-Szia anya.

-Rossz voltál. Megmondtam, hogy iskola hazajössz. És nem jöttél. Ezt még megbánod.

A késsel egyre közelebb jött hozzám. Hirtelen rántotta a kést elő és végighúzta a karomon. A fájdalomtól egy hangos visítás szakadt föl belőlem. Eldobta a kést és pofonvágot. Tűz égette az egész arcom. Folytak a könnyek a szememből.

-Tűnj a szemem elől. -sziszegte felém.

Berohantam a szobámba és bekötöttem a karom. Ömlött belőle a vér. Két kendőt is átvérzet.
Miután jobb lett lezuhanyoztam és lefeküdtem.

Reggel nem mentem suliba. Az arcom belilult és bedagadt a karom szintén csak azon még egy nyílt vágás is volt.
Az idegeim annyira ki voltak, hogy ket napig csak sírtam és aludtam. Anyámat nem is érdekelte élek e még. Jobb lett volna, ha meghalok. Senkinek sem hiányoznék csak Alinek. Többször is hívott, de nem vettem fel.

A harmadik pihenőnapomon Will hívott.

-Szia. -szóltam bele rekedt hangon. Mivel már több napja nem beszéltem.

-Mi van veled Abby? Hol vagy? Érted mehetek?

Az aggódástól a hangjában lelkiismeretfurdalásom volt, hogy még csak fel sem hívtam.

-Igen, kérlek gyere értem. Itthon vagyok. -raktam le a telefont mielőtt megint sírnék.

Felvettem egy rendes farmert meg egy fekete pólót és megfésülködtem. Láttam a kocsi fényeit. Kikukucskáltam, hogy nincs e a nappaliba anya. Nem volt úgyhogy gyorsan kirohantam az ajtón.
Will a kocsijának dőlve várt. Mikor megláttam megkönnyebbültem. Hamarabb ide kellett volna hívnom. Odarohantam hozzá és a nyakáb borultam.

-Köszönöm, köszönöm. -öleltem szorosan.

-Mi történt Abs? Hallod cica? Mi van? -húzta végig a kezét a karomon.

-Auu. -szorítottam össze a szemem.

-Mi a...? Abby üljél be a kocsiba. Most. -mondta dühösen.

Ellenkezés nélkül ültem be. Beindította a kocsit és elindultunk hozzájuk. Nagyon gyorsan hajtott. Mikor megálltunk kipattant a kocsiból és kinyitotta nekem az ajtót.
Megfogta a kezem és bevezetett a házba.

-Derek. -kiáltotta el magát.

Derek egyből rohant le a lépcsőn.

-Szia Abby.

-Szia. -intettem.

-Hozz tiszta tűt, alkoholt és cérnát. Gyorsan. -mondta határozottan.

Mikor kimondta a tű szót megijedtem.

-Mit akarsz velem csinálni? -rémülten meg.

-Össze kell varrni. Már teljesen elfertőződött. Miért nem szóltál? -kérdezte mérgesen.

-Csak egy kis vágás. Nem nagy ügy. -rántottam vállat.

Tudom, hogy nagy ügy volt, mert undorító volt és fájt.

-Ez fájni fog. -fogta meg a karom és valamit ráspriccelt.

Csipet és égetett.

-Fáj, fáj, fáj, fáj. -vinnyogtam.

-Majd elmúlik. -fogta meg a masik kezem Derek.

Átszúrta a tűt a bőrömön és áthúzta a cérnát. Ezt huszonnégyeszer ismételte. Számoltam. Szerintem Derek kezében a végére nem maradt vér úgy kiszorítottam belőle.

-Kész. -adott rá egy puszit.

Én ledöbbentem, Derek pedig fura mosolyjal nézett Willre.

-Hagyjál. -lökte meg a vállat.