Farkasszemet néztünk. Nem akarok válaszolni. Talán egyszer elmondom,vagy nem.
Nyeltem egyet,mert úgy éreztem kiszáradt az egész torkom. El kell tünnöm innen.

-Haza kell mennem. Tudom,hogy azt mondtam megyek veled,de... De dolgom van.-hadartam és már a kabátomat vettem.

-Abby várj.-kiáltott Will a konyhából.

-Majd holnap találkozunk.-nyomtam le az ajtógombot.

-Elviszlek. Már sötét van.-vette fel a kabátját.

-Nem kell.-vágtam rá.

-Akkor legalább ezt vidd el.-adott a kezembe egy szatyrot amikben dobozok voltak.

-Ez mi?-kérdeztem értetlenül.

-Amit az előbb is ettél. Kárpótlásul amiért nem tudunk elmenni.-mosolygott kedvesen.

-De Will nem szoroluk rá.-nyújtottam vissza.

-Tudom,de a tied.

-Oké,akkor köszönöm.-ráztam meg mosolyogva a fejem.

-Szívesen.-vigyorgott.

-Bolond vagy.-nevettem én is
.
Kimentem a kapuig,de észrevettem, hogy Will fut utánam.

-Abby.-kiáltotta.

-Igen?-fordultam hátra.

-Ha bármi van gyere hozzám. Oké?-simította meg az arcom,de egyből hátrébb léptem.

Will meglepetten vette el a kezét,de semmit sem szólt.

-Köszönöm.-mentem volna tovább,de elkapta a karom.

Fájdalmasan szisszentem fel.

-Hazaviszlek.

                         --------------

Megkértem Willt,hogy a búszmegállónál rakjon ki. Nem akartam,hogy anya meglássa.
Mikor beléptem a házba anya csak végig nézett rajtam,de nem foglalkoztattam szerencsére.