-nem gondolod, hogy szocializálódnod kellene? - nevetett fel, habár pontosan jól tudta, hogy ez a szituáció a legkevésbé sem vicces. -megvagyok barátok nélkül, de köszönöm a lehetőséget.- motyogtam.
-ne légy már ennyire unalmas. te is élveznéd.-biggyesztette le ajkait, ezzel együtt célját is elérte.
...
-na és, hogyhogy eljöttél szöszi?-mosolygott rám a hülye bátyám egyik hülye haverja.-csak és kizárólag az én művem volt!-karol át a testvérem akkora önelégült vigyorral a képén, hogy azt hittem leesik róla. -igen. ez miatta van.-fintorodok el, majd lelököm magamról a kezét.
-srácok, sajnálom, hogy késtem.-kocog mellénk egy fiú, aki elég csapzottan fest a valószínűleges futástól. -ou, szóval te lennél seong.-hajol lejjebb, pont úgy, hogy rálátást nyerjek karakteres arcára, telt ajkaira, hatalmas szemeire, és gyönyörű vörös, göndör hajára, amin itt ott megcsillan egy egy izzadságcsepp. -gyönyörű.-nyögöm ki halkan, majd mikor felfogom, hogy nem csak gondolatban közöltem a tényt, hanem hangosan is kimondtam, a számra kapok és arcom pár másodpercen belül felveszi a lehető legpirosabb árnyalatot. a srác csak kuncog egyet, majd hátat fordítva nekem, elindul, a többiek példáját követve.

miután megvettük a jegyeket, és a popcornt elindultunk a kijelölt terem felé. véletlenül nekimentem az előttem állónak, a kukoricám pedig a földön landolt. -figyelmetlen voltam, sajnálom.-sütöttem le a szemem, majd leguggoltam, hogy összeszedjem a lehullott szemeket. -ugyan, bárkivel előfordul.-mellém hajolt, kezem felemelte majd folytatta.-hagyd csak, majd eszel az enyémből. nekem úgy is sok.-vakarta meg tarkóját, majd felállt, magával húzva engem is. -amúgy, juwon vagyok.-mutatkozott be enyhe pírral az arcán. -seongho.-pislogtam párat, ő pedig elkezdett nevetni. -tudom, minjun már mondta.-vigyorgott, mosolyán pedig megcsillant valami. talán furcsán néztem, mivel megkérdezte mi a gond. -csak neked...nagyon jól áll a...hát a izéé...öhm, fogszabályzó. -tényleg? köszönöm. én nem szeretem, de örülök, hogy neked tetszik.

-basszus, mi tart már eddig?-jön közelebb minjun, értetlen arca átváltozik fulldoklóan röhögővé, mikor meglátja mit szerencsétlenkedtem. -öcsi, komolyan erre pazarlod a pénzem?-törölgeti játékosan könnyeit, majd besétálunk a terembe, ahol egyelőre még csak reklámokat játszanak. elfoglaljuk a helyeinket, juwon középre teszi a popcornt, rámnéz, megdönti a fejét, megkínál, majd hátradől a piros selyemszékben.
-ez a két óra tökéletes lesz.

véleményeket szívesen olvasnék. folytassam?:o