☀️Sasha☀️

Az arcomon némán folytak le a könnyek miközben a cigarettám már a végét járta a kezeim között. Az erkélyemen ültem, a térdeimet a lábaimhoz húzva, s a csillagokat kémleltem. Mikor dohányzom és a csillagképeket keresgélém egy picit kevésbé gondolok a családomra és a vele járó problémákra. Bentről veszekedés zaja hallatszott. Anya és apa már megint veszekednek. Apa valószínűleg veri anyát. Ismét. Mint mindig. És én leszek a következő. Ezért sietnem kell. A cigimet villámgyorsan elpumpáltam egész a szűrőig, majd lehajítottam az erkélyről amilyen messze csak tudtam. Belépve a szobámba, szőke hajamat összefogtam egy laza kontyba, felvettem egy másik pólót, majd magamra fújtam egy kevés parfümöt. Csak annyit, hogy a cigi szaga ne érződjön rajtam. Igaz mindig nagyon óvatos vagyok ezért valószínűleg parfüm nélkül sem volt dohány szagom, de sosem lehet tudni. Amint végeztem a teendőkkel hallottam ahogy trappolnak fel a lépcsőn. A szívem hevesen kezdett dobogni, tudtam mi fog következni. Próbáltam felkészíteni magamat rá mély levegővételekkel, majd apám berontott a szobámba.

-Na mi van te kis cafka?! - vigyorgott gúnyosan, majd felém közeledett. Anyám mögötte sírva kérlelte, hogy hagyjon engem, én pedig csak kissé felszegett fejjel, enyhén könnyes szemekkel álltam egy helyben ökölbe szorítva a kezeimet. - Kussoljál Meredis! - kiabált hátra anyámra. Részeg. Akkor még nagyobb ütésre kell készülnöm. Lassan fújtam ki a levegőt miközben apám visszanézett rám. - Valamit elfelejtettél angyalkám. - vigyorgott ördögien egyet közelebb lépve. Nem felejtettem el semmit, mindent megcsináltam amit kért ebben biztos vagyok. Azonban amikor részeg szeret csak úgy bántani mert miért is ne. De azért valami kamu okot mindig kitalál.

-Mit apa? - kérdeztem halkan. Nem akartam, hogy hallja ahogy remeg a hangom.

-Hmm lássuk csak. Például felmosni, az ablakokat letisztítani, letörölgetned és a többi dolog. - ahogy egyre több mindent sorolt egyre idegesebb lett a hangja. - Szerinted ez így rendben van?! Hm?! - kiabálta el magát és még közelebb jött. Egy kicsit összerezzentem, de nem mozdultam. - Válaszolj ha kérdezlek! - üvöltötte az arcomba.

-Nincs. - nyögtem ki nehezen, mire ő lendítette a kezét én pedig szorosan lehunytam a szemem, de nem jött semmi, ami arra ösztökélt, hogy felnyissam a szemhéjam. Erre gúnyosan felnevetett, majd lekevert egy hatalmas pofont. Utána még egyet az arcom másik felére, majd a falnak lökött, az arcomon pedig némán folytak a könnyek.

-Ne! - üvöltött anyám az ajtóból.

-Azt mondtam fogd be! - ordibált hátra apa, majd a hasamba rúgva letaszított a padlóra és még egy utolsót belém rúgott, mint valami rongyba. Nem mozdultam. Apám idegesen rontott ki a szobámból, anyámat szinte fellökve aki miután apám távozott hozzám sietett és felültetett.

-Kicsim, minden rendben? - vette két keze közé az arcom.

-Azon kívül, hogy apám egy idegbeteg pszichopata igen. - sírtam anyukámnak akinek szintén könnyes volt a szeme.

-Meredis! - hívta anyámat a földszintről apa, mire anya szorosan lehunyta a szemét adott egy puszit a homlokomra majd elhagyta a szobámat. Miután egyedül maradtam zokogás tört fel belőlem amit bár próbáltam visszafogni egyszerűen ömlöttek a könnyeim. De legalább nem voltam hangos. Ha apám meghallja, hogy sírok csak megint bántana.