Prológus
Zuhog az eső.
Mindenki egy nagy lyuk előtt áll. Látok egy fekete dobozt.
Anya azt mondta,hogy abban fekszik apa.
De akkor miért nem engedik ki? Körülöttem mindenki sír. De nekem nem mondják el miért sírnak. Minden néni és bácsi szomorúan néz rám. Nem tudom,miért beszél egy fekete ruhás bácsi és miért hallgatja mindenki.
Miért van mindenki feketében?
Mikor a bácsi elhallgat megfogják a fekete dobozt és leengedik a földbe. Anya mellettem áll a kezemet fogja és zokog.
A bácsik elássák az apukámat!
Nem értem mi történik. Mikor elásták odajönnek anyához és mondanak neki valamit.
Aztán hazamegyünk. Anya otthon elővesz egy nagy üveget,leül a kanapéra és megissza ami az üvegben van.
Csak néz maga elé. Érzem,hogy korog a gyomrom.
-Anya éhes vagyok.-ülök le mellé.
-Akkor egyél.-mondja durva hangon.
Felállt és bement a szobájába,bezárta az ajtót és engem otthagyott egyedül. Nem akartam,hogy anya mérges legyen rám.
Este éhen és anya nélkül aludtam el.
Halikaaa:DD
Ez egy kissé erős történet lesz,de remélem mindenkinek tetszeni fog.:)
Próbálom hozni hamar hozni a részeket.
Legyszii,ha tetszik jelezzétek valahogyan.:)))
😘
Kay
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro