- Bakker, a fejem. - kelt fel Viki.
- Talán ha nem ittál volna annyit nem, fájna ennyire a fejed. - cukkolta Leah.
Amíg ők elmentek reggelit keríteni én kimentem az erkélyre. Egy kis hintaágy volt kirakva, leültem oda. Elgondolkoztam ezen az egész helyzeten. Hogy mindegy mennyi ember között vagyok, mégis egyedül érzem magam. Senki nem tudja igazán ki vagyok, nem tudnak a sötét időszakokról. Amikor legszívesebben eltűnnék messzire, vagy csak láthatatlanná válnék. 16 éves vagyok, és nem tudom mi az értelme az életemnek. Nem tudom mihez kezdjek, az egész egy nagy rohadt kérdőjel. Nincsenek céljaim, pedig tudom, hogy kéne lenniük. Hiába próbálom kihozni a legtöbbet minden helyzetből, nem ér semmit. Hirtelen egy meleg kezet éreztem meg a vállamon.
- Gyere kicsilány, kész a reggeli. - szólt Viki.
Ránéztem, és felálltam. Azt hiszem látta a tekintetemben a gondolataim, mert magához vont egy szoros ölelésre.
- Nézd, nem vagyok a legjobb pszichológus, de itt vagyok. Ne felejtsd el, oké? - kérdezte.
- Oké. - csak ennyit feleltem.
Bementünk és kiélveztük a Leah által készített isteni reggelit. Tökéletesen tud rántottát csinálni, és a tejeskávéjáról ne is beszéljünk. Néha meglep minket suliban sütikkel, olyankor szeretjük őt a legjobban. A sütögetés az álomszakmája.
- Na, hazahúzok. - mondtam. - Anya így is ki fog akadni, amiért maradtam.
- Megyek veled. Buszozunk együtt.- mondta Leah.
Kisétáltunk a megállóra.
- Tudod, rég beszéltünk komolyabban. - kezdte Leah.
- Baj van?
- Nem, nincs baj de valami van. Tudod mit? Pénteken elmondom, gyere el velem egy étterembe.
- Étterembe? Tejóég, ennyire nagy dolog? Nem tudod most elmondani?
Körülnézett, majd válaszolt. - Nem.
A buszon alig szóltunk egymáshoz. Nem is értettem, hogy mi történt. Megbántottam? Pénteken kiderül.
Ó, ha tudtam volna akkor...

***

Leszálltunk és elbúcsúztunk, de nem is tűnt fel, csak az, hogy hazaérek. Annyira belemerültem, hogy semmit sem érzékeltem ebből az egészből.
- Na, milyen volt? - kérdezte Anya.
- Egész jó.
- Ez nem volt túl meggyőző.
Felbaktattam a szobámba, és megnéztem az üzenetet, amit Leah írt.
________________________________
Leah: A brooklyn babybe foglaltam péntek héttől
Küldöm a címet

Lana: Oké
_____________________________
Nem tudtam, hirtelen mi lett vele, vagy miért beszél velem ilyen ridegen. Leah és családja két éve költözött ide hétköznap, és azóta se mondta el miért olyan sürgősen. Én nem kérdeztem rá, tudom, kényes téma. Mindenkinek van egy olyan rész, amiről nem szeret beszélni.
Én ezt tiszteletben tartottam, jobb ha nem feszegetjük. Egyébként nagyon izgultam a péntek miatt, de vártam is, hogy megtudjam mi van Leahval. Persze a suliban úgyis találkozunk minden nap, de nagyon nem tetszett a hirtelen kialakult feszült viszony.
Vasárnap dél volt, de én nem tudtam mit kezdeni magammal. Sorozatokat néztem, hogy lefoglalódjak, kifestettem a körmeim, és megcsináltam a másnapra való házikat. Legalább valami hasznosat is csináltam. Késő este anyuékkal néztem valami bugyuta valóságshowt.

Harry S. elkezdett követni