Mióta Los Angelesben élünk Haileyvel, talán egyetlen egy olyan reggelem volt, ahol nem másnaposan keltem volna fel. Sajnos, ez a mai reggel is, azok közé tartozik, amikor azt érzem, hogy ki sem tudok kelni az ágyból, mert annyira hasogat a fejem és kavarog a gyomrom. Bár most mégis kénytelen vagyok ezt tenni, ugyanis olyan hányinger fog el hirtelen, hogy villám gyorsan pattanok ki az ágyamból, és megcélzom a fürdőszobát, mielőtt még a szőnyegemre hánynék. Átrohanva a szobámon, keresztül a közlekedőn, végül berontok a mellékhelyiségbe. Már a szám előtt tartom a kezem, amikor felcsapom a wc ülőkét, és kiadom magamból a tegnap esti alkohol mennyiség maradékát. Morogva kelek fel a földről, miután sikerült meggyőződnöm arról, hogy nem jön egy újabb kör a szenvedésből. Felállok, kiegyenesedem és a mosdókagylóhoz lépve, megengedem a csapból a jéghidegre állított vizet, és megmosom az arcomat.

A tükörbe belenézve, miközben végigsimítok a vizes kezeimmel az arcom mindkét oldalán, kiszúrok valamit a gyűrűsujjamon. Elsőnek csak a szemöldökeimet vonom össze, és a tükörből visszanézve vizslatom a kis csillogó gyűrűt, aminek a fénye lassan hogy, ki is veri a szemeimet. Aztán elsápadok, és a kézfejemet az arcom elé nyomom, most már innen vizsgálom át a szemeimmel a gyűrűmet. Ezzel egy időben ront rám Hailey a fürdőszobába. Kócos fejére kapom a tekintetem, ő pedig szó nélkül vágja nekem erőből a telefonját.

Éppen, hogy sikerül elkapnom.

- PEACH DAVIS, TE VILÁGI NYOMORÉK! – találja meg a szavakat végre.

Hangja fülsiketítően cseng, főleg így korán reggel, bár még fogalmam sincs, hogy hány óra lehet. Mondjuk igazából, még azt se tudom, hogy az éjjel, hogyan kerültünk haza Las Vegasból, vissza Los Angelesbe. Az egyetlen dolog amire még mindig gondolni tudok, az a hasam eszméletlen görcsölése, a fejem szétszakadása és az enyhe utóhányinger, ami még mindig körbeölel engem.

- Mi az? – szólalok meg rekedtes hangon.
Hailey ideront hozzám, az előbb nekem vágott telefonját újra a kezébe veszi (kitépi az én kezemből), felnyitja a képernyőt, amit belenyom az arcomba, ezzel késztetve engem, hogy jobban figyeljek rá.

- Olvasd! – követelőzik, én pedig morogva egy sort kiveszem a kezéből a készüléket, és olvasni kezdem az adott cikket, aminek a tetején nagy betűkkel szerepel a nevem.

AZ IMG MODELS LEGÚJABB ARCA, PEACH DAVIS TEGNAP ESTE FÉRJHEZ MENT!

Az újonnan leszerződtetett városi lányt, Peach Davist, tegnap este lencsevégre kapták, ahogy kimondja a boldogító igent, a feltörekvő 5 Seconds of Summer basszusgitárosának, Calum Hoodnak. Habár a két fiatal kétségkívül illuminált állapotban rontott be a las vegas-i Marriage Centre-be, nem úgy tűnt, mint akik csak pár perce ismernék egymást. További információnk alapján...

Nem olvasom tovább, tehetetlenül borulok le a földre.

10 órával ezelőtt...
LAS VEGAS | 01:21 |

Óvatos léptekkel sétálok Calum mellett, figyelve arra, hogy merre teszem a lábaimat, mert semmiképp sem szeretnék eltaknyolni a volt barátom mellett. Annyi mindent kérdeznék tőle, annyi mindenről tudni szeretnék, mégsem kérdezek, mert egyszerűen nem tudom rávenni magamat, hogy megszólaljak. Viszont Hood megteszi helyettem is, ezzel megtörve a közénk telepedett csendet.

- Kérsz? – nyújtja felém az üveg pezsgőt, amit nem rég bontott ki.

- Add ide – már nyúlok is érte, és nagyokat kortyolok a szénsavas folyadékból, ami kellemesen marja végig a torkomat. Calum felnevet mellettem, hisz tudja nagyon jól, hogy kellemetlenül érzem magam és ezt az érzést alkohollal akarom elnyomni.

Semmiképp se kövessétek a példámat!

- Hogy vagy, Peach? – kérdezi hirtelen, amikor az ujjaink összeérintkeznek, miközben a pezsgősüveget adom vissza Calumnak.

- Általánosságban kérdezed?

- Igazából arra vagyok kíváncsi, hogy mi van veled, de nem akartam ezzel indítani – villantja rám kisfiús mosolyát, amibe anno halálosan beleszerettem.

- Jól vagyok – válaszolom könnyedén. Egyáltalán nem görcsölök rá, hogy éppen Calum Hooddal beszélek, aki három éve szétzúzta a szívemet a csúnya kis játékával. – Most már teljes vállszélességgel Los Angeleshez tartozom.

- Mondta anya, és láttam is a nagy hírt. Gratulálok! – pillant rám, és féloldalasan fürkészi az arcomat.

Tekintete belém mar.

- Köszi – suttogom elhaló hangon, majd nagy nehezen erőt veszek magamon. – Hogy van anyukád?

- Megvan, hiányol téged – bólint, majd összeszorítva az ajkait előre néz a távolba, ahol emberek sokasága köröz előttünk.

- Majd valamelyik nap felhívom – gondolkodom hangosan. – Leülünk? – kérdezem Hoodtól, hisz az eddigi sétálgatásunk közben egy park részhez érkeztünk. Meglepetésemre, csak egy pár ül az egyik padnál, de a többi mind üres.

Calum bólint, majd beljebb megyünk és egy szimpatikus padot keresve, lehuppanunk mindketten a kényelmetlen fadeszkára. Felhúzom a térdeimet magamhoz, az arcomból pedig kisimítom a hajamat. Hood végignézi, majd felém nyúl, és két ujja közé csípve az egyik tincsem, a helyére igazítja. A fiú talán a kelleténél közelebb ül hozzám, mint kellene, de ez most mégsem zavar. Miközben elkezd hozzám beszélni (megjegyzem: fogalmam sincs, hogy miről), azon gondolkozom, hogyha most megcsókolna, ugyanazt érezném, mint három évvel ezelőtt, mielőtt a megtörtént volna a balhé?

- Peach?

- Igen? – kapok hirtelen észbe.

- Nagyon máshol jár az eszed – mosolyog rám kedvesen. Sírni akarok.

- Csak azon gondolkodtam, hogy te mikor és hogyan kezdtél el énekelni, hogyan jött neked a zenélés és egyáltalán nektek hogyan jött ez a banda dolog. Olyan fura – fakadok ki, gyorsan témát váltva a gondolataimban. – Mindvégig azt hittem, hogy kívül-belül ismerlek, de nem. Többféleképpen is rá kellett jönnöm, hogy egyáltalán nem, és most így ennyi évvel később tudatosult csak bennem igazán, hogy mennyire nem tudok rólad semmit – hadarom gyorsan.

- Ez nem azt jelenti, hogy nem ismersz, csak kimaradtál egy olyan szakaszából az életemnek, ami meghatározta a jövőmet – reflektál az előbbi mondandómra.

Nehéz nem visszagondolni arra az ominózus esetre, amikor megtudtam az igazságot, amikor megtudtam, hogy rohadtul át lettem verve. Bár az elmém leghátsó része tudja, hogy a teljes igazság nem lett előttem felfedve, és sok mindenről nem tudok, a makacs énemnek sikerült ezt elnyomnia három év alatt. Őszintén, már nem is érdekel. Csak, amikor Calummal beszélek, érzem, hogy közöttünk van ez. A megmagyarázatlan mit-miért csináltam, és miért voltam egy idióta barom, az ő részéről. Az én részemről pedig az, hogy miért nem hallgattam meg őt, miért zárkóztam el és miért hagytam, hogy így teljen el három év.

- Figyelj, Peach... nem volt lehetőségem azóta beszélnem veled, és...

