V.

Eat me, Drink me

Ténykérdés, imádott európaijához képest Anthony Stark egy sármos rakás igénytelenségnek érzi magát, de ez nem igazán zavarja. Bár megkapja a napi betevő, becsmérlő végigmérését Lokitól, azért látja letaglózóan gyönyörű zöld szemekben a vonzalom apró kis szikráit, és nála jobban senki sem tudja, mekkora robbanást tud okozni akár egy parányi is ezekből.

– Kérsz popcornt? – kérdi, miközben lehuppan bőrhuzatos kanapéjára a másik férfi mellé, aki hátradőlve pötyög valamit a telefonján, végeérhetetlenül hosszú lábait keresztbe vetve (amiken ott díszeleg egyedi bakancsa, hát már hogyne, hiszen csak a szoba legközepén vannak).

– Nem.

– Ne már, Bimbócskám, ennyire nem fog rámenni a csodás alakod.

– De a te arcberendezésed rá fog menni arra, ha még egyszer így merészelsz szólítani. – Tonyt lenyűgözi a könnyedség, amivel a harlemi verőlegényeket megszégyenítő fenyegetés kiszökken Loki szájából, két Messenger üzenet bezongorázása közt.

– Akkor megeszem egyedül, de buknod kell rám akkor is, ha elhízom miattad – von vállat, lopott pillantást vetve Loki mobiljának kijelzőjére. – Te saját magadat állítottad be háttérképnek?

– Úgy sejtem, a te háttérképed is én vagyok, úgyhogy akár romantikus gesztusnak is betudhatod.

– Te minden vagy, csak romantikus nem, Loks, de így szeretlek. – Mindketten megfeszülnek egy másodpercre, ahogy kiejti a „szeretlek" szót, és mindketten ugyanazért. Nehezükre esik elhinni, hogy komolyan gondolta volna. Tonynak fogalma sincs, hogy komolyan gondolta-e. – Ezt a képet már láttam amúgy – üti félre a témát jól leplezett zavarral. – Valami trónuson vonaglasz abban a fotósorozatban.

– Az egy szarvaskoponyákból készült trónus – pontosít Loki, félig bőr, félig szövet nadrágjának zsebébe süllyesztve a telefonját.

– Először a bimbók, aztán már Bambi! Neked nincs szíved.

– Száz százalék polisztirol, Anthony.

– Ezt mondd az állatvédőknek. És az a terpesz, amit némelyik képen produkálsz... kétszer is kiterülhetnék a lábaid közt.

A Loki torkából felkúszó, bársonyos, pajzán kuncogás apró elektromos szikrákat csihol Tony bőre alatt, amiktől a karján és a tarkóján vigyázzba vágják magukat a szőrszálak.

– El tudnálak viselni a lábaim közt – búg, Tony pedig, hogy megelőzzön egy esetleges leteperéses balesetet, a szájába töm egy óriási marék popcornt.

– Jarv, indíthatod a filmet!

– Spanyol nyelven, angol felirattal, uram? – tudakolja az MI kifogástalan brit akcentussal.

– Mi a véreres búbánatért akarnám spanyolul, Jarv?!

– Pár napja komoly ambícióit fejezte ki a nyelvtanulást illetően, Mr. Stark.

Tony egy koszlott trikós, élő Krisztus imitációként tárja szét a karjait kínjában.

– Csak egy kicsit sok és jó nachos-t ettem – magyarázkodik a mellette ülő illatos szépségnek, aki épp rajta röhög szégyentelenül, egyszersmind cseppet sem titkoltan hülyének nézi. – Gyorsan fellángol az érdeklődésem, és el is apad, na. Ezért is vagy te különleges. – Csettintésre komolyodik meg a hangja, ahogy a helyiséget uraló hangulat is, mialatt a gigantikus plazmatévén néger rabszolgák mélabús sora botladozik át egy éjszakába borult erdőn. – Vagy mi. Nekem nem igazán szokásom ez a... körülményeskedés. Randizgatás. De te... mintha megbuheráltad volna az agyamat, és ez azért ijesztő.

A fekete hajú perceken át egy szót sem szól, csak felrakja a karját a kanapé háttámlájára, és hűs, alabástrom ujjaival a másik férfi rövid tincsei közé túr. Tökéletesen manikűrözött körmeivel gyengéden végigkarcolgatja Tony fejbőrét, s bár a szemeiből semmit sem lehet kiolvasni, érintései elárulják, hogy valójában milyen nagy hatással is voltak rá az elhangzottak.

– HOGY ROHADNÁL MEG, TE NYAVALYÁS DISZNÓ! LELŐTTED ROSCOE-T!

Tonyt az oda nem illő férfihang zökkenti ki a kábulatból, ami Lokit finom kényeztetését élvezve hatalmába kerítette, és ami arra bátorítja, hogy csókolja meg őt itt helyben, de úgy, hogy még a szépnagynénikéi is felnyögjenek a sírban.

Nem teszi, pedig borzasztóan akarja. Észvesztően. Jézus akarhatta ennyire a szeretet térhódítását, vagy VIII. Henrik a fiúörökösét. Meg talán a britek az osztódással szaporodó teafiltert.

Hogy milyen fáradt is igazából, amit a korábban megivott alkohol csak súlyosbít, fél óra múlva válik világossá előtte, miután leküldi a két személyre készített pattogatott kukorica adagot, Django és Dr. Schultz pedig nekiállnak hullákat gyűjteni. A feje le-lebukik, a szemét képtelen nyitva tartani, s hamarosan már hortyog is, arccal Loki vállgödrében, aki betonná merevedett gerincoszloppal ül a helyén, és néz le a férfira, érezve meleg lélegzetét és szakállának szúrását érzékeny bőrén, és noha ez Anthony, EZ ANTHONY, emlékezteti magát, ösztönösen várja a nyakába maró fogakat, a levegőben érzi a fullasztó, klóros párát, maga előtt látja a vérspriccként szertefröcskölő Bloody Maryt.

Tony túl kimerült ahhoz, hogy felriadjon arra, ahogy randevúpartnere homlokának feszíti a tenyerét, és egy mozdulattal átdönti a kanapé másik felébe, ahol kifacsart pózban, felhorkanva landol. Az sem veri fel, amikor Loki felemelkedik ültéből, kikapcsolja a tévét, félbeszakítva egy megkezdett baszdmeget, és néma csendben kisétál a lakásból, eleresztve a füle mellett Jarvis automatikusan suttogósra halkított elköszönését. 

Loki

– Pöpecül áll neked az ezüstcsilivili – véli Amora a Wanda által készített fotósorozat legnépszerűbb darabjait szemlélve betört képernyőjű mobilján. – De azért az arany az, ami mindent ver. – Félreteszi a telefont, és a saját aranyszínű szemhéjtusát megragadva Loki felé perdül forgós székében.

– Ha te mondod, Cherry – vigyorog a férfi, és lehunyja a szemeit, hogy a nő értő keze egy-egy markáns festékcsíkot húzhasson páfrányszín íriszei fölé. Kettesben vannak a női öltözőben, ami Loki ízlésének pillanatnyilag undorítóan rendetlen; a földön ezerszínű sminkpor áttetsző fövenye és egypár rúzsfoltos cigicsikk, a tükröket zsíros ujjnyomok pettyezik, valaki ráadásul még a tamponjait is szétszórta az asztalán. A zenelejátszóból Amora legújabb kedvenc Marilyn Manson száma, az Eat me, Drink me dübörög, amit a nő szórakozottan dúdolgat magában, olykor el-eltévesztve a ritmust, közben kirántja a gumit hanyagul összekötött hajából, és unottan elkezdi átkefélni sokak által irigyelt, kukoricaszínű üstökét.

„But then our star rushes in,

Feeling like a child and looking like a woman

She has been forecast with an

Attempt to kill herself,

But the ending

Didn't test well."

– Mi a mai program? – érdeklődik Loki, állát Amora vállán pihenteti, úgy figyeli kettősüket a tükörben; egy fekete és egy szőke szépség, egymás szemet gyönyörködtető kontrasztjai.

– Interjú. A Vogue-nak. Nem ebben a csövesszerkóban kéne leülnöm a riporterrel szemben, mi? – bök fekete melegítőjére, ami jó eséllyel ugyanaz, mint amiben reggel futni ment, és alaposan le is izzadt. – Valószínűleg kérdések helyett inkább némi apróval dobálna meg.

– A legkisebb is számít.

– Főleg, ha dákókról van szó. – Kuncogva dől hátra ültében, és túr barátja puha ébenhajába, amit nem átall ördögien össze is borzolni. – Kócos Ribi!

– ... Meg a Betörhetetlen Csöves – kontráz a férfi, és fúj egyet, hogy kitessékelje a homlokából elszabadult fürtjeit.

– Az, persze. – Amora sóhajtva megdörzsöli a matricát, amit akkor tépett le félig az asztaláról, amikor Thanos egy igen kellemetlen látogatás keretében zúzódásosra verette Lokit. – Újabban inkább gyáva nyúl. De legalább dögös nyúl – tódítja, és kibújik tréningfelsőjéből, felfedve kerek, piros melltartóba rejtett kebleit. – Playboy nyúl! Csak ne kelljen lóval, meg vén fószerekkel pózolni. Odaadnád azt az izét?

– Kicsit konkrétabban?

– A kék izét, a fogasomról. Gombok vannak rajta.

Loki összehúzott szemöldökökkel lép Amora fogasához, amin több tucat márkás ruhanemű lóg takaros sorban, a nő azonban még mindig nem memorizálta a ruhadarabok hivatalos neveit. Jeggings, ceruzaszoknya, és egyéb cifraságok? Nem. A legtöbb holmiját „izének" és „cuccnak" nevezi, ha pedig már egy ideje hiába keresi őket, vagy épp kényelmetlenek, „kibaszott izének".

Végül megtalálja a sorgombos, tengerészkék, galléros ruhácskát, amit barátnője kér, és már épp kezdene szörnyülködni az érdektelen durvaságon, amivel Amora magára rángatja a kényes kelmét, amikor Other bedugja hipófakó pihés fejét az ajtón, és közli, hogy azonnali megbeszélnivalója van Lokival. Az a teljességig kifejezéstelen arccal bólint, jóllehet valójában egy Antarktiszről szökött jégtömb tölti ki a gyomra nagy részét, legalábbis úgy érzi. Nem mintha nem számított volna rá, hogy számon kérik rajta a külsős fotózást, még Anthony is figyelmeztette a maga módján, de dacára minden aggályának, továbbra is úgy gondolja, hogy Thanos és az összes csicskása megcsókolhatja a...

– Adj egy cigit – kéri Amorát, aki erre készségesen át is nyújt neki egy szál gyümölcsös bagót, mi több, még meg is gyújtja helyette. – Ha addig élek is, a képébe pöfékelek. – E végszóval kilibben az öltözőből. Other, látva a modell ajkai közt füstölgő cigarettát, kelletlenül ciccegve a kijárat felé indul, próbálván elkerülni, hogy a beinduló tűzjelző mindkettejüket megsüketítse, és Lokit már az is végtelenül elégedetté teszi, hogy legalább ennyi kellemetlenséget tudott okozni a szemétnek.

Odakint szakad az eső; az ősz hivatalosan is egyeduralkodónak tekinti magát New York felett, és megveszekedetten ingázik a tikkasztó meleg és lehűlést hozó, semmiből lecsapó zivatarok közt. Az ereszről mennydörögve zúdul alá a víz az elegánsan kialakított vízgyűjtőkbe, az épület előtt álló autókat Loki épp hogy csak ki tudja venni az esőfüggöny mögül. Hirtelenjében egy teherautó hajt be a parkolóba, a zárt kocsiszekrényen feketéllő felirat szerint zöldséget hozott a székház konyhájára. A jármű a megengedettnél jóval nagyobb sebességgel hajt el a bejárat előtt, kis híján lefröcskölve mindkét férfit némi olajos-saras tócsalével.

