minden reggel fájdalmas volt.

viszont a szerdai reggeleket egy kicsit mégis szerette, mert az első órája irodalom volt.

jimin egyébként is kedvelte a tantárgyat, de leginkább az azt tanító személy volt az, aki a fiatal fiút arra motiválta, hogy az egyetlen kedvenc tantárgya ez legyen.

mr. jeon órái valami olyasmit nyújtottak jimin számára, amelyek az életben maradás feltételeihez voltak hasonlatosak.

ő csak olyan különleges volt... – gondolta a fiú.

jimin sírni tudott volna attól a lágy érzéstől, amelyet a férfi váltott ki belőle minden alkalommal, amikor olyan kedvesen beszélt hozzá és a nevén szólította – amit bár gyűlölt, de mr. jeon ajkairól mégis gyönyörűen csengett.

miatta talán még a nevét is megszerette volna...