- Nem akarok Calummal fotózkodni – nyöszörgöm Hailey-nek, aki volt olyan nagy lelkű, hogy felajánlotta, hogy elkísér az IMG Models-hez, ahol beszerveztek nekem egy közös fotózást Hooddal.

A Rumours-os este óta már jó pár nap eltelt, nem nagyon beszélgettem a fiúval azóta, csak akkor mikor tájékoztatnom kellett, hogy a helyi címlap friss fotókat akar rólunk, és Margaret intézett nekünk egy fotózást a mai napra. Most pedig már épp odatartunk a legjobb barátnőmmel, aki jelenleg a legnagyobb lelkitámaszt nyújta nekem.

- Oh, kussolj már be – lök oldalba Hailey, ahogy a forgalmas utcán sétálunk végig a tűző napon. Nagyon meleg van, a nem létező smink is lefolyik az arcomról, és az összes hajszálam izzadtan tapad a nyakamhoz. – Azért nem lesz az olyan rossz.

- De, te is tudod, hogy nagyon rossz lesz – vágom rá.

- Nekem nem úgy tűnt, amikor áradoztál róla a minap, hogy milyen aranyos volt veled a Rumours adása közben – dobja fel a témát, amit gyorsan el is hessegetnék, de Hailey nem hagyja. – Na-na! Te is tudod, hogy miről beszélek!

- Csak kicsit meginogtam érzelmileg, ennyi – vonom meg a vállaimat, mintha tényleg egy semmiség lenne az egész.

Tény és való, hogy a Rumours-on történtek betettek nekem egy kicsit. Ahogy Calum beszélt rólam, rólunk és a történtekről, azt éreztem, hogy bármit megtenne azért, hogy újra minden a régi legyen közöttünk. De én nem akarom. Túl sokat szenvedtem Calum miatt, és félek, hogy megint ez lenne. Ha pedig mégis megpróbálnánk, lehet nem is lenne meg közöttünk az a kémia, ami volt. Ami biztos, hogy semmi sem lesz olyan már, mint régen. Én pedig nem fogom próbálgatni, hogy mi lenne, ha újra közelebb kerülnénk egymáshoz. Mert, ha pedig befuccsol az egész, akkor tudom, hogy ismét sérülnék.

- Szerintem dugnotok kéne – gondolkozik hangosan a mellettem császkáló lány, és olyan hanggal, hogy még a körülöttünk lévők is megfordulnak és kimeresztett szemeikkel bámulnak végig rajtunk. Behúzom a nyakamat és próbálok feltűnés mentesen tovább lépkedni. – Most mit néztek? Barmok! – háborog Hailey, ahogy ő is rájön, hogy mindenki minket néz.

- Nem fogok lefeküdni Calummal – mondom halkan Hailey-nek, ahogy befordulunk a Beverly Blvd utcájára.

- Miért nem? Biztos segítene eldönteni, hogy mi a francot akarsz tőle.

- Nem akarok semmit tőle – védekezem azonnal. Tényleg nem akarok.

- A francokat! Ezt te se gondoltad komolyan – néz rám megvető szemekkel. Elkapom a tekintetem, és inkább gyorsabban kapkodom a lábaimat, hogy hamarabb odaérjek a főépülethez.

- Köszi, hogy elkísértél – mondom a lánynak, amikor megérkezünk az IMG Models nagy fotocellás ajtókkal megtervezett bejáratához.

- Nincs mit, hidd el maradnék is, ha nem lenne órám – húzza el a száját, de csak legyintek egyet, hogy nem haragszom emiatt. – Aztán ha megvannak a nyers képek, dobj már párat.

- Minek? – ráncolom a homlokom.

- Hogy folyassam a nyálamat rátok, szerinted?

- Úgy tudtam, hogy utálod Calumot – szúrom oda.

- Ez így igaz, de lehet már kevésbé – villant egy ártatlan mosolyt, nekem pedig azonnal felszalad a szemöldököm.

- Mit tudsz, amit én nem?

- Semmit – mondja teljesen komoly arccal, amit el is hiszek neki, de közben bennem marad egy kérdőjel. Calum beszélt volna Hailey-vel? Nagyon kétlem. – Na, de megyek, Peach, mert el fogok késni – villan fel a telefonja, amin le is csekkolja az időt. – Sok sikert!

- Köszi, puszillak – ölelem magamhoz, majd miután elváltak az útjaink, beindulok az épületbe.

Calum csak azután érkezik meg, hogy nekem már a hajam és a sminkem is készen áll arra, hogy végre lencsevégre kapják őket. Éppen akkor öltözködöm az egyik paraván mögött, amikor hallom, ahogyan Calum belibben a helyiségbe és jókedvűen beszélgetni kezd az embereinkkel. Úgy társalognak, mintha már ezer éve ismernék egymást, és nagyokat nevetnek együtt, ami kezd bosszantani. Stacy észreveheti az arcomon, hogy valami nincs rendben, mert ahogy eligazgatja a fehér miniszoknyámat a combjaimon, ráncolt homlokkal néz fel rám.

- Valami baj van? – kérdi.

- Nincs – rázom a fejem, de ezzel, hogy megszólaltam, tudtára adtam Calumnak, hogy én is itt vagyok.

Észre is veszi. Már csak ez kellett.

- Peach? – mondja és egyszer csak, hirtelen a semmiből, elrántja a paraván egyik oldalát és már ott áll előttem teljes életnagyságban, egy szürke melegítő szettben.

Stacy és én egyszerre ordítunk fel, ugyanis még csak egy melltartó takarja a felsőtestem, a neon pink tapadós toppom még nem lett rám adva.

- Hood! – szólok rá erélyesen, de ő csak egy hosszas végigmérés után húzza vissza a falat, és mint aki jól végezte dolgát, egy szót se szólva, visszamegy a többiekhez. – Köcsög.

- Hallottam! – kiált át ide.

- Tudom! Azért mondom! – kiáltom vissza.

- Tényleg összeillettek – suttogja nekem a stylist csajszi, majd felém nyújta az előbb említett pink anyagot. – Kapd magadra, aztán kész is vagy.

Figyelmen kívül hagyom Stacy megjegyzését, és engedelmeskedve, felhúzom magamra a felsőt.

Hamarabb kimegyek az öltözőből, mint Calum, így amikor végre ő is felöltözve, fotózásra készen kisétál hozzánk, én már rég átbeszéltem mindent Margarettel, aki most már elhavazva telefonálgat.

A helyemre megyek, és várom, hogy Hood is ide tolja a seggét a fehér vászon elé. A homlokát ráncolva kerülgeti ki az embereinket, néha elmotyog egy szimpla 'helót', majd felsétál hozzám a kamerák elé. A helyiség a szokásos fényekkel van kivilágítva, amihez nekem a szemeim már hozzászoktak, de mint látom, Calum nem igazán viseli jól.

- Ne hunyorogj ilyen furán – vetem oda neki.

- Mindjárt megvakulok, Davis – förmed rám, de aztán szélesen elmosolyodik. Akaratlanul nekem is egy mosoly kúszik az arcomra.

- Most már Hood vagyok, nem rémlik? – csettintek a nyelvemmel. Calum most már a fogait is megvillantja. – Ennyire azért ne szórakozz jól.

- Miért nem? Elvégre tényleg Hood vagy, azért ez egy kicsit vicces, nem? – velem szemben áll, és azzal a szokásos arckifejezésével néz le rám.

Kihúzom magam.

- Haha – húzom össze résnyire a szemeimet.

- Kezdhetjük, fiatalok? – tapsol egyet-kettőt Margaret, ezzel magára hívva a figyelmet, majd szól a fotósainknak, hogy menjenek a helyükre. – Calum drágám! Ülj már le arra a székre! – szól ide hozzánk.

- Ide? – húzza össze vastag szemöldökeit, ahogy végigméri a kis faszéket, aminek se támlája, se semmije nincs, csak egy kerek kis ülőke. Elnevetem magam.

- Igen!

Calum bólint, ráül a székre, majd széttárva a lábait, a térdeire támaszkodik a kezeivel. Szerencsére nem előlről nézem végig az elhelyezkedését, mert akkor valószínűleg olyan gondolatok mennének végbe nálam, aminek nemigen örülnék.

- Calum egyenesedj fel, a lábaid maradhatnak úgy, Peach te pedig, menj Calum háta mögé, és vállára rakd rá a kezed.

- Mindkettőt? – kérdezek vissza.

- Mehet mindkettő, igen – bólogat Margaret, ahogy nézeget minket.

Teszem a feladatom, és Calum mögé lépkedek, mindkét vállára rásimítom a kezeimet és kicsit előrébb hajolok, éppen, hogy a melleim érintkeznek Calum fejével.

- TÖKÉLETES! – ordít Margaret. – Na kezdjük!

A kamerák csak úgy kattognak, mi pedig a helyünkön maradva, néha csak a fejünket elmozdítva, pózolunk. Bár Calum szerintem még nem volt ilyen fotózáson, úgy viselkedik, mintha már ezer éve ezt csinálná. Ki gondolta volna amúgy?!

- Calum kigombolnád az inged? – kérdi Margaret a semmiből. – Sőt, Peach inkább te gombold már ki! Álljatok egymással szemben, légyszíves!

- Margaret! – szólok rá. – Minek?

- Most mi van? Csináljátok már! – toporzékol.

Felsóhajtok, és várom, hogy Calum elém jöjjön. A fotók folyamatosan készülnek, miközben elkezdem kigombolni Calum fehér ingjét. Az ujjaim reszketnek, ahogy az utolsó gombhoz érek, szóval nem is merek felnézni Hood szemeibe. Viszont kénytelen vagyok, mert Margaret ismét dirigálni kezd, én pedig engedelmeskedek neki, így felemelem a tekintetemet Calumra. Sötétbarna, már-már fekete szemeibe nézek, és azonnal el is veszek bennük. Nagyot nyelek, amikor észreveszem Calumot, ahogyan az ajkaimra esik a tekintete.

A francba!

Rohadtul nem kéne azt éreznem, amit érzek. Haileynek igaza volt, tényleg történt valami a Rumours óta, és ez nagyon nem lesz jó így.

A fotózás vége felé érve, már alig várom, hogy kirohanhassak innen. Nagyon rég voltam ilyen közelségben Calummal, és kicsit elszoktam tőle. Kicsit? Inkább nagyon.

Amikor Margaret kimondja a várva várt 'mára befejeztük, srácok, mindenki elmehet' mondatát, megkönnyebbülten fellélegzek, és szó nélkül sietek ki a helyiségből. Az öltözőbe érve idegesen cincálom le magamról a ruhákat, és amilyen gyorsan leöltöztem, olyan gyorsan is kapkodom fel az utcai gönceim, majd a táskámat megfogom és nagy léptekkel indulok meg a lifthez. Odaérve megnyomom a gombot és a lábaimmal dobogok a padlón, mintha azzal elérném, hogy hamarabb ideérjen. Amikor végre csilingel a lift felett lévő kis érzékelő, és kinyílnak az ajtók, azonnal be is lépek. Ebben a pillanatban hallom a nevem Calum szájából, de nem szabad foglalkoznom vele, hisz ha egy percnél többet is töltök a társaságában, akkor el fogok ájulni, és az eddig már magamban felépített fal, amit az elmúlt három évben sikerült kialakítanom, le fog omlani, és ezzel pedig én is. Szóval nem törődök Calummal, hanem gyorsan nyomkodni kezdem a gombokat a liftben, hogy mihamarabb bezáródjanak az ajtók.