– Mennyit kaptál értük?

– Hm? – Loki nem pillant Otherre, az egyik hullámzó pocsolyát tünteti ki a figyelmével.

A fotós összeszűkíti a szemeit bosszúságában, és a kapucnijáért nyúl, amit úgy húz a fejére, mintha elviselhetetlenül fázna. Loki a maga részéről azt is kétli, hogy bármit is képes lenne érezni. Other alighanem a világ nyolcadik csodáját, vagy az évszázad pornófilmjét is felülmúlhatatlan szenvtelenséggel szemrevételezné, és közben plöttyedt rágógumi-lufikat fújkálna.

– A Maximoff-féle képekért, mellesleg örülnék, ha nem adnád a hülyét, még ha túl sok sütnivaló nem is szorult abba a szerencsésen összerakott fejedbe. Aláírtál egy szerződést, Loki, és abban az állt...

– ... Hogy nem fogadok el pénzt egyetlen megbízótól sem Thanoson kívül. – Még arra sem veszi a fáradságot, hogy kivegye a cigit a szájából beszéd közben. – Biztosíthatlak, egy centet sem fizettek. Művészi szabadságból csináltam.

Other elenged egy hervasztó kis kuncogást, mire a modell a kaput kezdi szuggerálni csikorgó fogakkal, remélve, hogy egy másik teherautó is erre téved majd, ami elé kilökheti a férfit.

– Szabadság? Ez aranyos. Tényleg. – Te valószínűleg még a saját kölyködet sem tartanád aranyosnak, villan át Loki fején. Bár ahhoz az is kellene, hogy képes légy izgalomba jönni bármitől is, ami nem egy túlárazott objektív. – Nos, a kis magánakciód miatt sajnos Mr. Thanosnak meg kell vonnia tőled a prémiumot, amit a Las Vegas-i divathéten való megjelenésért szánt neked.

– Semmilyen Las Vegas-i divathétről nem tudok.

– Most már tudsz – feleli, a hangja üres és hideg. Loki rákapja a pillantását, arcizmai megfeszülnek egy szívdobbanásnyi időre, és ez orvul elárulja. – Panaszra semmi okod: ott lesz a kiváló Valkűr, T'Challa egyenesen Afrikából, és Natasha Romanoff is, akiről muszáj csinálnom néhány képet, mielőtt leteszem a lantot. Tally Weijl, Armani, Sophie Theallet...

– Nem megyek Las Vegasba – tiltakozik, a gyomrában úszkáló jégtömb még tovább dagad, közel szétfeszíti belülről. „Én jobb szeretem a... szűk... szabásokat", zeng az elméje legrettegettebb bugyrában, és tetőtől-talpig leveri a hideg verejték. – Nem vállalom.

– Nem hiszem, hogy ez kérés lett volna. Csak nem a Nagymestertől ódzkodsz még mindig? Semmi értelme adnod a finnyást; mindenki tudja, mi voltál, mielőtt idekerültél volna. Ha úgy alakul, csak tedd szét a lábad, és gondolj David Beckhamre, vagy akire a buzik általában szoktak.

– Azt mondtam, nem! – nyakaskodik megvillanó szemekkel, és lepöccinti a cigaretta végén összegyűlt hamut. – Kapcsolatban vagyok. – Ezt csupán a pillanat hevében mondja ki, a torkára is forr a szó egy másodpercre emiatt – tényleg abban lenne? – de aztán a hátát borsództató téma eltereli a figyelmét erről az egyelőre hanyagolható problematikáról.

Other repedezett ajkán egy gunyoros mosoly árnyával hunyorog fel rá.

– Egy kurvának az mióta számít? – Leinti Lokit, amikor az replikázni próbál, s noha mosolyog, vonásai a kapucni koromszínű keretében embertelenül kőszerűek. – Tudod, mi a te szerencséd? – Olyannyira lehalkítja a hangját, hogy az esőverés zaja szinte teljesen elnyomja. A másik férfinak, bár majdnem mindenhez több kedve lenne, nincs más választása, mint közelebb hajolni hozzá, hogy hallja a mondandóját. – Hogy azt is mindenki tudja, hogy kardnyelő vagy. Jelenleg is ordít rólad. A bűbájos sminked, meg a cseresznyés ribancpálca a kezedben... ehhez a nyilvános buzulásod Starkkal már nem sokat tesz hozzá. És tudod, miért jó ez? Mert a főnök így nem féltékeny rád. – A fekete hajú mindkét keze ökölbe szorul, amit Other csak egy renyhe oldalpillantással nyugtáz. A legkevésbé sem riasztja meg, hiába alacsonyabb nála, és hiába tudja róla, hogy ha nagyon felpaprikázzák, hajlamos erőszakossá válni. – Ha nem így lenne... abba jobb bele sem gondolni. Hisz annyira, de annyira bizalmas a kapcsolatod a mi angyali Amoránkkal.

– Csak a szád jár – veti oda Loki, miután sikerül megreguláznia tomboló dühét. – Azt hiszed, a bizalmasa vagy, Bastien? – Other mosolya elhalványul keresztneve hallatán, és ez csak további lendületet ad a modellnek. – Egy hű eb vagy számára, nem több. Szerinted melyikünk ér neki többet? Melyikünk hoz többet a konyhára? Kötve hiszem, hogy ha ráunnék a folyton járó szádra, és eltörném a nyakad, revánsot venne érted. Verőembert és fotóst bárhol talál, de egy valódi briliánst... aligha.

Other válasza rövid csend után érkezik, ami már elhinti Lokiban a győzelem reményének magvait.

– Igaz. Valószínűleg nem válna meg tőled. A taslikhoz meg már hozzászoktál, nemde? Ám, ha jól tudom, van neked egy bátyád is. Nagydarab fickó. Ő vajon ér bármit is Mr. Thanos számára?

– Thor semmit sem jelent nekem – szögezi le, a szavakat hószín fogai közt átszűrve, de közben szívből rühellt lelki szemei előtt már meg is jelenik a kép, amint az Odin egyik fatelepéről gyanútlanul hazafelé tartó Thort kirángatják a kocsijából, és addig ütik szakállas arcát, amíg az idegesítő, töpszli kis menyasszonya sem ismeri fel.

A gyomra fájdalmas hátraszaltót vet.

– Hát persze, hogy nem – veregeti meg a vállát Other lekezelően, és zsebre dugott kezekkel visszasétál az épületbe, magára hagyva a fekete hajút, akit egy pár percen belül érkező, biocsírákat szállító kisteherautó mindenfajta lelkifurdalás nélkül terít be a pocsolya tartalmával, amibe másodpercekkel ezelőtt a csutkáig szívott ribancpálca maradványait dobta.

Tony

Anthony Stark nem mondhatni, hogy belekalkulálta azt a terveibe, hogy Loki kétrét görnyedve mélyedjen el a ruhásszekrényében, és kritizálja fennhangon a készletét, amikor megkérte a skandináv gyönyörűséget, hogy legyen a partnere azon a rémületes estélyen, amin Pepper szerint okvetlenül meg kell jelennie, de mint mindennek, ennek is megtalálta az előnyös oldalát: így büntetlenül stírölheti a drága díjnyertes félgömbjeit, méghozzá egy pohár whiskyvel a kezében, egy kényelmes fotelban terpeszkedve.

– Azt hittem, a gémszürke zakó a legnagyobb sokk, amit mérni fogsz rám, de letaglózóan jóhiszemű voltam – hallja Loki morgolódását a gardrób mélyéről. – Anthony, ki vette neked ezt az inget? Nyolcvanas évekbeli brókernek akart öltöztetni?

– Fogadjunk, hogy abban is el tudnálak csábítani.

Egy rubinpiros mellény csapódik az arcába.

– Csend legyen. Ezt fogod viselni, fekete inggel, nadrággal, és arany nyakkendővel. Illik hozzád a vörös és az arany. – Jólesően végigfuttatja ujjait a nyakkendő puha anyagán. – Utóbbi nem mindenkin mutat jól, sőt, egyesek számára be kellene tiltani...

– ... Aki kétségkívül nem te vagy – állapítja meg Tony félretéve a poharat, és ráérősen elkezd belebújni a modell által kipakolt ruhadarabokba. Nem véletlen mondja ezt; természetesen már észrevette Loki vonzódását ehhez a színhez, és egyben nemesfémhez, ahogy egy igazi dívának illik is. Most is lenyűgözően drámai, méregzöld öltönyben figyeli ügyködését, amihez mindkét kezén legalább két-két gyűrű és egy viking rúnát mintázó övcsat dukál, és persze miből? Aranyból! – Pepper amúgy teljesen a szívébe zárt. Nagyon boldoggá tetted Wandát ezzel a szívességgel.

– Sejtettem, hogy boldog. Máris díjra jelölték, ez nem kis dolog. Persze szerencséje volt.

Tony a bajsza alatt kuncog, miközben bepermetezi magát parfümmel, és megcsodálja magát a tükörben, ami visszaigazolja Loki azon kijelentését, miszerint jól áll neki a vörös és az arany.

– Szerencséje volt, hogy talált egy magához hasonlóan melodramatikus művészlelket. – Ennél merészebbet nem mond, számításba véve a lehetőséget, hogy akkor talán az életben soha nem kerül sor kettejük közt némi üdvözítő szexre.

A lesifotósok által már megörökített Ferrarival mennek az estély színhelyére, a Stark Enterprises egyik szintén igen tehetős befektetőjének cégbázisára, ami egy igen szerény, tizenöt emeletes, megalomániás építészeti megoldásokkal kivitelezett épületcsoda. Az épület előtt fél tucat, az ajtót bástyaként őrző, illetve a tömegben csellengő biztonsági őr téblábol, és két fürge lábú alkalmazott, akik minden egyes érkező felbecsülhetetlen értékű autójához odaszelelnek, felajánlva, hogy beállnak helyettük a szigorúan őrzött mélygarázsba. Tony hányavetin oda is nyújtja az autó kulcsát az egyik fiatalembernek, és megajándékozza a kordon mögött nyüzsgő fényképészeket egy fogpasztareklám-mosollyal, ami ezúttal meglepően őszinte, és még csak nem is az arrogancia, felvágási kényszer vagy a szeszmámor csalja az arcára. Valóban felszabadult, akármilyen kevés kedve is van az estély szervezőjének lélekölő beszédét végighallgatni, illetve olyan nőkkel táncolni, akiket nem akar közelről látni, méghozzá a mögötte haladó sudár férfi miatt, aki most sem bírja ki, hogy ne csípjen bele a fenekébe ott, mindenki előtt, hangos huhogásra és nevetésre bírva az újságírók és tévéstábok légióit, és rosszalló összesúgásokat-és oldalpillantásokat kicsalva nem egy szaténba és egyéni megrendelésre készült öltönybe bújt vendégből.

Loki szavakba önthetetlenül gyönyörű a villogó vakufényben, ahogy felé fordul a bejárat előtt, kópé vigyora minden ékszere közül a legpompásabb, nem beszélve arról, hogy ruhájának színe eszményien kiemeli a szemeinek delejező zöldjét. Micsoda szenzációt csinálna azzal, ha most magához vonná, és végre megcsókolná, ország-világ képébe üvöltve, hogy őt választotta ez az oly sokak által vágyott teremtés?

Mielőtt azonban komolyabban fontolóra vehetné a dolgot, különös, riadt torzulást érzékel Loki arckifejezésében: a drágakő-szemek elkerekednek, akárcsak cseresznyevirág színű, vékony ajkai, majd a következő pillanatban lövések dördülnek Tony háta mögött.