Velentine némileg lenyugodott... vagy Martha két órán át tartó hisztije tette meg a hatását. A lényeg, hogy enyhítettünk az elkülönítésen, és ugyan nevetségesen túlöltözve és túlfertőtlenítve, de elhagyhattuk a lakást. Még éppen időben, kezdtem attól félni, hogy Martha előbb-utóbb már nem fog levegőt kapni a bömböléstől. Furcsa volt, hogy ennyire a játszótérre akart menni, korábban soha nem tűnt fel, hogy olyan fontos lenne a számára. Persze, nyilván voltak ott kis barátai, akikkel eljátszott, de ennyi. Aztán, amikor ma végül elmentünk, kiderült, hogy miért is volt ez a nagy hiszti. Az én kislányom bizony pasizik. Éppen csak leültem a padra, hogy ne legyek útban játék közben, amikor megláttam, hogy két kisfiú is hordja elé a játékait a homokozóba, ő pedig egy-egy puszival hálálja meg a nagylelkűségüket. Majd el olvadtam, olyan kis helyesek voltak. Ezzel viszont egyedül voltam, mert pár pillanat múlva két felbőszült anyuka rontott a romantikus jelenetbe, és elrángatta a srácokat. Nem tudom mi oka volt rá, csak remélni tudom, hogy nem az bökte a csőrüket, hogy Martha fehér, ők meg nem.

A játszótér után szerettem volna meglátogatni Alice-t, mert őt is, és persze a kis George-ot is már nem láttuk vagy egy hete, de Valentine felhívott, hogy végzett a bevásárlással, de logisztikai problémákba ütközött, így a segítségemet kérte. Azt hittem, hogy menten leteszem a hajam, amikor megláttam, mit művelt. Hat csomag, huszonnégy tekercses vécépapír és tippre legalább egy évre elegendő konzervkaját vásárolt. Hát csoda, hogy nem tudta elrakni? Hova? Ehhez még a Buckingham palota is kevés lett volna. Sikerült is kissé összeszólalkoznunk emiatt, de estére már csak nevettünk az egészen, Martha meg örült, hogy saját trónt kapott a szobájába, még ha csak egy rakás vécépapír gurigából készült is.