Mintha a gondolataimban kutakodott volna.

Megállítom.

- Ne! Légyszi! – fogom könyörgőre. – Nem kell. Elmúlt, megtörtént és kész. Ezt az estét, életem legjobb estéjének terveztem és nem akarom ezzel elrontani. Kérlek.

- Jó – adja fel azonnal. Hálásan pillantok rá, ő pedig elkapja a tekintetem. – Ott a Tao Nightclub – szólal fel pár másodpercnyi csend után.

- Látom – szuggerálom a helyet hunyorogva. – Gyere! – pattanok fel hirtelen és a kezemet nyújtom Calumnak.

Mielőtt észbekapnék, és elrántanám a kezem, Hood már bele is simítja a tenyerét az enyémbe. Kiráz a hideg, de nem foglalkozok vele, egyszerre indulunk neki a Tao-nak. Fél kézzel megpróbálkozok egy üzenet írással Haileynek, már amennyire részegen képes vagyok erre.

"meygazúnk a taseoba"

Elküldöm.

Ahogy sikerül bejutunk a túltömött helyiségbe, a hangos zene kiszakítja a dobhártyámat. Kell egy kis idő, mire megszokom a zenét és élvezni kezdem. Calum hirtelen eltűnik mellőlem, és zavarodottan keresem őt a tekintetemmel, de mivel nem találom, így a táncoló ember sokaság közepén, elkezdem ringatni a csípőmet a zene ütemére. Amikor egy kéz csúszik a derekamra, ami azonnal meg is fordít, Calum aranyos pofijával találom szembe magam. Aranyos? Inkább férfias és szexi, mint aranyos.

- Hoztam – nyújt nekem a másik kezével egy poharat, amibe valami színes lötty van.

- Pezsgő alapú?

- Nem akarom, hogy szarul legyél – biccent, én pedig egybe lehúzom a pohár tartalmát, aztán mit sem érdekelve, elhajítom a picsába.

Szabad kezeimmel átkarolom Calum nyakát, közelebb húzom magamhoz, és hozzásimulva, továbbra is követve a ritmust, táncolni kezdek a fiúval. Vészesen közel van az arca az enyémhez, de nem nagyon izgat már, így aztán nem nagyon izgat annak cselekvésemnek a következménye, amit most fogok megtenni. Orromat Caluménak bököm, majd lepillantok a szájára, és aztán újra fel a szemeibe. Mivel tudom, hogy Hood nem fog tenni semmit, mert ismerem már eléggé ahhoz, hogy ezzel tisztában legyek, én kezdeményezem azt a csókot, amit valószínűleg reggelre rohadtul meg fogok bánni.

De most nem érdekel.

Hood elsőnek lefagy. Olyan érzésem van, mintha nem akarná ezt a csókot, mert meg sem mozdul. Teljesen leáll és mozdulatlan lesz. Aztán mintha kattanna nála valami, belemarkol a csípőmbe, és nekiindul kitolni engem a tömegből. Alig bírom szedni a lábaimat, de konkrétan már a kezeiben tart, amikor egy falhoz csapódunk, és nekiesik az ajkaimnak. Hirtelen nem is kapok levegőt, de viszonzom a csókot, amit amúgy is én kezdeményeztem, most mégis olyan mintha Calum ötlete lett volna. A nyelve végig szánt az alsó ajkamon, majd becsúszik a számba, és heves csókcsatába vív engem. Lehunyva a szemeimet élvezem a pillanatot, ami még az elvesztett időérzékelésem szerint is egy hosszú pillanatnak tűnik. Az ujjaimmal beletúrok Calum barna tincsei közé, míg ő tovább markolássza a csípőm. Neki lököm magam, ezzel pedig fel is bőszül. Belemordul a csókba, még úgy is hallom, hogy körülöttünk hangosan megy a zene és mindenki ordibál.

Úristen, ez most nagyon kellett nekem!

De mégis kénytelen vagyok elszakadni tőle, mert már levegőhöz is alig tudok jutni. Hood szemei kinyílnak, tekintetét rám emeli, majd a hüvelykujjával végigsimítja a kipirosodott ajkaimat. Olyan közel vagyunk egymáshoz, hogy minden egyes négyzetcentiméterét érzem magamon. Érzem azt is, amit sikerült nekem kiváltania belőle. Végig borzongok a gerincem mentén, és tovább fürkészem Calum arcát szótlanul.

