-Ne anya!-könyörögtem zokogva.

-Ne merj az anyádnak nevezni te kis kurva! Hogy mersz ilyet tenni?-kiabálta részegen.

5 éves koromban meghalt az apám és azóta anya folyamatosan iszik és bántalmaz. Nem dolgozik ezért nincs pénzünk normális házra vagy ruhákra,ételre.
Most kezdtem a gimibe a másodikat,de már alig várom,hogy leérettségizzek és elmenekülhessek innen.
Anya keze az arcomon csattant. Az ütés erejétől elestem,de anya még egyik kezével mindig a csuklómat szorította,a másik kezével pedig a hajamat húzta,hogy a szemébe nézzek.

-Belőled soha senki nem lesz!-ordította és nekivágta a fejemet a falnak.

Éreztem,hogy a vérem lefolyok a homlokomon. Éles fájdalom hasított a fejembe. Egyből odakaptam a kezem.

-Egy rohadt senki vagy! Nem érdemled meg,hogy az anyád legyek.-rúgott még egyet a lábamba aztán otthagyott.

Fejemet a falnak támasztottam miközben folyamatosan folytak a könnyeim. Nem tudom,hogy érdemeltem ki,hogy ilyen legyen velem. De az is lehet,hogy a sok alkohol okozza és nem tudja mit csinál.
Az egész házunkat betölti az alkohol szaga. Feltápászkodtam a földről és bementem a szobámba.
Anya már kidőlve feküdt a kanapén,még arra sem volt képes,hogy a szobájába menjen.

Gyorsan letusoltam és lefeküdtem aludni.