A mosdó nem is annyira messze mint azt én gondoltam. 

- öm. megvárjalak, vagy visszatalálsz?

- hát, nem fontos megvárnod, majd valahogy visszatalálok szerintem.- nevettem fel kínosan

- itt megvárlak, csak siess. -nevetett, és ő is bement a férfi mosdóba. Gyorsan elvégeztem a dolgom, majd kint is voltam. Romeo már várt, majd együtt visszasétáltunk.

- hova szól a jegyetek? - kérdezte

- üm.. a VIP részleg mellett ülünk közvetlen. Nem tudom hogy az melyik rész, nem vagyok annyira jártas itt. neked?

- Hát apukám miatt a VIP részleg.. - húzta el a száját kínosan, mire én furán néztem rá. Aztán leesett. Elmosolyodtam, majd elköszöntem.

- tényleg köszönöm.-intettem neki majd megfordultam

- semmiség Daisy.- kiabált utánam majd ő is eltűnt. Ahogy visszaértem a mérkőzés már javában ment, az állás pedig 1:0 volt a Manchester United részére. Amikor elfoglaltam a helyem, és átnéztem a VIP részlegre, ahol tisztán láttam Romeot, aki pont felém mutatott és egy idősebb sráccal engem néztek. Távolról nem nagyon láttam a srác arcát. Visszafordultam, és a meccsre szenteltem figyelmemet. Apa nagyon ideges volt amikor a Manchester City egyenlített. Mindenki fogta a fejét amikor az a hülye tudósító vagy huszadjára mondta be, hogy David Silva mekkora nagy góllal egyenlített. Párszor oldalra néztem, mert olyan érzésem volt mintha valaki figyelne. Természetesen igazam is volt, mert Romeo és egy másik fiú néztek engem közben pedig engem bámultak szó szerint. Igazából nem zavart, bár furcsának találtam.

- Kislányom, nem vagy éhes? - kérdezte apa hirtelen, mire rá kaptam tekintetem

- üm, de. Mosdóba menet láttam büfét. Vehetek valamit?

- persze itt van pénz, de siess vissza. - adott a kezembe pár fontot. Elsétáltam a büfébe, vettem egy sós perecet, és inni valót hozzá. Leültem egy padra a folyosón és ép hogy neki kezdtem enni, Romeo és az idősebb fiú. Így már közelről felismertem. A bátyja volt az. Brooklyn.Nem láttam még élőben csak képeken és ott is eléggé " hűűha " kategória. Viszont élőbe. Szavak nincsenek rá.

- Jó étvágyat. -mosolygott rám az idősebbik Beckham fiú, mire azt hittem szét folyok a padon.

- köszi.-mosolyogtam rá

- leülhetünk? - kérdezte Romeo

- persze, úgy sem leszek itt sokáig, csak megeszem. - mutattam fel a perecem, mire Brooklynnak éhesen felkordult a gyomra. Halkan elnevettem magam, mire ő elszégyellve magát lehajtotta a fejét. - kérsz? - nyújtottam felé

- nem köszi, edd csak meg. veszek magamnak.- mosolyodott el. - Romeo kérsz valamit?

- egy vizet, köszi. - nevetett

Én megettem azt a maradék perecet és felálltam.

- azt hiszem nekem vissza kéne mennem.-mondtam kínosan, és már újra hárman voltunk

- megyünk mi is. - mondta Brooklyn.

Bólintottam és csendben elindultam visszafelé. Nem nagyon tudtam volna mit mondani, így mikor elértem a részhez ahol mi voltunk még egyszer rám néztem Romeora majd Brooklynra és mikor rám mosolygott viszonoztam gesztusát.

- azt hittem már vissza se jössz. Már 2:1 az állás, és nemsokára vége a meccsnek, remélem nem egyenlítenek. - mondta apa mikor melléértem.

- csak a folyosón megettem a perecet amit vettem magamnak. Reméljük nem fognak.- mosolyogtam

Már tényleg nem volt sok a meccsből és mikor az utolsó percben Rooney berúgta az utolsó gólt is, mindenki felugrott, és hatalmas ordításba kezdett. Nagyon örültünk a harmadik gólnak. Apa is nagyon örült neki, és nekem ez volt öröm.

Fél óra után, sikerült elhagynunk a stadiont. Beültünk a kocsiba, és fáradtan dőltem hátra az ülésembe. Apának egy szót sem szóltam a stadionban történtekről. Jobb lesz így szerintem. Úgysem fogunk találkozni többet. Legalább láttam egyszer életemben, és szebbé tette a napomat is.

Sziasztok:)!

Nos, nem tudom mennyire tetszik nektek a történetem, de most arra törekszem hogy elnyerje tetszéseteket. Én arra gondoltam hogy mivel most szünet van, minden nap teszek fel egy új részt. Suli időben pedig heti három részt hoznék nektek hétfőn, csütörtökön és szombaton. Remélem ez a rész tetszett nektek, véleményeket pedig  várok. Hideget - meleget egyaránt!