- Gyere hozzám.

Hova?

- Peach – szól ismét hozzám, így szinte azonnal feleszmélek. Visszapörgetem magamban az előbbi szavait és újra átrágom.

- Hova? – kérdezem meg végül, amit már a gondolataimban az előbb végig vettem. Tényleg, mégis hova menjek? Viszont Calum nem válaszol, röhögve oldalra néz, én pedig értetlenül húzom vissza a kezemmel a fejét, hogy megint rám nézzen. – Cal!

- Cal?

- Upsz – mosolyodom el. – Mondd már.

- Gyere hozzám – ismétli meg. Azt hinné az ember, hogy ugyanolyan idióta módon nem fogom érteni, amit ezzel mondani akar nekem.

- Mármint... – kezdem, mivel nem vagyok benne biztos, hogy arra gondol, amire már én is gondolok.

- Igen – vág bele a szavamba. – Las Vegasban vagyunk – magyarázza. Továbbra is a derekamon tartja a kezét, miközben hüvelykujjával a fedetlen bőrömet simogatja.

- Jó – suttogom elhaló hangon, szerintem nem is hallja, ahogy mondom, de a számról simán le tudja olvasni. Megkeresi a kezemet, ujjainkat összefűzi, és kivezet a Tao-ból. Nevetve érünk ki a friss levegőre, és azonnal a telefonomhoz nyúlok, hogy értesítsem Haileyt, arról, amit tenni készülök Calummal.

- Maradj itt – mondja nekem, és egy csókot nyomva az ajkaimra, a kivilágított téren hagy. Nagy betűkkel meglátom, a MARRIAGE CENTRE feliratot.

Most én tényleg hozzá megyek Calumhoz?

Úgy látszik igen.

Viszont Hailey nem nagyon akarja felvenni nekem a telefont, így nem fogom megtudakolni a beleegyezését. Megnézem, hogy írt-e nekem valamit. Oh. 10 olvasatlan üzenet.

HAILEY
MIVAN?

HAILEY
hova a faszomba mész?

HAILEY
oké Luke fogdos, te pedig eltűntél Calummal

HAILEY
nem is tudom értelmezni az üzeneted

HAILEY
taseo????

HAILEY
mégis mi a tököm az?????

HAILEY
ezerszer elmondtam már te idióta, hogy kapcsold be az autocorrectet

HAILEY
megcsaplak

HAILEY
TASEO?

HAILEY
PEACH

Mire végig pörgettem az üzeneteket, időm sincs visszaírni, hisz Calum vissza is tér hozzám. Ismét kézen fogva indulunk el az előbb kinézett épülethez. Mielőtt még berontanánk a fehér rózsákkal díszített ajtón, hirtelen arrébb húz a Marriage Centre tábla oldalába.

Nem kertel, nem vár egy pillanatot se, azonnal belecsap a dolgok közepébe, én pedig levegőt is elfelejtek venni hirtelen.

- Peach Davis, megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül? – kezeit a csuklóim köré fonja és gyengéden megszorítja őket, miközben óvatosan térdre ereszkedik előttem. Érintése hatására, egyfajta bizsergés áramlik szét az egész testemben. A fejem is zsibbad, nem tudok rendesen gondolkodni, de még így is egy egyértelmű válasz kering a gondolataimban.

- Igen.

Hát most már biztosan egy pipa fog kerülni a bakancslistám azon részére, hogy "marha nagy hülyeséget csinálni részegen".

Calum felhúzza az gyűrűsujjamra a gyűrűt. Amikor megpillantom, konkrétan eláll a szavam. Szerintem nem látok jól. Ezzel az ékszerrel, ha ököllel leütnék valakit, szerintem maradandó sérülést szerezne tőlem.

