Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

1.: Brock egy picit forró fejű

Éppen felkeltem az ágyamban, amikor kintről minden fajta harc hangot hallottam.
"Már megint korán reggeltől kezdik!" Gondoltam. Biztos fel merült bennetek a kérdés hogy miről beszélek. Először is bemutatkozok:

A nevem Cindy és egy Epic brawler vagyok. Egy kardom van ami a fejem fölött lebeg, ezáltal nem tudok elbújni a bokrokban mert a kard miatt ígyis úgyis látszódok. Az a kérdés is felmerülhetett bennetek hogy mi az a brawler. Én brawl stars karakter vagyok, szerintem ez megadja a választ. Azon belül hogy csak egy Epic vagyok nagyon nehéz megszerezni.

- Jessie! Hányszor mondjam hogy ne szedd szét a turetem!- hallatszódott Penny hangja kintről.

- Hányszor mondjam hogy csak jobbá akartam csinálni!- hallatszódott a felelet Jesstől, ami mellett Penny fegyvere hallatszott. "Már megint kezdi!"
Ki pattantam az ágyból, felvettem a kék pulóverem és indultam is ki.

- Álljatok le!- indítottam meg kardomat a kalóz felé. Nem találtam el a lányt, de nem is akartam. A pólóját bele furtam a mögötte lévő falba. Egyből elkezdett vergődni, mint egy hal a földön, csak ő most a falon volt.- Mi a hiszti tárgya?- hívtam vissza a fejem fölé a kardot. Penny a fenekére esett.

- Szerintem hallottad.- nézett fel rám unottan a rózsaszín hajú.

- Igen hallottam. De szeretném tudni te hogy látod az egész szituációt.- segítettem fel a földről.

- Jess már megint szét szedte a turetem kérdezés nélkül, mondván "Én CSaK JobBá AkArtAM cSinÁlNi!".- nézett szúrósan Jessiere.

- Megkérdeztem és megengedted!- tette keresztbe a kezét a vörös hajú.

- Mi lenne ha együtt újra építenétek?- néztem rájuk unottan. Minden nap eljátszuk ezt.

- Csak akkor ha tényleg jobbá csinálja!- lépett közelebb Penny.

- Megígérem!- mondta Jess barátnőjének és indultak is a seige területére.
Miért pont oda? Ott van Jessie és Pam műhelye azért.

Éppen indultam volna vissza amikor mögüllem a bokorból egy rakéta jött ki. Gyorsan kapcsoltam és félre ugrottam.

- Mi a francot képzelsz brock?!- néztem rá.- Még játékban sem vagyunk!

- Szerinted az érdekel?- lőtt mégegyet a rakéta lövőjéből. Sikeresen mellém.

- Neked bajod van! Ugye tudod hogy egyszer eltalállak és meglesz az ultim?- készültem a lövésre.- akkor neked instant halál! És kelhetsz fel Retropoliszban!- ha kérdezed miért hal meg ha az ultimmal el találom:
Az ultim neve, "get what I have" ami akkorát sebez amennyi hp-m van. Per pillanat tele van az élet csíkom úgyhogy nem lesz baj!

- Ahoz el is kell találnod!- lőtt még egyet, amit már nem vétett el. A rakétája gyomorszájon vágott. A 6500 hp-ból már csak 5300 maradt. A kardomat elindítottam és balszerencsémre mellé ment.

- Figyi Brock! Tudom hogy sokszor megöltelek játék közben, de olyankor követnem kell az utasítást amit a játékosok mutatnak!- ugrottam el egy újabb rakéta elől.

- Nem hiszem hogy érdekel!- lőtt ki egyszerre kettőt.

"Miért pont most küldtem el Pennyéket!" Szitkozódtam magamban.

- Na jó Brock! Te akartad!- lőttem még egyet a kardommal. Amint vissza tért fegyverem egyből vissza is küldtem. Így ment ez sokáig miközben ő is megküldött jóságokkal. Egyszer már a ki tudja hányadik ütés próbálkozáson, sikerült eltalálni a bal karját. Az ultim feltöltődött.

- Lehet hogy meg van a szupered..!- kapott a kezéhez.- De még azzal az ultival is el kell találni ami nem lesz könnyű!- ameddig dumálva vigasztalta a kezét, gyorsan megindítottam a szuperes kardomat felé. Azt hittem elfogja őt találni, de legnagyobb meglepetésemre, pont akkor lépett egyet oldalra, ami miatt a kardom bele szúródott a falba. "Na bakker..."

- Hahaha! Látod miről beszélek?- és ezúttal 3 rakéta indult meg felém.- Szép álmokat!- mondta egy gonosz vigyorral az arcán.
Már éppen beletörődtem abba hogy ez elfog találni és érezhetem azt a szar érzést amikor meghalunk, de legnagyobb meglepetésemre a rakéták pont a szemem előtt eltüntek. Széles mosoly telepedett az arcomra. A kardom a fejem fölött volt már.

- Na mi van? Nem érsz el?- indítottam meg felé fegyverem.
Brock csak ott állt mint amikor afkolni szoktak vele. A kardom célba ért és a srác eltűnt a színről.

- Ez csak egy normális reggel!- indultam volna vissza a pályámra.
A jel hogy valaki használni fog megjelent előttem.

- Na végre valaki kinyitott!- indultam meg a lobbyba.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro