Reggel mikor felkeltem az egész arcomra rászáradt a vér. Átöltöztem, megmosakodtam és indultam a suliba. A buszmegállóban nem állt Will kocsija. Kicsit csalódott voltam, mert ma közös óránk sincs. Ezalatt a pár nap alatt nagyon  megkedveltem. Csak folyton Lenora szavait hallottam a fülemben.

Az órák hamar elteltek úgyhogy indultam haza és mivel ma péntek lesz időm megölni magam a hétvégén unalomban.

------------

A következő két hét hamar eltelt. Willel csak órákon beszéltünk, de mindketten hidegek maradtunk egymáshoz. Hiányzott, hogy valakit egy picit is érdekeltem. A két hét alatt egyszer sem jött értem. De nem várhattam el tőle, mert még csak barátok sem voltunk. Mostanában Lenorával volt.

A délután Alivel voltam és gyalog mentem haza mikor éreztem, hogy valaki figyel. Összehúztam magam a vastag pulcsimban és megkétszereztem a lépteimet.
Hátulról elkapott belőlem pedig egy hatalmas sikoly tört ki.

-Hmm baba... most kikapsz. - csókolt bele a nyakamba.

-Eressz el. - kapálodztam.

Áradt belőle az alkohol szaga, de még részegen is erősebb volt. Nekinyomott egy fának és a kezei már a ruhám alatt jártak. Mikor már menthetetlennek tűnt az egész kitört belőlem a zokogás.
Megpróbáltam egy utolsót behuzni neki és kicsit sikerült is mert fél percre az arcához kapott.
Fogtam magam és mindenemet beleadva rohantam. A könnyeimtől azt sem tudtam hova.
Mikor megálltam Will házánál találtam magam. Becsengettem. Derek jött ki és kinyitotta a kaput.

-Mi történt? - fogta meg a karom és behuzott a házba.

A sírástól beszélni sem tudtam úgyhogy csak megöleltem. A hajamat simogatva próbált nyugtatni.
Miután kicsit lenyugodtam elmeséltem Dereknek mi történt.

-Hívnod kellett volna Willt.-mondta bosszúsan.

-Nem akartam. Nem is akartam idejönni én csak.... - nem tudtam befejezni, mert nem tudom miért jöttem ide.

-Jó, hogy idejöttél. Hozok neked forró csokit oké? - mosolygott rám.

-Köszönöm. - mondtam meghatódva.

Nem csak a forró csokira értettem és ezt Derek is tudta.

Összehúztam magamon a plédet, amit Derek adott mikor nyílt az ajtó és belépett Will.

-Abby?-suttogta meglepetten.

-Szia. Sajnálom, hogy idejöttem, de nem volt hova mennem. -sütöttem le a szemem.

-Mi történt? -ült le mellém.

-Mentem hazafelé és éreztem, hogy követ valaki, amikor meg hátranéztem akkor... elkapot. Meg akart erőszakolni. -tört ki belőlem a zokogás újra.

Will idegesen felpattant aztán visszaült és átölelt. Erősen kapaszkodtam belé. Jól esett, hogy van valaki akit érdekel mi van velem.

-Soha többet nem engedem, hogy bántsanak. -engedett el.

Derek bejött és a kezembe adta a forró csokimat.

-Köszönöm.

Derek is leült aztán csak néztünk magunk elé. Kis idő múlva belépet egy magas barna férfi.

-Hello fiatalok. -dobta le a kabátját .

-Helló Scoo.  Nézd  ő Abby, Abby ő a nagybátyánk Scooter. -mutatott be.

-Jó napot uram.-fogtam vele kezet.

Mindannyian döbbenten néztek rám. Nem tudom mi rosszat mondtam.

-Harminckét éves vagyok. Egy hello is megteszi. -nevetett ki.

-Oké. -mosolyogtam kínosan.

Tehát ő a rendőr nagybácsi. Minnél távolabb kell tőle mennem. Ha megtudja mi történik otthon anyámat elvonóra küldi, engem pedig az árvaházba.

-Hé. Minden rendben Ab? -fogta meg a kezem Will.

-Ahha, de én most inkább hazamegyek. Nem akarok zavarni. -húztam ki a kezem az övéből.

Mintha szomorúságot és csalódottságot láttam volna a szemében. De lehet csak beképzelem.

-Ne menj.