- Nem vagyok hajlandó beszélni azzal a seggfejjel! – fakadok ki a barátnőmnek, pár órával azután, hogy nagyjából lecsillapodtak a kedélyek a lakásban.

Beszéltem Margarettel, sőt még a srácok menedzserét is felhívtam, aki persze cseszte felvenni nekem a telefont. Minél inkább azon vagyok, hogy sikerüljön elsimítani a dolgainkat, amiket Calummal ketten, közösen hoztunk össze részegen, mégis azt érzem, hogy csúszik ki a kezeim közül az irányítás és egyszerűen nem haladunk egyről, a kettőre.

- Pedig kénytelen leszel – ringatja a fejét Hailey, és már a harmadik bögre kávéját végzi ki, majd csapja le az üvegből készült dohányzóasztalra. – Máskülönben, nem tudjuk meg, hogy mi ez – emeli fel a telefonját, melynek képernyőjén egy két héttel ezelőtti cikk világít. Hood és lenyűgöző mennyiségű párkapcsolatai, illetve annak a kivesézése.

- Nem – kötöm az ebet a karóhoz. – Nem fogom felhívni. És tudod, hogy miért?

- Mert egy seggfej? – teszi fel a költői kérdést a velem szemben ülő lány.

- Amiatt is – fújtatom. – Mert egy akkora idióta, hogy nem mer szembenézni a tetteinek a következményeivel, ugyanis nyilvánvalóan kettőnk közül, ő volt a józanabbik fél, mégis ő kérte meg a kezemet. Arról nem is beszélve, hogy figyelmetlen is volt, hiszen rohadtul le lettünk fényképezve, és most azok a képek ott virítanak az összes médiaplatformon, és...

- Meg egyes magazinok címlapján is... – szól közbe halkan Hailey. Gyilkos szemekkel pillantok rá, és inkább figyelmen kívül hagyva őt és a megjegyzéseit, folytatom a monológomat tovább.

- Most pedig neki kéne felvennie velem a kapcsolatot, hogy mégis mi a franchoz kezdjünk! Elegem van belőle, és abból, hogy megjelenik a semmiből, szétzúzva azt, amit három év alatt felépítettem!

- Nem zúzta még szét, sőt igazából a banda befutása is veszélyben van, nem csak a te karriered – jegyzi meg halkan a lány.

- Hagyjuk már – röhögök fel kínomban. – Odáig meg vissza van értük mindenki, most van egy kis felháborodás a fanok részéről, de csak is amiatt, mert nem ők lettek megdugva és átbaszva Calum Hood által, és nem nekik lett megkérve a kezük. Szívesen átadom a helyemet valamelyiküknek – forgatom a szemeimet idegességemben.

- Ugyanolyan hibás vagy te is, mint Calum.

- Ne emlékeztess! – tartom fel a kezeimet a szemeim elé, mint aki eltudna bújni a problémái elől. – Tisztában vagyok vele, de könnyebb és jobb érzés, ha ráfogom az egészet.

- Tipikus Peach – forgatja meg a szemeit nagyot sóhajtva Hailey, majd fáradtan hátraveti a fejét a kanapéra lehuppanva.

- Most mi lesz?

- Várjuk, hogy a főnök megoldja helyetted – vonja meg hanyagul a vállait, majd lehunyva a szemét, elkönyveli lezártnak a témát.

Követem Hailey példáját és egyelőre elfelejtem, hogy Calum Hood felesége lettem. Nem mondom, hogy könnyű feladat, de valahogyan mégis csak sikerül.

Négy nappal később, gyors léptekkel szelem át az utolsó pár méter távolságot az IMG Models épületéig. Fura érzésem van, és ez a fura érzés nem véletlenül keletkezik bennem, ahogy befordulok az utcára, hiszen legalább ötven (ha nem száz) ember tömörül a bejárat előtt kamerákat villogtatva. Ahogy meglátnak, ők felbőszülnek, én pedig még levegőt is elfelejtek venni. Megtorpanok, a kezembe veszem a telefonom és felhívom Margaretet.

- Ugye nem azért hívsz, mert késni fogsz? – szól bele köszönés nélkül a főnököm, én pedig makogni kezdek.

- Öö, nem. De nem fogok... nem fogok tudni bejutni – nézek magam elé, amikor már az összes túlbuzgó ember is felém kapja a fejét. – Mondja, hogy nem miattam állnak itt ezren – túlzok.

- Oh, hogy az a... – morogja Margaret. – Gyere be, mert többen lesznek nemsokára. Leküldök érted valakit – és ezzel ki is nyomja a hívást.

Várok pár másodpercet, majd elindulok előre. Gyorsan és erőszakosan próbálok áttörni az ember sokaság között, de akaratlanul is meghallom a kérdéseket, amiket bombaként dobnak le rám. Szerencsére egy biztonságis faszi karon ragad, így már nem kell azzal foglalkoznom, hogy lehet elvisznek és meggyilkolnak az ordibáló emberek.

"Mióta ismered Calum Hoodot?" "Igaz az, hogy terhes vagy?" "Hogy jött az ötlet, hogy összeházasodtok Calummal Las Vegas-ban?" Bla bla bla.

- Kinyírnám ezeket a majmokat, ha lenne rá lehetőségem – mormogja a mellettem sétáló securitys, inkább csak magának, mint nekem.

Rákapom a fejemet, és csak ekkor esik le, hogy  ez a srác, csak pár évvel lehet nálam idősebb, mégis olyan kigyúrt, hogyha megfognám a bicepszét, valószínűleg az áram is megrázna. Mondjuk, ahhoz képest, hogy az eddigi életem során milyen edzett, felfújt izmokkal rendelkező securitys embereket láttam már, nem is annyira izmos. Mármint hozzájuk képest.

Összehúzott szemekkel vizslatom, amikor rám emeli gesztenye barna szemeit.

- Új vagy?

- Peach Davis – biccentek, és ezzel le is tudom a bemutatkozásomat, illetve a kérdésére a választ.

- Mike – löki oda ő is.

- Mármint Michael? – nyilván Michaelnek hívják...

- Simán csak Mike – jelenti ki, és látszik rajta, hogy nem is akar vitát nyitni erről.

- Oké, simán csak Mike, meg tudod mondani, hogy hol találom, az új termet? – az időközben előkapott telefonomból nézem ki az e-mail-ben leírtakat, és Margaret csak annyit küldött el, hogy az első hivatalos fotózásom, az az új teremben fog történni.

- Nem vágom merre van, én is új vagyok – mondja. Bingó! Akkor azért néz ki ilyen kis zöldfülűnek. Nagyon cuki. – De megkeresem veled – a lifthez tartozó gombot megnyomja, amikor odaérünk a hallba, és amint kinyílik az ajtó, előreenged.

- Mennyire vagy új? – kérdem, miközben neki vetem a hátamat a tükrös oldalnak. A karjaimat összefonom a melleim előtt, és érdeklődő tekintettel vizslatom Mike-ot.

- Most kezdtem a második hónapomat itt – vonja meg a széles vállait, amit végigkövetek a szemeimmel, majd újra az íriszeibe nézek.

- Jó, mert nekem ez az első napom hivatalosan – sóhajtok, mintha olyan megterhelő lenne már ez a nap, pedig még csak el sem kezdődött igazán.

- Hallhattam már rólad valahonnan?

- Te ennyire nem követed a médiát?

- Kéne? – húzza össze résnyire a szemeit.

Elnevetem magam.

- Azért Gigi Hadid megvan, nem? – teszem fel a költői kérdést.

- Ja, de lehet csak azért, mert az első napomon leöntöttem kávéval – röhögi el magát, nekem pedig kétszeresére kerekednek a szemeim.

- Te leöntötted Gigit kávéval?

- Ja, siettem – veti oda hanyagul vigyorogva, miközben a nevetőráncai ugyanúgy megjelennek neki is, mint Hoodnak. Gyorsan kizárom a fejemből Calum Hood gondolatát.

- Hova ment ennyire sietősen a menet? – kérdezem kuncogva, miközben a lift megáll, és kitárulkozik az ajtó. Ellépek Mike mellett és körbenézek. Nem tudom, hogy merre lehet az új terem.

- Julia, Margaret asszisztense beteget jelentett, Margaret felkapta a vizet és hoznom kellett neki a sarokról egy eszpresszót. Nagyon kemény a nő, rendesen fosok tőle – fancsali arcot vágva, Mike is körbenéz, majd random elindul az egyik irányba.

- Oh, hát igen, vettem észre – húzom el a számat, és oldalt beharapom az alsó ajkamat. Tény és való, hogy Margaret nem egy Kaitlyn, de talán jobb is így.

Csendben követem Mike alakját, amikor pár perc sétálgatás után megáll, és rám néz. Összezavarodva kapkodom a fejemet az ajtó és a srác között, amikor leesik, hogy mi van.

IMG MODELS NEW ROOM

- Kreatív név – jegyzem meg mellékesen, majd a kilincsre rakom a kezemet. – Kösz, simán csak Mike, hogy elkísértél.

