Reggel minden balhé nélkül mentem el.

-Mi történt a kezeddel?-kérdezte első órán Al.

-Csak megvágtam.-hazudtam.

Nem akartam,hogy megint miattam legyen szomorú.

------------

Utolsó órám biológia volt. Becsúsztam a padba Will mellé. Jóvá akartam tenni a tegnapit.

-Szia! Óra után ráérsz?-néztem rá.

-Rá.-vont vállat.

-Akkor menjünk a könyvtárba.

Csak bólintott egyet,de rám se nézett. Becsuktam a szemem,sóhajtottam egyet aztán előrefordultam.

Bejött a tanár.

-A mai témánk az emberi test....-kezdte.

Óra után fogtuk a cuccainkat és átmentünk a könyvtárba. A leghátsó részébe pakoltunk le.

-Akkor kezdjük.-helyezkedett el.

-Mi az egész neved?-tette fel az első kérdést.

-Abigail Ross. Neked pedig William Carter.-haraptam a számba.

-Ahha. Kezdjük valami egyszerűvel.-vigyorgott.

-Ööömm...Kedvenc szín?-eresztettem meg egy mosolyt.

-Fekete. Mit csináltál a kezeddel?-mutatott a kezemre.

-Elestem.-vonta vállat.

-Megnézhetem?

Elfordítottam felőle a fejem és megráztam.

-Miért nem?

Sóhajtottam egyet aztán felé nyújtottam a kezem. Levette a kötszert. A kezem teljesen elfertőződött és még mindig véres volt.

-Ez....

-Csúnya.-fejeztem be.

-Kiszedem a szilánkokat.-a táskájából elővett valami éles fémet.

-Nem szükséges.-húztam el a kezem,de megfogta a csuklómat pont ahol fájt.

Fájdalmamban összeszorítottam az állkapcsom és a szemem. Fentebb csúsztatta a kezét és nem engedte,hogy elhúzzam a karom. Meglátta a foltokat.

-Nem hiszem,hogy csak elestél.-nézett a szemembe.

-Pedig elestem.-mondtam indulatosan mitől még én is meglepődtem.

-Ez fájni fog.-fogta meg a szikét.-Ha nagyon fáj szorítsd meg a másik kezeddel a karom.

Az egyik szilánk alá berakta a szikét és megpróbálta kiszedni. Egy halk sikoly szaladt ki a számon miközben a karját szorítottam.

-Tegyél fel egy kérdést.-jelentette ki.

-Hány éves vagy?-próbáltam elterelni a figyelmemet sajgó kezemről.

-18. És te?

-17. A szüleiddel laksz?

-Meghaltak. Az unokaöcsémmel meg a bácsikámmal.

-Hova jár?-haraptam a számba fájdalmamban.

-Máshova. Kész. Most lealkoholozom. Oké?

-Ühüm.-bólogattam.

Egy kis alkoholt öntött a tenyeremre,de az is nagyon csípet. A szememet ellepték a könnyek.

-Mindjárt jobb lesz.-nyugtatott.

Átkötözte a kezemet aztán elrakta a szikét.

-Köszönöm.-néztem rá hálásan.

-Nincs mit. Nem mondod el,hogy szerezted igaz?

-Igaz.-suttogtam.

-Nem lenne kedved eljönni velem este arra az őszköszöntős izére?-túrt a hajába.

-Nem lehet.-ráztam meg a fejem.

Nem hagyhatom egyedül anyát.-mondta az egyik felem.
Míg a másik fele-Élni kéne az életem és anyát úgy se érdekli hol vagyok. Ha nem vagyok otthon nem tud bántani.

-Vagyis...szívesen elmennék veled.-mosolyogtam rá.

-Oké. Hol találkozzunk? Haza akarsz előtte menni?

-Nem nagyon.-vallottam be.

-Akkor menjünk hozzám aztán onnan megyünk fel a városba.

-Oké.-egyeztem bele félve.

Allie már rég elment mivel még mindig haragszik rám. Attól félek,hogy ez a fiú megtud rólam valamit amit nem kellene. Félek,hogyha megtudja a titkom akkor elítél vagy ami még rosszabb hívja a rendőrséget.
Egymás mellett a csendbe burkolózva mentünk el a szekrényeinkig. Beraktam a cuccom és felvettem a régi elnyűtt kabátomat.

-Mehetünk?-dőlt neki a szekrényeknek.

-Igen.-csuktam be az enyémet.

Kimentünk a suliból és megálltunk egy fekete kocsi mellett.

-Ülj be.-vigyorgott döbbent arcomon.

-Te tudsz vezetni?-döbbentem le teljesen.

-Igen. Amúgy,ha baj lesz a bácsikám rendőr,de nem lesz baj.-ült be a kocsiba.

A bácsikája rendőr! Ha véletlenül megtudná a titkomat akkor mindennek vége. A lélegzetem felgyorsult és hirtelen izzadni kezdet a tenyerem. Az autót már beindította, de én még mindig nem ültem be. Lehúzta az ablakot.

-Abby gyere már. Ígérem,hogy biztonságosan vezetek.-ráncolta a szemöldökét.

Efelől semmi kétségem csak....Na jó. Nem leszek gyáva. Csak az a baj,hogy én egész életemben az voltam. Vettem egy nagy levegőt aztán beültem a kocsiba.

-Baj van?-nézett rám.

-Nincs.

-Akkor jó. Figyelj, az ubokaöcsém biztos otthon lesz,de ne nagyon foglalkozz vele.-forgatta meg a szemét.-A bácsikámat nem tudom,de mindjárt kiderül.
Egy nagy ház felhajtóján állt meg. Kiszálltunk a kocsiból és elindultunk a házba. Az ajtóban Will megállt és beütött egy kódot. Kinyílt az ajtó.

-Ez miért kell?- mutattam arra amibe beütötte a kódot.

-Biztonság.-mosolygott.

-Na végre haver,hol voltá...-döbbent le a srác aki az imént jött le.

Szégyenlősen mosolyogtam rá.

-Derek ő Abigail Ross. Abby ő az unokaöcsém.-intett felé a fejével.