Hazaérve, remegő kezekkel csinálok magamnak egy kávét, hogy a koffeinnel lenyugtathassam magam. Amikor az kész, kényszerítve magam, hogy leüljek a kanapéra, elfogyasztom a fekete löttyöt, amibe még tejet sem raktam direkt. Pár korty után, hátradöntve a fejemet és lehunyva a szemeimet, pihenem ki a mai nap történéseit, átgondolva magamban az érzéseimet. Egy bő órát biztos, hogy eltölthetek így, ugyanis időközben már Hailey is hazaér az egyetemről, én pedig kénytelen vagyok felrázni magam, hogy a hamarosan rám zúduló kérdéseire, rendesen tudjak majd válaszolni.

- Mi van veled? – első kérdés: pipa.

- Semmi – motyogom továbbra is félig fekve.

- Aha, fixen semmi sincs veled. Azért vagy így kidőlve – nevet fel Hailey, majd ledobja a táskáját és lehuppan mellém. – Mi volt a fotózáson?

Csendben maradok.

- Haló! – lök oldalba Hailey, de nem reagálok. – Föld hívja Peach Davist!

- Hailey, szerinted én még szeretem Calumot? – fordulok felé lassan. – Vagy csak... vagy nem tudom.

- Vagy csak faszhiányod van? – reflektál a lány. – Én mondtam, hogy dugjál Calummal. Azzal lehet rájönnél, hogy mi a francot akarsz tőle. Lehet, hogy csak a feszültséget enyhítenéd magadban, hisz már nem is tudom, hogy mikor pasiztál utoljára... vagy rájönnél, hogy mit érzel iránta. Tudod, a testi kapcsolat sokat tud segíteni eldönteni a dolgokat.

Nem szólalok meg ismét, hanem inkább magamban emésztem Hailey szavait. Lehet, hogy igaza van, de lehet, hogy hülyeség lenne bármilyen testi kapcsolatba keverednem Hooddal. Mint említettem, nem akarok megint sérülni.

Tíz perc is eltelik így, se én, se Hailey nem szólal meg. A fenti faliórára esik a tekintetem, és meglepődve konstatálom, hogy már lassan este nyolc van. Veszek egy mély levegőt, elszámolok magamban háromig, hátha addig meggondolnám magam a cselekedeteimmel kapcsolatban, de mivel ez nem történik meg, így hirtelen felpattanok a kanapéról, és úgy ahogy vagyok, felkapom a telefonom és elindulok a bejárati ajtóhoz.

- Most te hova mész? – kiált utánam Hailey értetlenkedve.

- Calumhoz – vágom rá. – Megnézzük, hogy beválik-e a tanácsod – és ezzel be is zárom az ajtót, majd elindulok.

Taxival megyek, mert ezt találom a leggyorsabb verziónak. Ha minél hamarabb odaérek, akkor annál kevesebb időm van meggondolni magam és visszafordulni. Bár még így is, amikor odaérek a bandaházhoz, és már a nagy tölgyajtóhoz lépkedek, ahol már csak be kéne csengetnem, hirtelen megtorpanok. Nem hinném, hogy ez lenne a legmegfelelőbb döntés, így inkább pár másodpercnyi gondolkodás után, megfordulok. Ebben a pillanatban nyílik ki az ajtó, így kénytelen vagyok újra felé fordulni. Calummal találom szemben magam.

- Láttalak a kamerán keresztül – előzi meg a kérdésem, és inkább válaszol a magamban felmerült gondolatra, hogy miképp tudta, hogy itt vagyok, ha nem csengettem be. – Ha valaki belép a kapun, csipog egyet a benti rendszer – magyaráz tovább.

Nem tudom, hogy jelenleg itthon van-e a többi srác, hiszen teljes csend honol Calum mögött a házban. Sosem voltam még bent, csak egyszer jártunk erre, amikor kiraktuk itt Hoodot Margaretékkel.

- Értem – motyogom.

Calum egy egyszerű szürke bő melegítőben és egy fekete pólóban áll előttem. Azt hiszem, még a hideg is kirázott. Hiba volt ide eljönnöm.

- Mi az, Peach? Valami baj van? – vált át az aggódóba Hood, nálam pedig elszakad a cérna.

Beljebb lépek, és Calumra vetem magam.

A kezeimmel átkarolom a nyakát és az ajkát a szájára nyomom. Calum elsőnek ledermed, de aztán hamar észbekap és az egyik kezét a csípőmre, a másikat pedig a fenekemre simítja. Hood viszonozza a csókot, a nyelve azonnal átkúszik a számba, ahogy egy halk nyögést hallatok. Elkezdem befele tolni az előszobába a fiút, de mivel fogalmam sincs, hogy merre kéne mennünk, inkább hagyom, hogy ő vezessen. Hirtelen elszakad tőlem, hangosan kapkodva a levegőt, forrón izzó szemeivel néz végig rajtam, majd a semmiből alám nyúl és felkap az ölébe. Egy halk sikkantás hagyja el a számat, és vigyorogva karolom szorosabban Hood nyakát.

Calum elindul velem az emeletre, konkrétan kettesével veszi a lépcsőfokokat felfelé, majd amikor végre felérünk, a legelső szobába be is nyit, ami valószínűleg az övé, és óvatosan lerak az ágyára.

Nem hagy sokáig egyedül, csak addig, még lekapja magáról a felsőjét, majd felém tornyosul. Nagy szemekkel vezetem végig az ujjaimat a tetoválásain, de nem sokáig tudom nézegetni, ugyanis újra táncra hívja az ajkaimat, és egy szenvedélyes csókba forrunk. Valahogy egész hamar sikerül lerángatnia rólam a topomat, de a melltartó se sokáig marad rajtam, azt is egyszerűen lekapja rólam. Akaratlanul is felnyögök, amikor az ajkaival végigsimít a melleimen, majd lejjebb halad a hasamon át.

- Emeld meg a csípőd – mormogja a bőrömbe, én pedig engedelmeskedem. Így könnyebben lehúzza rólam a farmer rövidnadrágom, egyben a bugyimmal. Egyetlen egy ruhadarab sincs már rajtam, de nem szégyenlősködöm előtte. Calum előtt nem kell.

- Cal – nyöszörgöm keservesen, ahogy lejjebb halad az ajkaival, és a nyelvével olyan dolgokat csinál a gyengepontommal, hogy az agyam is kikapcsol.

Az ujjaimat Calum hajába túrom, és erősen szorítom a sötétbarna tincseit. A fiú még szélesebbre tárja a combjaimat, én pedig lassan egy rongybabává változok az érzés hatására. De különösebben nem zavar. Éppen egy rohadt nagy ágyon fekszem, teljesen kitárulkozva egy férfinak, akiért minden nő odáig, s vissza van, – akiért én sóvárgok –, és már a helyzetnek a puszta gondolatától is befeszül az egész testem. Hirtelen elernyednek az izmaim, de a gerincem megfeszül, ahogy a hasam alját elönti egy forró érzés. Nem tudom mire számítottam, de Calum tényleg nem vesztegeti az időt. Elválik tőlem, majd ismét felém hajol, a nyakamat csókolgatva. Látom, ahogy megfeszülnek az izmai a karján és a vállán, majd az egyik kezemet levezetem a nadrágjába és rámarkolok a lényegre, ami készen állva vár rám. Hood nekem nyomja az erekcióját, nekem pedig még a lélegzetem is eláll.

Valahogyan róla is sikerül lerángatnom a felesleges ruhadarabokat, majd csillogó szemekkel pillantok fel rá. Calum halványan mosolyogva néz vissza rám, majd mielőtt bármit is mondhatnék, megcsókol. Lehunyom a szemeimet és átadom magamat az érzésnek. Calum nem hagy kétséget afelől, amit komolyan szeretne, így amikor az ágy melletti szekrényből előkutat egy óvszeres tasakot, gyorsan kikapom a kezei közül és segítek neki kibontani. Miután felhúzta magára, én már kész vagyok neki megadni magam. Kész vagyok neki megadni azt, amit szeretne tőlem. Eddig is Calumnál volt az irányítás, így amikor hosszú idők után ismét belém temetkezik, ugyanolyan bizalommal adom oda neki magam, mint amilyennel három évvel ezelőtt is tettem.