolni a cuccokat.

A fiúk szerencsére, első szóra eleget tettek a kérésemnek, így Brooklynnal miután mindent összeszedtünk mi is felmentünk a szobáinkba majd egy kisebb csók után aludni mentünk.

Nagyjából olyan egy óra elteltével arra keltem fel, hogy valaki nagyon szuggerál.

-Cruz?- kérdeztem mikor megpillantottam a legfiatalabb fiút

- nem tudok, aludni. Vihar van és kicsit félek a film miatt. -mondta halkan

- és szeretnél itt aludni?- kuncogtam

- hát, ha téged nem zavar.- hajtotta le fejét szégyenlősen. Igazából nem volt ellenemre hiszen csak 11 éves. Megértem hogy kicsit be van rezelve hiszen nagy is ez a ház. Felemeltem a takarót jelzésképen hogy feküdjön ide, ő pedig úgy futott ide mintha ágyúból lőtték volna ki.

Betakartam magunkat ő pedig kicsit hozzám bújt, amikor egy nagyobb dörgés rázta meg a házat. Elmosolyodtam kis félénkségén, ahhoz képest hogy fiú ennyire fél.

Reggel egy nem épen kellemes ajtócsapásra keltünk fel, aminek az okozója nem más volt mint a drágaságos Brooklyn barátunk.

-Jó reggelt!- köszöntünk egyszerre alvótársammal, mikor beértünk a konyhába.

-Nektek is.- motyogták vissza a többiek.

-mit szeretnétek reggelire?- kérdeztem tőlük mikor láttam, hogy nem nagyon fognak maguknak készíteni semmit. Ezért hát nekiláttam pár szendvics elkészítéséhez. Miután mindenki megette a reggelit, Brooklyn bepakolt a mosogatógépbe majd elindult felfelé, ezzel magamra hagyva engem. A másik két fiút leellenőriztem, hogy elvannak e és nem valami őrültségen törik a fejüket. Majd mikor megbizonyosodtam róla, hogy Fifáznak az xboxon, A legidősebb Beckham után indultam. Akit a szobájában találtam, hason fekve a hatalmas francia ágyon.

- meddig nézel még levegőnek?- kérdeztem miközben ráültem a hátára, majd rásimultam.

-nem nézlek levegőnek, csak fáradt vagyok.- mondta feszülten

-most keltél fel nemrégen, miben fáradtál ennyire el?- kérdeztem és puszikkal leptem el tarkóját és az arcát ahol csak tudtam. Válaszul pedig csak egy morgást kaptam.

- este lenne kedved velem vacsorázni?- kérdezte, miután sikeresen maga alá gyűrt

- lenne kedvem, Mr. Beckham- nevettem fel majd egy csókot nyomtam ajkaira, amit ő előszeretettel mélyített el. Nagy kezeit bebújtatta a topom alá, majd meleg bőröm kezdte simogatni, cirógatni. Eme cselekedetét egy halk sóhajjal díjaztam, amit ő bátorításnak vett, így másik kezét lefuttatta a derekamról a fenekemre majd belemarkolt.

Kezeimet felvezettem egészen a hajáig majd megismételtem cselekedetét és belemarkoltam, mire szintén csak egy morgást kaptam. Elég sokáig ment ez így, hogy csak húztuk a másik agyát, majd mikor már újra elmerülhettünk volna egy édes csókban a telefonom hangosan kezdett csörögni.

-hagyd..-motyogta Brooklyn és újra lecsapott ajkaimra

-muszáj..-mondtam kicsit kábán, mire elmosolyodott és egy utolsó csókot csent tőlem.

Egy fél óra elteltével, már az autóban ültünk és vártuk hogy a sofőr kitegyen minket a házunk előtt. Ugyanis anya hazarendelt engem, és mondta hogy vigyem a többieket is hogy tudjunk ebédelni normálisan.

Az autóban egy nyugodt percünk sem volt, A két fiatalabb őrjöngött valami játékon, Brooklyn pedig hiába próbálta csitítani őket, nem ment neki. Így, hálát adtam Istennek amikor végre kiszállhatunk a járműből.

gyors tempóban tettük meg a lépéseket a kaputól a bejárati ajtóig, majd mikor benyitottam a házba, egyből megcsapott a finom hús illata mire hasam hatalmasat kordult.

-anya! megjöttünk!-kiáltottam majd a konyhába mentem mert onnan hallottam választ. A fiúk is köszöntek anyának mivel apa nem volt itthon így vele nem találkoztak a srácok.

-Brooklyn kérlek megterítenél még segítek anyának? Fiúk ti ha szeretnétek pedig nyugodtan menjetek az előszobába ott az xbox mellette nagyon sok játék, ha jól tudom van fifa is. Gondolom tudjátok használni.- mondtam mire ők már mentek is. Brooklyn pedig egy apró csókot csent tőlem mikor anya hátat fordított nekünk.

Ebéd közben nagy beszélgetésbe kezdtünk, ami által az idősebb Beckham elég sok dolgot tudott meg rólam édesanyám jóvoltából.

-kislányom van még leckéd amit meg kéne írnod?- kérdezte anya

-egy töri esszét kell beadnom holnap, majd ebéd után megírom.-mondtam majd hátradöltem a székemben ugyan is eléggé tele ettem magamat. Megvártuk még mindenki elfogyasztja az ételt, majd leszedtük az asztalt én pedig a szobámba mentem.Brooklyn csak kicsit később jött be a szobámba én pedig már nagyba írtam az esszémet, aztán mikor közölte, hogy csak az esti programunkat szervezte egy nagyobb csókot adtam neki.Próbált segíteni nekem, de nem nagyon ment. Inkább megírtam gyorsan, egyedül. Egy óra alatt végeztem is vele. Addig a srácok elvoltak anyával a nappaliba. Én is társultam hozzájuk majd ép, hogy leültem Brook telefonja megcsörrent egy igen érdekes név kíséretében. 

Tudom, hogy majdnem egy kerek hónapja nem volt rész, ennek különösebb oka nem volt csak a lustaság, és igazából nagyon sajnálom mert annyiszor neki kezdtem de valahogy sose jutottam a végére, de most már végre itt van és olvashatjátok. a kommentek nagyon jól estek köszönöm♥ sietek a következő résszel, ígérem!