EDDIE

-MIÉRT TARTOTTAD MEG?-KÉRDEZTEM HALK HANGON
-mert veled ellentétben én tudom hogy szeretlek-mondta szemembe nézve.Ha csak tudná,hogy mennyire szeretem őt.
-ha bebizonyítom,hogy tényleg szeretlek akkor..
-akkor kapsz egy új esélyt-mondta halk hangon-de addig nem, nem akarom hogy megint az legyen mint Nancyvel-rázta meg fejét-ha komolyan gondolod,hogy szeretsz akkor bizonyítsd be és..és újra kezdhetjük!
-jó,ígérem hogy most nem okozok csalódást-küldtem felé egy apró mosolyt.Dustin ilyenkor szószerint ki tépte az ajtót és minket nézett felváltva
-ti jártatok?-bukott ki belőle a kérdés-és nekem nem szóltatok róla?
-senkinek nem szóltunk róla,Henderson-néztem rá sóhajtva
-kellett volna!a legjobb barátotok vagyok és a hátam mögött jártatok?meddig is?
-fél évig-mondta Steve
-fél évig?-akadt ki még jobban-és én azt hittem megbízhatok bennetek!tudjátok mi a mondás, a barátok nem hazudnak!
-mi nem hazudtunk-mondtam-inkább csak titkolóztunk
-de akkor is!ilyet nem titkolhattok el tőlem!
-majd..majd máskor szólunk,jó?-sóhajtott fel Steve
-el is várom,hogy így legyen-mondta komolyan Dustin.

Másnap korán keltem fel, még suli előtt akartam adni valamit Stevenek.Vettem neki a kedvenc csokijából,virágjából és pluszban egy kisebb levelet is írtam neki.A háza elé le raktam a dolgokat és miután becsengettem oda elszakadtam.Tudjátok,mint a filmekben.Romantikus nem?

A suli hamar elment, végre az egyesek helyett kaptam pár kettest is.Az utolsó csengőnél felkaptam vállamra a hátizsákomat és elindultam kifelé.A sok ember között viszont feltűnt, hogy Steve az autójának támaszkodva áll és vár.Gondolom Dustinra.Amint a fiú észrevett intett nekem,hogy menjek oda.
Remélem tetszettek neki az ajándékok.