- Nincs mit, más dolgom úgy sem lett volna ezen a csodás napsütötte reggelen – nevet fel halkan, majd az első mosolyát is rám villantja. – Ha valamit nem találsz, szólj, aztán jövök.

- Mindenképp – biccentek mosolyogva, majd intve egyet, belépek az új terembe. Margaret és Julia sürög-forog, kamerák mindenhol, fények, fehér lepedők, vörös rózsák, és éppen, hogy csak a halkan szóló zene tölti be a nagy termet.

- Jó reggelt! – köszönök, Margaret pedig rám kapja a fejét.

- Nyomás Stacyhez öltözni – mondja erélyesen, és a sarokba mutat, ahol egy aranyos lányka integetni kezd nekem. Mosolyogva megyek oda hozzá, és bemutatkozok.

- Peach vagyok.

- Tudom, Peach Hood – bólogat hevesen, nekem pedig azonnal lelombozódik a hangulatom. – Gratulálok az eljegyzésedhez!

- Jaj, ne is mondd – morgom, és inkább bemegyek az öltöző részlegbe. – Amúgy Peach Davis vagyok, nem Hood. Vagyis... azt hiszem.

- Oh, bocsi! Nem tudtam, hogy ennyire rossz élmény – szabadkozik, de megszakítom.

- Ne kérj bocsánatot, én vagyok a hülye – vonom meg a vállaimat. – Tanulság: ne igyál alkoholt Las Vegas-ban.

- KÉSZ VAGY MÁR, PEACH? – hallom Margaret erőteljes hangját, mire Stacyvel összerezzenve, azonnal elkezdjük előkészíteni a szettjeimet.

- Lesz egy nyári egyberuhád, lesz egy haspóló és rövid gatyesz kombód, egy harisnyával.

- Harisnyával? – kérdezek vissza.

- Ja, ne is kérdezd inkább – forgatja meg a szemeit. – Majd pedig egy cuki kis bordó bikini. Egyberészes, a hasánál kivágott és irtózatosan jól néz ki. Én a helyedben majd mindig ebben mennék a strandra.

- Miért?

- Mit miért?

- Megkapom a ruhákat?

- Ezt nem tudtad? – néz rám nagyokat pislogva a csajszi. – Igen, minden ruhádat hazaviheted innentől kezdve.

- De jó – csillannak fel a szemeim, majd Margaret újabb ordítása sikeresen felráz ahhoz, hogy elkezdjek levetkőzni, és felkapkodni magamra a göncöket és a különböző kiegészítőket. Stacy segít felrakni a nyakamba a nyakláncot, majd úgy ahogy vagyok, kisietek az öltözőből. Beállok a kamerák elé, hárman oda is tipegnek hozzám, beállítják a hajamat, és az arcomra nyomnak egy kiló sminket.

Miután elfogadhatónak titulálják a kinézetem, végre megkezdődik a neheze a napnak.

Fotózás.

Álljál így, tartsd úgy a kezed, jobbra fordulj, balra fordulj, nézz fel, nézz le, hunyd be a szemed, merengj a távolba, résnyire nyitnak az ajkak, mosolygás, kicsi komolyság, és még estig sorolhatnám. Margaret még viccesebb, mint Calum anyukája, amikor dirigál, hogy mit-hogyan csináljak.

Viszonylag hamar lezavarjuk az egyberuhás sorozatot, majd jön a fura harisnyás rész, amit nem igazán értek, de amikor már rajtam vannak a ruhák, akkor szerencsére nem zavar különösebben. Ide hoznak nekem egy széket, amire ráülök fordítva, úgy hogy a karjaimmal megtámaszkodok a háttámlánál.

És újra kezdődik... Három, kettő, és egy...

- Peach, tedd a tenyeredbe az arcod és úgy nézz ide! – csinálom, amit mond. – Most inkább támaszkodj meg, és fókuszálj a kamerára! Nem, inkább nézz el a kamerától!

Jesszus!

- Picit emeld fel az állad! Áhh, így tökéletes! Lőjünk már oldalról is egy képet! – adja ki az utasítást a fotósoknak.

A végére már nem is értem, hogy mit kérnek tőlem, csak csinálom, amit jónak látok, és ahogy Margaret utasítgatja a cselekedeteimet.

- Fél óránk van a bikinis részre, úgy hogy kapkodd magad, Davis! – csapja össze a tenyereit Margaret egy újabb húsz perces szenvedés után, én pedig szót fogadva, elsietek felráncigálni magamra az eléggé dögös darabot, amit biztos, hogy előszeretettel fogok hordani.

