Miután eltaláltam a házhoz, beléptem az ajtón és megláttam az alacsony srácot.
-Ezek szerint ő is legendary?!- gondolkoztam.
-Üdv!- köszönt- ezek szerint te is legendary vagy... Na várjunk, te vagy Reia, az új brawler.
-Igen. Te tudod a nevem, viszont én nem tudom a tied.
-Jah... Igen persze! Leon vagyok.- mutatkozott be.
-Öhm... Te te tudod, hol a szobám?
-Igen, persze. Kövess!- mondta, de nem hagyott más választást, mivel megragadta a csuklómat, és „elhúzott” a szobámig.- Itt van!
-Köszi!- mondtam és beléptem.- Váóó! Sokkal nagyobb, mint az előző otthonom.- motyogtam.- És még k...- kérdeztem volna Leontól, de már nem volt ott.
A szoba egyszerűen nézett ki.
Fehér falai és ablakai voltak, melyeken besütött a ragyogó nap. Három helység volt. Az első szoba egy nappali, egy konyha és egy étkező keveréke volt. A másik szoba a háloszobám volt és a harmadik egy nem túl nagy mosdó, mindez Japán stílusban.
Miután felfedeztem új otthonom, elmentem körülnézni a környéken.
Majdnem beleestem (szóval szerint) egy kaktuszba amivel Crow beszélgetett.
-Oh üdv Reia!- köszönt a madár.
-Szia Crow!- léptem mellé. Most már láttam, hogy az nem az, hanem ő, ugyanis a kaktusznak voltak szemei és egy szája.- H-heló! Köszöntem neki is.
-Szia. Reia ugye? Én Spike vagyok.
-Örvendek.
-Most mennem kell! Sziasztok!
Útközben újra találkoztam Leonnal, elkezdtünk beszélgetni a pályákról. Elmagyarázta, hogy néhány pálya csak rövid ideig jelenik meg.
Eközben odajött egy szintén alacsony, de annál inkább fáradt brawler.
-Ő itt Sandy.- mutatta be Leon.
-Helló Sandy!- üdvözöltem.
Miután meg bizonyosotam, hogy nem viszonozza köszönésemet, távoztam.
Nem tudtam, mit kezdjek magammal, ezért elindultam játszani. Pontosan én sem tudtam, merre, de elindultam.
Kicsit később elértem a Heist-et. Pont egy meccs ment, így hát megnéztem azt, majd a következő körbe én is becsatlakoztam.
Nem volt se egyszerű, se túl nehéz.
A kör után láttam labdázni Sandyt és egy robotot, akik labdáztak egymással.
Közelebb érve láttam, hogy a robot bombából áll, és a labda, nem labda, hanem annak feje.
-Sziasztok! Beszállhatok?- érdeklődtem.
-Hát... Oké.- válszolt, nem túl boldogan.- Tick vagyok. Gondolom te vagy Reia, az új brawler.
-Igen.- helyeseltem.
Elkezdtük dobálni a fejet. De aztán... Leejtettem, egy mikroszkopikus karcolást ejtve a fejen.
Egy elképesztően hosszú pillanatig bámultuk, először a fejet, utána egymást.
Szerencsére elkezdődött a meccs.
A harmadik körbe csatlakoztak újonnan szerzett ellenségeim is, mivel Jessie és Bibi kilépett.
Már majdnem eljutottam a széfhez, de túl későn reagáltam, (mert azon gondolkoztam, hogy milyen lehet vajon, ha kinyitnak és egy teljesen random játékos veszi át feletted az irányítást) és nekiütköztem Sandynek, aki jelzett Ticknek. Nem meglepő módon azonnal rám is támadtak.
A meccs után(, amit megnyertünk,) a támadóim folytatták a harcot.
Szerencsére megpillantottam Cindyt. Odafutott mellém, és felkiáltott- Mi a szent Supercell-t csináltok?!- kiáltotta kissé kimerült, de akkor is erős hangon.
-Minek látszik kislány?!- Mosolyodott el gúnyosan Sandy.
- Kit nevezel kislánynak? Kisebb vagy nálam! Akkor te mi vagy? Csecsemő?- vágott vissza Cindy.
Sandy elröhögte magát- És még te mondod hogy én vagyok a túlzottan protectiv! Majd még látlak Reia! És nem mondom hogy kedves leszek!- fordult meg, és távoztak Tickkel- Köszi Cindy!- nyugodtam meg.
Meg akartam köszönni, de tele volt a szám homokkal, amit Sandy adományozott légyszi útvonalon nekem. Emiatt és mert egy kicsit össze voltam zavarodva, elporultam.
- Kaphatok magyarázatot?- törte meg a kínos csendet Cindy.
- Hát... Tick és Sandy játszottak... Labdáztak a robot fejével... Sandy alapból utált és én elejtettem a fejet... Így mérges lett rám.- néztem rá, utána egy visszafolytott nevetést hallattam, az miatt az értetlen feje miatt.
- Magyarul csak simán szereztél ellenségeket?
- Igen.- válaszoltam, csak majdnem bele is vertem a földbe a fejem, a heves bólogatástól.
- Akkor jó.- fogta meg a csuklómat, és vitt maga után.
Elráncigált a Brawl Ball pályájára, miközben bámult. (Gondolom, mert olyan voltam, mint, amikor körbevezetett.)

[Igen, tudom, bocsánat a kihagyásért, csak... hát... A lényeg, hogy kész. 😁 Remélem, tetszik, és megpróbálok gyakrabban részt kitenni.]