olyan volt ő jimin számára, mint a kedvesen körülölelő biztonság, s egy pillanatra elfelejthette a félelmet.

azért a negyvenöt percért szenvedte át az összes napot, percet s órát.

számolta is őket, hogy mikor érezheti újra a biztonságát...a vigaszát.

sokszor gyomra is görcsbe rándult a férfi látványától – jó értelemben, hiszen olyan helyes volt.

de ami a legfontosabb volt az a lágy jószívűség, amit jimin iránt tanúsított.

a fiatal fiúval senki sem bánt ilyen kedvesen és ez tagadhatatlanul megmelengette kicsinyke, megtört szívét.