Amint eligazgattam Stacy segítségével a fürdőruha anyagot, felveszem a kikeresett magassarkút, ami színben teljesen összeillik a bikinivel. Kilépkedek ismét a fotósok elé, és ismét neki kezdünk. Szerencsére kemény három év elteltével, már nem hoz kellemetlen helyzetbe, ha idegenek előtt kell állnom, akár egy falatnyi, alig takaró ruhában, és ez most sincs másképp.

Ám amikor elkap a jól ismert deja vu érzés, annak hatására, hogy az ajtó másik oldalánál hangoskodás és veszekedés sorozatok ütik meg a füleinket, kicsit megszeppenek. Az ajtó felé kapom a tekintetem, de ugyanezt teszi Margaret is, csak ő feldúlt lesz, hisz nem tudja, hogy mi történik.

- Mi a franc van? – ad hangot az értetlenségének a főnököm.

És ekkor kivágódik az ajtó.

Elsőnek Mike ideges arckifejezésével találom szembe magam, aki ahogy meglát, fordul egyet a tengelye körül, és hátat fordít nekem. Nem sokáig tudok azzal törődni, hogy milyen rendes tőle, hogy megadja nekem a személyes teret, hiszen nem sokkal azután, egy ismerős arcba futnak a szemeim. A deja vu érzés pedig azonnal értelmet nyer számomra.

"Maggie épp Kaitlynnek magyarázott valamit, amikor a hátam mögött lévő ajtó hirtelen kicsapódott, és belépett rajta valaki. Kaitlyn arckifejezése mérgessé vált, szinte késztetést éreztem, hogy az ajtó irányába nézzek, de közben pedig a kamera kattogott, és az újabbnál újabb képek készültek rólam.

- Calum, édes kisfiam, hányszor mondtam már neked, hogy ide nem jöhetsz be? – emelte fel a hangját Kaitlyn. Azonnal a betolakodóra néztem, aki ugyanabban a pillanatban vezette rám a szemeit. Végigmért, majd elvigyorodva biccentett nekem egyet."

- Mégis mit keresnek maguk itt? – tipeg oda Margaret Calumhoz és a mellette álló palihoz, aki, ha minden igaz, a menedzsere lehet a bandának. – Megbeszéltük, hogy délre jönnek!

- Dél lesz öt perc múlva! – mondja a pasas, de én csak Calumot nézem, aki szintén engem vizslat a szemeivel.

- Fotózásunk van, ha nem látnák – Margaret egy kész oroszlánná változik ilyenkor. Nagyon félelmetes. – Julia, vezesd el kérlek ezeket a kedves fiatalembereket az irodámba!

- Nem nézhetem a feleségemet fotózás közben? – végre Calum is felszólal, mire én azonnal egy mérges pillantással jutalmazom meg.

- Nem! Kifelé! – mutat az ajtó irányába Margaret, így Hoodnak és a menedzserének már nincs más választása, minthogy elhagyják a helyiséget, és kövessék Juliat az irodáig.

Pár másodperc múlva, már újra annyian vagyunk a teremben, mint eredetileg, és folytatjuk a fotózást, amit immáron hevesen zakatoló szívvel kell végigcsinálnom.

Szerencsére hamar lemegy, hamarabb, mint ahogy azt gondoltam volna, így szó nélkül gyorsan elmegyek átöltözni, ahogy arra engedélyt kapok. Amint visszakapkodtam magamra a cuccaimat, visszamegyek Margarethez, aki már a gépnél ül és a fotókat kattintgatja át.

- Margaret – szólítom, de nem hagyja, hogy végigmondjam, hiszen hirtelen áradozni kezd nekem a semmiből.

- Nagyon gyönyörű vagy, Peach! Meg vagyok elégedve a munkáddal, biztos lehetsz benne, hogy a címlapra kerülsz a jövőhónapban is!

- Köszönöm – mosolyodom el gyengéden, és már el is felejtem, hogy mit akartam mondani neki. – Akkor végeztünk?

- Elfelejtettem mondani neked, de maradnod kéne még – néz fel rám két kattintás közepette, és letolja az orráról a fekete keretes szemüvegét.

- Igen?

- Calummal és a seggfej menedzserével, Joshhal lesz egy kis megbeszélnivalónk. Jó lenne, hogyha ott lennél – magyarázza.

- Oh, most?

- Igen.

- Hát rendben – egy halk sóhajt hallatok, majd lassan megemésztem magamban a tényt, hogy hamarosan Calum Hooddal kell egy olyan beszélgetést végig ülnöm, amihez egy fikarcnyi kedvem sincs.