- Gyere – Calum kiegyenesedik, és elindulna az ajtó felé, magával húzva engem, de még egy csókot csenek tőle gyorsan. Készségesen viszonozza, és mielőtt még jobban belemerülnénk a dolgokba, végre sikerül bemennünk a váróterembe. A kedves kis nénike mosolyogva veszi fel az adatainkat, és nagyokat nevetgél rajtunk és a szerencsétlenkedéseinken.

- Kérlek, várjátok még kijön a másik pár, addig viszont átöltözhettek, ha gondoljátok.

Egyszerre nézünk Calummal egymásra és szótlanul is megbeszéljük, hogy most erre semmi szükség sincs. Körül-belül tíz teljes percet várakozhatunk, amikor kiront az előttünk lévő pár és nevetve el is hagyják a termet.

Mi következünk.

Olyan érzésem van, mintha egy igazi templomi esküvőn lennék. Rózsák, különféle fűzérek és fehér szalagok mindenhol, amerre csak nézek. Gyönyörű a terem, teljesen olyan mint a filmekben szokott lenni. Még egy hivatásos pap is áll az oltárnál, arra várva, hogy neki kezdjünk az egésznek.

Nincs visszaút.

Most már végigcsináljuk.

Vissza a jelenbe...
LOS ANGELES | 12:37 |

Meredten nézek fel Haileyre a fürdőszoba padlóról, aki ködös tekintettel vizslat engem. Szolidalitásból ő is leül mellém. A térdemre simítja a kezét, és biztatóan elmosolyodik. Így ülünk csendben, egymással szemben, a hideg földön. Aztán végül muszáj neki megtörnie a csendet. Egy, azért mert nem tud semmit (nem mintha én többet tudnék), kettő, pedig ha tovább ülünk itt szótlanul, biztos kitépem az összes hajszálamat.

- Emlékszel valamire?

- Valami rémlik, de nem teljes a kép – suttogom magam elé, miközben erősen próbálok visszaemlékezni a tegnap estére.

- Lefeküdtetek?

- Voltunk valami hotel szobában utána, de nem tudom, hogy történt-e valami – válaszolom őszintén. – Hogy jutottunk haza?

- Én már itthon voltam, amikor te haza értél. Valami olyasmit magyaráztál nekem, hogy Calum taxival visszaküldött Los Angelesbe és kifizette neked az útiköltséget. Bár akkor nem sokat értettem, mert én is szörnyen részeg voltam – sóhajtja, miközben továbbra is fogja a térdemet, amit óvatosan meg is szorít.

- Telefonom nem tudod hol van? Remélem nem hagytam el – rágcsálom az alsó ajkamat idegesen.

- A konyhában van – feleli könnyedén, én pedig felpattanok a padlóról és kirohanok a konyhába.

Ott van a pulton a telóm, így azonnal magamhoz veszem és megnézem az értesítéseimet. Mindjárt lemerülök mellesleg.
Calumtól egyetlen egy értesítésem sincs, de az új ügynökségemtől kaptam jó pár üzenetet.

Megnyitom az első e-mailt.

Végigolvasva gyorsan sorokat, elsőnek csak a szemeimmel átfutva, aztán visszaolvasva, jobban értelmezve a leírtakat, a homlokomra csapok és kétségbeesetten felsóhajtok. Ilyen a világon sincs!

- Mi az? – jön mögém Hailey a semmiből, és kíváncsian nézelődni kezd a telefonomban.

- Az ügynökségem szívből gratulál nekem – motyogom.

- Ennyi?

- Bárcsak ennyi lenne – nyögök fel kelletlenül és levágom a telefont vissza a márványpultra. – Azt is kérdezik, hogy meg lesz-e változtatva a nevem Peach Hood-ra, és hogy jó lenne beszélnünk, mert Calum kiadója és menedzsere felvette Margarettel a kapcsolatot, Calum kusza csajozós múltja miatt. Ja, és ezt mind azért, mert ki kéne simítani pár összegabalyodott szálat a média miatt, ami rám sem vet jó fényt, ha a jövőbeli karrieremet nézzük.

- Ezt jól összehoztad.

- Nekem mondod? – sóhajtok fel gondterhelten és inkább elvonulok a szobámba, kiagyalni a következő lépéseimet, amik már nem lesznek ilyen meggondolatlanok, mint a házasságom Calum Hoodal.

Peach Hood... na még mit nem!